Feleszméltem arra a minap, hogy mennyire utálom a közhelyes, világmegváltó, gondolkodj pozitívan idézeteket és gondolatbuborékokat.
"Légy jobb önmagadnál..."
Mert hogy?
Meg tudja nekem valaki magyarázni, hogy miért kellene önmagamat felülmúlni, felülszárnyalni, megugrani, leigázni, lehagyni, legyőzni és irreális magaslatokra ösztönözni?
Légy jobb önmagadnál. Lépj ki a komfortzónából.
Mi a komfortzóna? Egy kényelmes közeg, amiben jól érzem magam és amit nem tudok vagy nem vagyok hajlandó elhagyni? El kell hagynom? E nélkül nincs siker?
Mi a komfortzónán kívüli lépés, tett?
Ezek a gondolathalmazok, amelyek nagyon szépen csengenek, mint a "légy jobb önmagadnál..." mérgezik a bátorságunkat, az erőnket, a kitartásunkat, mert arra világítanak rá tudat alatt, hogy nem vagyunk elég jók, elég szorgalmasak, elég eltökéltek a terveink megvalósításához! Ráírhatjuk bármilyen csillogó-villogó hátterű fotóra, szivárványos pillangókkal röptetett GIF-ekre, hogy legyél jobb, mint amilyen lenni szoktál.... de ez is csak egy irreális világot teremt olyan célok megfogalmazásához, amelyek nem elérhetőek, nem teljesíthetőek és pont ezért rémisztőek!
Miért nem haladhatok én a saját tempómban? Miért kell azonnal túlszárnyalni az eddigi élethelyzetet, életvitelt? Miért nem apró léptekben haladunk lépésről lépésre a régi rosszabb szokásoktól az egyre nagyobb önbizalmat és egészséges létet biztosító újabb törekvések irányába?
Miért nem mondhatom azt, hogy márpedig én nem fogok túlsúllyal futni és kitartok a gyaloglás mellett letett foksomnál? Nevethet bárki azon, hogy nekem a gyaloglás sport. Igen, az. Mert extrém lányként felemeltem a fenekemet és elindultam a futócipőmben a minőségibb életmód felé - gyalog. Nem kell megrengetnem az égboltot ahhoz, hogy az ölembe hulljon egy sikercsillag. Majd elérem az égboltot akkor, amikor megmásztam az odáig vezető létrát. Mint a mesében, az égig érő paszuly fánál. És közben lesz időm megismerni a határokat. Azokat tudom majd feszegetni, tágítani, bővíteni, vagy kitépni, ha én úgy akarom.
Nem fogom felülszárnyalni önmagam. Ragaszkodom saját magamhoz és nem megváltoztatni szeretném az eddigi gondolkodásomat, hanem esélyt szeretnék adni a felfedezéseknek. Annak idején ezt hogyan kezdtem? Kipróbáltam a fehér kenyér helyett a teljes kiőrlésű kenyeret. Több zöldséget tettem a tányéromra nap mint nap. Kevesebb cukros üdítőt ittam. Folyamatosan csökkentettem a rossz beidegződéseket.
Ez a megfelelő út önmagad legjobb formájához. Nem az, hogy kelj fel úgy reggel, hogy szuperhős vagy és felveszed a szuperhős ruhát, amivel magadra aggatod a motiváció, a kitartás, a tudás minden erejét. NEM! Tanulnod kell. Meg kell ismerni a saját lehetőségeidet, az erődet, a gyengeségeidet, a gócpontokat. Azokat ki kell bontani, le kell fejteni, újra kell keretezni és meg kell teremteni egy olyan életformát, amiben csak annyit kell tenned, hogy mindent elkövetsz, amire képes vagy, ami rajtad múlik, ami tőled függ.
És ehhez nem kell, hogy jobb legyél, mint tegnap. Ehhez nem kell másmilyen legyél. Nyitott kell legyél, akarj fejlődni, tanulni, mást is kipróbálni, bevezetni az életedbe. És maguktól fognak kicserélődni azok a dolgok, amiket elsajátítasz napi rutinokká. Ha fokozatosan kiiktatod az egészségtelen életmód körülményeit, a helyükre újakat tudsz építeni saját elvárásaid és mércéid szerint. Idő és türelem kell hozzá. De semmiképp egy hirtelen mozdulat a felépített dominó asztal mellett. Nem kell mindent borítanod az életedben. Ragadj ki egy területet, rakj rendet és igényed lesz arra, hogy máshol is kiürítsd a rossz emlékeket, a betegségeid gyökerét, a családi kapcsolatokat, az étkezési szokásokat. Tegyél meg egy lépést. Aztán még egyet és el fog jönni a pillanat, amikor Te fogod jobban akarni, mint ahogy valaha is hitted magadról.
Ne legyél jobb önmagadnál. Csak legyél nyitott önmagadhoz.
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság 6 hónapra Online tanulófelület 6 hónapra Kidolgozott életmódprogram 6 hónapra Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) a 6 hónapos programra Hosszabbítható tagság további blokkokra
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság - korlátlan Online tanulófelület Kidolgozott életmódprogram Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) Szállítási és fizetési feltételek
Egy kövér lány voltam, aki egész életében le akart fogyni. Sokáig nem tudtam, hogy a bennem lakozó személyiségek miért csatáznak egymással. Hogy egyáltalán miért találkozom más és más arcaimmal, s miként kellene ezeket kezelnem. Nőként sok szerepet öltünk magunkra, még az előtt is, hogy párra lelnénk. Amikor csak az ÉN lakozik a lelkünkben és nincs mellettünk más, már akkor is sokféle módon jelenünk meg a napjainkon. Minden azzal kezdődött nálam a személyiségfejlesztésemben, hogy boldog akartam lenni. Viszont nem feltétlenül tudtam, ez mit is jelent. Elvárásokat támasztottam az elképzeléseimmel szemben, s ha bármi másként alakult, mint azt ahogyan én vázoltam kötelező kimenetelként, rögtön falakba ütközött az aktuális álomképem. Valahogy ilyen módon találtam rá az életemben az ételre, mint vigaszdíjra, mint egy láthatatlan barátra, aki sosem bánt, aki sosem beszél vissza, aki mindig örömet akar okozni, aki feltétel nélkül ki is elégíti a vágyaimat. E könyv írásakor már tudom, hogy a kövérség búcsút vett tőlem. Nem csak elértem az áhított testsúlyomat, de egy olyan életet is felépítettem, amelyben felelősséggel tartozom hozzám hasonló emberek döntéseiért is. Öt éve blogot írok a történetemről. Úgy kellett ezt a könyvet megírnom és az olvasó úgy olvashatja el a fejezeteket, hogy az a tény már befolyásolja az írottak értelmezését: sikerült lefogynom. Ezért a sorok legalább annyira elmesélt élmények öt év vonatkozásában, mint amennyire a jelenre vonatkozó felfedezések, felismerések is. Sőt, valójában a ma megtapasztalásaira lehet igazán értelmezni a változásomat. A könyv egyszerre a múltam, a jelenem és a remélt jövőm is.
