Hasplasztika történetem

Kövérségem és fogyásom tényezői hasplasztikát megelőzően

Hol kezdjem? Bárhol is vágok bele, mindenképp közbe kell ékelnem a legmélyebb önvádat: elrontottam. Valahol 21 éves koromban elveszítettem a kontrollt és az irányítást az evéskényszer felett és egy hosszú évtizedig nem is engedett szabadulni. Akartam fogyni, de nem eléggé ahhoz, hogy le tudjam győzni ezt a mumust: önfeledten enni következmények felsorakoztatása nélkül.

Nem törődtem azzal, mi lesz a testemmel, az esztétikai és egészségügyi állapotommal. Ettem, mert stresszes voltam. Ettem, mert öröm ért. Ettem, amikor csak megfelelő indokot tudtam rá gyártani. Indok persze mindig akadt.

Zavart és próbáltam tenni ellene, de számtalan rosszul kalibrált divat és google-os (régebben magazinokban olvasott) fogyókúrát illesztettem be a projektjeimbe, ezért mind halálra volt ítélve már a startvonalnál.

Egyoldalú, megvonásokkal teli, időszakos fogyásokat magában rejtő kúrákba kezdtem, a mindenki által népszerű módszerek összes verzióját próbáltam és rendszerint néhány nap vagy hét elteltével visszapattantam a kiindulási pontra. Kudarc kudarc hátán ért, ezért egyre többször vigasztaltam magam újra az étellel. Időszakok váltották egymást abban, hogy épp nem törődtem a kövérséggel és ész nélkül csináltam, vagy abban, hogy megpróbáltam véget vetni ennek. Ez az örökös fogyás-hízás periódus-vágta eredményezte azt, hogy évről évre fogyókúrázva híztam.

Ezt a bőröm sem tudta követni. Emlékszem az első pici striámra, ami intő jel volt, 98kg-os testemen. De nem tudott kellő óvatosságra terelni ez sem. Majd 10 év elteltével már egymást követték a hasnövekedés miatt bőrömön kiáltó nagyobb és nagyobb striavonalak és ott már éreztem, hogy ez a has sosem lesz a régi. Eleinte használtam krémeket, de mindig homályba veszett egy-egy koncentrált időszakom, mert a hízás és étkezési zavar átvette az uralmat.

Legmagasabb mért súlyom 170kg fölött volt, észbe kaptam és valahol 151kg feletti súlyig le tudtam magam tornázni. Ezt pedig évekig tartottam kisebb fogyások és visszahízások mellett. A testem zsírszövet állománya folyamatosan növekedett minden egyes fogyást követő visszahízás alatt. Ennek akkor még nem értettem miértjét, ma már világosan átlátom a zsírégetés és zsírfelhalmozás folyamatait biokémiai oldalát is tekintve. Nagyon rosszul fogytam minden fogyási szakaszban, mert alacsony kalóriával, alacsony szénhidrát és magas fehérje arányú étrend mellett a szervezetem folyamatosan "néma" koplalásban élt, azaz tartalékolt. Ennek nagyon egyszerűen magyarázható folyamata így nézett ki: alapanyagcsere alatt étkeztem 1000-1200kcal-s és szénhidrátban szegény étrendekkel, aminek következtében a súlyvesztésem sosem zsírban történt nagyrészt, hanem vízből és izomból. A szervezet számára legkönnyebben az izomból szerezhető "energia-táplálék", ha megvonásokkal tarkított egy étkezési forma. A zsírpárnáimat kincsként őrizte a vészüzemmódban, izmaimat leépítve pedig azt láttam, hogy a mérleg nyelve -5, -12kg és ujjongva konstatáltam az akkor még nem ismert ál-fogyásaimat. Mivel jóval kevesebbet ettem annál, mint amennyire a testemnek szüksége lett volna testsúlyom, demográfiai adataim, életvitelem, életkorom, testmagasságom, aktivitásom szempontjából, ezért sosem zsírarányú fogyásaim voltak. A szervezetem magas fokon tartalékolt, kifáradt és éhezett, s emiatt rövidebb időtartamú fogyások után (2-4hét) újra éhezni kezdtem, lelkesedésem lecsappant és kínzó éhség tört rám. Feladtam. Újra enni akartam és ettem, amennyi csak belép fért. Hiszen ki voltam éhezve szénhidrátra (zsírszegény is volt a fogyókúrás étrendjeim java, így lényegében energiát nem igen lelt magának a testem). A tartalékolási, pánik üzemmód okán az itt elfogyasztott bármilyen étel azonnal a zsírpárnákat gazdagította, ezért az egyébként izomvesztéssel járó, de zsírégetésben szűkölködő 5-10kg-os testsúly csökkenésemet rendre egy magas fokú zsírfelhalmozással egyben járó 10-15kg-os visszahízás követte nagyon rövid idő alatt. Ezen oknál fogva a hasi típusú elhízásom évről évre egyre nagyobb és egyre inkább lefelé húzódó, kötényhassal gazdagodó hastömegként mutatkozott a felső testemen. Valahol félúton ez még menthető lett volna, ha időben kezdek véglegesen fogyni, de én még hosszú évekig növesztettem ezt a testet és hastömeget. Lett volna lehetőségem hamarabb megállni és még mindig vissza tudtam volna fordítani az állapotot olyan irányba, hogy ne legyen szükségem később testrekonstrukcióra.

