Az út, amit elkezdtem, tovább tart mint gondoltam!

Én ezt megtapasztaltam.

Rongybabaként zokogtam sokszor a tükör előtt, hogy mit tettem magammal, mert nem a fogyást ünnepeltem, hanem az ott maradt bőrrengeteget. 8,2 kg bőrt műtöttek le csak a kötényhasammal. Túl jutottam 11 hete a 3. műtétemen, aminek eredményei vízválasztóak az életemben. Ennek köszönhetően visszakaptam valamit, amit elvettem magamtól: újra nő lehetek normális cickókkal, feszes karokkal. Azt mondtam közel 3 hónapja, hogy nincs az az isten, hogy én még egyszer kés alá fekszem.

Hát van.

A hétvégi wellness ráébresztett engem, hogy az önismereti utazásom lelki folyamatait bevégeztem. Mindent a helyére tettem magamban. Elfogadtam, elengedtem a múltbéli hibákat, megbocsájtottam magamnak. Nagyon nagy öröm volt a wellness szállodában nem törődni másokkal, nem érdekelt semmi. Egy dolgon túl. Ez pedig az, amit Ti magatok mondtatok nekem. Idézem: "Dia, ha látod majd a felsőtested végeredményét, igényelni fogod azt is, hogy a lábaid is tökéletesek legyenek...".

Valahol tudtam, hogy igazatok van, de annyira megterhelő minden műtéti lábadozás fiziológiailag, hogy tényleg azt gondoltam: soha többet. Egy műtét egyébként nem borzasztó, hanem csak arról van szó, hogy itt nem kis vágások vannak, mint mondjuk egy epe műtétnél, itt nem vágás van, hanem kimetszés. Hatalmas bőrfelületeket, több kilósakat hasítanak ki adott esetben, majd összefeszítik a bőrszéleket és lesz egy összevarrt heg, ami feszül. Ennek a gyógyulási folyamata lutri. A varrás, hiába tökéletes a sebészi munka, mindig lehet sebgyógyulási zavaros, főleg a comb tájékon, és ettől az ember megrémül. Ennél az idei upper body lifting műtétemnél rettegtem, hogy bárhol nyílás lesz. Az Y alakú hónalj területeken túl idén nem volt nyílásom. Ez nyilván köszönhető a sebésznek is, meg annak is, hogy nagyon sokat tanultam az előző műtétekből és nem voltam felelőtlen. Letettem a munkát 6 hétre és extra sokat pihentem. Ez tényleg segített. Na meg az is, amit előtte csináltam: bélflórát-regeneráltam, nagyon tisztán táplálkoztam, immunrendszert erősítettem, edzettem.

A comb a legkritikusabb műtéti eljárás, főleg akkor, ha brutálisan nagy fogyásról beszélünk. Esetemben erről van szó, átlag feletti fogyást produkáltam. De tudatosult bennem, hogy teljes női létem akkor lesz 100%-os bennem, ha semmi nem emlékeztet engem erre a 15 éves extra kövérségi kálváriára. A belső comb felső része elválik az amúgy izmos és kemény combomtól, amire mondhatja azt bárki, hogy "ugyan már...", de mindig a viselője tudja, milyen lelki teher ez. Le akartam magam beszélni, mert félek, mert utálom a műtéteket, bármilyen csodás eredményt is szülnek. Ha kifeszítem a combom, tükörsima, ha elengedem, rojtos. Hiszen az ott maradt bőr az csak úgy ott van, funkció nélkül.Letettem hát az önszabotálásról. Ennek mennie kell, amilyen gyorsan lehet.

Mindig azt mondtam, az elért súlyomra büszke vagyok és nem akarok nádszál lenni, mert Dia sosem volt csontsovány. Ám, annyira szeretnék komplikációmentes végeredményt, hogy a "xart" is kisajtolom magamból a lehető legjobb önmagamért. Az utóbbi hónapokban én magam is lazítottam. A műtét előtti nagyon durva odafigyelésemhez képest +3kg van rajtam, ami köszönhető a 6-8 hét inaktív életnek és annak, hogy nálam is becsúszott olykor egy kis ropi meg az idei pápa süti (a mennyországos), amit városunk cukrásza álmodott meg. És ennek itt vége.

Kaptam egy férfit ajándékba az 5 éves harcomért, aki kijelentette tegnap: "Már most rendben lehetnél magaddal, mert szerintem rendben vagy. De ezt neked kell érezni, én támogatlak.".

Vagyis olyan csodás elfogadást kapok, ami miatt azt érezhetném, jól vagyok így is. De a lényeg pont az, amit Ő is mondott: Neked kell érezni. Azaz, ÖNMAGAM miatt kell és nem bármi másért kihoznom önmagam legjobbját.Ezért mindenféle okot és kifogást félre teszek, amit az év hátralévő része adhatna nekünk, s a legtöbb ember fel is szokott szállni az év végi elengedés robogó vagonjára. Nem érdekel sem az őszi születésnapom, sem a karácsonyi időszak, mert nagyon elfáradtam abban, hogy még mindig vár rám feladat a testképemet illetően. Nem várok egy percet sem, és minden erőmmel azon leszek, hogy mihamarabb célba érjek, végleg. Tökéletes eredményt szeretnék, ezért magam részére is akciótervet készítek a legnagyobb arányú komplikációmentesség megvalósítására.

A comb körüli állapot minden felesleges zsírsejtjét elpusztítom, a combizmaimat fejlesztem és amit lehet megteszek. Az edző vizsgámra is készülök, így erőforrásaim adottak.Minden célon lehet újabb célirányokat találni. Itt vagyok egy csodálatosan bimbózó kapcsolatban és úgy érzem, mindketten megérdemeljük, hogy testileg 100%-osan érezzem azt, hogy önszeretetem fokmérője kileng. Egyetlen állomás maradt tehát hátra ahhoz, hogy az a nő lehessek, aki 5 éve reménytelenül ábrándozott arról, hogy egyszer itt állhat ezen a ponton.Felkészülésem, edzéseim, menüim posztjait végig fogom dokumentálni. Jön az #utolsófelvonás posztsorozat! Út az utolsó műtétig.

Döbbenetes néha magam számára is, hogy mennyire más ember lettem. 5 év különbséggel látom magam arcát és hihetetlen, hogy mindkét fotón én vagyok, pont ezért nem hagyom, hogy bármi maradjon ebből a régi korszakból, ami beárnyékolja a nőiségemet.Szurkoljatok nekem, mert úgy érzem, ez lesz a legkeményebb időszakom mind közül.