A történetem - 22 hónap eredménye

2018.12.07

A kezdetek

12 éven át küzdelemként éltem meg a duciságot és az attól való szüntelen menekülést. Tisztában voltam vele, hogy ahogyan élek, az romboló. Az életformám gátol mindentől, amivel elérhetném azt a megfogalmazhatatlan állapotot, ami értelmet ad az életünknek: boldogság. Ettől fosztottam meg magam hosszú éveken át, mert én az a típusú lány vagyok, akit a dundiság minden velejárója megviselt. Mégis tudtam így élni, megalkuvásban és önámításban. A "majd holnap" ígérete végig kísérte a kövérségemet, míg egy nap végre megtörtént az a bizonyos kattanás, amire minden duci vágyik: változni akartam. Az elhatározás megszületett, már csak egy tökéletes terv kellett, amivel ezúttal a megrekedést elkerülöm.

A lehetetlennel álltam szemben. Ételfüggőként, 151 kilósan fogalmam sem volt arról, milyen az egészséges táplálkozás, hogyan működik a szervezetünk és miért fájnak a térdeim ilyen súly alatt. Rossz úton jártam hosszú időn keresztül. Mindvégig olyan diétákkal próbálkoztam, amelyek eleve kudarcra voltak ítélve. Tarthatatlan, sanyargató, önpusztító fogyókúrás módszerekkel igyekeztem megszabadulni a majdnem 100 kilós súlyfeleslegemtől. Ezzel az eséllyel indítottam el 2017. januárjában a Duci dívány blogot. Dia fogyi naplójaként látta meg a napvilágot, aztán lett belőle egy virtuális kísérleti labor, ahol kitapasztaltam és teszteltem minden oldalát a fogyásnak, az étrendkiegészítőknek, a mozgásformáknak. Voltam vegán, kerültem a húst, kiiktattam a tejtermékeket és a glutént. Fogyogattam, de az igazi áttörés 2017. nyár elején érkezett el.

Vágyat éreztem arra, hogy értsem, hogyan is kell helyesen táplálkozni, sportolni. Beiratkoztam 3 ez irányú képzésre. Legnagyobb feladatomnak azt tekintettem, hogy megismerkedjek végre azzal a bizonyos mumussal, ami minden esetben lebonthatatlan falat állított közém és a karcsúságom közé. Le akartam számolni az érzelmi evéssel, a lelki problémákkal. Ezek ugyanis első helyen szerepeltek az életemben, ha a fogyási kudarcok okait fel kellett sorolnom. Minden megingásom azért volt, mert rossz módszerekkel tápláltam az étel stresszoldó vagy épp örömfokozó szerepét. Minden élethelyzetben az jelentette számomra a gyógyírt, ha az evés közben elnyomott érzelmek eltörpülnek és az ízorgiák alatt elfelejtek minden rosszat. Ha pedig épp jó passzban voltam, jöhetett a jutalmazás, bármilyen sós, zsíros vagy édes finomság formájában.

Önfeláldozó típus vagyok, mindent és mindenkit magam elé helyeztem, tehát ott kullogtam valahol a sor végén kövérségi depresszióm legmélyén. Minden vágyam az volt, hogy első helyre kerüljek. Ennek egyetlen módja volt. Meg kellett ismernem a mélyen gyökeredző lelki problémáimat, esélyt kellett adnom ezek gyógyítására. Így lettem táplálkozás- és életmód coach. S bár önmagában ez nem jelent azonnali megoldást az érzelmi evésre, de megértettem az emberi viselkedés alapvető formáit, ezáltal a magamét is. Rájöttem, hogy sebezhető voltam mindvégig, és ha bántottak a súlyom miatt, akkor apró porszemnek éreztem magam a világban. A kövér ember mindenki számára könnyű célpont, hiszen az elhízás szemmel látható gyenge pont. Ha bárki bánt ezért, csupán saját - nem látható - gyenge pontját leplezi és lelki nyugtalanságát csillapítja mások leigázásával.

