Duci szívvel olvasónapló | 3.rész | Hangok

2019.09.09

Mindig folytattam önmagammal párbeszédet, de soha nem gyógyító indíttatásból. Jómagam beláttam időben és nem is tagadtam soha, hogy érzelmileg meggyötört lelkemet folyamatos zabálással próbáltam érzelmileg tehermentesíteni. Éppen ezért minden nap találkoztam belső gondolataimmal. Egy idő után felismertem, hogy ezek a gondolatok és párbeszédek magammal irányítják azt is, amit végül teszek. Az, hogy valamit kiötlök vagy valamiről gondolok bármit, az kihatással van a fizikai cselekvéseimre. Ha negatívan gondolok magamra, akkor így is viselkedem legtöbbször, ehhez pedig társítok hangulatokat is. Az ember lánya igazán soha nem gondol bele, de tetteink, terveink, álmaink korlátozását legtöbbször mi magunk indítjuk be és tartjuk fenn nagyon sokáig. Vagyis nem mások, hanem leginkább mi magunk vagyunk akadályozó tényezők a saját életünkben. A folyamat mindig gondolatainkból ered és onnan pusztít, ha úgy vesszük, fertőz meg egyéb terveket is.

Felismert, fogyásom útjában álló belső hangjaim


                                         1. Külső okokra való hivatkozás

Sokáig volt számomra "indok", visszahúzó erő a felmenőim hibáztatása, amikor azt gondoltam, hogy a genetika oltárán lettem hízékony. "Így születtem. Én ilyen vagyok. Ez ellen semmit nem tudok tenni."

Túl sokat foglalkoztam megoldhatatlan tényezőkkel, és túl kevés energiát szenteltem arra, amiért tényleg csak én tudok tenni. Gyakran adtam felmentést magamnak, ha váratlanul húzta keresztbe a terveimet egy esemény és mindig másokat hibáztattam, ha valami nem sikerült. Amikor borult a megtervezett rendszer, feltárt karokkal mondtam ki, hogy nem én tehetek róla, ha túlóráznom kell vagy épp túl fáradt vagyok az edzéshez. Az "igen-lés" mentsvár volt, egyfajta hála a nehéznek tűnő feladatok alóli kiszabaduláshoz. A váratlanul érkező meghívás/feladat jött, örömmel bekebeleztem és kifogássá formáltam a könnyebb utat választva. Mert nem én tehetek róla, ha közbe jön valami. Én betettem az autómba az edző felszerelésemet, tehát megtettem a tőlem telhetőt, de ha már nem jutok el az edzőteremig egy váratlan helyzet miatt, akkor arról én nem tehetek. Legálisan mondtam le a feladataimról.


2. Címkézés

Rendre olyan tulajdonságokkal ruháztam fel magam, amelyek párban állnak a magamról alkotott következtetéseimmel. Címkéztem magam egész életemben. "Nem vagyok kitartó. Lusta vagyok." Ezek a címkék akárhonnan is erednek, hajlamosak vagyunk eggyé válni velük és ezekre alapozva élni az életünket. A kövér emberek egyikeként gyakran éreztem magam lúzernek vagy szerencsétlennek. Észrevétlenül akasztottam magamra címkéket és ezek szépen, egymást erősítve emésztették fel az önbizalmamat. Nehéz az embernek saját magát meggyőzni arról, hogy ennek az ellenkezője igaz. Ha azt érzed, hogy neked ez nem megy, akkor nagyon-nagyon nagy feladat azt elérni, hogy úgy gondold, miért ne mehetne?!


3. Frusztrált gondolkodás

A címkézés mellett gyakorta gondolkodunk stresszesen. Így hálóznak be bennünket a frusztrált gondolkodás csírái. A fogyást mindig azzal azonosítottam, hogy le kell mondanom a kedvenc ételeimről, a nagy zabálásokról, a pihenésről és meg kell tennem fárasztó dolgokat. Már a gondolat is rossz volt. Még bele sem fogtam, már azon rágódtam, hogy ez mennyire nehéz lesz. Saját magam védelmében meggyőztem magam arról, hogy az életmódváltás túl nehéz és nekem ez nem megy könnyen. Nem vagyok rá képes, hogy mindent meg tudjak változtatni, ami változtatásra szoruló az életemben. Ettől folyton negatívan tekintettem a küzdelemre. A zaklatottság hatására pedig spanoltam magam arra, hogy utoljára akarok egy nagyot zabálni. Így lett minden estém az "utoljára" vacsorája. Igazából csak arról van szó a háttérben, hogy kényelmetlen a megszokott közegből való kimozdulás. Ezért párosítottam később össze a frusztráció és a címkézés ötvözött problémáját, mert a kettő nálam mindig párban járt. Zaklatott lettem, hogy életmódot kell váltanom, és az előre borítékolt pesszimista hozzá állásom okán kijelentettem, hogy erőtlen vagyok. Csőstül kaptam saját magamtól a hibás gondolkodást.


