A legtöbb duci egyhelyben toporog...

Egy kártyavár, ami bármikor összeomolhat. Mégsem így tekintünk az egészségünkre. Mert nem látunk a külső elfogadhatóságán túl. Tudunk együtt élni a testsúlytöbblettel, még akkor is, ha egyébként sok helyzetben nagyon megterhelő és a pokolba kívánjuk.

A ducik 2 táborba tartoznak elméletben, de gyakorlatban mindenkit egy kalap alá lehet venni. Van, aki vallja, hogy nagyon zavarja és tenni is akar érte vagy tett érte valaha, vagy állandóan az életének része a változni akarás. És van, aki azt sugallja a környezete felé, hogy maximális elfogadással él önmaga irányába... de ez közel sem igaz 100%-ban. Minden ember életében vannak olyan időszakok és pontok, amikor a túlsúly előkerül és problémát okoz vagy pedig célponttá válik.

Az a legnagyobb probléma a kövérséggel, hogy esztétikai másságként kezeljük, holott a külső adottság az csak a felszín, ami mögött sok esetben húzódik rengeteg probléma, amelyről nem is tudunk. Mert a duci emberek úgy jutnak el 100kg fölé az esetek jelentős részében, hogy fogalmuk sincs arról, közben milyen egészségügyi egyensúlytalanságok alakulnak ki. Pld. inzulinrezisztencia, pre-diabétesz, pajzsmirigy alulműködés, pajzsmirigy túlműködés, ösztrogén túltermelés. Ezekkel úgy lehet élni, hogy fel sem tűnnek vagy megszokjuk a tüneteket és egyszerű fáradtság, stressz, kimerültség és egyéb fogalmak mögé bújtatjuk magunk elől is a kísérő eltolódásokat. Azzal, hogy napközben 10-szer ásítasz vagy épp azzal, hogy reggel úgy kelsz fel, mint aki alig aludt és állandóan éhes vagy (vagy pedig pont, hogy sosem vagy éhes) teljes mértékben meg lehet birkózni. Nem veszélyezteti az életben maradást. Megszokjuk, elfogadjuk, de a legnagyobb igazság az, hogy nem foglalkozunk vele. Fáradékony vagyok, mert sokat dolgozom... gondolja rengeteg ember, miközben a háttérben egy mellékvese kifáradás vagy egy nagy löket inzulintermelés zajlik.

Esztétikára koncentrálunk, ruhaméretekben látjuk a kövérséget, tükörképpel nézzük a mércét. Harminc éves koráig úgy jut el számtalan fiatal nő, hogy még életében nem volt hormonális értékeket vagy endokrin területet vizsgáló laborvizsgálaton. Mert mindaddig nem találkozik a helyzettel, hogy utána kell járnia, amíg nem éri sorozatos kudarc például a gyermekvállalásban vagy épp a fogyásban. Hosszú éveket tölt el kövéren, miközben csak azzal törődik, hogy évről évre nagyobb méretű ruhákat vásárol, de a teste egy ideig meg tud küzdeni az egészségügyi hízással, s ezért nem érzi a veszélyt a bőre alatt.

Amikor látok egy-egy kommentet, hogy: "Mindent lehet enni, csak mértékkel...", akkor 45 perces előadást tudnék tartani arról, hogy ez miért igaz és miért nem igaz.

Kerek-perec kimondom: Egy súlyosan elhízott nő (100kg+) étkezési kultúrájában nem szerepel a mérték kifejezés mindenfajta ételre. Ha eszik, hiába akar keveset enni, egy ideig meg tudja állni, majd pedig eljön a perc, amikortól már nem.

A legtöbb duci egy helyben toporog, mert örökké a kiskapukat hajkurássza a valódi elköteleződés és a maximális odafigyelés helyett.

A boltban - mint valami tv reklámban - kiugrik a polcról a "diétás röfi csipsz", a "diétás piskóta szelet", a "diétás zabkása", a "diétás csoki", a "szénhidrátmentes csodák", a "light joghurtok", a "zero üdítők" és napestig sorolhatnám, még mi minden.

Ilyen ehetünk?

Jön a kérdés, legtöbbször úgy, hogy az "ehetjük-e" kérdés-posztot megelőzi a pénztárban való kifizetés, azaz tök mindegy, mit válaszol adott esetben a duciforradalom nép, már úgy is otthon van az új zsákmány.