Megvilágosodtam: az önbecsülésem, az énképem egekbe emelése csak úgy történhet meg, ha felhagyok a régi szokásaimmal és helyettük újakat iktatok a mindennapjaimba. Feltérképeztem, mi szükséges az életmódváltásomhoz és ezt egy célterv formájában papírra vetettem. A naptáramban én lettem az első. Az étkezés, a mozgás és a lelki feltöltődés immár bebetonozott program lett a lapokon és mindent e köré szerveztem. Többé nem mondtam le edzést, nem ettem étrendemen kívüli ételt, nem hanyagoltam Önmagamat senki kedvéért. A kezembe vettem az irányítást és szép lassan megtanultam főszereplője lenni az életemnek. Nem érdekelt többé egy-egy lenéző szempillantás a ruhaboltban vagy épp az edzőteremben.

Tisztában voltam vele, hogy hormonális elváltozások nehezítik a fogyásomat, hiszen egy ilyen túlsúly párban jár a női hormonháztartás felborulásával. Lássuk be! A hízásért, az évekig tartó várakozásért egyedül én voltam a felelős. Megoldást találni és a célt megvalósítani sem tudta senki helyettem. A változásra 2017. januárjáig nem álltam készen. Amikor viszont feleszméltem a csipkerózsika álmomból, egy csapásra kezdtek a helyére kerülni a dolgok. Ha egy valamit ki kellene emelnem a tanultakból, akkor egyértelműen a vonzás törvényét tudom kiemelni. Ha bármit megoldok az életemben, az magában hordozza azt, hogy szép sorban minden hasonló problémára is megoldás születik. Önbizalommal teli lelki állapotban ugyanis képesek vagyunk bármire, amire korábban esélyt sem láttunk volna. Ilyen felismerések közepette döbbentem rá, hogy nem vagyok jó helyen és akkori munkám már nem jelent számomra kihívást, örömet. Sokkal inkább stresszt, befásulást és valami másra vágyom. Egycsapásra döntöttem pár nap leforgása alatt. Ahogy meghoztam az életemre vonatkozó legkomolyabb döntést, kirajzolódott előttem az út, amin évekkel ezelőtt sosem járhattam volna fogyási szándék nélkül. Nem csak táplálkozási coach akartam lenni, hanem diplomás szakértő, így kerültem végül a Semmelweis Egyetem padjai közé. Merész döntés volt, sokan nem támogattak benne és legyintettek törekvéseimre.

Egy ideig fájt, de aztán sorra töröltem le mások arcáról a várakozást, mikor bukom el. Voltak iszonyat nehéz időszakok a 22 hónap alatt és sokan nem ismerik lelki világom legféltettebb érzéseit. Egy valamit mindig büszkén mondhattam el: őszintén beszélek a saját kálváriámról és annak érdekében, hogy ezt hitelesen tehessem, 35 évesen újraépítem az egész jövőképemet, tanulok, fejlődöm, és sok év múlva orvosként szeretnék visszatekinteni második életem felnőttkorára. Nem kergetek hiú ábrándokat, a keletkezett célok és álmok áldozatokat követelnek és óriási belefektetett energiát vesznek el a mindennapokból. Célok és jövőkép nélkül viszont nem érdemes élni és azt a bizonyos egyetlen sorstól kapott életet teljesen szeretném kihasználni a kiteljesedéshez. 22 hónap alatt 7 magyar és 4 külföldi kurzuson tanultam a táplálkozásról és a hormonháztartásról, ehhez pedig személyes tapasztalatom még több információt és tudást adott a kezembe.

2017. egy "világom körüli utazás" volt, ahol sok mindent megtanultam magamról, a határaimról, a lehetőségeimről. Mindenekelőtt azt sikerült megértetni az énképemmel, hogy a magam által felállított határok sokkal alacsonyabban lógnak, mint amilyen magasra én valóban felérhetek, ha eléggé akarom. Akár a kitartásban, az akaratban vagy épp a sportban gondolkodtam, sokkal kevesebbet képzeltem az erőmről, mint amennyire a valóságban képes lehetek. Ezért ma már tudom, hogy amit első körben gondolok arról, hogy mit milyen eredménnyel érhetek el, az távol áll attól, amit a testem, az elmém és a személyiségem valójában ki tud hozni a napjaimból. A "nem tudom", a "nem vagyok rá képes", "a nem bírom" ma már nem része a szótáramnak, mert bármi, amit meg kell valósítanunk és rajtunk múlik, azt el tudjuk érni az elménkkel való szoros együttműködésben. Legjobb példa erre a sportban teljesíthető távok vagy épp az elégetett kalóriák száma, mert a magas elvárások esetén megriadunk az előttünk álló küzdelem okán, holott a testünk bírja, csak az agyunk kommunikálja a gyengeséget. Sokkal több van bennünk, mint azt általában elsőre hisszük. Legnagyobb üzenete az eltelt időszaknak magam irányába bizonyosan ez: az elmém képes olyan erőfeszítésekre, amelyekről korábban álmodni sem mertem volna.