4. Jövendölés, mások helyett gondolkodás

16 évesen elkezdtem tarot kártyát vetni. Nem tartott sokáig, de azóta is lételemem a jóslásba bocsátkozás. A belső hangunk egy igazi, szadista jósnő. Előre megmondja a teljesítményünket, a teljesítőképességünket, a harcunk végeredményét, a gyászos kudarcot pedig színesre festi a pesszimista gondolkodásunk vásznán. A jövőbe látó én létezése tragikomikus. Sorra hordja magával a próféta jövendöléseket: "Ez nem fog menni. Soha nem fogok tudni lefogyni. Túl sokat kellene fogynom." Amikor ez a jövendőmondó én életre kel, annyira felsőbbrendűvé válik, hogy teljesen elfojtja a racionális, pozitív gondolkodást. Amit nagyon sokáig tanultam, de ma már megy, hogy soha nem becsülöm le a pillanatnyi teljesítőképességemet és megadom az esélyt magamnak arra, hogy megtegyem mindazt, ami tőlem telhető.


5. Mindent vagy semmit gondolatok

A legtöbb fogyókúrám úgy indult, hogy most vagy soha alapon bele adok mindent. Soha nem gondolkodtam szakaszokban, ki lépésekben, hanem a világot akartam megváltani. Pár hónap alatt akartam több év hibáit kijavítani. A nem hibázhatok gondolkodás mindig kétségeket ébresztett bennem. Ilyenkor derékba törte a lelkesedésemet egy rosszabb mérlegeredmény. Azt éreztem, ha nem fogytam annyit, amennyit én akartam, hiába is próbálkozom, úgy sincs eredmény. Tehát hagyom az egészet a fenébe. Mert azt láttam, hogy a fogyás fekete vagy fehér. Nincs arany középút. Vagy drasztikus vagy semmilyen.


6. Drámák

Drámakirálynőnek születtem. Sok mindent eltúlzok, jóval impulzívabban élem meg, mint kellene. Túl sok jelentőséget tulajdonítok olyan dolgoknak, amiket egyszerűen kellene elengednem. "Ha nem tudok lefogyni minél gyorsabban, akkor abbahagyom az egészet." Minden olyan hét, amikor nem fogytam vagy nem eleget, eget rengető földi csapás volt. Hiszti, sírás, feladás közeli élmény. Igazságtalannak éreztem, hogy mindent beleadtam, mindent úgy csináltam, ahogyan kell, mégsem lett eredménye. A negatív belső hang előhozta a túlzó érzelmek csatáját. Ez önbizalom romboló, motiváció gyilkos. Valahol érthető, valahol viszont hiszti. Türelmetlen önostorozás egy harc közepén, ami előtt évekig romboltunk, majd pár hónap alatt akarunk egy várost felépíteni romjai alól.


7. Önbecsmérlés

Nehezebb napokon a negatív belső hang intenzívebben támadott és elfedte a valóságot. Minden mérlegelésnél, ahol nem a számomra kedvező eredmény született, azt éreztem, hogy én tényleg soha nem fogok lefogyni. Átkoztam magam és azon kezdtem el agyalni, hogy mit nem csináltam jól. Óriási felfedezés volt számomra az, hogy az önmagamat szidalmazó belső párbeszédekben elhangzó önbecsmérlés mondatainak nagy részét másoktól hallottam egész életem során. "Két hétnél tovább úgy sem bírod. Nem igaz, hogy mindenki le tud fogyni, csak Te nem." Ezek a szavak mélyen belevésődtek az elmémbe és megmérgezték a gondolataimat. Eltorzították az önmagamról alkotott képet, hitet és az önmagammal folytatott párbeszédek meghatározó mondataivá formálódtak. Megértettem, hogy nem hagyhatom másoknak ezt a becsmérlést, nem engedhetem meg azt, hogy én is elhiggyem ezeket a szavakat.


8. Önsajnálat

Az önbecsmérlés egy nagyon mérgező formája az önsajnálat, ami, ha befészkeli magát a lelkedbe, akkor gyökeret is ereszt. Gyakran hallgattam azt saját magamtól, hogy én nem ehetem azt, amit mások esznek. "Igazságtalan, hogy mások zabálhatnak, én meg a víztől is hízom. Rettenetes, hogy állandóan ezzel kell foglalkoznom." Az ilyen típusú gondolkodás iszonyatosan romboló hatással bír.


