Fogyás | Sport | Egészség | Duci lélek | Motiváció | Célok | Étrend | Tanulás | Utazás
De nehéz az iskolatáska - szól a közismert dal és való igaz. Emlékszem, kisgyermekként és középiskolásként is nagy terhet cipeltem. Azok közé tartozom, akik minden egyetemi tananyagot nyomtatnak, lefűznek, tematikusan tárolnak. Hurcolom magammal az órákra, hogy kövessem az előadások elméleti anyagával a hallottakat. Ezért olyan "meal prep" kell,...
Kezdjük mindjárt az elején azzal, hogy 100%-osan biztos vagyok az elméletemben: aki nem tervez, az fél gőzzel csinálja. Az energia egyensúly elméletét nem lehet "átverni". Aki többet eszik, mint kellene, ne csodálja, ha nem fogy, sőt, inkább növekszik a testsúlya. Aki pedig kevesebbet eszik a kelleténél, szintén nem csodálkozhat a stagnáláson,...
450-500kcal ebédhez (ami egy 1500-1600kcal-ás étrendben tökéletes) nagyon egyszerű olyan útvonalakat alkotni, amelyek állandóságot adnak az étel összeállításában, mégis változatossá teszik az ízvilágot és alapanyag választást.
Nagyon kövér lány voltam, de nem láttam magam olyannak, mint amilyennek mások. Ezért lázadtam. Tudtam persze, hogy problémáim vannak, hiszen 56-os ruhákat hordtam, lógott a hasam, extrém túlsúlyom volt. De mégis azt éreztem, mások sokkal nagyobb problémát akarnak ebből csinálni, mint amekkora.
2017-ben kezdtem el foglalkozni a fogyás és táplálkozás tudományos hátterével. Ehhez segítségül témába vágó könyveket, külföldi cikkeket/tanulmányokat, itthon elérhető publikációkat olvastam először. Hamar felébredt bennem a vágy, hogy iskolarendszerben is tanuljak róla. Megkerestem hát azokat az intézményeket, ahol ezek a képzések elérhetők....
Holnap lesz 3 éves a Duci szívvel életvitelprogram, amelyben több mint 1500 lány vett részt a 3 év alatt és jelenleg is 389 aktív programban életmódváltó lány/fiú dolgozik velem.
Évekig kifogásként tekintettem arra, hogy azért nem tudok fogyni, mert IR-es vagyok. Addig addig csináltam ezt, míg már az Inzulinrezisztencia és cukorbetegség közötti állomásra is elérkeztem, s idő kérdése volt, hogy mikor lesz ebből diabétesz.
Az elmúlt éveimet leginkább egymagam töltöttem. Jellemző volt rám ezt megelőzően - mint oly sok emberre rajtam kívül -, hogy mindig minden fontosabb volt nálam, ezért valahol a sor végén kullogva zabáltam 12-13 éven keresztül. Amikor életmódreformra adtam a fejem, kiemeltem saját magam a sokadik rangsorból és betolakodtam az első helyre.
Azokat a kifogásokat, amelyeket én nem alkalmaztam saját kövérségem alatt, megismertem általatok. Rájöttem, hogy a hárítás és kifogás gyártás nagyon "rafkós" dolog. Az ember lánya önmaga és mások számára is ördögien kifundált magyarázatokat képes valósághűen beállítani, majd elhinni és elhitetni.
Blogomon, csoportomban minden posztot és kommentet aktívan figyelek. Ez több oknál fogva is fontos nekem.
Ha először jársz a duciforradalom közösségi csoportjában, évek munkáját és a tagok által írt posztok halmazait találod.
Nagyon érzékeny téma és az esetek 99%-ban az érzés hasonló az emberekben, mint nálam.
Van, aki gyerekkorától kezdődően cipel plusz kilókat, mások a pályakezdő, inaktívabb élet kezdetekor találkoznak először a mérleg átkozásával és vannak a gyermekáldással ott maradt kilók. Bárki, bármilyen módon szerezte átlagos testsúlyához képest a kerekded vagy komoly túlsúlyt, megismerkedik a kövérségi spirállal. 2017-ben beszéltem erről a...
Nem pánikkeltő írásnak szánom, híve sem vagyok az ilyennek. De beszélni kell róla, mert az életvitelnek fontos szerepe van az egészségvédelemben.
