Jómagam
mindig is azt vallottam, hogy a tökéletesség elérése nem lehet cél,
mert a tökéletesség relatív. Mindenki másképp éli meg, számára mi a
maximális elégedettség. Mégis meg kell szólalnom a témában, mert egyre
inkább azt látom, hogy hibás az üzenet az új típusú hullám mögött.
Sok-sok
éve még a csontsovány modellek uralták a közösségi oldalakat, ma pedig
naponta belebotlom egy-egy testképpel kapcsolatos posztba, ahol az az
üzenet: fogadd el magad. Lényegében
én is ezt közvetítem, hiszen vállalom a volt kövérségemet, vállalom a
testem tökéletlenségét, a hegeimet és a hibákat, amiket elkövettem.
Fehérneműben is megmutattam a jelen, tökéletlen állapotomat, miközben
látjátok a mögötte végig dokumentált 5 éves harcomat. Vállalom a nem
tökéletességemet és hiszem, hogy elfogadni a fogyás utáni testet fontos.
Ám, az a véleményem, hogy az emberek egy része összekeveri a #bodypositivity fogalmat a beletörődéssel, a megalkuvással és sokan a kövérségükbe temetkezve ebbe kapaszkodnak. "Elfogadom, hogy duci vagyok." MIÉRT?
MIÉRT FOGADOD EL AZT, AMIN LEHET VÁLTOZTATNI ÉS AZT, AMI ERŐFESZÍTÉSEK
ÁRÁN SOKKAL BOLDOGABB, KIEGYENSÚLYOZOTTABB LELKI VILÁGOT ADNA SZÁMODRA?
Nagyon hibás üzenet az, hogy légy boldog elhízottan, fogadd el a testedet és élj így, ha jól esik. A #bodypositivity
arról kellene szóljon, hogy ne a retusált, tökéletes testet sugalló
fotók eszméibe kapaszkodjunk, hanem abba, ami reálisan elérhető és
megvalósítható saját törekvéseink által. A narancsbőr, a plasztikai
műtét utáni heg elfogadást követel magunk részéről is, de a kövérség
maga nem szabadna ebbe a kategóriába sorolódjon.Elfogadom magam kövéren vagy elfogadom, hogy nem lehetek tökéletes, nem ugyanaz. A husi és elhízott test nem ugyanaz. Magamról nyíltan vállalom: #husimusi
vagyok, mindig is az leszek. De azt is vállalom, hogy nagyon kövér
voltam és az az élet egy sor megalkuvással járó életforma volt. Rombolta
a személyiségemet, az egészségemet, a társas kapcsolataimat, az
önértékelésemet.
Azt
is vállalom nyíltan, hogy a lógó bőrt nem tudtam elfogadni magamon,
ezért kés alá feküdtem. Nem törődtem bele a kövérségbe és nem
hivatkoztam a genetikára, nem okoltam másokat és mást a saját elhízásom
miatt. Sem az inzulinrezisztenciámat, sem az élelmiszeripart, sem a
stresszes életformámat. Csak és kizárólag én voltam felelős azért, ahová
eljutottam. Ezért
csak és kizárólag én lehettem felelős azért is, hogy le tudjak számolni
a kövér testtel és legyen belőle egy olyan elfogadható test, amely
sosem lesz tökéletes, de a tőlem maximálisan megvalósítható testformát
mégis el tudom érni a munka által, amit beletettem.Ha tudsz változtatni, akkor miért nem teszed meg? Nagyon
veszélyesnek tartom a kövérség elfogadással való üzenetét, s ezáltal a
plus size modellek egy körének magamutogató közösségi tevékenységét is.
Nagyon sok példát tudnék hozni az instagram világából, ahol láthatóan,
140+kg-os modellek arról mesélnek, hogy a kövérség nem akadály az
életben. Nem akadály, valóban, egy bizonyos pontig. Ez a pont pedig az
egészséged tűrőhatára lesz.Sokszor
mondtam már, hogy a kövérség nem esztétikai kérdés elsősorban, ezért
testkép pozitivitással párhuzamba hozni küllem szempontjából óriási
kockázat. Egy 140+ kg-os lány esetén egy darab szív két testnyi súlyt
mozgat. Ezt büntetlenül sokáig nem fogja a test bírni, ezért beletörődni
abba, hogy az elfogadás ma már mások által is divat, nagyon nagy
felelőtlenség.
