Úgy tartja a mondás: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. Közhelynek tűnik, miközben életünk minden egyes területén találkozunk azzal az emberi magatartás sorozattal, ami örökké előnytelen pozícióba lök bennünket. Ez pedig a halogatás.
De miért tesszük el?
Teljesen egyszerű: mindig a mában gondolkodunk.
"Ma még lehet", "Ma még nem, majd holnap igen", "Még van időm.", "Majd megoldom", "Majd kitalálom", "Majd bepótolom", "Majd lesz valahogy", "Még nem állok készen", "Még nem érek rá", "Most még nem, de majd igen".
Azzal egyidőben, hogy a mában keressük a felmentést a döntéseinkkel szemben, nem vállalunk felelősséget a meg nem hozott vagy időben meg nem hozott döntések következményeiért.
Miért? Mert ami nem fáj, az még ráér.
És amikor hirtelen feleszmélünk arra, hogy fáj, hogy baj van, akkor azonnal tüzet akarunk oltani.
A tűzoltás pedig az egyik legnagyobb csapda, ugyanis együtt jár azokkal a tényezőkkel, amelyek a legkárosabb eredményeket produkálják: amit gyorsan érünk el, az sosem lesz tartós és sosem lehet lelkileg (testileg) egészséges. Ilyenek a gyors fogyásokat ígérő léböjtök, fogyókúrák, amelyek elhitetik azt velünk, hogy képesek vagyunk behozni a lemaradást. Ám ez mind önbecsapás és önámítás, mert a gyors fogyások nem valósak, röpke hetek alatt vissza is kúsznak a leadott kilók.
Valós változást csak akkor érhetünk el, ha tényleg időt, energiát fektetünk a célok elérésébe és tudatossággal állunk ki következetesen azok megvalósításának érdekében.
Azért halogatunk, mert ez a legkényelmesebb döntéseink egyike. Amivel nem foglalkozunk, arról nem veszünk tudomást. Amiről nem veszünk tudomást, az nem létezik, azért erőfeszítést sem kell tenni. Sokkal könnyebb kifogásokat gyártani ahelyett, hogy a kényelemből kimásszunk.
Ami kényelmes, arra időt nem kell fordítani. Ezért könnyű megrendelni egy pizzát. Ami viszont nem kényelmes, mint például az otthon főzés, amire időt kell naponta szánni, az már időigényes. Ami időt követel, az tehát nem kényelmes.
A kövér emberek nagy része kényelmes, lusta, megalkuvó, önámító és önsajnálatban él. Saját sérelmei mindig előbbre valók, mint bármilyen döntés, amelyben szembesülhetünk a kudarccal.
Előre eldöntjük, hogy most nem érünk rá, most nem vagyunk rá képesek, még nem jött el az idő csak azért, mert nem tudunk felelősséget vállalni azért, hogy lusták vagyunk, kényelmesek vagyunk és nem vagyunk hajlandóak erőfeszítéseket tenni vagy NEMET MONDANI.
Nem tudom összeszámolni a kezemen, hogy hányszor halogattam, s fogtam rá mindenre, hogy ezért meg ezért meg ezért nem tudok kellő figyelmet szentelni a fogyásomra. Miközben egyszerűen csak sokkal könnyebb volt azt mondani, hogy majd holnap neki kezdek. Csak hogy ebből a holnaptól lesznek az évek. Az évek alatt pedig elszalasztott lehetőségek és MEG NEM ÉLT boldogság.
A körvérség alatt rengeteg dologtól megfosztjuk saját magunkat, amelyet csak azért nem teszünk meg, mert saját belső feszültségeink bezárnak egy burokba. Így kerüljük a strandot, a sok mozgással járó kirándulásokat, ezért keresünk örökké kifogásokat mindenre, amiben rosszul érezzük magunkat. Miközben másra sem vágyunk, csak azokra a dolgokra, amelyeket belső frusztrációink miatt nem szívesen teszünk. Élményeket veszítünk és kapcsolataink mennek rá ezekre. Csak azért, mert halogatjuk a döntést, hogy megváltoztassuk azokat a tényezőket, amelyek miatt ennyire rossz lelki állapotban vagyunk.
Mindenki, aki azt mondja, hogy kövéren boldog és elfogadja magát, a legnagyobb tagadásban él. Kövéren élni nem jó. Mert nem jó a kötényhas, a derékkal összenövő fenék, a lógó kar, a vastag comb és vádli. Nem jó a hormonháztartás kibillenése és az emésztőrendszer egyensúlytalansága. Nem jó a lelki állapot, nem jó az önbizalomhiány és az örökös szégyenérzet a kövérség miatt. Mert a kövérség mindenhol gyenge pont.
Viszont azon gyenge pontok egyike, amin bárki képes változtatni és meg is szüntetni.
A halogatást véleményem szerint úgy lehet befejezni, ha egyszerűen szembe nézünk azzal, hogy mi vezet mindig oda, ami miatt e mellett döntünk. Mitől félünk? Mihez ragaszkodunk? Mit nem tudunk elengedni? Mi vár megoldásra az életünkben? Mert ezek miatt ragadunk benne a kényelembe.
Félsz attól, hogy sok időt vesz el az életmódváltás? A betegségek nem vesznek majd el még több időt?
Félsz attól, hogy a megszokott rutinokat felborítsd? Ha te nem teszed, előbb vagy utóbb rá fog kényszeríteni külső körülményként az egészségi állapotod. És sokkal nehezebb akkor változtatni, ha már csak a túlsúly a probléma, hanem mondjuk kifáradt a pajzsmirigyed.
Félsz változtatni, mert rettegsz a kudarctól? Ne sztárdiétákat próbálgass, hanem tudatosan, rád szabott és neked való módszereket vezess be apránként. Nem a világot kell megváltani, csak az életedet kell jobb mederbe terelni. Nem a végletekben való gondolkodás a siker titka, ellenben ez öli meg a motivációt a leggyorsabban.
Akadályoz a környezeted, a munkád abban, hogy magadra tudj koncentrálni? Áss a mélyére, hogy min és hogyan tudsz ebben változtatni, mert amíg állandóan te leszel az, akit mások kihasználnak vagy örökké te leszel megalkuvó, mindig csak te maradsz az utolsó helyen.
Nézz magadba és kérdezd meg: Tulajdonképpen miért halogatsz? Mire vársz? Mi hozhatna neked arra elég eltökéltséget, hogy azt mond: MOST készen állok. Az életmódváltásra az idő soha nem lesz pont megfelelő. De addig kell belső motivációból nekivágni, amíg még könnyebb visszafordulni a leejtőn. Mert minél messzebb jutsz az önáltatás csapdájában, annál nehezebben veszed észre, hogy az egész életed egy kifogástenger, amelynek közepén egy lábbal egyensúlyozol egy süllyedő hajón. Mindig rajtad áll: kifáradásig ácsorogsz és várod, hogy valaki majd egyszer csak megment vagy inkább kiúszol te, hogy hamarabb véget érjen az egész...