9. Összegezve

Állandóan kifogásokat kerestem a múltamban is és a jövőmre nézve is. Mielőtt még bele vágtam volna, már tele voltam frusztrált gondolatokkal és önbizalomhiánnyal. Nem voltam tisztában saját értékeimmel, hiányosságaimmal, de annál inkább kerestem örökké kiskapukat mindenhez. A fogyásra úgy tekintettem, mint egy előre borítékolható szenvedéssel teli "muszáj" tevékenységre, ami elhozhatja számomra a vékonyságot. De okoltam a kövérségemért mindenkit, mások helyett is tudtam, mit gondolnak rólam, és depresszív hangulatot ültettem az egész projekt búbjára. Egy csapásra akartam megoldani bármi áron, miközben nem is ismertem sem önmagam, sem a helyes fogyás lélektani és fiziológiai módszertanát. Csak fogyni akartam.


Hogyan lehetsz pozitívabb magaddal?


Ha túl gyakran találkozol szemben önmagad tekintetében negatívabb gondolkodással és pesszimista érveléssel, túlsúlyod van és ez a probléma már régen mély gyökeret eresztett az életedben, akkor nem vagy kiegyensúlyozott. Tetteid, belső gondolataid, lelki állapotod, céljaid és álmaid csatáznak egymással, nem találod a kiutat, a megoldást, az összhangot. Ez az állapot rendkívül lehangoló is lehet és nagyon sok feszültséget generál az emberi kapcsolataidban, de legfőképp a saját mentális közegedben.

Önmagadtól nem tudsz elszakadni, elmenekülni. Akkor is jelen vagy az életedben, ha nagyon sok problémád van saját külsőddel, belsőddel.

Ezért a legelső pontja a változásodnak és fejlődésednek, hogy szembe nézel önmagad lelki terheivel, a miértekkel és pontosan felméred, hogy most milyen problémákkal állsz szemben és azokra milyen megoldási javaslatokat tudsz felállítani. Ha nem nevesíted a gondokat (pld. nem fogadod el magad, nagyon szeretnél fogyni, de nem tudsz elindulni és ez rendkívül frusztráló), akkor mások sem fogják érteni azt, hogy miért vagy harcban a világgal. Kitükröződik rólad, ha gondjaid vannak. Egy-egy ingerült válasz, egy-egy tekintet, egy-egy tett árulkodik arról, hogy belülről harcolsz. Ezt a harcot csak játszhatod végig egyedül. Te kellesz hozzá és a magaddal szembeni őszinteség. Lásd be: változásra van szükséged, hogy másképp tudj a világhoz és önmagadhoz is viszonyulni.

Ne fordíts hátat az érzelmeidnek, elodázó gondolatokkal elnyomva a negatívat. Beszélj róla magadnak.

Pld.: "Be kell ismernem, hogy hiába próbálom másoknak ezt mutatni, igenis zavar a túlsúlyom és ez rányomja a bélyegét nagyon sok területére az életemnek..."

Az első lépés ahhoz, hogy kiutat találj az, hogy ismerd be, hogy nem vagy jól és ne csapd be magad az ellenkezőjével. Ez a kiindulópont. Ez a jelenlegi helyzeted. Nagyon jó hír az, hogy ez az az állapot, amin mindenképp lehet változtatni. Hiszen tudsz tenni ellene, lehet szebb és jobb a holnap, mert rajtad múlik minden. Márpedig ha van lehetőséged változtatni, akkor gazdagabb ember vagy, mint gondolnád.

Legyél őszinte megfigyelője a negatív gondolkodásodnak! Abban a pillanatban, amikor olyat állítasz magadról, ami végre összhangban van az aktuális lelki állapotoddal, jelenlegi érzéseddel, vagyis végre teljesen őszinte vagy magaddal, azonnal jobban leszel. Ennek pszichés okai vannak, hiszen ha rátalálsz a problémára és azt kimondod, akkor a megoldás is hamarosan előtted lebeg majd.

Olyan még nem volt, hogy nem lesz sehogy...

Mindig mindenre van megoldás, csak őszintén kell szembenézni a kialakult helyzettel és akarni kell változtatni azon. Ha így teszel, nagyon hamar fogsz tudni pozitív gondolatokat ültetni magad elé.

Pld. "Tudom, hogy nagyon elhíztam, de ha tényleg elhatározom magam, tudok ezen változtatni..."

A probléma definiálása, s az azon való kilábalásról folytatott elmélkedés azonnal pozitív töltetet ad az életedhez, mert felcsillan a fény az alagút végén.

Az én legnagyobb hibám mindig az volt, hogy sosem mondtam ki igazán, hogy nekem már tényleg nagyon fáj a kövérségem. Amint bevallottam, hogy ez így nem mehet tovább és lépnem kell, azonnal másként kezdtem tekinteni a problémára. Amíg elodáztam, csinálgattam, tervezgettem, akargattam, de ténylegesen nem voltam őszinte magamhoz, addig csak tapogatóztam a sötétben és egyre mélyebbre kerültem a kövérségben.


