Sokan felkaphatják a fejüket, hogy így könnyű, ha napközben erre van időm. De most pld. 22:04-kor kezdem ezt a posztot, tehát nekem nem 8-10 órás a munka, hanem hektikusan véget nem érő. Válaszolok e-mailre 21-kor is, meg hajnal 5-kor is. Tehát mondhatja bárki, hogy fix munkahely nélkül könnyű ezt betervezni, de sokan 8 óra munka után többet nem foglalkoznak a munkájukkal, én viszont egész nap reggeltől estig ebben élek és ebben teremtek helyet mindennek: tanulás, munka, edzés, főzés, háztartás. Kiegyenlítődik ez mindegyikünk esetében. Ki így dolgozik, ki másképp. Az én munkámban, ahol folyamatosan megosztom a velem történteket, recepteket, ötleteket gyártok hétfőtől vasárnapig ez szenvedély is, de nekem is van mellette más teendőm és magánéletem, ami ettől független. Helyet teremteni a sportban mindenki tudna heti 2-3-szor, de legtöbben nem akarnak, inkább ez az igazság.

Ezt csak azért írtam le, hogy elé menjünk azoknak az esetleges kommenteknek, hogy nekem könnyű. Nem, nem könnyű. Már csak azért sem, mert példát kell mutatnom, őszintén be kell vallanom, ha én is elbukom valamiben és emberből vagyok egyéb életfeladattal megtoldva. Nem könnyű. Nem volt könnyű az utóbbi 4 év sem, megküzdeni az egész kövérséggel és a végcélhoz közel a felelősség még nagyobb. Mivel előttetek vagyok a történetemmel, nem tehetem meg, hogy valaha is feladom, mert azzal, hogy vállaltam a sztorimat, reményt adhatok, hitet, s ha ezt dobnám egyik napról a másikra, az sokakban okozhatna féket. Ezt pedig nem tehetem. Persze, nem is akarom. De higgyétek el, vannak pillanatok, döntések, amelyek esetén őszintén kitárulkozni előttetek nem olyan könnyű lelki feladat és mindig van bennem félsz még mai, vékonyabban is, hogy mások bántanak a valaha volt kövérségem vagy a módszerem miatt. Kaptam ugyanis hideget-meleget azért, mert a szénhidrátban hiszek, mert nem ketózok, mert nem vagyok vegán, mert azt népszerűsítem, amiben én hiszek.

Ezzel a kis kitérővel kezdtem, hogy lássátok, dokumentálni a futó terveimet is idő, energia és attól függetlenül, hogy egyelőre élvezem, simán lehet kudarc ebből. Ezt is vállalom, s azt is, hogy esetleg kapok negatív véleményt vagy behatást.

Futottam. 6x 30 másodpercet. :)

Biztos, hogy ez most viccesen hangzik. De nekem, aki 3 lépésnyire sem tudta egymás elé helyezni a lábait futásnak csúfolt tevékenységben, ez nagy dolog.

Nagyon nagy dolog.

Az edzés tervem szerint ma 20 perc tempós gyaloglást követett 4-6 körben fél perc futás, 1 perc gyaloglás. Ez egy mini futó blokk volt. Az első olyan edzés, ahol összesen végül 6-szor futottam 30 másodpercet. Azaz 180 másodpercet. Vagyis 3 percet. Ez egyébként most leírva sok. 3 perc futás nekem sok - mondom még egyszer, önmagamhoz képest.

3 perc? :D 3 másodperc se volt a rekordom.

Összesen 36 perc volt az edzésidőm, mert futás után nem állítottam le, hanem videóztam, orrot fújtam és fotóztam :D Ezt még gyakorolni kell.

A 30 másodperces szakaszok: meglepően gyorsan telt el a 30 másodperc. Kövér koromban ez ilyen végtelen időnek tűnt, ami sosem akart letelni. Most pedig futás közben azt láttam, hogy 5-15-22-29, jé, 30. :D Ment az idő. Futva gyorsabban telnek a másodpercek? :DDD Vagy a küzdeni akarás lök előre az idő tengelyén?

Bár kis szakaszok voltak, hiszen 30 másodperc kevés idő, a max pulzusom 159 volt. Ez vélhetően már a többedik körnél érkezett el. Azt kell hogy mondjam, rosszabbra számítottam futás alatt. Nem kevés ez persze és ha visszaemlékszem a pulzus zónákról készített kis ábrámat, akkor ez bizony 80% fölé esik. Ezen dolgozni kell majd, ez az állóképességen fog múlni. Amit fejlesztek most.