A tervezés megszállottja lettem, soha semminek nem állok neki anélkül, hogy azt "kimatekoznám". A tervem pedig valóban előállt és bár nem nagy dolog egy tervet papírra vetni, de leírva sokkal jobban nyomon követhető a kitűzött elvárás. Amire rá tudunk tekinteni a napjaink során bármikor - motivációs erőbázisként - az bizonyosan segít felidézni azokat a gondolatmorzsákat és érzelmeket, amelyek a terv megalkotásakor lebegtek bennünk. Nekem legalábbis mindig segített a napló írás, az eredmények dokumentálása vagy épp az étrend tervezés, mert, ha egy keretrendszert alakítunk ki az életvitelünkre, akkor a határokon belül mozogva el tudjuk kerülni a kilengéseket, a megingásokat és az irányt könnyebben tudjuk tartani. Mindenki vágott már bele vad lendülettel fogyókúrába vagy életmódváltásba. Mindannyian tudjuk, hogy elkezdeni könnyebb, de sebességben maradni, benne lenni az iramban már sokkal nehezebb küldetés. Ezért is szokott félbemaradni a legtöbb ember esetében tucatnyi első próbálkozás. Hiába a sok hiba és felismerés, ugyanazokat a rossz beidegződéseket használjuk újra és újra, mígnem egyszer eljutunk arra a pontra, ami a "most vagy soha" sugallata. Ezt az erőt és szenvedélyt kell megragadni, akciótervvé formálni és sarokpontokon ellenőrizni az időarányos teljesítést. Csak akkor lehet 100%-ot hozni, ha közben nincs lemaradás, mindig tartjuk az időarányra megalkotott elvárást, így a teljesítményünk kiegyensúlyozott, egyenletes lesz.

Egy kiegyensúlyozott és a szervezetem működését támogató étkezési rendszerben találtam rá a végleges megoldásra. Azért hívom rendszernek, mert ez valóban egy motorikus műveleteket összefoglaló halmaz, amiben a szuper 5-ös pillér dominál: táplálkozás, edzés, lelki egyensúly, érzelmi evés megszüntetése és "énidő" megteremtése.

Alap tézis: a testünk egy biológiai csoda. Annak érdekében, hogy tökéletesen tudjon működni, összhangba hozva a saját egyéni céljainkkal és a táplálkozással, és ezzel karöltve egy folyamatos testedzési munkát kell adni számára. Személyes példámra vetítve az én saját elvárásom az, hogy egy példamutató testet varázsoljak magamnak. Ezért a stratégiai elemeim legfontosabb része az, hogy olyan módszert alkossak, amely segítségével a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legkevesebb energia és pénz ráfordítással a lehető legtöbbet hozzam ki magamból. Mindenki hasonló elvek alapján szeretne változni.

A tervhez egy nagyon tudatos, korlátokat ledöntő akarat és hozzáállás kell, s ennek központi eleme a már említett biológiai folyamatokat ellátó szervezetem. A táplálkozás, a sport, a lelki egyensúly, a hormon háztartás egymással összefüggő elemekből áll. Az egész testünk és lelkünk működése ezekre koncentrál és éppen emiatt reagálunk sokszor evéssel a testi/lelki problémáinkra. Ez egy egymással szorosan együtt élő katalizátorokat működtető rendszeregyüttes és ennek a közepén állunk mi. A terv legelső lépése az, hogy elengedjük és a múltban hagyjuk a kövérségünk miatti önostorozást. Nem számít, mi okozta az elhízást és az elhanyagolt életmódot, mert életünk bármely pontján dönthetünk úgy, hogy mindent megváltoztatunk. Nekem is kövérnek kellett lennem ahhoz, hogy egyszer elmondhassam: Valaha duci voltam.


Honnan indultam?