Ez a kiindulási alapja hasplasztika történetemnek, amit mindenképp fontos volt vázolnom, mert így értheti meg bárki, hogyan nő a testre egy ilyen nagy és lógó hasfelület. Nem minden elhízott jut erre a sorsra, de az biztos, hogy minden elhízott hasán elindul a fent említett folyamat, aki rosszul fogyókúrázik, s csak a zabálás foka dönti el, hogy ki milyen stádiumig jut el. Időben észbe kapva ez az ellehetetlenült has-állapot megelőzhető - ezt utólag tanulmányaim, személyes megélésem, orvosaim véleménye alapján is egyértelműen ki tudom jelenteni.

3 évvel ezelőtt hoztam egy döntést. A halálba eszem magam, azaz csinálom még ezt 5-10 évig eredménytelenül, hízva és megszerzem a kísérő betegségeket is, vagy "egészséges kövérként" megfújom a sípom és ráállok az igazi startvonalamra, a valós életvitel változtatásom útjára. A döntésem, mint korábban oly sokszor, nem állt szikla talajon, de akaratom tényleg erős volt. Annyiban történt változás, hogy látva 12 év kálváriámat, eldöntöttem, ezúttal másképp fogom csinálni, mivel az eddigi módszerek sikertelenek voltak egy tartós fogyáshoz.

Így kezdtem a táplálkozástudományban tanulmányokat folytatni és ez mentette meg az életemet a további romboló életformától, mert érteni akartam mit rontok el és helyesen akartam pontot tenni a poklom végére. Mert a kövérségi spirál, az ezzel összekötött étkezési zavar (a folyamatos és tartós túlevés) egy borzasztóan romboló életformát ölt, amiben jól érzi magát minden duci az étkezések élménye okán, miközben a kövérség adta rizikó egy folyamatos vészcsengőt nyom - de süket fülekre talál.

A mai napig nem értem azokat az embereket, akik kövéren elfogadják magukat és hisznek abban, hogy így élni lehet, így élni jó és sokáig lehet megtartani az egészséget, a lelki stabilisát és a kiteljesedést. "Elfogad és így szeret a párom", ez a legtöbbet hallott magyarázat erre az állapotra, s ez lelkileg nagyon szép és csodálatos egy férfi/nő szívéből, ugyanakkor önző és felelőtlen a jövőképet illetően. Mert nincs olyan kövér ember, akit hosszú távon nem talál meg a kövérségből eredő betegségcsoportok egyike vagy több kapcsolata: magas vérnyomás, trombózis veszély, inzulinrezisztencia, cukorbetegség, pajzsmirigy eltolódások, autoimmun betegségek, vélt emésztőrendszeri intoleranciák, ételallergiák, emésztési problémák (puffadás, gázosodás, hasmenés/székrekedés, hasgörcsök, gyomorfájdalmak, epehólyag gyulladás, epekő képződés), hasnyálmirigy kifáradás, mellékvese kifáradás, fáradékonyság, alvászavarok, reflux, alvási horkolás, ízületi fájdalmak, lábfájdalmak, fárasztó és ellehetetlenült testmozgás, bőrgyulladások, ekcéma, bőrszárazság, érrendszeri eltérések, légzési nehézségek, menstruációs zavarok és még rengeteg tünetet fel tudnék ide sorolni.

Amikor tanulmányaim kezdetén szembesültem az általam elkövetett hibákkal, illetve szembe néztem a rizikó faktorokkal, úgy éreztem, hogy ez az utolsó esélyem arra, hogy komolyabb szövődmények nélkül ki tudjak lábalni ebből a kóros elhízásból. Ezzel együtt célul tűztem ki, hogy befejezem a google találati arányok által kiadott minta étrendek alkalmazását (1000-1300kcal, szénhidrát szegény, magas fehérje alapú, szélsőséges, egyoldalú SABLON diéták).

