Az első kontroll

2022.05.18

Túl vagyok az első kontroll vizsgálaton!

______________________________________________________________


Jó érzés úgy sétálgatni az utcán, hogy saját magamat szeretettel nézem vissza a fotókon, még kötésekkel is. Sétálgatni, ez túlzás. 15 percen át mentem fel a Hegyalja úton a kórház lépcsőjén. Piszkosul megszenvedtem a kötözéskor, mire letépték rólam térdtől hason át popsin keresztül az államig a kötszereket és az alsó sebzáró tapaszokat. Minden rendben van, 2 hét múlva kell mennem legközelebb. A kötések alatt most láttam magam először, hát... mit mondjak. Szétszedtek, ketté vágtak mindenhol, mint egy dinnyét... Annyira nem kellemes látvány.Az út nem esett jól, ma délután kicsit pihennem kell, de megnyugvással vettem tudomásul, hogy a legnagyobb rendben halad a sebek gyógyulása. Kicsit kimozdultunk.

Nem mintha jó kis közös program lett volna, hiszen csak utaztunk egyet az orvosig, ám ez az inger is kellett nekem 10 nap itthonlét után.Azt talán még nem említettem, hogy a beszéd most nehezemre esik. Részben ez a kompressziós fejkötő nyomja fel az államat és ennem is nehéz benne. Másrészt egy speciális alsó sebkötés nyomja fel az állszélemet a korrekció után, ettől selypítek. Kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki kiveszi a protkóját és úgy próbál meg beszélni. Vicces vagyok, Vendel egész nap ezen röhög. Gyógyuljak meg, elkapom és agyon csikizem (nem bírja a csikit).