Kosár
0
0 Ft
22. nap | Az étel finom kontra az étel tápanyag
2019.10.11
Azért imádom a leveleiteket olvasni, mert annyi
gondolat ébred fel bennem, amit a közösség minden tagjával szeretnék
megosztani. Ezért igyekszem minél több olyan gondolatot kihozni - név
nélkül - amelyről Ti írtatok, mert biztos vagyok benne, hogy mások is
éreznek, cselekednek hasonlóan, mint amiről nekem privátban írtok.
És ezeket kicsit boncolgatva bizonyosan a közösségnek is tudunk még több erőt, lendületet, önbizalmat adni.
Nem kezdtem el az egész étrendet, és nem is számoltam a kalóriákat, nem szoktam még le az egy kávéról, a colát egyre csökkentettem, de voltak rosszabb napjaim, amikor nem. Az étrendet azért nem kezdtem el, mert nagyon ijesztő számomra, hogy ennyire sokfélét kell bevásárolni, főzni, egyelőre kiborít a gondolat, de azon vagyok, hogy ez változzon.
# levelekből idéztem
Abszolút értem, és ez nagyon sokatokban hasonlóan játszódik le. Az elhízás egyik kiváltó oka egyébként pont az egyoldalú táplálkozásban rejlik.
Miért? Azért, mert egy rossz életmódviteli periódusban, hízási szakaszban, amikor nem figyelünk oda egyáltalán, akkor olyan ételeket eszünk amelyek biztosan károsak a testzsír%ra nézve.
Melyek ezek? Finomított szénhidrátok: kenyér, sütemények, csoki, félkész ételek, péksütemények, panírozott ételek, pizza, hamburger, gyros, egyéb gyorséttermi kaják, étteremből rendelt ebédek és ehhez társulnak a cukros üdítők. Általánosságban igaz az, hogy ilyenkor sokkal kevesebb értékes tápanyagot fogyasztunk, hiányos a zöldség, gyümölcs fogyasztás, az hasznos magvak, illetve a jobb és minőségibb gabonák fogyasztása is csekély. Tehát eltolódik abba az irányba a táplálkozás, ahol sok a feldolgozott étel, kevés a rostban és tápanyagban hasznos étel.
Nem csoda hát, hogy amikor jövök én az élelmiszerlistámmal (pld. a 30 napos életmódváltó posztsorozat elején) és a fix étrendekkel az életvitelprogramomban, akkor hirtelen ott vannak az új "szuperélelmiszerek", mint pld. a chia mag, zab, olajos magvak, rengeteg zöldség, gyümölcsök, hüvelyesek, sovány tejtermékek, köles, hajdina, quinoa, bulgur, kuszkusz, édesburgonya.... és az ember lánya máris szemben találja magát egy teljesen más élelmiszer csomaggal.
Megszokott, régi finomított és finom kaják kontra újszerű és minőségi táplálékok, sok zöldség, rost, stb.
Az újdonságoktól, az ismeretlentől az ember mindig fél és elsősorban egy dolog különbözteti meg a tudatos életmódváltót attól, aki még nagyon az elején tart (vagy el sem kezdte)...
Teljesen kettéválasztható az életmódváltók köre:
1. Az az életmódváltó, aki most vág bele, úgy gondolkodik, hogy szeretne finomakat enni, amelyek egyébként segítik a fogyási célokat is, mert enni kell, éhezni nem szabad és a finom falatokkal lakunk jól, így lesz tele a pocakunk. Ezek az életmódváltók még borítékolhatóan fognak bűnözni, meginogni, félre enni, félbehagyni, megrekedni és célt veszíteni. Számukra rettentően nehéz visszakanyarodni a helyes irányba, és szinte biztos, hogy nem is fog zökkenőmentesen megtörténni. Többször fognak még belevágni, újra.