Tapasztalatom sajnos közintézmények, de még magán ellátásban dolgozó szakemberek esetén is, hogy a 100+ súlyú emberek étkezési zavaraival, lelki állapotával, étkezési rendszerével legtöbbször nem tudnak mit kezdeni. Nem ismert számukra az érzelmi evés, a kényszeres evés, a túlevés mögöttes okainak érzelmi átélése, ezért sem megérteni, sem elfogadni nem tudják a tartós elhízás állapotát. "Fogyjon le!, Egyen kevesebbet!" varázsmondatokon kívül rendre a 160g-os diétát javasolják a legtöbb elhízott számára és személyes véleményem az, hogy a kövér embereket legtöbben látványosan le is nézik. Én magam is próbáltam a kizárólag Magyarországon érvényes 160g diéta protokollt (külföldön nem ismerik és el sem ismerik), de nem volt hatékony. Nem, több oknál fogva. Egyrészt nagyon bonyolult az, hogy 5 étkezésben más és más módon kell figyelni a lassú és gyors felszívódású gramm eloszlásra, bele un az ember és teherré válik a számolgatás. Másrészt a 160g ugyanolyan sablon, mint a pld. 1200kcal. Nem személyre szabott, ezáltal értelmezhetetlen, hogy egy 80kg-os nőnek is ezt mondják és egy 135kg-os nőnek is ezt javasolják. Félre tettem tehát mindent, amit régen használtam és elkezdtem a szerint étkezni, amit a tudomány mai álláspontja elfogad: kiegyensúlyozott táplálkozási minta: 35-55% szénhidrát (CH), 25-30% fehérje (F), 15-20% zsír (ZS). Ezekben a sávokban lavírozva, alapanyagcserém feletti kalóriasávban elindulva kezdtem el saját magam összeállítani az étrendeket. Mivel még ez is bonyolult egy picit (kalóriaszámláló oldalak, applikációk megléte mellett is), ezért kidolgoztam egy algoritmust excelben, ami egy élelmiszerlistát alkotott számomra szabad tervezéshez egy pofon egyszerű módszerrel. Élelmiszercsoportokból csak adagokat kellett választanom, a mögötte lévő algoritmus összeállította nekem a teljes napi kalória és makró sávokat. Ebből nőtte ki magát végül az életvitelprogramom étrendtervező rendszere.

3 év alatt elértem azt, hogy koplalás nélkül, szenvedés nélkül, változatos ételeket készítve megszűnt a fogyókúra körüli szenvedésem. Jóllakva, könnyedén, türelmesen, lassú és egészséges formában fogytam le.

A legtöbb diétázó önmagával szemben türelmetlen és azonnali fogyást, azonnali csodát vár a saját agyoncsesztetett szervezetétől. Szerencsétlen test ki volt téve hosszú ideig a túlevésnek, a magas accellurális szénhidrát fogyasztásnak, az ezekkel párban álló időszakos koplalós fogyókúráknak, majd azt várjuk tőle, hogy egyik pillanatról a másikra álljon vigyázba és tegye azt, amit elvárunk tőle: villámgyorsan fogyjon le!

Nem fog! Sztrájkolni fog, mert agyongyötörve érzi magát és el kell higgye, hogy ezúttal nem szenvedtetni akarjuk, hanem véglegesen megkönnyíteni a tehertől, amit cipel miattunk évek óta. Ezért csak az az életmódváltó fog tartósan sikert elérni, aki felfogja és el is fogadja, hogy a fogyás nem történik meg varázsütésre pár hónap alatt. Ehhez 1-3-5 év is kellhet adott esetben kiindulási súlytól függően. Ez az időszak pedig nem csak a fogyásra fordított sáv, hanem ez idő alatt teljesen átprogramozhatjuk az életünket egy tudatos életformára.

  • Tudatossággal vihetjük bele új, helyes, életvitelünket javító szokásainkat.
  • Tudatossággal vezethetjük ki a hízásunkat előidéző káros és rutin cselekvéseinket.
  • Tudatossággal illeszthetjük be a fokozatos terheléssel növekvő sportosabb életmódot.
  • Tudatosan dolgozhatunk a stressz, az érzelmeink és az evés viszonyán.
  • Vagyis a fogyási intervallum alatt egy új életet tanulhatunk, ami annak lesz melegágya, hogy a testformálási kedv ne csappanjon és tartósan életünk része lehessen a jobb életminőség.