2016-ban vágtam bele először teljes elszántással az életmódváltásba. Nagyon lelkes, nagyon kitartó voltam. Akkor még nem tudtam, ma már tudom, hogy nem voltam felkészült az egész folyamatra. Nekem nem 10-20 kg-ot kellett leadnom, ezért egy rendkívül hosszú út állt előttem. Fejben sem voltam még kész erre és egészségügyi állapotomról sem tudtam eleget. Értem ez alatt azt, hogy az akkor nagy lelkesedéssel elkezdett étrend és mozgástervet érintő programom sikertelen volt, ezért felkerestem szám szerint 5 szakembert. 3 endokrinológust, 2 dietetikust közel 2-3 hónap alatt. Vártam a nagy áttörést, ami megvilágosodást nyújt. A női hormonlabor eredményem és vérnyomásom értéke ez lett:

Egyértelműen látható volt, hogy ez bizony inzulinrezisztencia, amely még nem annyira vészes, inkább enyhébb, s egészen biztosan nem vagyok cukorbeteg. Az 5 szakembertől hallottam mindenféle tanácsot. Egy dologban megegyezett mindegyikük tanácsa: kalóriamegvonás és mozgás a megoldás, 5-szöri kis étkezéssel, kiegészítve meforal/metformin gyógyszerrel. Akkoriban az IR specifikus diétát építettem a mindennapjaimba. Az akkoriban közel 3 hónapot takar. Ez idő alatt fogyogattam, de olyannyira kevés volt ez a pár deka/kg, majd annak teljes stagnálása, hogy a visszahízás borítékolható volt. Vízen és izmon kívül mást nem igen vesztettem a súlyomból.

Nagyon bonyolult volt számomra az IR diétájának betartása és úgy éreztem, teljesen eredménytelen. Ezért is jártam 5 szakembernél. Volt, aki azt javasolta, kezdjem 1000 kalóriával, majd pedig eredmény híján csökkentsem le 900 kalóriára. Kerüljem a szénhidrátot, sok fehérjét egyek. Szót fogadtam. Mi mást is tehettem volna, hiszen úgy gondoltam, egyedül nekem ez nem megy. A mérleg csak nem mozdult úgy, ahogy kellett volna és végül 5 szakvéleménnyel és tanáccsal, majd +3 IR gyógyszer recepttel a kezemben egy dossziéban landolt minden kapott tájékoztató, étrend ajánlás és labor vagy orvosi dokumentáció. 2016. május és 2016. november között se előre, se hátra nem léptem, egy helyben toporzékoltam és feladtam az egész küzdelmet. Az IR gyógyszert nem bírtam, 2 hét kínszenvedéses tünetegyüttes után abbahagytam, meg is szűntek a kínzó tüneteim. Pedig fél szemet szedtem naponta, de ez is túl erős volt és túl sok mellékhatással járt.

Az IR mögé bújtam, onnantól kezdve tökéletes fegyver volt az elmém számára fő kifogásként hormonális betegségem. Azért nem fogyok, mert IR-es vagyok. Komoly segítségre lett volna szükségem, határozottan a leejtőn lefelé sprinteltem, mert tudtam, hogy idő kérdése lesz a hasi zsigeri zsír és az IR megléte okán egyéb hormonális betegség, a cukorbetegség, a pajzsmirigy probléma és a menstruációs zavar eljövetele. Igen, tudatában voltam ennek, ezért bár fél évet elpazaroltam, de onnantól kezdve, hogy megláttam a laboreredményt, folyton nyugtalanul kerestem a kiutat. Közben persze ugyanúgy ettem és vártam a csodát, ami egyszer biztosan elérkezik, mint a mesékben. De eredményeket csak úgy várhatunk, ha cselekszünk. Ennek hiányában minden egyéb csak felesleges ábrándozás. A magas vérnyomás pedig velem volt, ez nem is csoda ilyen túlsúly mellett.

Le akartam számolni a rajtam lévő majdnem 100kg felesleggel, ezért mindenhol a témában olvasgattam, fórumokat lapozgattam, orvosi oldalakat böngésztem, workshopokat kerestem és videókat néztem. Minden érdekelt, ami a fogyásról és az átalakulásról szó.

