23. nap | Ego - ToDo rendszer

Amikor ezt a mondatot látom, vagy ennek bármely árnyalt verzióját hámozom ki a sorok közül, több esélyes a lehetséges következtetésem:

1. Ügyfelem már jelentős önfejlesztő munkán van túl, feltérképezte az elhízás-túlevés-ételek-étvágy-érzelmek összefonódásait és a mélyére ásott a mentális háttérnek. Valóban az étrend minőségi rendszere a hiányzó láncszem.

2. Ügyfelem nem jutott még el arra a pontra, ahol a fogyás mentális tényezőit is latba veti, és nem keresi az elhízás mögöttes indokait:

• rossz beidegződések, rossz szokások,
• rossz élelmiszer választás függőségi okoknál fogva,
• stressz és érzelmi behatások jutalmazó/örömfokozó kezelése,
• emberi kapcsolatok és a külső környezet bántalmazó/túlszerető közegének csapdája,
• önámítás, belenyugvás, megalkuvás,
• rejtett hormonális okok (amelyekkel együtt él, de nem vesz róluk tudomást vagy nem járt még utána és ezek nagy mértékben hatnak a vegetatív idegrendszerre - a magatartásunkra).
  

Az életmódváltás egyik legnagyobb ellensége az EGO. Abban a szerepkörben vizsgálva, hogy mennyire vagyunk hajlandóak befogadni olyan eszközrendszert, amelyet feleslegesnek, butaságnak, haszontalannak és időrablónak gondolunk - legtöbbször komoly tapasztalat hiányában. Mielőtt még megfogadnánk egy tanácsot, egy segítő rendszert, egy módszert vagy bármit, ami mögött akár tudomány, akár fiziológia áll, eldöntjük, hogy ez "hülyeség".

Ez a legnehezebben megváltoztatható faktor az életmódváltók fejében, mert az ember olyan gondolkodással bír, ami alapján kimozdíthatatlan meggyőződéseiből. Még akkor is, ha ez csupán vélemény, de nem személyes élmény alapján születik.

Amikor én századszor is ugyanúgy vágtam bele a diétákba, majd sorra adtam fel ismét azokat, egy nap arra a döntésre jutottam, hogy valamit másképp kell csinálnom. Ez volt 2017-ben, amikor fél évet csak azzal töltöttem, hogy próbálgattam a különféle étkezési sajátosságokat (pld. vegánság, stb.). Nagyon sok időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy világossá váljon számomra, bármely étkezési módszertan megfelelő lehet(ne) számomra, ha be tudnám tartani. De nem tudom. Elkezdem, majd megint falakba ütközöm, mert a kísértések ugyanúgy megtalálnak és a kitartásom megint eltörpül a vágy mellett. Kitartóan és lelkesen belelovalom magam az újabb próbálkozásba, aztán újfent azon kapom magam, hogy már megint félre ettem, belakmároztam és nem foglalkoztam a következményekkel. Maradt minden a régi.

Ezért döntést kellett hoznom! Más a probléma. Nem a táplálkozási irányzatokkal van nagy baj, hanem az én lelki erőmmel, mentális stabilitásommal, az ételekhez fűződő viszonyommal, a stressz érzelmi kezelésével, a környezetemből fakadó sérelmek megélésével és azzal, hogy a sor végén kullogok saját életemnek.

Így kezdtem el kontrolláltan vizsgálni, hogy miért eszem akkor, amikor másképp kellene döntenem (pld. a megtervezett diétám szerinti étkezést kellene megejtenem, de én inkább megint rendelek egy pizzát a majd holnap vagy bármely más ígéret mellett). Tudom, hogy mit kellene tennem, de nem azt teszem. Nagyon sok ember vizuális és kontroll típus, még akkor is, ha nem tudja vagy nem látja be. A gondolatban megteremtett feladatok jelentős része elfelejtődik és homályossá lesz. Mint amikor légbuborékokat fújtunk gyerekkorunkban azzal kis buborékfújóból, amit tele töltöttünk előtte tusfürdővel. A buborékok gyönyörű nagyra nőnek, majd elszállnak a levegőben és kipukkadnak. Volt, nincs. Így történik ez a megszületett gondolataink nagy részével. Ezért az írott szónak van valami mágikus ereje és jelentőséggel bír, ha a tinta írott gondolattá formálja azt. Hamar ráébredtem, hogy ez a fajta írásos tudatosság engem motivál. Megértettem, hogy rendszert kell vinnem az életembe, mert sok problémám erről a tőről is fakad.