Ezen a testi és lelki folyamaton mentem keresztül én is. Mivel nagyon későn kaptam észbe, ezért nálam visszafordíthatatlan esztétikai károk keletkeztek. Már nem segített más, csak a szike. Persze mindenki eldöntheti, hogy elfogadja-e testén a kövérségből eredő fogyás nyomait vagy teljesen megszabadul tőlük. Aki amellett dönt, hogy nem akar és nem tud együtt élni a feleslegesen ott maradt bőr és zsír szaporulattal, annak egyetlen megoldásként szól a lehetőség: panniculectomia. Azaz kötényhas eltávolítás. A fogyás esetén mindig a köldök alatti felhalmozódott és megnyúlt bőrrel van probléma, ez az, amit kötényhasként említhetünk.

Nálam is ez jelentett igazán gondot. Esetemben olyan makacs zsírpárnák maradtak a bőrrel együtt a hasamon, amit már bármilyen megfeszített sporttevékenységgel és diétával sem tudtam száműzni. A sebészek egyöntetű álláspontja az, hogy ezt önerőből nem is lehet helyre hozni. És sajnos így van, én megpróbáltam mindent. Menthető lett volna, ha időben befejezem a zabálást és ha nem sanyargatom magam annyiszor a fogyással rossz módszerekkel, majd nem hagyom abba újra és újra. Magyarul a jo-jo effektus volt alap problémája a zsírszaporulatom évről évre történő gyarapodásának. Ez elkerülhető lett volna.

Lógó hastömeg 3 évvel ezelőtti utam elején
Lógó hastömeg 3 évvel ezelőtti utam elején
Ennyire tudott diétával, sporttal csökkenni a has térfogata
Ennyire tudott diétával, sporttal csökkenni a has térfogata

Egy óriási, lógó, "nehezen felemelhető" köldök alatt külön életet élő hastömeggel éltem, mely folyamatosan nőtt és egyre lejjebb vándorolt. Látható, hogy bugyivonalhoz képest már rettenetesen lekúszott egy élhetetlen állapotra. Nekem valamiért nem hurkás volt a has, hanem egy nagy, egybefüggő borzasztó hasrengeteg. A fogyás következtében csökkent, jóval közelebb került a bikinivonalhoz, s egy lapozható bőrfelületté változott az alatta ott maradt zsírfelszínnel.


Mit takar a hasplasztika?

Szülést vagy nagyobb súlyváltozást követően a hasi területen lokális súlytöbblet alakulhat ki, és az ezzel sok esetben együtt járó lógó bőr és megmaradt zsír szaporulat bizonyos helyzetekben problémát jelenthet. Zavaró például sport közben, de megnehezíti a ruhaválasztást, és önértékelési problémákat is okozhat.

A hasplasztika lehetőséget nyújt a megereszkedett bőr és a felesleges zsírszövet eltávolítására. Az eljárás során a plasztikai sebész a felesleges bőrt és zsírszövetet eltávolítja a hasi területről, és a hasfal izmait megerősíti. A megfelelő eredmény elérése érdekében a hasplasztikát bizonyos esetekben deréktáji zsírleszívással kombinálják.


Folyamat



Bőrmetszés



A felesleges bőr és zsír eltávolítása



A hasizmok megfeszítése
és a köldök új helyre
rögzítése



A seb zárása plasztikai bőrvarrattal


A műtét és annak technikája

A műtétet altatásban végzik. A metszés iránya általában a két csípőtövist összekötő vonalban, a fanszőrzet feletti barázdába esik. A hasizmokat a bordaívekig felszabadítják, a felesleges bőrt, kötőszövetet, zsírszövetet eltávolítják. A köldöknek új helyet formálnak, majd rögzítik. Gondos vérzéscsillapítást követően a sebbe dréncsövet helyeznek be, a keletkező savó levezetéséhez. A sebvonalat plasztikai varratokkal zárják. Műtét végén kompressziós haskötőt helyeznek fel. Gyakori, hogy katétert helyeznek fel - ez esetemben is így történt -, ezért a kórházban töltött idő alatt megóvnak bennünket a vizelet okozta kellemetlenségektől. Mivel 2-2,5liter infúzió is lecsorog naponta (fájdalomcsillapítók, antibiotikumok, egyéb fontos folyadékok), ezt a mennyiségű folyadékot folyamatos mosdóba járás mellett lehetne csak elviselni, ami ebben a tekintetben itt rendkívül megterhelő lenne. A katéter csak a kiszedésekor kellemetlen, egyébként semmit nem lehet érezni. A műtétet követő napon mindenképp talpra állítanak a trombózis elkerülése miatt is, de ez nem jelent többet pár perces sétánál a kórteremben vagy folyosón. Egyedül felkelni az ágyból ekkor még lehetetlen küldetés. Pszichésen is félsz a varrat épsége miatt, illetve fájdalmat is okoz a dréncsövek megléte és maga a metszés is fájdalmas itt még. A dréncsöveket még a kórházi távozás előtt kihúzzák. Féltem tőle, hogy ez fájni fog. Nem volt kellemes, de fájdalmat nem éreztem. Egy nyomás távozott inkább belőlem és utána már mozogni is sokkal egyszerűbb lett - bár még mindig fájdalmas és robotos az a mozgás.

