A szokás hatalma - 3. rész - Ha eljőőő az este, előbújnak a mumusok a fejünkben

2018.10.30

Egész nap csatatéren harcolunk az élet körforgása alatt, reggeltől estig. A munka mellett számos dolog foglalkoztat bennünket és nekünk mindennel egyszerre kell megbirkózni:

Elromlott a mosógép, szerelőt kell hívni.
Az autót el kellene már vinni éves szervizbe.
A biztosító levelet küldött, hogy évforduló van, jó lenne átnézni, van-e olcsóbb casco.
Hívott anyu, hogy 2 hét múlva ünnepeljük meg húgom születésnapját.
Be kell vinni valami adatvédelmi nyilatkozatot a bankba.
Be kéne fizetni a csekkeket.
Mit főzzek hétvégén, jönnek "Pisti" szülei és az Anyósom annyira kritikus.
A Márti esküvőjére kellene egy normális ruha és cipő.
Leárazás lesz a drogériában, elfogyott a parfümöm.
Nincs egy normális harisnyám.
Céges csapatépítő lesz. Már megint.
A gáz számlát kétszer vonták le. Ezzel is foglalkoznom kell.
Azt sem tudom, mikor voltam fodrásznál utoljára.
A körmeimről már nem is beszélek.
Akció lesz a LIDL-ben, mindenképp be kell mennem hazafelé.
Aerobik lesz este. Betettem az edző cuccom?
Na megint itt a kedvenc ügyfelem, ma már csak ez hiányzott.
Nem érem el "Pistit". Még mindig nem tudom, mit főzzek hétvégén. Komolyan mondom, nem értem, miért némítja le állandóan a telefonját.
Mikor megyek nőgyógyászhoz?
A fogamnak is most kellett letörnie hátul. Pont most van időm meg pénzem a méregdrága fogdokimra.
De jó, vetítik már azt a filmet a mozikban. Álmodik a nyomor, úgy sincs időm megnézni, majd letöltöm és megnézem vasalás közben 3 hét múlva.
Már megint ez a dobozos kaja. Mennyivel jobban esne egy hatalmas, majonézes, ketchupos hamburger. Ah az a mekis fánk. Az is. Úristen de ennék egy olyat. Hazafelé be kéne menni. De akkor minek edzeni. Le kéne fogynom. De ez a nap nem mindegy? Egy nap. Majd holnap megeszem ezt a xar kaját. Nem. Fogyózok. Edd meg ezt a kaját. Ne kezdd már megint! Egyél.

Hány ilyen napon vagyok túl az utóbbi 10 év távlatában, amikor ennyi teendőm, ennyi gondolatom, ennyi minden van a fejemben? Nincs elég kezem ahhoz, hogy így hirtelen össze tudjam számolni. És ez még mindig csak a nap alatt zajló gondolathalmaz a fejünkben. Hol van még a sötétség leple, amikor kialakul az alapvető káosz?!

Egész nap kitartunk az elhatározás mellett. Ott van dobozban minden kajánk. Ha elég határozottak voltunk, még az aerobik sem maradt ki és a mekibe sem mentünk el azért a bizonyos fánkért. Mert önmotivációnk nyert a nap folyamán. Jött a kísértés, de ellenálltunk. Kinyitjuk az ajtót, végre ledobhatjuk a szoros cipőt és letesszük a nehéz bevásárló szatyrokat a konyha pultra. Vége a napnak. Otthon, édes otthon. Nyugalom a munka után. Lehámozhatjuk magunkról a ruhát és Chilll-ezhetünk végre bugyiban, trikóban, piacos, kényelmes papucsban, míg nem csörög a mosógép szerelő, hogy érkezik. Az ajtón kívül hagytuk a világot. Bent, a 4 fal között a mi mennyországunk van, ahol csak mi vagyunk, ahol senki nem cseszeget már, ahol nincs főnök, nincs kolléga. Semmi.

Aztán...

...eljőő az este és előbújnak a mumusok...

Jön a fekete leves. Felhív Anyám, aki mindig mindent jobban tud, persze csak segíteni akar, hiszen Ő már tapasztalt és Ő jobban tudja. Vagy felhív Anyósom, aki még annál is jobban tudja, mi a jó a fiának. Az már kevésbé érdekli, nekem mi a jó. Aztán hív a mosógépszerelő, hogy ma mégsem ér ide, mert elhúzódott az előző melója. Majd holnap. Talán. A szennyes meg már hegyekben áll. Aztán a postaláda roskadásig telt levelekkel. Miért is ne lenne benne egy ajánlott levél. Nem tudom kiolvasni, ki küldte. Miért írnak a postások ilyen rondán? Most reggelig azon fogok agyalni, vajon ki küldte. Mintha NAV lenne. De mit akar a NAV? Jézusom. Vagy Hivatal? Polgármesteri hivatal? Ki küldte??? Miért néztem meg ezt az átkozott postaládát? Soha többet nem nyitom ki este, csak reggel. És még a mekis fánkot se vettem meg. Rohadt éhes vagyok. Úgy sem jön a szerelő. Anyám már kiakasztott. Jól van, akkor elmegyek a mekibe. Kell az a fánk. Diétázni ráérek holnap is. Ma túl sok minden van a fejemben. Ez már nem fér bele...