Megismerkedtem a tehetetlenségem és a döntésképtelenségem csapdáival. Naponta ugyanis rengeteg döntést meghozunk. Ezek kimerítik az akaraterőnket, mert az életmódváltáson túl egyéb, jelentőségteljes döntéssel is szemben állunk. Ezért kevés erőnk marad a célra. Amikor valami között kell dönteni, hajlamosak vagyunk inkább nem csinálni semmit vagy egy felesleges feladatba (pld. az evésbe) menekülni. Illetve gond az is, hogy a temérdek napi feladatunk közül elvész azon feladatok köre, ami az egyéni céljainkat és fejlődésünket előrébb vinné. Pld. a diéta is ilyen. Ha felkelünk reggel és attól a pillanattól kezdve, hogy pld. útba indítjuk a gyerkőcöket, elmegyünk a munkahelyre, számos negatív és pozitív élmény ér bennünket addig, míg újra otthon nem leszünk késő délután/este. Addigra annyi mindent csinálunk, hogy a fókusz vesztésünk jelentőségteljes. Ez nem szándékos. Hanem prioritás választás a napi rutinok útvesztőjében. Egy csomó mindennel foglalkozunk, ami jön, nyaggat, ránk nehezedik és ott valahol a kupac alján kiáltana a hormonális egyensúlytalanságban szenvedő testünk, hogy foglalkozzunk vele is. Ezt a vegetatív idegrendszer is irányítása alá vonja és olyan üzeneteket küld felénk a hormontermelő mirigyeket bevonva, amelyek tévútra terelnek: pld. cukros ételt kívánunk, mert energiahiányban szenvedünk és a szénhidrát-éhség cukor-éhség formájában dörömböl a gyomrunkban. Ezért szereti nagyon sok stresszes ember a tejszínes, édes, habos kávét, süteményeket és édességeket. Pedig a test csak kimerült, mert rengeteg inger ér bennünket a nap folyamán, amely kivonja az erőnket. Nem csoda, hogy amikor este haza érünk, a mumusok előugrásával borul az egész rendszer és mi pizzát rendelünk kólával. És itt említeném meg a szénhidrát, mint ellenség szerepkörét. Ugyanis, ha elfelejtenénk végre a szénhidrátot mellőzését, sokkal több energia mellett a szervezet nem küldene tévesen cukor-éhség jeleket. Nagyon sokan farkas éhesen édességet esznek, pedig elég lenne csak valami minőségi szénhidrátot enni, máris megszűnne a vágy.

Számomra ebben csak egy megoldás vezetett eredményre: a ToDo listáim. Amikor ezt a szót meghallják az emberek, gyakran legyintenek:

Ugyan már. Nekem nincs időm ilyen marhaságokra. Tudom én mi a dolgom!

Én is azt hittem, hogy tudom irányítani a napjaimat, de 12 év önámító bizonygatás után úgy döntöttem, lecsillapítom az EGO-mat és belátom, hogy hiába vagyok középvezető pld., akkor sem tudok mindent irányításom alatt tartani. Sőt. Leginkább magamat nem tudom! De minden mást igen!

Az emberek meg nem oldott gondjai sokszor olyan nagyra nőnek, hogy végül összetörnek alatta, mint egy elkorhadt faág, ha rálépünk. Ha előre megtervezett lépésekkel haladnak egy cél felé, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy végig is tudnak rajta menni.

A ToDo lista egy eszköz, amely egyértelműen felsorolja és lefekteti, milyen feladatokat kell ahhoz elvégezni, hogy sikeres életmódváltók legyünk. Addig, ameddig nem természetes az, hogy egészségesen táplálkozunk, sportolunk és foglalkozunk magunkkal, addig félre kellene tenni azt a véleményt, hogy a listák hülyeségek.

A listák rendszerbe foglalják a teendőket és minimalizálják a hibalehetőséget.

A kulcs a hibalehetőségen van egy étkezési problémával és elhízással küzdő ember számára, mert az esetek túlnyomó részében a "kaján" és az életmódváltással összefüggő dolgokon megy el a történet rossz irányba.

A fogyás sok tényezős, de alapja a TERVEZÉS, hiszen:

• fogyni minőségi és egészséges táplálkozás mellett lehet,
• fogyni energia egyensúlyt figyelembe véve lehet,
• fogyni életvitel változtatás esetén lehet tartósan.
  