A műtét után legalább 48 órás megfigyelési időre van szükség, amit a klinikán kell tölteni. Ez alatt stabilizálódnak az élettani funkciók (vérnyomás, széklet, vizelet).

A tökéletes eredmény elérése érdekében sok orvos felszívódó varratokkal dolgozik, így a hegek sokkal szebben gyógyulnak. 8 hétig egy speciális szorító ruhát kell viselni. A felépülés első két hete alatt minden megerőltető fizikai munkát kerülni kell. A beavatkozást követően három hétig emelt fejvégű fekvést és álláskor hajlott testtartást javasolnak. Két hónapig kerülni kell a szoláriumozást, a napozást és a szauna használatát.

A külső hegek gyógyulási ideje kb. 6 hónap, míg a belső hegek 2 év alatt gyógyulnak be teljesen.


Képeim

Műtét után 1-2 órával (epe műtét miatt laporoszkóp is volt), ezért még felfújt állapotban látható a has
Műtét után 1-2 órával (epe műtét miatt laporoszkóp is volt), ezért még felfújt állapotban látható a has
Még ödémás, 1 héten belüli seb és sebterület
Még ödémás, 1 héten belüli seb és sebterület
Haskötővel sokkal szebben fest, már gyönyörűen látszódik az elhagyott alhasi terület
Haskötővel sokkal szebben fest, már gyönyörűen látszódik az elhagyott alhasi terület

12 napos állapot, alakul :)
12 napos állapot, alakul :)
3 évvel ezelőtti elhízott has - és fogyást követő plasztika utáni állapot :)
3 évvel ezelőtti elhízott has - és fogyást követő plasztika utáni állapot :)

Valamilyen szinten csodálatos ez, más oldalról pedig tragikus. Azon oknál fogva, mert valaha egyszer volt már ilyen hasam striák és vágás nélkül a kövérségem előtt. Az elhízott állapotot én okoztam, magamnak "köszönhetem", saját hibámból kellett ezen végig menni és okoztam magamnak kb 15 év feleslegesen utat, amit tölthettem volna sokkal kiegyensúlyozottabban és boldogabban is. DE! Egy percig sem kesergek. Ehelyett okulok, s a "B" oldalon már soha többet nem követek el olyan hibákat, amelyeket korábban. Minden megszerzett személyes tapasztalatot és tudást arra fordítok, hogy abban segítsek olvasóimnak és a hozzám fordulóknak, hogy hogyan kerüljék el ezt az állapotot, vagy ha már a sűrűjében járnak, hogyan vessenek véget ennek. Régebben nem figyeltem a fogyás esztétikai gondozására, de mára már kész repertoár van a kezemben, hogyan lehet egy kötényhasat elkerülni, és a bőrt illetve a fogyást hogyan kell igazgatni ahhoz, hogy minél kisebb legyen a műtéti eljárás esélye.


Lehetséges műtéti szövődmények

Valamely beavatkozás szövődménymentességét egy orvos sem garantálhatja. A leggondosabb orvosi beavatkozás után is kialakulhat szövődmény. A műtéti terület duzzanata, a szövetközti bevérzések, a műtét utáni fájdalom a műtét természetes velejárói. Előbbiek teendőt nem igényelnek, mert a gyógyulás során nyomtalanul elmúlnak, a fájdalomcsillapításáról gondoskodnak a kórházban és otthon is. A korai szövődmények: utóvérzés, gyulladás, idejében felismerve, jól kezelhetők. Ezek a felismerését szolgálja a műtét utáni 48 órás megfigyelés. Késői szövődmény a hasfali sérv kialakulása, a hasfal bőrének ideiglenes érzéskiesése, légzési nehezítettség, a kóros "túlhegesedés", felületi kontúr egyenetlenség, aszimmetria, bőrszín elváltozás. Ám ezek nem törvényszerűek és korrekt műtéti eljárással igyekeznek is ezek elkerülését elősegíteni. Otthon 10-20 napig (orvos és műtéti terület válogatja) trombózis elleni injekciós kezelést kell alkalmazni - nem vészes, kibírható.


Milyen műtét előtti vizsgálatokra van szükség?

