A kövérség eltorzítja a testünket és lelkünket is!

2021.08.15

Azt hiszem, sosem volt titok és nem is üzentem soha mást a történetemmel: súlyos ételfüggőként, extrém kövérséggel, érzelmi evőként élni ROMBOLÓ volt, ettől függetlenül mindig helyén tudtam kezelni az elérhető állomást.

Soha nem fogok kárt okozni a nők önértékelésében, mert nem irreális célokra ösztönzök, hanem egy élhető, egészséges életre.

Az én véleményem az, hogy a kövérség elfogadása a romboló, nem pedig az egészségre "nevelés". Ne tévesszük össze az én KÜLDETÉSEMET a manipulatív és koplalásra, csodaszerekre ösztönző világgal. Az nem én vagyok.

Soha nem vágytam 55kg-os súlyra, ma sem érzem ennek szükségességét. #Bodypositivity szemléletem örökké velem lesz.

Azért tudom nagyon is helyén kezelni ezt, mert a túlparton állva, 172 kg-osan a poklokat éltem át az étkezési zavarral, az örökös túlevéssel és az emiatt fennálló depresszióval. S ebből kiszabadulva az ember nem vágyik a másik végletbe, ahol azért lesz étkezési zavaros, mert fanatikusan akar vékony lenni.Nem, én nem akarok vékony lenni. Egészséges önértékelést, testképet, jó vérképet, egy teltkarcsú alakot kívántam magamnak és ennél tovább nem is kívánok lépni. Kizárólag a sport irányába teszek lépéseket, mert formálni szeretném magam, hiszen ha egy valamit örök életemre megtanultam, az az, hogy többé nem akarok 100+os lenni.

Annak idején azt álmodtam meg, hogy 70-80 kg között legyen a súlyom, nagyon max 65 kg-ig megyek el. Nagy meglepetésemre a sebészem azt mondta most, hogy nekem ez a 70-80 kg közötti testsúly nagyon jól áll, nem kell ennél vékonyabbnak lennem és ha ezt tartom egy életen át, a testrekonstrukciós eredmények is velem maradnak. Nagyjából 10 kg hízást el tudna viselni minden varrat, ezt be is kalkuláltuk egy esetleges terhességbe (amit nagyon szeretnék és bízom benne, hogy a következő években végre találok egy hozzám illő partnert ehhez).

Amikor valaki járt a 150 kg + testsúlyon, egyszerűen másképp kezdi el nézni a "vékony" kérdést. Akkora különbség van a 170 és a 70-80 kg közötti test esetén, hogy azt nem igen lehet megfelelő szavakkal leírni. Egy másik élet, főleg, ha nincs zavaró bőrfelesleg sem.Azért vállaltam a műtéteket, mert 15 évet elpazaroltam a kövérségre és nem akartam a következő éveket is arra elcseszni, hogy megtanuljam elfogadni a rongyos baba állapotot. Ha szeretnék még kiegyensúlyozott párkapcsolatot a saját szemszögemből, akkor nem kérdés, hogy az én magabiztosságom és önértékelésem szükséges lépése volt a műtétsorozat.

De nem kívánok a sportos és egészséges életen túl bemenni egy olyan irreális testalkatra, amit vélhetően nem is tudnék tartani egy életen keresztül.Enni jó. Szeretek is enni, nem is akarok ezen változtatni. 80-20%-ban odateszem magam, azaz 80%-ban mindent úgy csinálok, hogy tartsam a formám és 20%-ban meg fogom enni a lángost, a jéghideg zérókólát, a nyári fagyit.

Intuitív étkezem, de tartom a kalóriakereteket, mert ez biztonsági öv számomra abban, hogy még véletlenül se vigyen tévútra a szemmérték. Sokan nem szeretnek kalóriát számolgatni, ám a lustaság gyakran visz csapdába. Ha megteheted, hogy használsz egy mankót és ettől könnyebb az életed, akkor igenis használd, igenis tedd könnyebbé a mindennapokat és tedd le a terhét annak, hogy 2 hónapig nem mersz mérlegre állni, mert elengeded magad.

