17 naposan mintha kicseréltek volna

2021.08.15

Szükségem volt erre a 95%-osan munkamentes 17 napra az elmúlt hetekben, és számomra is meglepetés, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire jól alakult a felépülés.

Persze, messze még a vége, hiszen a totális felépülés 4-5-6 hét, de már olyan mozgástartományú a kezem és már annyi mindent tudok csinálni önerőből, hogy fokozatosan, lassan napról napra visszatérek a laptop mellé.

Annyi tervem van, megannyi ötletem és mondanivalóm és hát gyorsulnak az események szeptembertől, hiszen folytatom a tanulást és a nyakamon az őszi csoportos edző vizsga is.

Kimostam a kompressziós melltartót, addig magamra operáltam 5 perc alatt egy nagyon szoros sportmelltartót és igazi felüdülés látnom a műtét eredményét. Pont olyanok a cickók, mint egy felvarrás után ki kell nézniük. Természetesek, lágyan ereszkednek a mellkasomon és végre nem kell bele hajtogatnom őket a kosárba. Eredendően sosem volt nagy mellem, de még a kövérségi hadjáratom előtt formás, csepp alakúak voltak, amelyek sajnos a sok fogyás-hízás és végül a nagy mértékű, végleges fogyás következtében teljesen megereszkedtek, kifogytak, deformálódtak és már bőrproblémát is okoztak az izzadás miatt. Ez végre a múlt.

Rettegtem ettől, mert annyira mellműtét ellenes voltam, de nem volt más esélyem, mint a helyreigazítás, a helyükre pakolás. A karom és törzsem hegei hihetetlen gyorsasággal gyógyulnak, az ödéma is lassan húzódik lefelé, de azért a végleges forma minimum fél év, a hegek halványodása pedig 1,5-2 év. A karműtét, törzsműtét és szinte minden plasztikai műtét velejárója, hogy érzéketlenné válik a heg körüli 3-4 cm, ami jelenleg is igaz, tehát nem igen érzem az érintést a hegek körüli bőrterületen. Most fura, hogy alkarig lement a doki és az alkaron is alig érzem a vakarózásomat. Ehhez majd hozzá kell szokni a következő 2-3 évben, mert ez nagyjából addig tart majd. De egy ilyen műtétnél nincs más lehetőség, mert különben óriási fájdalmakat élne át az ember, ha az idegszálakat érintetlenül hagynák, illetőleg az én műtéteim vérzéscsillapítással együtt történtek, tehát minden vágás egy speciális műszerrel történt, ami eleve zárta az ereket is. Nagy műtétek ezek, minden tiszteletem a sebészeké, akiknek brutális precízen kell figyelni az erekre és az egész testre.

Nagyon bátor voltam és úgy álltam az egészhez, hogy ki fogom bírni, de így utólag bevallhatom, hogy rettegtem az újbóli szétnyílásoktól, a savótól, a tapaszok napi cseréjétől. És végre nem kellett átélnem egy horrorisztikus 3-4 hetet, csak azért cseréltünk 3-szor összesen a 3 hét alatt kötést itthon, mert izzadtam és jól esett kicsit szabaddá tenni a hónalj területet. Ez a meleg sosem kedvez az ilyen műtéteknek.

Nem fürödtem 17 napja, csak nedves vatta korongokkal végig töröltem a seb körül a bőrömet, hogy tisztábbnak érezzem magam, de ez nem ugyanaz, mint egy alapos fürdés.

Alig várom, hogy azt mondja a doki: fürödhet.

#márnagyonfürödnékegyet

Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki bármilyen szóval, szmájlival, üzenettel, kommenttel, érdeklődő kérdéssel gondolt rám a közösségi oldalakon, aggódott értem és segített visszanyerni az erőmet.