Kórházanként eltérhet a protokoll, de általánosságban erre kell számítani:

  • nagylabor és vizelet - 30 napnál nem régebbi
  • műtét előtti labor csomag értékek (véralvadás, máj, vese, epe funkciók), gyulladások
  • légzésfunkció vizsgálat (altatáshoz szükséges)
  • szív: EKG és szív ultrahang
  • hasi ultrahang (orvos válogatja)
  • egy-egy kórház kér gyomortükrözést is
  • epe úton talált eltérés esetén szükséges lehet epe/epekő műtét is (nálam ez történt)

Finanszírozás TB által

Az OEP bizonyos esetekben és szigorú feltételekkel finanszírozza a helyreállító műtétet.

Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által támogatott plasztikai műtétre kizárólag orvosilag indokolt esetben lehet jelentkezni. Az ingyenességre való jogot minden esetben szakorvosok döntik el a dokumentációt és szakértői véleményt figyelembe véve. Tb-támogatással azoknak a helyreállító műtétei kérhetők, akik valamilyen veleszületett rendellenességgel születtek, de van lehetőség égések, műtéti és baleseti hegek ingyenes korrekciójára is.

A nagy fogyás utáni bőrfelesleget eltávolító, ingyenes műtéthez az alábbi szabályoknak kell megfelelni:

  1. ha a műtétre jelentkező páciens kezdő testtömegindexe, azaz a BMI-je 35 felett volt és ez az érték minimum tíz egységgel csökkent, illetve
  2. ha a műtétre jelentkező páciens kezdő testtömegindexe, azaz BMI-je 45 felett volt, és az 12 egységgel csökkent
  3. valamint ha a súlyát legalább fél éve tartja
  4. véralvadási zavarokkal, súlyos betegséggel nem küzd az illető
  5. valamilyen funkcionális korrekcióról van szó, vagyis az egészség szempontjából jelentős és az teljes mértékben az orvosi indok megszüntetését, javítását célozza
(BMI példa: ha egy nő 170 centiméter magas és 120 kiló, akkor a BMI-je 41,5, ami megfelel az első feltételnek, és akkor a másodiknak, ha legalább 90 kilóra lefogy.)


A jogszabályi megkötés értelmében az OEP tehát azokat a beavatkozásokat finanszírozza, amelyek elvégzése orvosilag indokolt, és a fenti felsorolt okból került rá sor.

Többek között ezeket a műtéteket támogatják:

  • Külső fül alaki korrekciója
  • Orrkorrekció
  • Izomrekonstrukció
  • Mellbimbó plasztika
  • Emlő bőrének plasztikája
  • Tetoválás, feltöltés
  • Hegkimetszés
  • Bőr hegének vagy zsugorodásának megszüntetése
  • Bőrforgatásos bőrpótlás
  • Ajak- és külső szájplasztika
  • Ajakkorrekció ajakplasztika után
  • Bőrfelesleg eltávolítása
  • Hajátültetés


Hogyan tudod a támogatási joghoz szükséges igazolást megszerezni?

Mindenképp orvossal kezdj fogyni! Háziorvos, endokrinológus dokumentálja a kezdő súlyodat, BMI értékedet. Végeztess laborvizsgálatot (nagylabor). Legyen egy kiindulási alapod.

Ezt követően 3-6 havonta keresd fel az orvosodat, jegyezze fel a súlyodat.

A műtét előtt a műtétet végző kórház a háziorvostól fog kérni beutalót és orvosi véleményt a beavatkozásról, ekkor le tudja igazolni a kezdő testsúlyodat is. A műtétet végző kórház segíteni fog abban, hogy a TB finanszírozást megkaphasd, s amennyiben akadálya ennek nem lesz, akkor számíthatsz a támogatásra.


Egyéb

Esetemben egy epe műtéttel kombinált verzió lépett életbe.

A hasi ultrahangkor ugyanis 2db 10+mm-es epekövet találtak, amelyek létezéséről nem tudtam. Soha nem okozott fájdalmat, tünetet (vagy legalábbis nem tudtam, hogy egy meglévő tünetem erre utal), így a műtéthez szükséges kivizsgálás eredményeként jutott tudomásomra az epe probléma.

Műtét során derült fény arra, hogy nagyobb a gond, mint gondoltuk. A korábbi szokásaim túlzott cukor és finomított szénhidrát fogyasztása, a zsírosabb étrend (sütemények, sült húsok, stb), a sokáig fennálló nagy túlsúly, a rendszeres fogyókúrák együttesen járultak hozzá ahhoz, hogy borzalmas méretű epe köveim lettek és ezek már olyan mértékben okoztak kárt az epehólyagban, hogy az egész eltávolítása mellett döntött a sebész.