A hétköznapokban van lehetőséged önmagadra figyelni és akkor nem okoz kárt néhány családi örömevés, a nyári fesztiválok öröme vagy épp a szülinapod. A jojo kiiktatása az egészséges testkép első lépése és ennek fegyvertárát tanultam meg 5 év alatt, ezt tanítom a Mentorprogramokban is. Az egyetlen valós és tartós segítség a 80-20%-os intuitív étkezés kalóriakeretekben, mert így bármit meg lehet enni. Belefér olykor a mars csoki vagy a sarki hamburgeres retro finomsága, ha egyébként tényleg 80%-ban teszel azért, hogy egészséges kapcsolatod maradjon az étellel és önmagaddal is.

Én akkor tudtam megváltozni, amikor befejeztem az önpusztító zabálás és örökös koplalás hadakozását. Nagyon sokáig vártam, nagyon sok hibát elkövettem, de igyekszem mindent a javamra fordítani és hiszem, hogy a történetemmel sokatok élete is meg tud változni.

Higgyétek el, hogy változni nem nehéz, ha egy játékszabályt felállítotok és attól nem tértek el.

Kimondhatatlanul boldog vagyok és szimplán azért, mert elbúcsúztam a gyenge énemtől, aki a kifogások mögé sorakozott fel. Sok szart átéltem az évek alatt, még több fájdalmat és nehézkes felépülést, de tudom, hogy ezt az életfeladatot nekem vállalnom kellett. Talán pont azért, hogy ti, olvasóim is elhiggyétek, van kiút sanyargatás nélkül is.

Nagyon nagy öröm úgy fényképező gép elé állni, hogy ODA AKAROK ÁLLNI, nem pedig menekülök a vaku elől, mint évekig. Mert jó érzés látni, hogy teljesen normális testem lett. Még lenne mit faragni, ott a comb kérdése, de őszintén... amit el tudok takarni és nem zavar engem, azt eltakarom. Ha úgy adódik, a combot is megcsináltatom, ha meg nem, akkor kb 90%-os eredménnyel zárom a kövérségi harcomat. De tudok öltözködni M-L-es ruhákba, nem kell takarnom a kötényhasamat, a lógó karomat, nem kell szégyellnem a tokámat, mert ezek már nincsenek. És ennyit akartam elérni, nem többet.Most is hoztam kontrasztot. Minden nap ránézek a régi képeimre, mert soha nem felejthetem el, milyen mélyen voltam.

Erre bárki képes, aki akarja is ezt az egészet. Tudom, hogy könnyebb azt mondani: nem álltok készen és nem vagytok erősek. De ezek kifogások, lustaságok, nem a valódi tűréshatárotok. Sokkal többre képes bárki, mint azt elsőre hinné. Csak tényleg kell hozzá a döntés. Az a döntés, ami az én életemet is megváltoztatta: rendbe teszem a viszonyomat a kajával.

Szóval minden nap egyre könnyebb a 3. testrekonstrukciós műtétem után, már tudok egyedül öltözködni. Már alig van itt-ott fájdalom, persze a végleges eredmény legalább fél év.

Az én testem ennyi vágással és plasztikai műtéttel soha nem lesz olyan, mint annak, aki egész életében feszes idomokkal élt. Aki nézi a "kifogytam a bőrömből" című TLC realityt, az láthatja, hogy hozzám hasonló emberek teste hogyan változik műtétek után. Nem tudnék ezzel a testtel színpadra állni, mindig lesz itt-ott kis pukli, kis ödéma, nem lesz mindenem feszes.

De őszintén mondom, hogy ez a test nekem maga a tökély a 170 kilós hájálarc után.Engem egy dolog hajtott: nem akartam én lenni örökké a kövér lány. Csak szerettem volna belepasszolni a környezetbe, ahol nem tűnök ki az átlagból. Mert mindig féltem mások tekintetétől és nagyon be is zárkóztam emiatt. Most pedig azt érzem, hogy nem figyelnek, nem ítélkeznek és mintha rám is mosolyogna egy-két pasi. :))

És igen!

Felismerhetetlenre tudunk fogyni!

Amikor az elhízás olyan mértékűvé válik, amiben a hájnak mindenhol utat kell törnie, akkor egyszerűen eltorzul a test, az arc és vele együtt a lélek is.

Való igaz, ma este ezen többször is fenn akadtunk témában Anyukámmal, felismerhetetlen vagyok.Vannak napok, amikor Anyu a semmiből rám kiált, hogy "Annyira furcsa vagy". Mert 15 évig látta a hájjal benőtt arcomat és akármennyire is boldog, még neki is szoknia kell a látványt, nem hogy nekem.