Megláttam és gondoltam kipróbálom, mert...

...Mert kiskaput keresünk a valódi tettek helyett, a felelősségvállalás helyett.

Egyetlen duci sem képes nagyon hosszú ideg FELELŐSSÉGET vállalni a saját döntéséért, a saját változása érdekében, ezért a határokat feszegeti "diétás", "light", "zero", "szénhidrát csökkentett", "gluténmentes", "mindenmentes" enyhítésekben. Mert a lelkiismeret-furdalás így csökken vagy elmarad, hiszen nem bűnözés folyik, hanem CSAK.... csak egy kis ez, meg az, ami elvileg nem hizlal.

Már több könyvemben szenteltem külön fejezetet annak, hogyan kell egy élelmiszer címkéjét megvizsgálni. Mit jelentenek rajta a jelzések, értékek, számadatok, hozzáadott adalékok. Nem kell élelmiszermérnöki végzettség ahhoz, hogy egy laikus ember megértse és megtanulja, mi mögött mi van elrejtve. Az élelmiszeripar manipulál. Diétás termékként adja el a röfi csipszet, hiszen szénhidrát tartalma 0%. Milyen jól hangzik, igaz? Csodatermék! Nincs benne "bűnös" összetevő. Aztán elhangzik a számomra értelmezhetetlen termékjellemző tápanyag jellemzés: "ALACSONY ZSÍRTARTALMÚ", miközben a 100g-ban található zsír 36g, amiből kihangsúlyozza a termékismertető a 14% jó zsírt. Persze azt már nem számolja ki a vásárlónak, hogy 36-14=22g az egyébként telített zsír. Hoppá. 60%-a nem egészséges zsírsav. De a lényeg, hogy szénhidrátmentes. Ezért diétás. Én meg azt mondom, hogy aki ezt szeretné enni 100kg+ súllyal, de ne legyek ilyen szigorú, 20-30kg túlsúllyal is, az ne csodálkozzon, hogy meg fog rekedni a fogyásban vagy nem fog semerre se haladni, mert a hormonértékek nem attól fognak javulni, hogy lecseréljük a cukros üdítőt szénhidrátmentes zsírbomba csalósnackre. A hormonháztartás pedig nagyon nagy mértékű befolyással bír a fogyási képtelenségre.

De lélekben azt gondoljuk, belefér mértékkel. Nem nem fér bele. Egyrészt az a 22g telített zsír minden, csak nem szükséges a szervezet számára. Másrészt az egészséges táplálkozás lényege az, hogy értékes tápanyagot vigyünk be a szervezetünkbe. Értékes vitaminokat, antioxidánsokat, nyomelemeket, JÓ zsírokat, minőségi fehérje forrásokat, minőségi szénhidrátokat. De semmiképp nem segít sem a fogyásban, sem az egészségmegőrzésben a 60% telített zsírt tartalmazó rövicsipsz sós kívánalmak enyhítésére.

Kívánalmak. Egy betartott, jó étrendben, amit valóban csinálunk és nem csinálgatunk, kívánalmak nem léteznek. Ha megadod azt a szervezetnek, amire szüksége van, akkor nem lesz helye a gyomrodban és az elmédben sem sós álmoknak, mert nem fog az agyad üzenetet küldeni, hogy enned kell.

Akkor van kívánósság, ha egy étrend nem jó vagy nem tartod be. Túl keveset eszel és nem jó makrókkal vagy állandóan eszel és rosszul vagy nem tartod be a rendszeresség elvét...

A ducik legnagyobb hibája gyakran, hogy csinálgatják, de nem csinálják...

Ezért kerül bele a kosárba a röficsipsz vagy a cukormentes csoki, miközben egyébként 50kg súlyfelesleggel állunk a pénztárban és rá se kellene nézni ilyenekre addig, amíg egészséges testsúly sávba nem kerülünk.

Mindent úgy írok le, hogy EZEN ÉN PONT ÍGY KERESZTÜL MENTEM, ÉS ÉN MAGAM IS PONTOSAN UGYANÍGY CSINÁLTAM NAGYON SOKÁIG.

Éppen ezért senki háta felett nincs jogom pálcát törni, de elmondani az igazat és utat mutatni abban, hogyan lehet ebből a körforgásból kimászni, nem csak jogom, hanem úgy érzem, kötelességem is.

