A változás nem a véletlen műve, hanem a tudatosságé...

Amikor már KELL vele foglalkozni, mert valamilyen ijesztő folyamat indult el az egészségügyi állapotunkban, akkor szembesülünk a legnehezebb dologgal: annyi információ kering körülöttünk, hogy ember legyen a talpán, aki el tudja dönteni, mi a helyes. Mit kellene enni, mit nem szabadna enni, milyen táplálékkiegészítőt kell fogyasztani, milyen plusz vitaminkészítményre van szükségünk vagy épp mi káros.

Kétségtelen, hogy minden információ közül a táplálkozás az, ami a legnagyobb zavart okozza, hiszen lényegében legnagyobb hatással ez van mindennemű problémáinkra. Minden orvos és életmód tanácsadó azzal kezdi: az életmódváltás első lépése a helyes táplálkozási rendszer bevezetése.

Mégis hogyan kell elindulni, hogy jól döntsünk?

Elsőként azt kell tudatosítani, hogy az életmódunkból következő betegségek vagy egészségügyi eltérések nem a sorsunk fekete adományai. Oka magunkban keresendő. Hibáztathatjuk együtt az élelmiszeripart és a tanult szokásokat a génjeinkkel egyetemben, de a rendszertelen életmód űzése csak is rajtunk múlott felnőtté válásunktól kezdve - a gyerekkortól most vonatkoztassunk el, hiszen ott rá vagyunk utalva a szülőre.

                                          Követni kell-e mások sikereit?

Ma, az internet világában több száz olyan csoport létezik csak hazánkban, amely feleségek, anyák tömegeit hozza össze eszmecserére, sikertörténet megosztásra, tapasztalatok keresésére. Ez valahol nagyon jó, valahol viszont kifejezetten szélsőséges nézetek vagy indulatok találkoznak. Ez sem segít a döntésben: mi a helyes életmódváltás legjobb módszere? A legalapvetőbb és egyben legegyszerűbb módszer: kerülj kalóriadeficitbe és egyél mindent mértékkel. Én azon az elven gondolkodom, hogy mindenféle táplálkozási minta közül ez áll legközelebb a valósághoz. A tudatos, kiegyensúlyozott és minden makrótápanyagot egységesen tartalmazó táplálkozási rendszer. Oka teljesen egyértelmű, de mégis magyarázatra szorul.

Manapság az elhízásban keresendő indokok mögött egy egész civilizációs probléma húzódik: időhiány, felfokozott munkatempó, stresszes és rohanó életmód, sokszor ingadozó anyagi háttér, családon belüli ingatag szerepkörök, munkahelyi terhek és félelmek jellemzik az életünket. Ezért a problémákat, a feszültséget jutalmazással és evéssel kompenzáljuk - legtöbbször tudat alatt. Évekig nem figyelünk oda, a kilók lassan és alattomosan kúsznak fel, miközben szinte nem is élünk. Dolgozunk, rohanunk, néha nyaralunk, aztán megint dolgozunk és a hét 5-6 napján a munkánk tölti a gondolataink nagy részét. Ehhez társul a kapcsolatainkban gyakori feszültség, a megfelelő kommunikáció hiánya. Eszünk. Nem jól, nem jó ritmusban, össze-vissza, rendszertelenül, mindent. A stressztől nem jók az alvási periódusok, s szép lassan beterít minket a hormonális egyensúlytalanság. Fáradtak, enerváltak leszünk, egyre több hajszál jelenik meg a fürdőkádban, egyre szárazabb a bőrünk, egyre több a nehezedő teher. Aztán egyszer csak ott állunk a tükör előtt elhízottan, bőrhibákkal, emésztési gondokkal, inzulinrezisztenciával, sikoltva.

Hová tűntünk mi ebben a rohanó életben?