Egy 170 kilós testben élve az ember elveszíti a reális érzékelést. Nem megy például a futás, ahogy számtalan fizikai cselekvés sem. Ezért megtanulunk elrejtőzni, megalkudni és mi magunk hozzá alkalmazkodunk a nagy test korlátaihoz.

Ezzel egy időben egy kövér lány végtelenül sérült lesz. Bántó számára minden segítő szándék, maga a fogyás témáját is rühelli és ha ő van célkeresztben, jönnek a könnyek.

Fáj másoktól hallani a jó szándékú intelmeket, mert a szívünk mélyén gyakorta lapul a valódi NEM akarás. Mert enni jobb, enni könnyebb, kövérnek maradni kényelmesebb, míg a fogyás útjára lépni nehéz. Azért nehéz első sorban, mert önmagunkkal szembe nézni a legkeményebb feladatok egyike. Másoknak tudunk hazudni, önmagunk pedig elhiszi a hazugságokat. El tudjuk rejteni azt, hogy túleszünk, mert a "ma még, majd holnap" mindig megkönnyebbülést ad.

Mert nehéz azt mondani: azért vagyok kövér, mert nem teszek ellene (eleget). Vagy zabálok, vagy nem foglalkozok kellően mögöttes eü gondokkal, tehát összességében feladom és mindig választom inkább az evést. Így alakul ki az obezitás. Sokszor észrevétlenül lesz L-ből 5XL. Közbe ékelődik jó pár fellángolás, de mindvégig győz az evés. Vagy a jelentős túl (érzelmi)evés vagy a szimplán fogyási sávon túli kalória. Adott 2 fotó (meg egy montázsa a könnyebb érzékelés miatt).

Az egyiken én vagyok 15 éven át, a másikon meg én vagyok az álmaimban és a lehetséges végkifejletben 15 éven keresztül. Az egyiken kínlódok és eltorzul a testem, hiszen 100 felesleges kg rakódott le rá. A másikon meg azért kínlódok, mert idestova 3 éve azzal telnek a nyaraim, hogy 4-6 hétig sebek, fájdalmak okán nem élvezhetem a nyár adta örömöket.

Van 2 variáció egy 1 emberből. Egy egészségtelen és egy egészséges. Egy extrém obez és egy normális test.De amíg nem érünk el A-ból B pontba, egyszerűen halványlila gőzünk nincs arról, miről mondunk le torzult testben leharcolt lélekkel. A B pont elérhetetlennek tűnik és évekig nyomorgunk csinálgatva, keseregve, megalkuvóan, kifogásokban elmerülve, hogy nem megy. Miközben az eltorzult, kövér arc mögött van valami, ami mindig ott volt, ami elérhető, ami összehasonlíthatatlan, ami más emberre tesz. Ez az a célállomás, amit elszalasztunk évekig az étellel való küzdelem miatt. Mert mindig van épp valami, ami miatt nem alkalmas az idő a változtatásra. Épp mindig vagy a munka vagy a család vagy épp egy újabb kifogásként felhozott érv FONTOSABB, mint a földi életre egyszer megkapott életünk.

Ismétlem. Egyszer megkapott életünk. Amit leélhetünk azzal a kifogással, hogy jó ez így, meg elfogad a párunk. De nem jó. És ezt mind tudjuk legbelül. Ezért is szeretnénk változtatni. Ezért keressük a könnyű ígéreteket rejtő csodaszereket, varázsigéket, mert nem jó ebben az állapotban élni. Könnyű, mert ebben lenni kényelmes, de ettől még nem jó.

A "ha fele annyi akaraterőm lenne mint neked" gondolatsík önámítás, megalkuvás, gyávaság. Mindenkinek van akaratereje. Ha ahhoz van, hogy egyél és ne törődj magaddal, akkor arra is van, hogy törődj magaddal. Csak a nem törődés adott, a törődés pedig munka. És igen. Mindenkiben ott van egy 10-20 évvel fiatalabb változat, mert a háj öregít, elrejt, eltakar, eltorzít és lelkileg összetör. Ha nem így lenne, ha téged nem érdekelne ez, nem olvasnád ezt a posztot. Egyszerűen ki kell józanodni a nem törődés folyamatából és vágyni arra, akik lehetnénk valójában. Amin lehet változtatni, az elérhető. Ami elérhető, mégsem nyúlunk utána, az egy egyéni döntés egy olyan életben, amit egyetlen egyszer tudunk leélni.