Így jött velem szemben egy kínált előadás, ahol hormonspecialista orvos is meghívott vendég volt. Nem haboztam, jegyet vettem rá. Akkor még nem tudatosult bennem, de azon a ponton megváltozott az életem. Az előadás témája sokkoló volt, ezért számomra kissé szélsőséges irányelveket sorakoztatott fel a glutén, a tej és a húsfogyasztás ellen, mégis azt éreztem, hogy egy 6. szakvélemény már nem nagy teher, teszek egy próbát és időpontot kérek ehhez az orvoshoz is. Túl a konzultáción elhíresült akkori legtöbb posztom vezércíme: maga nem kövér, maga beteg. Ezt közölte velem ugyanis a doktornő. Egy igen nehéz és drasztikus módszert ajánlott: vonjam meg teljesen a glutént, a tejet, a húst és szorítkozzak a zöldség, gyümölcs és gluténmentes gabona fogyasztására, így ismerkedtem meg Szafi minden mentes termékeivel. Mivel merőben más volt ez a javaslat az előző 5-höz viszonyítva, ezért úgy gondoltam, belevágok. Egyetlen egy hozadéka volt ennek a próbálkozásnak: rendszert adott az életemnek az ezzel együtt indított Duci dívány blogom. Elkezdtem ugyanis dokumentálni az utamat.

Magamnak szerettem volna írni és azért kezdtem nyilvánosan, hogy atombiztos védőpajzs legyen a nyilvánosság magam felé. Így azt éreztem, nem adhatom fel ennyi ember szeme láttára. Úgy mond motivációra használtam a blogolást és az írást. Hamar ráébredtem, hogy nem tudok és nem is akarok hosszú távon vegán vagy vegetáriánus lenni, sem meggyőződésbeli sem egészségügyi kérdések okán nem éreztem ennek szükségességét. Azt beláttam, hogy előzőleg túl sok tejterméket, túl sok kenyeret és túl sok fehérjét fogyasztottam, s a tudatos odafigyelés miatt szebb lett a bőröm, jobban éreztem magam. Fokozatosan visszaengedtem a húst, a tejet és a glutént is és a fogyás hatására a glutén/tejfogyasztás és az emésztési problémáim közötti összefüggések értelmetlenné váltak. Amikor az utam elején jártam, annyira egészségtelen életmódot folytattam, hogy a testem segítségért kiáltott. Az emésztőrendszerem, a bélrendszerem káoszt mutatott és a fogyás egyértelműen nehezített, ha a bélflóra sérült vagy a túlevés miatt folyton leterhelt. Illetve az inzulinrezisztencia miatti folyamatosan túl sok inzulin hatására a fogyás szinte lehetetlen volt. Megértettem, hogy elsődlegesen a vércukorszintemet kell stabilizálnom ahhoz, hogy az ebből kiinduló hormonális spirál ne húzzon a mélybe és ne generáljon még több bajt a hormonális egyensúlyomban. 2017. első fele tulajdonképpen egy kísérletezéssel telt, ahol a vegán életmódot visszaalakítottam egy egységes szénhidrát, fehérje, zsír alapú tápanyag megbontásra, amiben helyet kapott minden élelmiszer. A vegán életmód rövid idejű gyakorlása lévén több olyan hús és tejmentes ételt is készítettem, amelyeket megkedveltem, így a mai napig tartok hús és tejmentes napokat, de nem szorítkozok drasztikus megvonásokba. Egyértelművé vált számomra, hogy nem a tejjel, hússal, gluténnel van alapvető probléma. Az ételösszetevők, a helytelen étkezési rendszerem, az ételek mennyisége, minősége és a szénhidrátok fajáti okoznak számomra emésztési problémákat vagy súlygyarapodást.