Tiszta lap lépésről lépésre

Teljesen redukáld le azt, amit eddig gondoltál és építs "tiszta lapot az életedhez" a fogyás területén. Felejtsd el azt, ami eddig volt. 100-szor elbuktál? Könyveld el! Kompenzálni fogod a jövőbeni sikerekkel!

1. Tisztázd magaddal, hogy mi a kiindulási probléma. Állapítsd meg, hol tartasz most, mi mindenen kell változtatnod.

2. Tárd fel azokat a hibákat vagy hiányosságokat, amik ezt okozták az életedben. Pld. nagyon sok finomított szénhidrátot ettél, nem mozogtál, egészségtelen életmódot folytattál. Tegyél rendet a fejedben, mi az oka az egésznek!

3. Nézd meg, milyen eszközöket tudsz erőforrásként magadhoz venni. Mit tudsz Te megtenni, milyen tudással bírsz a változáshoz, milyen eszközrendszered lehet ehhez.

4. Állítsd fel a céljaidat! Állíts tükröt magad elé! Eddigi sikertelenségek okait vesd össze a jövőbeni cselekvésekkel. Mit tudsz másként csinálni, mint eddig?

5. Készíts ehhez tervet. Egyedül vagy szakemberrel. Tűzd ki a céljaidat és készíts hozzá akciótervet, amin egyfajta haditervként végig tudsz lépésről lépésre haladni. Érdemes 90 napos időszakokat állítani magad elé. Állapítsd meg, ezekben a hetekben mi lesz a feladatod, mit szeretnél elérni, min szeretnél változtatni, mit szeretnél másként csinálni, mit szeretnél bevezetni vagy épp kivezetni a szokásokban.

6. Legyél magadhoz őszinte és következetes. Állj ki magadért magaddal szemben! Elhatároztad, hát csináld! Ha meg akarnál állni, gondold végig, hogy eddig nem érezted jól magad a bőrödben, így a változás szükségszerű. Elevenítsd fel, miért akarsz változni és miért lesz jobb.

7. Elakadás esetén vedd szemügyre az eddig elért eredményeket! Mindig nézd át, mi volt szuper és mi volt kevésbé hatékony. Tanulj a hibákból, ugyanakkor a sikeresen bevezetett szokásokat ne hagyd abba!

8. Minden elért apró eredmény a Te sikered. Senki nem veheti el Tőled, ezért örülj mindennek és úgy tekints rá, hogy ezt TE érted el kemény munkával!

9. Ha elfáradtál, ne állj meg! Csak tarts lelki szünetet. Ne add fel, ne fordulj vissza, ne dobd kukába az elért eredményeket! Nem éghetsz folyamatosan magas fordulatszámon. Ez teljesen normális, ha néha sok a feladat. Pihenj, töltődj fel, majd folytasd!

10. Soha ne engedd, hogy az elért eredmények összedőljenek!


Hogyan gondolkodhatsz másként ezentúl?


Ne okolj többé senkit a kövérségedért. Te vagy érte a felelős, Te is tudsz tenni ellene.

Ne keress mentséget, a terveidet tartsd és ne térj le az útról. Ha le kell térned, keress másik utat. Pld. ha túlóra miatt nem tudtál elmenni aerobik órára, akkor menj el másik időpontban egy másikra és pótold azt, amelyik elmaradt. Ne engedd, hogy a váratlan események letérítsenek a kitűzött heti sport száma alól!

Ne gondolkodj magadról negatívan! Ne címkézz! Ne ítélkezz! Ne jövendölj! Csak arra koncentrálj, hogy amit meg kell tenned, megteszed és emiatt rajtad már több nem múlhat.

Ne legyél kishitű! Ne frusztráld magad! Ha tartod magad a tervhez és Te tényleg mindent megteszel, ami rajtad múlik, akkor önmagadat nem okolhatod semmiért.

Hidd el, hogy mindig van második esély! Bármikor dönthetsz a változás mellett, és soha nem késő jó irányba kanyarodni!

Rendszeresen tarts önvizsgálatot, helyzetfelmérést. Honnan indultál, hol tartasz, merre indulsz tovább!

Hidd el, hogy Te is képes változni! Kövesd a céljaidat, az álmaidat, a terveidet, mert ezek fognak elvezetni a kiteljesedéshez és az elvárt eredményekhez!


Ha van szenvedélyed plusz víziód, de nem cselekszel: álmodozol.
Ha van víziód plusz cselekszel, de nincs szenvedélyed: középszerű leszel.
Ha van szenvedélyed plusz cselekszel, de nincs víziód: el fogsz jutni valahova, de azt veszed majd észre, hogy nem a megfelelő célt érted el.

/Marilyn King/