2. A tudatos életmódváltó ezzel szemben, amikor már teljesen benne van nyakig, amikor már tervez, célirányosan étkezik és megéli az új életformát, átlendül, átszellemül, akkor egy ponton teljesen másképp kezdi látni a táplálkozási rendszert: azért eszem jó élelmiszereket, mert a tápanyagok sejtszinten hatnak az egészségemre, a közérzetemre, a fizikai és lelki jóllétemre, a testemre és csak másodlagos az, hogy mi ízlik és mi nem. Ezek az életmódváltók már életvitelszerűen, természetes módon élik meg életük részeként az életformát és nincs benne kedvetlenség, lustaság, nagy célvesztés. Sőt, a megingásokat vagy csalásokat (pld. nyaraláson, nyári fesztiválszezonban, családi ünnepeken) tudják kezelni, nem jelent számukra nehézséget egyik napról a másikra visszatalálni a helyes útra.
Tudom, ez talán nagyon furán hangzik a legtöbb embernek, de akik nagyon célorientáltan küzdenek a fogyással (ésszel) és komoly céltáblával rendelkeznek, számukra nem opció a megingás, a csalás, a félrekajálás, mert a cél annyira erős. Ilyenek pld. a fitnesz versenyzők is (tekintsünk el attól, hogy az kevésbé egészséges), vagy ilyenek a tényleges sikertörténetet leírók és átélők. Jómagam ebbe a körbe tartozom már. Nem opció számomra a "visszaesés", hiszen kompletten értelmeztem újra 33 évesen, hogy milyen a szakmai tudásvágyam, karriervágyam és abban, amit prezentálok, hiteles akarok lenni. Nem muszájból, hanem meggyőződésből. Ennek oka, hogy egész egyszerűen jól érzem magam a hormonális egyensúlyban, a testem fizikai szabadságában és lelkileg is összhangban vagyok a tükörképpel illetve a mögöttem lévő úttal.
Persze ez nem volt így nagyon sokáig... Emlékszem rengeteg olyan élményre, amikor szégyelltem kövérnek lenni. Ez a szégyen nem mások szemében, hanem a saját testem börtönében értendő. A test nagysága nagyon sok tekintetben korlátozó tényező a fizikai aktivitásokban. Több példát is fel tudok sorakoztatni, amelyek talán sokatok számára nem lesz idegen. Csak néhányat véletlenszerűen ragadok ki.
a) Csapatépítőn voltunk. Vezetők gyűltek össze, jó ismertük egymást, felszabadult közegben mozogtam, kb. 40-en lehettünk. Egy kalandparkba mentünk el. Engem ezek mindig megrémisztettek, mert testem nagysága miatt a sporttevékenységek irtó messze álltak tőlem. Nem tudtam fákra kifeszített köteleken átszaladni vagy hálókon felmászni. De mégis annyira élveztem az ottlétet, hogy végül rábeszéltem magam a kötélpályára, ahol A-ból B-pontba átsiklik az ember a levegőben a kötélen hevederre kötve. Nagyon felpörögtem, így éreztem, hogy ez nekem is menni fog, féltem a magasságtól, de a kaland hevében izgatottan vállaltam (volna) be. De! Amikor rám került a sor, a heveder nem jött fel a combomnál. Nem volt a méreteimre való heveder, ezért nem tudtam részt venni a játékban. Az a megalázó néhány perc teljesen aláásta a kedvemet és az egyik olyan élmény volt, amit életem végéig könnyezve emlegetek fel.
b) Edzőterembe mentem. Rengeteg olyan gép volt, amibe egyedül be vagy kiszállni segítség nélkül nem tudtam. A legtöbb ilyen gépet tudtam volna használni, ha lett volna bátorságom beleülni (leülni, belemászni, rámászni), de folyton attól rettegtem, hogy ha be is szállok, sosem jövök ki onnan.
c) Konferenciákon rendre olyan székeket kaptunk egész napokra, 7-8 órára, ahol a karfa mindkét oldalon bevágta a combom külső részét. Egy-egy ilyen konferencia után hetekig éreztem a zúzódást mindkét oldalon.
Fizikai határaim mindig korlátoztak és ezt megváltoztatni sehogy sem lehet. Egy test méreteinél fogva határokkal küzd. Vagy beférsz valahová, vagy nem. Vagy jó rád valami, vagy nem.
Én ezekből az élményekből merítek erőt minden napomon, mert soha többé nem akarom azt érezni, hogy a testem börtönébe vagyok zárva.