Nem
szoktam erről gyakran posztolni, de azt gondolom, hogy reálisan kell
ebben is látni az üzeneteket és nem bedőlni olyan instagram oldalak
üzenetének, ahol a plus size modell rengeteg pénzért cserébe márkás
fürdőruhában biztat arra, hogy fogadd el a tested és hordj bátran
bikinit. Mindig azt kell látni egy-egy poszt mögött, hogy az üzenet
mögött rejlik-e valódi segítségnyújtás. Egy fürdőruhát reklámozva nem
feltétlenül a segíteni akarás húzódik, mintsem anyagi érdek. Ez pedig
számomra elfogadhatatlan, hogy már fiatal lányok is (mai insta
generáció) ilyen #bodypositivity
köntösben látják az életet. A kövérséget elfogadni óriási hiba, mondom
ezt úgy, hogy 12-13 extrém kövérség van mögöttem. Én is próbálkoztam az
elfogadással, de sosem ment. Nem éreztem azt, hogy valóban ez lenne a
kiteljesedett élet és el kellene fogadni azt, amilyen lettem.
A
husimusi test, a telt alak, a formás fenék, comb, has és cici szép. De
egy bizonyos ponton túl ez már nem külsőség, hanem egészségügyi
kockázat, illetve felesleges idő abból a kevés életből, amit kaptunk. A
kövér test sokkal behatároltabb, ha sportolni kell, ha kirándulni
szeretnél, ha kalandparkban vagy, ha szaladni kell a gyerek után, ha fel
kell menni a negyedik emeletre gyalog tele pakolt bevásárló szatyorral.
Nem láttam szépséget a kövérségemben, annál több lemondást viszont igen.
Lemondtam egy csomó dologról a szégyenérzet okán vagy épp amiatt, mert a
kalandparkban a heveder nem ért át (csapatépítőn fordult velem elő).
Aki
szépséget lát az indokolatlan elhízásban, az sajnos tagadásban él. Ha
engem bárki megkérdez, hogy mi az a határ, amit még el tudok fogadni egy
nő esetén, az nagyjából 80 kg. Efölött már nehéz elfogadni a túlsúlyt
(természetesen a testmagasság ezt befolyásolja), átlagos 165-175 cm
közötti nők esetén gondolom ezt a határt. Ebben a testmagasságban 70-80
kg közötti testsúly az, amire azt mondhatom, hogy még élhető és
egészségügyileg is vállalható és aki ezt eléri, tényleg szép, dekoratív,
telt testet viselhet, ami mögött meghúzódik egy jó vérkép is vélhetően.Nem
kell tehát irreális fogyási célokat kitűzni, én magam sem szeretnék 55
kg lenni, nem is leszek. De, be kell vallanom, hogy a 100+kg-os fogyásom
után össze sem tudom hasonlítani a két testben való életet.Nem
szabad tehát összefésülni a testelfogadást a megalkuvással és a
beletörődéssel, mert amin változtatni lehet, az csak saját döntésünk
eredménye, hogy meg is tesszük-e a lépéseket. Persze,
mindenki dönthet úgy, hogy neki az az állapot megfelel, amiben él.
Mivel átéltem, ezért én viszont azt gondolom, hogy ez önámítás egy
bizonyos szinten, mert könnyebb azt mondani, hogy "köszönöm, jól vagyok", mintsem munkát, időt és energiát fektetni a változásba.
Ha
kicsit is érzed, hogy nem jó a bőrödben lenni, szeretnél más lenni,
akkor ne habozz! Ha tudsz, változtass, mert megéri! Nem tökéletes testet
kell álmodni, hanem élhetőt és egészségeset.