0. nap | Önvizsgálat

Ha érezted már azt a lelki folyamatot, amelyben feltetted magadnak a kérdést, hogy miért nem sikerül a fogyással összefüggő céljaidat teljesíteni, bizonyára Te is szembe találkoztál már az időhiány, az erőforrás összpontosítás fogalmakkal.

Mindannyian így kezdjük el. Eleinte még tudunk együtt élni a túlsúllyal vagy azt körülvevő egészségügyi problémákkal, sőt, talán még a tudomásul sem vételük is profi szinten beissza magát a hétköznapokba.

A valódi életmódváltás gondolata akkor fogan meg, amikor már elkezd minket zavarni a duciságban néhány tényező, pld: öltözködés, párkeresés, családi összejövetelek, társas kapcsolatok, orvosi vizsgálatok eredményei. Nagyjából tudjuk, hogy mi a probléma. Általában egy mozgásszegény életmód beépített elemeként túl sokat vagy túl rendszertelenül eszünk és ez hosszú évek alatt kialakít egy egészségtelen életvitelt. Okozatként pedig megjelenik a tartós elhízás. A fogyásra legtöbbször úgy tekintünk, hogy az egy megvonásokkal színesített táplálkozási rendszer, amely felborítja az addigi életritmust és gyökeres változtatásokat kell végrehajtani. Kevesebbet kell enni, többet kell sportolni, fel kell állni a kanapéról. Sokszor, sok helyről hallottuk már mindannyian a legegyszerűbb jó tanácsot: "Ne egyél és mozogjál...".

Ha ez ennyire egyszerű lenne, akkor a blogom létezése is megkérdőjelezhető lenne, de a kövérség igenis jelen van és hatalmas méreteket ölt világszerte. Enni szeretünk, lustálkodni szintén, s nagyon kevés azon emberek száma, akik életében állandósággá formálódott az aktív, egészséges életmód megingások nélkül. Az a tábor erősebb, ahol jelen van a túlsúly, az abból való kilábalásra törekvés, a fogyás, a visszahízás és az egész folyamat ördögi labirintusa. Tudjuk, mégsem csináljuk jól. Akarjuk, mégsem tudunk kitartani. Csináljuk, de valamin mindig elcsúszunk. Lelkesen indulunk, mégsem tart ki a motivációnk.

A legtöbb életmódváltó gondolataiban az időhiány és a saját életében betöltött szerepe áll első helyen, ha arra a kérdésre kell válaszolni, miért nem tud teljes mértékben koncentrálni a fogyási törekvésekre. Egyszerre feleség, anya, dolgozó nő a NŐ, miközben saját lénye sok esetben a sor végén kullog. Mert minden NŐ lételeme az, hogy boldoggá tegyen maga körül mindenkit, aki számára fontos: férj, gyermek, s még a családon kívül álló személyek is. Az életben maradáshoz egyértelműen kell étel, kell pénz és kell boldogság. Ezért egy életmódváltó életében legalább egyszer találkozik a stresszevés mentális csapdájával. Mivel a havi számlákat fizetni kell, választási lehetőség sincs abban, hogy nap mint nap dolgoznia kell menni, hogy aztán az életében megszületett álmokat valóra tudja váltani. Egy körforgás az életünk az érzelmek, a munka, a család, a mindennapos feladatok között cikázva és ebbe kell belesűríteni a testsúlykontrollt is. Ezzel pedig lényegében akkor tudnánk igazán foglalkozni, amikor a napi megfeszített munka után estefelé megpihenhetnénk.

Mókuskerék. Szüntelenül ismétlődő napokból áll az élet. És ebből az életből kell nekünk kihozni a valódi kiteljesedést, a lehető legjobbat, amit el tudunk érni. Ennek egyik szeglete a testsúly, az önmagunkról alkotott énkép. Hiszen, ha tényleg azt vizsgáljuk, hogyan lehetünk saját magunk szempontjából minden tekintetben boldogok, akkor ehhez hozzá tartozik az, hogy csinosnak, kívánatosnak, szépnek látjuk magunkat a tükörben. Ehhez egy kiegyensúlyozott érzet kapcsolódik, mert fel tudunk öltözni csinos ruhákba, meg tudunk tenni vagány dolgokat, feszengés nélkül sétálhatunk végig a strandon és magabiztosan ülhetünk egy randevún. A felsorolást kiegészíthetném még végtelen sok elemmel, amely kerek egésszé formálhatja a kijelentést: boldog, magabiztos és kiegyensúlyozott életet élek. Azonban - legyen férfi vagy nő - a testsúlyunk és testképünk kérdésköre érzékeny téma a legtöbb ember számára. A férfiak dagadó mellizmot szeretnének, a nők pedig vékony derekat és csinos popsit. Tetszeni szeretnénk magunknak és másoknak is. Önfeledten szeretnénk élni, frusztrált gondolatok nélkül. Ha zavar a túlsúly, akkor azt sajnos figyelmen kívül hagyni nem tudjuk és sok esetben egy hosszú éveken át tartó önmarcangolás, fogyókúrák próbálgatása, sanyargatás, koplalás, visszahízás veszi kezdetét. Ez mind fizikailag, mind lelkileg megpróbáltató. Kevés nő tudja magát elfogadni dundin, sokkal inkább jellemző az, hogy sokáig szemet hunyunk, nem törődünk vele, majd egyszer csak központi szerepe lesz érzelmi csatáinknak.

Ha bárki életmódot szeretne váltani, legelső feladata mindenképp az kell legyen, hogy saját életében megvizsgálja:

1. Mikor kezdődött a súlyprobléma?
2. Mi a tartós elhízásának oka?
3. Mit érez ezzel kapcsolatban?
4. Mit szeretne megváltoztatni?
5. Milyen erőforrásai, eszközei és támaszai vannak ebben?
6. Milyen reális és elérhető célokat tud felállítani?
7. Milyen külső körülmények nehezítik a feladatot (pld. egészségügyi nehezítés, párkapcsolati kérdés, munkahelyi gondok)?
   

Ha ezekre őszintén válaszoltunk, a fogyókúrák helyett egy tudatos, megtervezett és okosan kialakított életvitel változtatást tudunk felépíteni. Ezt is, minden új feladatot, tanulni kell.

Az első és legfontosabb tanulandó lecke: Minél rövidebb idő alatt, minél kevesebb energiaráfordítással, minél látványosabb eredményt akarunk elérni, annál lassabb és nehezebb lesz a küldetésünk, mert tartós és valós eredményt csak kemény munkával, tudatos tervezéssel és hosszú távon lehet elérni. Ennek lépéseit szeretném #apróléptekben bemutatni a következő 30 napban!

Ha szeretnél velem tartani, máris lehetőséged van elindulni a 0. napon a fentebb látható 7 kérdés megválaszolásával. S holnap folytatjuk, már komolyabb vizekre evezve!

#tartsvelem #mindennapnakadjesélyt #duciforradalomközösség