Nem kell bonyolult dolgokra gondolni ToDo lista esetén. A legfontosabb sarokpontokat kell rávezetni. Van, aki egy listát vezet minden feladatáról, amire rákerül az is, hogy el kell menni egy szülői értekezletre, de sokan több listát is nyilván tartanak aszerint, minek mi a célja. A fogyás tekintetében egy pofon egyszerű check-list segítségünkre lehet. Bármilyen bagatellnek is tűnik a sorok és oszlopok köre, hidd el, hogy ezen az egyszerű listán lévő feladatok is elfelejtődnek vagy fókuszvesztéssel elhalványulnak. Az én életvitel változtatásom egyik jelentős támasza ez a lista volt. Az életvitelprogramban is elkészítettem a lányoknak/fiúknak és szívesen megosztom mindenkivel. 

Egy egyszerű excel tábla, amelynek 2 füle van:

1. Naptár, amely azért volt fontos számomra, mert minden egyes napot, amit végig csináltam hibátlanul, piros X-szel jelöltem: ezzel szimbolizáltam azt, hogy ezt a napot is sikeresen zártam. Látva a megtett utat a naptáron nagy örömmel töltött el mindig, mert ez alapján vizuálisan is éreztem a bele fektetett munkámat és időmet, s ezt veszni hagyni már nem lett volna merszem magammal szemben.

2. Check-list (feladat lista), amely pofon egyszerűen elénk tárja a napi életmódváltás feladatait:

1. Napi étkezés összepakolva
   
2. Reggeli 1 órán belül
   
3. Tízórai terv szerint
   
4. Ebéd terv szerint
   
5. Uzsonna terv szerint
   
6. Vacsora terv szerint
   
7. Szükséges folyadék fogyasztás
   
8. Nap végi összegzés
   
9. Másnapi étkezés összeállítása/főzés

Az a jó ezekben a listákban, hogy csak a fantáziának szab határt, ki mit ír bele, kinek mi a fontos lépés. Persze ezek is csak akkor érnek bármit, ha az ember használja őket. Számtalan alkalommal látom, hogy emberek falakba ütköznek, újra és újra letévednek az útról, de nem hajlandóak pld. belátni, hogy ha kinyomtatnának 30 db napi és 4 db heti check listet az első hónapjukhoz, mennyivel fókuszáltabban állnának neki az egésznek. De ma már a mobil telefonjaink is kínálnak teendő lista funkciókat.

A feladat a napi listákkal egyszerű:

1. Minden nap használd reggel és este.

2. Reggel tekints rá, ellenőrizd le, mit kell megtenned már reggel. Tedd meg!

3. Nap közben is legyen nálad (pld. a telefonodban is készíthetsz ilyen listát, a beépített jegyzet alkalmazások már pipálós formában is nyújtanak ilyen listákat, ezek bármikor szerkeszthetők is) és csekkold!

4. Este vess rá pillantást és nézd meg, mit tettél meg és mit nem! Mit tudsz belőle pótolni? Pld. megittad a napi szükséges folyadékot? Nem? Akkor még javíthatsz!

5. Óriási jelentősége van a listán szereplő "TERV SZERINT" szavaknak, ugyanis a legtöbb probléma abból adódik, hogy nem terv szerint cselekszünk. Edd azt, amit megfőztél, amit megterveztél és ne azt, ami eléd tesznek vagy amit megkívánsz, mert ezzel buksz el örökké.

6. Ha újra és újra és újra azt látod, hogy MA SEM tudtál hibátlan napot produkálni, akkor láthatod, hol a hiba.

7. Ha tudod, hol a hiba, keress rá megoldást! Foglalkozz a témával! Hogyan csinálhatnád ezt hatékonyabban!

8. Egy idő után már lelkiismeret-furdalást okoz, ha sosem tudsz magad mögött jó napokat! Ciki, ha ennyire nem vagy képes kiállni saját magadért. Engem nagyon bántottak a rossz napok és szégyelltem is magam. Motivált, hogy jobb legyek!

9. Légy kreatív! Használj színes kiemelőket, szmájlikat, írj hozzá megjegyzést!

10. Legyen bünti-kasszád. Ha egy nap nem sikerült, tegyél a bünti perselybe egy bizonyos összegű apró pénzt vagy bankjegyet. Nézd meg hó végén, mennyi gyűlt össze csupán abból, hogy nem csináltad terv szerint a dolgokat.

Ha eddig nem tudtál eredményeket elérni, minden olyan eszközzel ismerkedj meg, amely nálad is áttörést hozhat és tedd félre azt, hogy nincs kedved vagy időd foglalkozni ilyen dolgokkal. Ez nagy mértékben nyithat ki előtted olyan kapukat, amelyek valódi változást hozhatnak a napjaidba! Ilyen eszközöket használunk az életvitelprogramban is! Ezek nem időrabló feladatok! Ezek eszközök, amelyek fókuszba állítják a célokat!