Amikor elolvasok egy olyan levelet, amely arról szól, hogy valaki lustaságból, félelemből, időhiányból, koncentráció hiányból, elköteleződés hiányától, információ hiánytól vezérelve nem vág bele 100%-osan a kezébe kapott fegyvertárral a változtatásokba, akkor nagyon egyszerű motivációs gondolatok jutnak eszembe:
Van az a pont, amikor a tested nem tud segíteni, mert mozgásban, cselekvésben korlátozott vagy. Ekkor teljesen más módszerek kellenek és harmadik személyre vagy segítő támogatásra van szükséged.
De, amennyiben a testedben nincsenek olyan gócpontok és akadályozási tényezők, amelyek a fogyásban gátolnának, adj hálát, mert nagyon sokan azzal szenvednek, hogy mindent megtesznek, de a hormonális eltérések és sejtszintű egyensúlytalanságok miatt borzasztóan nehezen fogynak. Ha nincs olyan akadály, amely fiziológiailag gátol a tettekben, akkor kizárólag TE vagy önszabotáló. Mert ha tényleg mindent megváltoztatnál, akkor határ a csillagos ég lehetne!
Önszabotáló az, aki:
- Tudja mit kell tennie, de mégsem teszi, nem akarja eléggé (NINCS CÉLKITŰZÉS)
- Vár arra akár hónapokat, hogy orvosi vizsgálatok után ugorjon neki az étrendi és életmódbeli változtatásnak, addig eszik (túleszik) tovább nyugodtan - felmentésért áhítva, hogy a feltételezett betegség az oka mindennek. rengeteg ilyen példával találkoztam. (MÁSTÓL VÁRJA A CSODÁT ÉS HÁRÍT)
- Újra és újra divatdiétákat próbál ki, lefogy, visszahízik, nem tanul a hibákból és nem hallgat szakemberekre (NEM AKAR ELÉG ENERGIÁT BELEFEKTETNI, GYORSAN ÉS KOMOLY VÁLTOZTATÁSOK NÉLKÜL SZERETNE FOGYNI)
- Nem igazodik ki az életmódváltó módszereken és nem kér ehhez segítséget, de ő maga sem tesz komoly lépéseket - kvázi egyedül nem jár sikerrel, mert nem tudja mit kellene tennie, ezért nem tesz semmit -. (NEM LÁTJA BE, HOGY EGYEDÜL NEM FOG MENNI, SAJNÁLJA AZ IDŐT, ENERGIÁT VAGY A PÉNZT ARRA FORDÍTANI, HOGY SZAKSZERŰ TÁMOGATÁST KAPJON)
- Folyamatosan információkat keres, blogokat és fórumokat olvas, mindenhol keresi "A" módszert, de egyiknél sem köteleződik el, mert még nem határozta el magát. (HALOGATJA A DÖNTÉST)
- Kapott segítséget, de nem él vele (például életmódprogram tagja), nem áll neki, halogatja. (NEM AKARJA ELÉGGÉ, NINCS BELSŐ MOTIVÁCIÓ)
Abban az esetben, ha lenne lehetőséged változtatni önállóan, mert nem vagy ágyhoz kötve, nem szenvedsz komoly betegségben (vagy kezelik azt), tudnál lépéseket tenni, de komolya túlsúlyod és/vagy egészségügyi problémáid vannak, mégsem teszed, akkor az életmódváltás csírái sosem fognak gyökeret ereszteni az életedben, mert egész egyszerűen még nem fáj eléggé a túlsúlyod/problémád. Ha idetartozol, kérj segítséget, mert egyedül nem fogsz tudni elindulni és előbb vagy utóbb el fog jönni az a nap, amikor azt érzed majd, BÁRCSAK....
Sorsfordító életmódváltó az: Aki már tudja magáról, hogy elindult, hátranézve eredményeket lát maga mögött és előre tekintve további célokat tud megfogalmazni.
Feladat: Gondold át, Te hová tartozol? Még nem kezdted el? Melyik sárga típus igaz rád? Ha már komoly életmódváltónak tartod magad, azt gondold végig, mi mindent tettél eddig és mit kell még megtenned! Ezzel fogjuk folytatni a 23.napon.