Alkottam egy diétaforradalom étrendet, TELJESEN INGYEN A TIÉTEK! 7 nap, 35 étkezés, amely lényegében szabadon variálható, mert mozaikosra gyártottam.

Mire figyeltem?

1. Legyen minél kevesebb az alapanyag, mert cél a minél gyorsabb főzés/sütés.
2. Legyenek minél könnyebb ételötletek, mert ami könnyű, azzal nem töltesz el sok időt, nem vesz el tőled plusz perceket.
   
3. Legyen minőségi a felhozatal, ami nem azt jelenti, hogy az árában minőségi, hanem a tápanyag összetételben az.
4. Legyen szabadon variálható, mert ismerem a ducikat, soha semmi nem jó, mindig mindenben hibát találnak, mindig mindenben variálni akarnak, mert ez sem jó, meg ezt nem szeretem, meg azt nem szeretem. Hát ez szeretheted határokon belül úgy, ahogy neked tetszik.
5. Legyen olyan, amire valóban szüksége van a szervezetednek, ezért megmutattam, hogyan alakítsd át magadra az élelmiszerek makróit.
6. Adtam ötleteket mártásra/dresszingre, fűszerezésre, mert tudom, hogy a finom élmény kell.

Ez az ingyenes diétaforradalom étrend tökéletes mérce lesz arra, ki akar tényleg változni és ki nem akar. Mert nem ismerek olyan programot ma Magyarországon, ahol ingyen a kezedbe adnak egy 7 napos étrendet komplex életmódtanácsokkal és mögöttes 333 oldalas elméleti-gyakorlati könyvvel úgy, hogy nem kérnek mellette termékvárlást, pld. zsírégetőt. Vagy ha ingyen van, beleépítik a saját márkás fehérjeport, vitaminokat és étrend kiegészítőket vagy saját márkás ételtermékeket. Mindenképp vetetnek veled valamit cserébe. Ez itt van ingyen. 7 nap. Ha ezt sem csinálod, akkor téged tényleg nem érdekel ez az egész és magasról teszel az életedre.

Mi jellemző a duci társadalomra (rám is az volt 12 éven át)?

• nagyon akarják, mégsem csinálják eléggé...

• állandóan keresik a megoldásokat, de egyiket sem csinálják végig...

• folyton sóvárognak sikeres emberek győzelmére, de nem követik a példájukat...

• mindig jobban tudják, mi a jó nekik, de amit így csinálnak, változást nem igen hoz...
• szerintük drága az egészséges táplálkozás, de rengeteg pénzt költenek olyan ételekre, amelyek nem egészségesek és teljesen feleslegesek...
• gyakran keresnek valami kiskaput, amivel egy kicsit csalhatnak, aztán az éppen végzett diétát/programot okolják a sikertelenségért...
• örökösen időhiányra hivatkoznak, mert nincs elég idő önmagukra, sportra, főzésre... de 40-60kg túlsúlyt valahogyan csak összeszedtek a szabadidejükben...
• nem költenek szakemberre, majd amikor végül igen, nem tartják be a tanácsokat...
• hónapokat bohóckodnak súlycsökkenés nélkül, miközben elvileg életmódot váltottak... gyakorlatban pedig semmit nem tesznek...
  
• ingyen sem akarják eléggé...
  

Na de hogyan lehet egy duci ember sikeres?

• Befejezi azt, amit eddig csinált... mert ez vezetett túlsúlyhoz...
• Befejezi az önáltatást és szembenéz a valósággal...
• Befejezi a keresgélést és egyszerűen csak elkezdi végre csinálni...
• Befejezi az étrenden kívüli vásárolgatást "ezt ehetjük-e" címkékkel...
• Befejezi a halogatást és végre a sarkára áll...
• Befejezi a kifogáskeresést, mert egy idő után már nagyon unalmas a környezet számára is, ez pedig rengeteg konfliktust szül...
• Elkezdi másként látni az életmódváltást...
• Elkezdi elolvasni a könyveimet, hogy átlássa és megértse, miről beszélek...
• Elkezdi május 18-án a közös diétaforradalom étrendet, ha komolyan szeretne változni (egyébként mindenki saját maga dönti el, akarja-e)

Milyen eszközöket találsz az életmódváltás megkezdéséhez?