Az elmúlt éveimet leginkább egymagam töltöttem. Jellemző volt rám ezt megelőzően - mint oly sok emberre rajtam kívül -, hogy mindig minden fontosabb volt nálam, ezért valahol a sor végén kullogva zabáltam 12-13 éven keresztül. Amikor életmódreformra adtam a fejem, kiemeltem saját magam a sokadik rangsorból és betolakodtam az első helyre.

Az életmódváltásom legfontosabb momentuma ez volt. Tudtam, hogy ha változtatni akarok, akkor változnom kell és valóban más irányba kell terelnem a gondolkodásomat, a hozzá állásomat, az önfeláldozó életformát pedig fel kell számolnom. Pokolian nehéz volt megtanulni NEMET mondani.

Az életvitel változtatása megköveteli, hogy a célok elérésnek érdekében fix feladatbázist és eszközrendszert építsünk fel. Ezt mindig mindenki elképzeli úgy, hogy holnaptól fogyókúrázom és minden happy lesz. De az élet folyton közbe fog avatkozni mindenféle eseményekkel, hátráltató tényezőkkel. Ezeken a pontokon dől el, hogy valaki tényleg elhatározta magát az új élet irányába, vagy hajlamos lesz folyamatosan megrekedni amiatt, mert képtelen kitartani a saját életének menedzselése iránt.

Önzőnek gondolja magát rengeteg ember azért, mert az önálló célok megvalósítása kissé háttérbe szoríthat minden mást. És sajnos a család, a barátok, a kollégák is gyakran fejezik ki nem tetszésüket, gondolnak ők is önzőként a fogyni vágyóra. Pedig ő semmi mást nem akar, mint egészségesen lefogyni.

Egyszóval: egy fogyókúra terv mindaddig terv marad, amíg a központi szereplő el nem határozza azt, hogy MINDENEKFELETT önmagának ad esélyt a változásra, és nem törődik semmivel és senkivel, ami/aki ennek akadályában állhat.

Valaki vagy tényleg első helyen figyel önmagára, a terveire, a feladataira, vagy pedig ellehetetlenül a küzdelem.

Ezért tartom fontosnak az önfejlesztést is egy-egy programban. Egyszer kritikaként kaptam azt, hogy nagyon sok elméleti anyagot készítek, amiben "elvesznek" a tagok. Én úgy gondolom, hogy nem foglalkozunk eleget fogyás címszó alatt a legfontosabb tényezőkkel, ezért aki nem tud vagy nem akar elegendő időt szánni a mentális út kiplakátolására, akkor sajnos a feladás esélye nagyon magas marad. A fogyás étrend, mozgás és lelki stabilitás kérdése. A legtöbb fogyókúra tervből kimarad a lelki rész ápolása, ezért eljön a pillanat, amikor a motiváció elvész. Aki velem akar fogyni, annak mindent elmondok a sikerhez és ennek igenis része az AKCIÓTERV.

A fogyás egyik legfontosabb eszközrendszerét tehát egy atombiztos akcióterv képezi, ami lefektet mindent, amire fel kell készülnünk. Ehhez posztsorozatot is készítettem: Hogyan válts életmódot címmel és az eszközrendszert is külön szedtem.

Van még egy dolog, ami ezt felül tudja írni. Ez nem más, mint a türelmetlen fogyási vágy. A legtöbben koplalással, nagyon alacsony kalóriával, szénhidrátszegényen kezdenek el táplálkozni és csodálkoznak azon, hogy nem bírják, feladják, nem is fogynak eleget, illetve unalmas és nehéz az egész küldetés. Az emberek gyorsan, kevés erő és energia ráfordítással akarnak fogyni. Ez a vesztük, hiszen ez nem működik.

A fogyás következetes, kitartó munkát igényel, amihez megfelelő idő is kell. Aki gyorsan akar fogyni, bele fog bukni és nagyon hamar vissza is fog hízni.

3 évig önmagammal foglalkoztam és kissé kivontam magam a forgalomból. Egyre többet mozdulok ki és találkozom ismerősökkel, akik rendre megkérdezik, mennyi idő alatt sikerült elérnem a jelenlegi eredményemet. Amikor őszintén elmondom, hogy 3,5 évig tartott, akkor kivétel nélkül jön a válaszreakció: Ilyen sokáig?

Ezen én már csak mosolygok. Hiszen 3,5 év alatt nem csak lefogytam, de meg is értettem a fogyás kérdésköreit, illetve ez idő alatt teljesen át tudtam formálni a szokásaimat olyanná, ami a hosszú távú, tartós súlytartáshoz elengedhetetlen lesz. Amikor valaki lefogy 50 kilót fél év alatt, akkor több ízben is hibát követ el. Részben ennyi idő alatt senki nem tudja életvitelszerűen megtanulni és beépíteni a helyes életmódot úgy, hogy ne térjen le az útról. Másrészt borítékolható a visszahízás rövid időn belül. Ilyen mértékű fogyás ugyanis csak jóval nagyobb kalória deficittel lehetséges, mint amilyennel valóban fogyni kellett volna. Ezt hívom én látszatfogyásnak, ami hamar köddé fog válni.

Aki lassan, kiegyensúlyozottan fogy, garantáltan megtanul egészségesen élni és a szervezete is hálás lesz azért, hogy időt kapott megszokni az új szokásokat. Azért tudok erről magabiztosan beszélni, mert 3,5 év alatt mindent végig jártam. Az összes divatdiétát, az orvosi kivizsgálásokat, a stagnálást, a megrekedéseket, de mindvégig azon az úton haladtam, ahol a tökéletes megoldást meg tudtam lelni. A tökéletes fogyási módszerekből nem létezik több, csak egy: lassú, egyenletes, kiegyensúlyozott, megvonásoktól és szenvedésektől mentes étkezési rendszer. Részletesen beszámoltam erről a Nagy fogyás sztorim posztsorozatomban is.

Gyakori, hogy sóhajokkal övezett posztokat látok: csak ennyit vagy csak ennyit fogyott valaki. Erre minden alkalommal csak egy válasz létezik: HA MOST NEM IS ÍGY ÉRZED, HIDD EL, EZ A LEGJOBB, AMI MOST VELED TÖRTÉNHET! LASSAN FOGYJ, MERT EZ AZ EGYETLEN MÓDSZERE ANNAK, HOGY TÉNYLEG LE TUDJ FOGYNI!

A fogyás nem csak esztétikai kérdés. Sőt! Leginkább egészségügyi kérdés, de mivel emberek vagyunk, a szemünkkel mérjük a sikert. A tükörben lehet valaki 3 hónap alatt 20kg-mal kevesebb, de a hormonális egyensúlytalanság garantált azokban az esetekben, ahol túlságosan alacsony kalóriás étrendeket tartósan követ bárki. Nagyon sok fogyókúrázó önmagát teszi inzulinrezisztenssé, pajzsmirigy beteggé, előidézik a menstruációs zavarokat. A helyes és egészséges fogyáshoz komplex, tudatos akcióterv kell, amelynek segítségével a fogyás, a hormonális egyensúly és a tükörkép is összhangba kerül.