Kosár
0
0 Ft
Edzésnapló | 1. hét - 3. edzés
2021.02.26
Ma
40 perc tempós gyaloglás szerepelt az edzéstervben. Úgy döntöttem,
lesétálok a Duna partra és felfedezem a lenti világot. Bevallom, 10 éve
költöztem Dunaharasztira, de edzés céljából soha nem látogattam el ide.
Soha.
Ma igen.
Végre tavaszodik. Gyönyörű idő volt. A gyaloglásokat azért szeretem, mert ilyenkor nagyon jó gondolkodni, tervezgetni, ellenni csak úgy magammal.
Végig arra gondoltam, milyen jó, hogy ezt megtehetem, hogy sportolhatok a szabad levegőn, a természetben. Persze, ehhez nem kellene egy Duna melletti part. Megtette múltkor a szomszéd utcákban való szlalomozás is. De így, a természet adta érzés egy koronát tett az egészre.
Meglepően sok emberrel találkoztam, akik ott sétáltak, bicajoztak és futottak.
Ez a gyalotávos helyem lesz, mert futásra számomra túl zsúfolt. A város másik oldalán lévő park, ahol az első futó edzésemet tartottam (tudjátok, a 3 perceset - LOL), sokkal tágasabb, egyenes, hosszú szakaszban lehet gyakorolni az intervall szakaszokat (futás / séta váltakozása), ezért oda fogok menni futni. Ez pedig itt lent a parton a gyaloglós törzshelyem lesz.
46 percnél jártam, amikor feleszméltem, hogy már túlteljesítettem a tervet. Ezeken az edzéseken ez nem fog kétségbe ejteni, mert a gyaloglásban szerintem nem lehet túlhúzni a fáradást, szóval ez a pár perc belefért ráadásként. Végül a kapuig 58 perc lett a mai gyaloglás. Tök jó.
Elindultam hazafelé, s amikor fellépcsőztem a partról, kedvenc cukrászdám hirdetőtáblája csapott arcon.
Azért volt ez nagyon új, mert mint mondtam, korábban nem jártam a parton, sőt, gyakorlatilag soha sehol nem jártam gyalog, az autó volt a lábam.
Így rám jött a nevethetnék.
Érted, 46 perc gyalogló edzés után, a 3. edzésemen már jön az, hogy a kisördög nem alszik. Ilyen az élet. Bármennyire is vagyunk elszántak, bárhol találkozhatunk a gyönyörrel, ami csábítani akarna bennünket. S rajtunk áll, ezekre legyintünk, vagy belecsúszunk a spirálba és hagyjuk, hogy magával rántson az áramlat.
Csak azért is követtem a táblát, hogy szembe nézzek vele. A Karl cukrászda tulajdonosa, Kárl Zsolt világbajnok fagylalt készítő, minden évben tizenkettessével vittem haza az új fagyi különlegességeket, amikkel versenyeket nyert.
Március van, megint jön a fagyi szezon - jajj nekem.
Bekukkantottam.
Csak egy fotó, egy sóhaj és egy elégedett pillantás újra a kis piros polár órámra (ami megjavuuuult, hála egy polar szervízes e-mail váltásnak), majd biccentés.
Én edzeni jöttem.
Egyébként bátran ehetek majd Karl fagyit, ugyanis elég nagy a választékuk a cukormentes, ilyen-olyan mentes verziókból is. Én ilyen finom otthoni "home made" fagylaltot nem tudok készíteni, ezért olykor be fogok tévedni egy nasira, mert megérdemlem. De hol van már a 12-es gömb-zaba időszakom. :)
Mai edzés pipa!
