A sejtek a test legkisebb működései egységei. Testünket sokféle, más és más feladatokra "szakosodott" sejt építi fel, ezek különféle méretűek, alakúak, szerkezetűek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például az izomsejtek megrövidülésre, összehúzódásra képesek. Míg az idegsejtek feladata ingerek előidézése a vezetői feladataik ellátásához. A csontsejtek támasztó funkciót látnak el. A mirigysejtek életfontosságú nedvek, hormonok, enzimek termelését végzik. Így kell rájuk gondolni, ha eszünkbe jut a sejt szó.

A legkülönfélébb alakú, méretű és funkciójú sejtek csoportokba tömörülnek, ezek a szövetek. Négy alapvető szövet félébe soroljuk ezeket: idegszövet, izomszövet, támasztószöveg és hámszövet. Képesek vagyunk testünk mozgatására, ebben az izomszövet segít, a folyamatban képesek vagyunk helyváltoztató, helyzetváltoztató mozgásokra. Ezekhez a testünkben zajló belső mozgások is hozzátartoznak. Ezen mozdulatok mindegyike izomsejtek aktivitásával bonyolódik le. Vannak mozgások, amelyek akaratunktól vezérelve történnek és rendelkezünk automatikus mozgásokkal is. Testünket három izomszövet alkotja. A harántcsíkolt izomszövet a vázizmokat építi fel, segítségével akaratlagos hely- és helyváltoztató mozgásokat végzünk, például sportolás közben. A simaizom szövet sejtjei a belső szervek falában helyezkedik el, olyan mozgásokra képes, amelyet nem mi irányítunk. Ilyen a gyomrunk mozgása, a bélmozgások vagy az érfalaink mozgása. A szívizomszövet a szív falában található meg, a számunkra szívdobbanással azonosított keringési központ mozgásait hajtja végre, így tud a véráramlás lezajlani.

Az emberi életműködés összetett, gépies munka eredménye, általában több szövet összehangolt, együttes munkájának eredményeként valósulhat meg. Az ilyen komplex funkciókat ellátó és általában több szövetből felépülő egységek a szervek a testünkben. Az életfolyamatok nem úgy zajlanak, hogy a szervek külön-külön ellátják feladataikat, hanem ezek között is egy szimmetria kell érvényesüljön, így rendeződnek szervrendszerekben. Ha a táplálkozást érintjük, akkor például a gyomrunk működése kevés lenne ehhez egyedül, ezért az társas munkát végez a nyelőcsővel, a bélrendszerrel is. Így alkotnak közösen táplálkozási szervrendszert.

Az egész működési egység legmagasabb szintű vezére maga a szervezet, itt a szervrendszerek közös erőfeszítései révén működőképes funkciók segítségével lehetővé teszik számunkra az életet.

A szervezet szervrendszerei hiába képesek önállóan működni, mégis függenek egymástól, hiszen úgy dolgoznak, hogy egymás működését kiegészítik precízen és összehangoltan. Ehhez a feladathoz szükség van koordinátorokra, ezek az idegrendszer és a hormonrendszer. Az idegrendszer szabályozási, közbeavatkozási lehetőséget teremt a többi szerv működésébe, a hormonális rendszer szabályozó molekulák, hormonok segítségével működik. A két rendszer egymásra hatással van, összetett titulusuk a neuroendokrin rendszer. A neuro jeleníti meg az idegrendszert, míg az endokrin szó pedig a belső elválasztású mirigyek hormonális szabályozó rendszerét jelenti.

Véleményem szerint az abszolút nagy főnök az idegrendszer. A gyors alkalmazkodási képességünk, a test működésének irányítása az idegszövetből felépülő idegrendszer munkája. Az idegszöveteket felépítő idegsejtek ingerek hatására válaszolnak és működésbe lépnek. Anatómiai értelemben két részre osztható az idegrendszer, központi és környéki területre. A központi rész csontos védelemben, a koponyaüregben és a gerinccsatornában helyezkedik el. Szerve például a gerincvelő. A környéki idegrendszer a testünk idegrost hálózatából áll. Működését illetően szomatikus és vegetatív idegrendszert különböztethetünk meg. A szomatikus felel a mozgásért, az érzékelésért, a vegetatív pedig a belső szervek működésének vezetője akaratunktól függetlenül.