Központi szereplő lett az életemben a szénhidrát. A mai világunkban ez lett a mumus, ezért mindenki tart tőle és igyekszik lecsökkenteni minimális szintre. Miért ne tettem volna én is hasonlóan? Kipróbáltam és alkalmaztam a magas fehérje, alacsony szénhidrát alapú diétákat, de hosszú távon mindig hízás lett a vége. Számos irányzat létezik, amelyek azért maradnak tartósan sikeresnek és hasznosnak kikiáltott módszerek, mert az emberek életformája, életvitele, demográfiai adottsága, környezete, személyisége és lehetőségeik okán képesek elsajátítani egy-egy népszerű étkezési struktúrát. Kiemelten ismertek a ketogén diéták, a paleo irányzatok, a LCHF (alacsony szénhidrát-, magas zsírtartalmú) étrendek. Nem minden ember képes ugyanakkor kitartani a kissé szélsőségesebb szabályrendszerek mellett, ahol nincs egyensúlyban a tápanyagok aránya, hanem eltolódik egyik vagy másik irányba valamelyik. Azok az emberek képesek ilyen kemény és következetes táplálkozási rendszer kialakítására és fenntartására, akiknek hormonegyensúlya rendezett, személyiségük révén képesek a kemény elköteleződésre és precizitásra, kellően elszántak, s mindent alá tudnak rendelni ennek az életmódnak. Én például nem voltam erre képes. Bármilyen kitartással és akaraterővel rendelkezem az életemet tekintve teljes egészében, akkor sem tudok (közre játszik az is, hogy nem is akarok) örökre vagy tartósan lemondani általam kedvelt élelmiszerekről. Ilyen pld. a gabona. Ezért nem olyan módszert kerestem, ahol ki kell zárnom bizonyos élelmiszercsoportokat, hanem olyan életmódprogramra vágytam, amiben megfelelő alternatívákat tudok keresni és találni az egyensúly megteremtéséhez. Megértettem, hogy az inzulinrezisztencia esetén nem jó döntés a búzalisztet használni, de a mai élelmiszeriparnak és a kutatóknak hála léteznek olyan ősi gabonákból készült verziók, amelyek tökéletesen beilleszthetők az IR étkezési struktúrába is. Pld. szafi lisztek, gesztenye lisztből készült kenyerek és egyéb búzaliszttől mentes kenyérfélék. De ilyen például a tészták sora is. Beláttam, hogy a bolognai spagettit nem készíthetem el a hagyományos, búzaliszt alapú tésztából, de megjelentek alternatív tésztafélék, mint például a köles és hajdina tészta vagy akár a vöröslencse tészta, s persze erre is kínál megoldást szafi minden mentes termékcsaládja. Én nem vagyok képes hosszú távú elköteleződésre, ha arról van szó, hogy ezeket az ételeket többet saját érdekemben ne fogyasszam. Az élelmiszeripar által gyártott félkész termékek, az általuk használt adalékanyagok, ízfokozók és hozzáadott cukor/fruktóz alkotóelemek nem kedveznek a fogyókúrának, a tartós életmódváltásnak. Ezért tudatosan és egészségünkre odafigyelve megfelelő döntést tudunk hozni arról, hogy vannak bizonyos élelmiszerek, amelyeket ritkábban kell fogyasztani (esetleg el kell hagyni örökre), de ezek helyett választhatunk adalékanyagoktól, hozzáadott cukortól és fruktóztól mentes verziókat, amelyeket akár mi készítünk el itthon, a saját konyhánkban.

Természetesen ez egyrészt tervezést, másrészt időt is igényel. Levenni a félkész terméket az áruház polcáról 10 másodperc, otthon megmelegíteni vagy megsütni 5-10 perc, míg saját ételt főzni az előkészítéstől a készre sült állapotig jóval több konyhában töltött percet jelent. Az ételeket el kell készíteni, adagokra kell osztani, tárolni kell és megfelelő mennyiségben el kell fogyasztani azokat. Aki kifogásokat halmoz fel az időre, a tervezés bonyolultságára vagy bármilyen ezzel összefüggő tevékenységre, akkor az a személy nem akarja igazán, nincs kész az életmódváltásra és nem lesz tartósan életmódváltó. Vannak bizonyos szabályok, amelyeket be kell tartani. Vannak bizonyos feladatok, amelyeket el kell végezni. Ezek hiányában vagy részleges megvalósításában mindig ott lesz a sikertelenség, mert félgőzzel csinálni valamit azt jelenti, hogy nem is csináljuk valójában. Egy példa erre: Van egy rendszer, amiben meg van szabva az, hogy mi az ideális mennyiség, mely összetevőkből választhatsz, minden a kezedben van és pontosan tudod, mit kell tenned. Meg is teszed, de itt-ott módosítasz rajta. Például elcsipegetsz egy nem tervezett csokikockát, bekapod a gyermek után megmaradt 2 falatot a tányérról, nem utasítasz vissza egy finom, habos lattét a barátnőddel való találkozáskor. Ezek apróságok. Életünk során számos helyzet áll fenn, amikor ezeket nem kell és nem is lehet elkerülni, mert örökös tiltásokkal és nemet mondással nem lehet boldogan élni. De amikor ezek az apróságok halmozottan vannak jelen, mert minden este vagy délben bekapod a plusz csokikockát vagy minden ebédkor kikanalazod a gyermek utáni maradékot és hetente többször csinálsz hasonló "ez még belefér" minicsalásokat, akkor már nem tartasz ki saját célod és terved mellett. Nem érzed annak a súlyát, hogy milyen veszélyeknek vagy kitéve, ha nincs rendben a hormonháztartás és jelentős túlsúly mellett is legyintesz fontos keretszabályok áthágására. Rejtett atombombákat tekintünk apróságoknak. A csokikockában cukor vagy fruktóz van. Ha megkérdezik a sikertelen életmódváltóktól, miért nem tudnak úgy fogyni, mint mások, általában az a válasz, hogy nagyon sokat tesznek a fogyás érdekében, végül mindig fény derül arra, hogy számos oldalról hátráltatják saját magukat apróságnak vélt csalások miatt. A teljes életmódváltás és fogyási terv soha nem lesz sikeres gyökeres változtatások, a rossz szokások kiiktatása és új, helyes szokások bevezetése nélkül. Meg kell találni azt a könnyedén fenntartható és élhető életformát, amely tele van izgalommal, felfedezéssel, ezáltal örömünket látjuk benne és várakozással teli számunkra. A rendelkezésünkre álló információkat kezeljük hatalomként, mert a tudás a legfontosabb hozzávalója a sikerélményeknek. Ehhez konkrét lépéseket kell tenni és az életmódváltás hosszú távon borítékolható.

