Még semmire nem tértem ki konkrétan, de már olyan tényezőket boncolgatok, amelyekkel a legtöbb életmódváltó nincs tisztában vagy nem teljesen van tisztában ezzel, esetleg magának sem tudja beismerni a gondok forrásait, eredetét.
Az életmódprogramra jelentkezők 60-70%-a már valamilyen hormonális problémával keres fel. A maradék 30-40% vallja azt, hogy nincs problémája, miközben közülük nagyjából 5%-nál valós ez az állítás. Azaz azon nők köre, akik azt gondolják magukról, hogy egészségesek, csupán nem tudnak arról, hogy nem azok.
Ez azért van, mert akkor kezdünk el gyanakodni bármilyen eltérésre, amikor már fáj, amikor már akadályoz bennünket valamiben sok tényező, ezért alaposan kivizsgáltat minket például a nőgyógyászunk vagy az endokrinológusunk, mert nem jön a baba, nincs menstruáció, hullik a hajunk, gyulladt az arcbőrünk, indokolatlanul puffadunk vagy épp nem tudunk lefogyni.
A nők akkor fordulnak orvoshoz, amikor már komoly gondjuk akad, nem pedig akkor, amikor még megelőzhető lenne a hormonális eltolódások jelentős része.
Azért van ez, mert elhízottan, nem törődve a kövérséggel lábon vagyunk képesek kihordani a plusz kilókat. Ez (egy ideig) nem okoz tüneteket, komoly fájdalmakat, amíg a testünk tűri a strapát, ezáltal megtanulunk eggyé válni számtalan életfunkcióval, amely már nem normális, csupán azt hisszük, hogy az. Ilyen a puffadás, a reflux, az éjszakai horkolás, a hajhullás, a piros, érzékeny arcbőr, a striák, az extra fáradtság, a rossz alvás, a száraz bőr, a nehéz székelés, a gyomor fájdalom, a különböző ételek után kellemetlen érzés, a plusz kilók.
Vagyis, akkor kezdünk el megoldás után kutatni, mikor már nyakig benne vagyunk és jókora kifogásrendszert építettünk magunk köré egy sor rossz szokással egyetemben.