Az idegrendszer működése négy funkció köré sorakozik: mozgatás, érzékelés, vegetatív szabályozás, magasabb rendű idegi tevékenységek körei. A mozgatás végrehajtója az izomzat, ám az idegrendszer utasítása alapján történik. Az érzékelés segítségével fogjuk fel a külvilágból vagy a szervezetünkön belülről érkező ingereket. Vannak tudatos és abszolút tudattalan érzékelések. Nem mindent érzünk tudatosan, ezért a biztonságos élethez elegendő mennyiségű receptor található a testünkben, amelyek védenek bennünket. A vegetatív idegrendszer feladata a belső szervek működésének összehangolása, annak irányítása. Ezek automatikus folyamatok, amelyeket észre sem veszünk. Ebből adódóan két részre osztható. A paraszimpatikus idegrendszer nyugalmi helyzetben érvényesül. Ilyenkor a szervezetben a pihenési, épülési, regenerációs folyamatok zajlanak leginkább. A szimpatikus idegrendszer aktivitáskor domináns, ez lehet fizikai, érzelmi, mentális aktivitás is. Ekkor érezhetjük, hogy fokozódik a szívverés, gyorsul a légzés. Az lenne ideális, ha életünk jelentős részét úgy élnénk le, hogy általában a nyugodtabb paraszimpatikus idegrendszer működik, de aktivitáskor megjelennének a szimpatikus hatások is. Persze csak akkor lenne ez szép, ha ezek az izgalmi helyzetek soha nem jönnének váratlanul, hanem sejthetők lennének, így el tudnánk kerülni a stresszt. A magasabb rendű idegi funkciók körébe tartoznak a gondolkodás, tanulás, emlékezés, beszéd, az érzelmek. Ezek nagy mértékben meghatározzák a viselkedésünket, a többi emberhez és a világhoz fűződő viszonyunkat. Ezekre a viselkedési hatásokra hormonok is reagálnak, hatással vannak. Ilyenek a szexuális együttlétek vagy akár az agresszív viselkedés. Az emberi viselkedés lényege az lenne, hogy a külső hatásokat megfelelően tudjuk kezelni, uralkodni tudjunk megfelelő intelligenciával a nemkívánatos eseményekre is.

A szervezet működésének kémiai szabályozása a belső elválasztású mirigyekkel a hormonokon keresztül történik. A hormonok a mirigyekből a vérkeringésbe kerülnek, a véráramban utazva jutnak el a sejtekhez, szövetekhez. A hormonok a sejtek anyagcseréjét befolyásolva működnek, ezáltal tudják egy adott szövet vagy szerv működését megváltoztatni. Tulajdonképpen az történik, hogy a hormonok a hajszálerek falán keresztül kilépve a keringésből a szabályozó szervek sejtjeihez kapcsolódnak, bennük elindítanak egy kémiai folyamatot és ez anyagcsere módosító hatást eredményez. A sejtekhez való kötődés viszont csak akkor lehetséges, ha a sejtek rendelkeznek az adott hormonnak megfelelő hormonkötő molekulával, más néven receptorral. A hormonális funkciók nagyon különbözők. Vannak olyan hormonok, amelyek folyamatosan működnek születésünktől halálunkig (pld. növekedési hormonok). Léteznek olyanok, melyek havi ciklusban vagy bizonyos életszakaszokban termelődnek (pld. menstruációs ciklus alatti hormonok). Vannak, amelyek a környezeti hatások függvényében működnek (pld. stresszhelyzetben az adrenalin), de akadnak olyanok is, amelyek csak bizonyos funkcióhoz kötődően termelődnek (pld. szüléskor az oxicotin).

A szervezet legjelentősebb hormontermelő mirigyei az agyalapi mirigy, a pajzsmirigy, a mellékpajzsmirigy, a mellékvesevelő, a mellékvesekéreg, a hasnyálmirigy sejtjei, a nemi mirigyek (petefészek, here), a vese, a máj. Az agyalapi mirigy a hipofízis. Az izomzatra, csontrendszerre egész életünk során hat. A nemi mirigyek működését is irányítja, azok hormon- és ivarsejttermelését serkentve. A pajzsmirigy anyagcsere-serkentő hormonokat termel. Túlműködése esetén több hormont termel a kelleténél, ez általában nyugtalansággal, álmatlansággal, emelkedett vérnyomással járhat. Alul működésekor kevesebb hormont termel a kelleténél, az anyagcsere folyamatokat lassítja és elhízáshoz, álmossághoz vezethet. A mellékpajzsmirigy a vér kalcium szintjének egyik legfontosabb szabályozója. A mellékvesekéreg termeli a kortizolt, aldoszteront, androgéneket, amelyek fontos szerepet töltenek be a szénhidrát és zsíranyagcsere folyamatokban. A mellékvesevelő legismertebb hormonja az adrenalin, amely aktív élethelyzetben emelkedik a szimpatikus idegrendszer működésének fokozódása mellett. A hasnyálmirigy legfontosabb hormonjai az inzulin és glukagon. Ezeken ellentétesen hatnak. Az inzulin az egyetlen hormon, amely a vércukorszintet képes csökkenteni. A nemi mirigyek mindkét nem esetében nemi hormonokat termelnek, részint az utódnemzésben van szerepük. A férfiaknál erős tag a tesztoszteron. A nők esetében az ösztrogén és progeszteron a legjelentősebb hormon. A vese feladata a vérben jelenlevő kis molekulájú anyagok (víz, sók, cukor és egyéb tápanyagok, bomlástermékek) koncentrációjának normális értéken tartása, beállítása. A máj bontja le a hormonokat, az elhasználódott fehérjéket és a szervezetbe bejutó káros anyagokat is. Felveszi a szervezetünk számára fontos tápanyagokat, a károsakat pedig kiszűri.