Hogyan indultam el a hatékony életmódváltás felé?

Sikertelen próbálkozásaim után ráébredtem, hogy nem tudom, milyen egészségügyi defektekkel élek, ezért laborvizsgálatok segítségével átfogó képet kaptam az adott kórképeimről. Így derült fény az inzulinrezisztenciára. Pajzsmirigy hormonjaim rendben voltak, illetve anyagcsere értékeim (koleszterin, vércukor, triglicerid) is megfelelő tartományban helyezkedtek el.

Kutatni kezdtem a témában és megtanultam a tápanyagokról mindent, amit csak lehet. A szénhidrátok vércukoremelkedésre ható indexéről, a gyors és lassú felszívódásról. A fehérjék túlértékeléséről és túlzott fogyasztásáról kiemelten sok tanulmányt és orvosi véleményt olvastam. A zsírok pedig sok esetben szintén olyan kategóriába esnek, amitől óva int minket a piac, nem véletlenül van ennyi zsírszegény és light termék, ami sok esetben becsapós. A zsírszegény fogalom nem egyenlő azzal, hogy az adott termékben nincs hozzáadott cukor/fruktóz és egyéb adalékanyag.

Feltérképeztem saját magamban található gyengeségeimet, erősségeimet, lehetőségeimet és azokat a pontokat, amelyek miatt örökké elbukom.

Párhuzamot vontam a táplálkozás és a mentális kitartás között és rájöttem, hogy az akaraterő biológiai értelemben nem létezik, mert a kitartásunkat sokkal inkább irányítják a hormonok, mintsem az elménk. Ezért is hangsúlyozom azt, hogy a hormonális egyensúly alatt mindenki sokkal kitartóbb és képes szélsőségesebb táplálkozási mintákat követni, hiszen nem dolgozik benne az inzulin, triglicerid, kortizol, leptin bűnös négyese párosulva még több hormonnal, amik arra ösztönzik az embert, hogy egyen, leginkább édes, sós és zsíros ételt.


Hová érkeztem?

Ha egy szóval kellene erre válaszolnom, akkor azt mondanám: AZ ÉLETEMBE!


Márián Alexandra doktornő, a programom endokrinológusa áttekintette 2018. 11. havi labor eredményeimet és megnyugtatott, eü. állapotom rengeteget javult 2016-hoz képest. A testem reagál az inzulinra. A táplálkozási programom hosszú távon (22 hónap távlatában) remek irányba terelte az inzulinrezisztenciámat és a glükózt is. Hormonális rendszerem gyógyul.

Egyértelmű, hogy életmódváltásom sikeres.

Folytatom, mert célom az utolsó 20 kg leadása és a kötényhas plasztikai beavatkozásának elvégeztetése. A felkarplasztikán már túl vagyok, 6 posztos sorozatomban bővebben mesélek erről is. A többi műtét pedig jöhet 2019-ben.

Ha érdekel a teljes történetem és módszerem, olvass bele az erről szóló e-bookomba is és indulj el az úton. Bármilyen táplálkozási mintát és életformát is választasz magadnak, tudd, hogy a másik oldalon új élet vár.


Ha Te is szeretnél sikeres életmódváltó lenni, módszeremmel és programommal segítségedre lehetek.