Ennél fogva felépülésemet nehezíti egy epe-diéta. Ijesztő azt megtudni, hogy amennyiben nem történik hasi uh vizsgálat, nagy eséllyel lett volna komoly egészségkárosodásom, tehát mondhatni a műtét megmentett engem későbbi komoly hasüregi gondoktól. És itt áldom saját fejem, amiért nem szélsőséges diétákat folytattam az elmúlt 3 évben, hanem kiegyensúlyozottan támogattam a szervezetem - így nagyobb baj nem lett. Ezért is veszélyes kövéren belevágni egy nagyon drasztikus diétába, mert ha még soha nem vizsgáltattad meg magad teljes körűen (pld. hasi ultrahanggal) és nem vagy tisztában emésztőrendszeri állapotoddal, súlyos károkat okozhatsz - pld. egy-egy zsíralapú diétával.

Ez is a kövérségből adódó életforma hozadéka volt. Lappangott. A szervezet megbosszulta a hosszú évekig tartó kaja-dömpinget. S itt a bizonyíték arra, hogy a kövérség számos rizikót rejt magában, amelyek egyszer csak ott lesznek és késő akkor cselekedni, amikor már baj van.

Nem jó kövéren élni és mindent meg kell tenni azért, hogy a túlsúlytól egy ember megszabaduljon. Egy életünk van. Nem mindegy, hogyan éljük le és mennyi egészségkárosodást szenvedünk el saját felelőtlen életmódunkból eredően.



Személyes élmények 7 hét után

Hogyan zajlik ez az egész?

Amikor meghozzuk a döntést, hogy plasztikai műtétre vállalkozunk, akkor az első az, hogy mégis kihez fogunk menni. Milyen sikersztorik vannak, ki melyik orvosról mit gondol. Ez jár a fejünkben!

Én magam is így voltam ezzel és szám szerint 6 orvosnál jártam konzultáción. Én úgy voltam vele, hogy inkább fizetek több konzultációs díjat, de tényleg találjam meg az orvosomat.

Elkezdtem hát plasztikai csoportokat nézni. Kettőt találtam, amit rendszeresen olvasgattam. Ez az egyik és ez a másik. Ezekből kiírtam, milyen orvosok vannak, ezekről milyen beszámolók születtek, milyenek az előtte/utána képek.

Miután mindenkinél jártam, több szempont alapján vizsgáltam, hogy ki lesz a nyertes:

  1. Szeme állása - szerintem látszik valakin, milyen a lelke a szemén keresztül
  2. Viselkedése velem
  3. Asszisztense stílusa
  4. Mennyire akar tukmálni vagy épp mennyire akar reális képet adni nekem
  5. Mennyire részletesen magyaráz
  6. Mennyire ismert
  7. Mennyibe kerül
  8. Búcsúzáskor mit mond, mit érzek, stb.

Ez alapján jutottam el az orvosomhoz, akit végül választottam. És! Egyáltalán nem érdekelt, hol van a klinika. Ez volt az utolsó szempont, mert országon belül nem annyira nehéz eljutni A-ból B-be, s bevallom, nem is budapesti klinikám lett végül - pedig itt élek Pest megyében.

Amikor eldöntöttem, kértem egy újabb konzultációt. Itt megkaptam a műtéthez szükséges dokumentációt, illetve a szükséges vizsgálatok listáját, illetve egy trombózis elleni szurit, amit a műtét előtti este kell beszúrni.

A szükséges vizsgálatokat érdemes magán klinikán, magán laborban végeztetni, mert a TB szektorban óriási a várakozási idő. Én nagyjából 3 nap alatt lerendeztem mindent: EKG, szív ultrahang, hasi ultrahang, légzés funkció, teljes vérkép, mellkas rtg és nekem kellett gyomortükrözés is, mert fény derült epe gondokra. Ezért nálam egy epe hólyag eltávolító kombi műtét is lett végül. Ez a doki jófejségén múlt, egyszer kellett altatni. Megcsináltathattam volna később is, de ha már elaltattak, úgy gondoltam, minek várjak.

Miután minden vizsgálat megvolt, a leleteket el kellett küldeni a doki asszisztensének, majd ők pár napon belül felhívtak és elmondták az észrevételeket. Pld. ha valami nem oké, azt itt beszélik meg mindenkivel. Így jártam én is az epe miatt, de az orvossal lebeszéltem, nem volt tehát akadály.