Ekkor keressük fel az említett közösségi oldalak hasonló sorsokat felsorakoztató csoportjait és keressük a megoldást. Így találkozunk nagyon gyakran szélsőséges ígéreteket tartalmazó közösségi összefogásokkal, s vágunk bele mindenféle fogyókúrába... hiszen azonnal meg kell változtatunk azt, ami abban a tükörben elénk tárult. Nem számít, hogy 5-10 évig romboltuk a testünket és ennyi idő alatt lettünk túlsúlyosak, mi 3-6 hónap alatt akarunk  újra és rögvest karcsúak, egészségesek lenni. Így bármennyit hajlandóak vagyunk fizetni havonta több táplálékkiegészítőért. Kb. 2 éve azon kaptam magam, hogy van a szekrényemben 4 doboz mindenféle cucc. Zsírégető, ilyen-olyan hatóanyagú szénhidrát blokkoló, sokak által ismert szerek. Nem ördögtől valók, hát én is vettem belőlük, nem is egyszer. 60 szemesek. Ránéztem a 4 dobozra és hirtelen ott volt a szám: 240 db kapszula, amit én napi 1-2 db reggel-esti szedéssel 30 nap alatt fogok - szedési útmutató szerint - magamba tömni. 240 db lebomló kapszulát juttatok a gyomromba. Ott döntöttem el: NEM! Nem fogok havonta 20-30e Ft-ért 240 db meg még akár annál is több bogyót magamba erőltetni. Másképp is mennie kell! Számtalan olyan csoport tagja voltam évek óta, ahol népszerűsítik azt a több ezer féle táplálékkiegészítőt, amit ma lehet kapni. Úgy döntöttem, szinte az összesből kilépek. Nem arra akarok fókuszálni, hogy azt lássam, csak így lehet lefogyni. Csak bogyókkal, meg egyhangú 1200 kalóriás diétákkal és ki tudja még hány féle jó tanáccsal, ami szélsőséges az én megítélésem szerint.

Ekkor gondoltam először azt, hogy amikor nagymamám diétázott, akkor sem voltak zsírégetők, mégis le tudott adni jó pár kilót 40 éve. Mi mégis ragaszkodunk ma ahhoz, hogy a legkönnyebb utat válasszuk: más szerektől várjuk a csodát magunk helyett.

A változás viszont nem a bogyók, nem a véletlen műve, hanem tudatosságé... és az időé. Amihez türelem társul és önismeret.

Nem egyszer, nem kétszer botlottam bele szélsőségekbe, mindig megbántam, mert sosem adtak többet, mint a kiegyensúlyozott életforma. Ahol magamra szabom az étrendemet és az életmódomat, az a legsimulékonyabb, legkisebb buktatót rejtegető út. Sokszor hallottam már azt, hogy kutya kötelességem lenne a legszigorúbban venni az étrendemet és nem engedhetem meg azt magamnak, hogy elcsábuljak. Mert ahogy élek, az nem jó.  Volt is önostorozás, nem kevés. Szégyelltem, hogy valaha extrém kövérré híztam. Szégyelltem, hogy meg kellett oldanom ezt a problémát. De egy valamit sosem szégyelltem: felállni és újrakezdeni minden bukásomnál. És ha rosszul döntöttem valaha, azt belátni. Nem titkolom, hogy kidobott pénz lett sok - szekrényemben lapuló csodaszer -, mert a kukában landoltak. Mert eldöntöttem, hogy másként akarok élni. Szabad akarok lenni, a saját tempómban szeretnék elérni célokat és csak arra koncentrálni, hogy én mit akarok. Sokszor hoztam hibás döntéseket, mindenféle útkeresés alatt, aztán mindig beláttam: én nem tudok szélsőséges keretek között eredményt elérni, mert nem való nekem a szélsőséges szigor. Lassú, saját magam által kitaposott úton akarok célba érni. Nem érdekel, hogy hányan sprintelnek el mellettem, akik szigorúbbak önmagukhoz. Én élvezni akarom az utat és nem akarok visszafelé futni. Nagyon gyors fogyások eredménye a fél éven belüli visszahízás. Nekem is volt benne részem. Megvonások után erős akarat kell az állandó megvonások betartására. Muszáj egész életen át megvonásokkal élni? Nem engedem többé. 2 éve tartok a változás ösvényén. De ez alatt a két éve alatt többet tettem saját magamért, mint valaha. Nem a csoda segített. Hanem a tudatosság, amiben azelőtt megbuktam többször. Na meg a türelem.