Így neveztem el azt a mozgalmat, amit önmagam irányába indítottam el!
Elkeseredett pillanataimban én is elgondolkodtam azon, vajon képes leszek-e úgy rendbe hozni az életem, hogy ahhoz nem veszek igénybe műtéti beavatkozást.
Néztem ma a Bátrak földjét. Azon gondolkodtam, hogy vajon én mivel kötöttem volna le magam szabad időmben, ha én magam lettem volna Anna kisasszony vagy a Báróné. Aztán azon kezdtem morfondírozni, hogy vajon ezek az emberek mennyire voltak elhízva. Nem ettek unalmukban? LOL. Az egy dolog, hogy a sorozatvásznon mindenki gyönyörű és "nádszálkarcsú",...
Nagyon ritka az, amikor valaki tőlem kérdezi meg: Dia, hogy vagy? Mivel én vagyok általában mások segítője vagy útmutatója a blogon és a programokban, értelemszerűen nem én vagyok a lényeg. Egyikőtök rám írt ma és nagyon meglepett a kérdés. Dia, annyit foglalkozol velünk, Te hogy vagy? Mennyi munkád van ebben az egészben?
Tele vagyok most töltettel. Olyan igazival, amikor azt érzed, hogy a világot meg akarod váltani. Örülök, hogy ma újra magamról írtam a klaviatúrán és nem csak "szakmai" témában, hanem tényleg magamról.
A téma, amiről nem beszélünk eleget...
Viccesen állapítottam meg a közösségi csoportban, hogy népszerűbb nálam és általános mondanivalómnál egy a kedélyeket teljesen felborzoló kövérségi, 2 felvonásos élő videós atombomba.
Tele a padlás azzal, hogy január az életmódváltás időszakának mekkája. Minden arról szól szilveszterkor, hogy fogadalmakat teszel. A fogadalmakkal az a baj, hogy könnyű ezeket megszegni, ahogy kimondjuk, úgy el is illannak pár hét alatt. Ezt saját magam is tudom. Nagyon sok év fogadalom leltára van az én fejemben is, ezért pontosan tudom, mennyire...
Minden JANUÁR elseje egy lelki megkönnyebbülés. Magunk mögött hagyhatjuk az elhibázott lépéseket, kevésbé hatékony döntéseket, a megbánt pillanatokat. Helyükbe lép egy várakozással teli remény, ami elhozhatja számunkra azt, amire vágyunk. A legtöbb ember nem vágyik sok dologra, csak szerető családra, anyagi biztonságra, szoros társas kapcsolatra,...
Ritkán ejtettem szót arról, hogy az életmódváltásom óta eltelt idő alatt a testi és egészségügyi változásokon túl a lelki fejlődésem hogyan alakult és milyen nehézségekkel kell(ett) szembenéznem vagy épp milyen pozitív meglepetések értek.
Elhízásom gyökere, az engem körülvevő káosz epicentruma az életem rendszertelenségében született meg. Nem tekintettem soha a kötelező dolgokat kötelező érvényűnek, legyen szó az íróasztal vagy épp a kamra átláthatóságáról, a ruhásszekrény élére hajtott ruháiról, a havi csekkek időrendben gyűjtéséről, a havi kiadások összeírásáról. Ahogy esik, úgy...
December 13-a van. Tinédzser éveim ilyenkor azzal teltek, hogy cetlikre írogattam férfi neveket, mert Luca napjától szentestéig kihúztam egy pohárból egy-egy nevet és a babona szerint az a férfi lesz a férjem, akit kihúztam. Ma úgy érzem, ezt a szokást megszakítom, valahogy nincs így év végén lelkierőm ehhez, elfáradtam. Ebben az évben lemerültem...
Legtöbben a januárra tekintünk úgy, mint valamiféle szent hónapra, amikor varázslatos energiák üzérkednek azon, hogy az évvel szemben megszületett vágyaink, álmaink varázslatosan teljesüljenek majd.
Ma reggel különösen nehéz ébredésem volt. A szundi funkciót többször is kihasználtam, és a fél órás előkészületből 9 percre redukáltam a fürdőszobai rutinokat, a reggelit, az edzőruha magamra öltését. Még ábrándoztam volna inkább. De indulnom kellett a csípős hidegben. Zene listát üzembe helyeztem, kihajtottam az úton az edzőterem irányába. 20-25...