A műtét előtti este beadtam a trombózis injekciót, majd vártam a másnapot. Mivel vidéken voltam, szerdán leutaztam és egy hotelben aludtam. Csütörtök reggel kellett bemennem 10-re. Előző este még átmentem a kórházba, ott előre aláírtam minden beleegyezőt, stb, hogy ne reggel kelljen. Szóval délelőtt 10-kor bementem, megkaptam a szobámat. Magánklinikán voltam, nagyon szép, tiszta, külön mosdós, intim szoba volt. Jöttek a nővérek, megkaptam a háló ingemet, vártam kb 2 órát, közben fáslizták a lábamat (ez a trombózis elkerülése miatt kell). Majd megjelent 2 beteghordozó srác és letoltak a műtőhöz ágyastól. Előtte persze a doki bejött, megnyugtatott, szóval úgy mentem le, hogy mindent tudtam, értettem. A saját lábamon szálltam át a műtő asztalra. Nagyon féltem, ez az érzés borzasztó, akit már műtöttek tudja. A legnagyobb félelem ilyenkor mindig az: biztosan felébredek-e?

Ilyenkor már nem lehet rajtad semmi. Meztelen vagy. Lefeküdtem a műtőasztalra, lábamat feltettem a nőgyógyászati támlákra, de gondosan letakartak lepedővel, szóval nem meztelenül, kitárulkozva feküdtem ott. Jó fejek voltak. A bal kezembe megkaptam a kanült, beszéltek hozzám. Sürgött, forgott mindenki ott. Ez nekik munka. Mondta az aneszteziológus, akivel előző nap is találkoztam, hiszen feltérképezett, altatható vagyok-e, hogy mindjárt megkapom a kis szájkosarat. Hirtelen elkezdtem érezni, hogy jön a kábaság. Mondtam neki, hogy érzem, hogy bódulok. Azt mondta, igen, akkor jó éjszakát. Itt el is vágták az egészet és legközelebb fent a szobámban ébredtem.

Az anesztes ott állt mellettem, mondtam neki, hogy pisilnem kell, de azt mondta, nem kell, csak katétert tettek be, ez ingerel. Megkérdeztem, hogy akkor pisilhetek? Az orvos nevetett, bólintott. Nem akarta túl magyarázni, mikor félig kómás voltam (nyilván katéterrel nem pisilsz, jön ki magától a cucc). Gyorsan írtam Anyáéknak messengeren, hogy felkeltem. Mivel még látogatási tilalom volt, nem voltak ott. Egyébként kb 4-5 órás műtét volt az epe és kötényhas együtt. Elég cefetül voltam. Ilyenkor leírhatatlan az, amit érzel. Össze vagy vágva, össze vagy öltve, 4 cső lóg ki belőled plusz a katéter, plusz az infúzió, az altatás miatt azt sem tudod hol vagy, ki vagy, de azért nyitva a szemed és csak hálát adsz, hogy igen, végül sikerült felébredni a műtétből. Az első nap úgy telik, hogy alszol. A második nap úgy telik, hogy rohadtul aludnál egész nap, sokkal rosszabb mint az első nap. Mert már magadnál vagy, de annyira fáradt vagy, hogy a pokolba kívánsz minden nővér vagy orvos látogatást. Aludni akarsz. Alszol is. Közben kapod folyamatosan az infúziót, a fájdalom csillapítót. A harmadik napra már jobban vagy. Már van kedved sétálni is, már élvezed, hogy túl vagy rajta. Én vasárnap mentem haza.

Egy magánklinikán általában azt kapod, amiért fizettél. Nekem sajnos még a mensim is megjött, miközben katéter volt a hólyagomban, szóval szégyelltem magam. De egy ápoló, ha profi és szereti a munkáját, akkor segít. Az ott töltött 4 nap jó volt. Kellemes, barátságos, biztonságos.

A 4. napon kivették a csöveimet. Az egy kellemetlen érzés, de kibírható.

Az igazi harc otthon kezdődik. Amikor rájössz, hogy egy ekkora vágással semmit nem tudsz csinálni. Se takarítani, se főzni, se boltba menni, se vezetni, se semmit. Örülsz, ha ki tudsz kelni az ágyból és vissza óvatosan, felpolcolt térdekkel, félig ülő helyzetben.

Telnek a hetek, még mindig szar. Nekem a 3-4. hét környékén lett sebnyílásom. Számítottam rá, mert sebgyógyulási zavarra hajlamos vagyok genetikailag. A karomnál is volt gond, most is. Ezt végül össze kellett húzni, mert nem akart összemenni. De 3 héttel az összehúzás után ki is szedték a varratokat. Tök szépen gyógyul. Ma vagyok 7 héten túl.

Minden héten kicsit könnyebb, de lassú a folyamat. Most már élvezem. Az eredmény kárpótol, de azért kemény 2 hónap volt ez. :)