Egész napi menü | ízfokozó nélkül mártás?

Kövérlétem alatt hozzászoktam a túl ízesített ételekhez. Ha félkész terméket vásároltam, ha étteremből rendeltem, mindig minden étel annyira finom volt. Minden fogyókúrám alatt azon görcsöltem, hogy nem tudok olyan finom kajákat készíteni, mint amelyeket veszek készen vagy rendelek házhoz. Az volt a magyarázatom rá, hogy be kell látnom, nem tudok főzni.

Dehogynem! Csak az én konyhám polcain nincsenek ízfokozók, hozzáadott cukrokat és tartósítószereket tartalmazó, ízeket kiemelő fűszerek. Mert ugyebár ott kezdődött minden intelem: hagyd el a cukrot, a finomított lisztet, a feldolgozott élelmiszereket, a cukrozott gyors pácokat, ételízesítőket. Na de akkor csak só, bors, zöldfűszer marad? A főzőműsorokban is folyton azt láttam, hogy mindenféle földi jóval meghintik az ételt, s próbáltam utánozni, de ez pont olyan bakiparádé volt, mint azok a videók, ahol fodrász szintű kontyok készülnek, aztán én a tükör előtt meg röhögőgörcsöt kapok a saját művemtől. Na pont ezt éreztem a konyhában is a tűhely felett görnyedve. Legtöbbször ez vette el a kedvemet. Szeretek enni. Szeretek finomakat enni. De hogyan lehet az étel finom lisztes rántás és cukrozott szósz nélkül? Az enyém soha nem finom. Az én grillezett csirkemellem ízetlen. Akkor jó az étel, ha tunkolós vagy mártásos és nem száraz. Régebben lekapkodtam a szószos részlegen a bolognai mártást meg a sajtszószos - tejszínes poralapot és máris hasonló ízt tudtam produkálni, mint a házhoz rendelt ételeimnél. Aztán nem fogytam. Nem értettem. Belefér a kalóriába, akkor meg mi a baj? Azért ez a gondolat meneten utólag nagyon vicces, hiszen ha belefér a kalóriába, akkor akár ehetnék egy nap 3 tábla csokit is 1500 kalóriában és akkor fogynom kellene, nem? :) Hát nem. Ma már értem a mögöttes hormonális hátterét, a vércukorszint és az inzulin vérben munkálkodó tevékenységét, az éhségrohamaim okait.

Nem volt más választásom, ha le akarok fogyni, meg kell tanulnom más fajta módon úgy ízesíteni az ételeket, hogy azokat tényleg finomnak érezzem. Hiszen, ha már egy kontroll alatt kell tartanom az étkezésem, akkor az a mennyiség hadd legyen már tényleg kedvemre való.

Én azok közé tartozom, hogy igenis bevallom, nem tudok az ízetlen - edd meg, mert muszáj és nem az számít, hogy finom legyen - ételekkel boldogan együtt élni. Nekem kell az, hogy jól essen, hogy orgia legyen alatta. Nekem szükségem van a "finom élményre". Vannak elkötelezett emberek, akik ezt félre tudják tenni, megeszik a sótlan, vízben főtt brokkolit és a fűszermentes natúr csirkemellet napi 3-szor is. Hatalmas elismerésem! Én erre nem vagyok képes. De nem is akarok ilyen lenni.

1. Smoothie málnából, uborkából, dióból, aszalt szilvából és banánból kókusztejjel

Szeretem a turmixokat, mert végtelen lehetőséget teremtenek arra, hogy megfelelő zsírokat, fehérjéket, szénhidrátokat úgy tegyünk egy kupacba, hogy abból ne legyen nehéz étel, csak egy könnyed, néhány perc alatt elszürcsölhető smoothie. Ehhez mindig előkészülök, hiszen egy selymes és tartalmas turmixhoz kell alapanyag. Szinte minden ilyen italom alapja a fagyasztott banán. Előre veszek éretlenebb banánokat, amelyeket felezek és így karikázva fél adagonként mélyhűtőbe teszek. Ez teszi krémessé a turmixot és persze hűsítő is. Édességet is kölcsönöz. Aszalt gyümölcsöt azért szeretek még mellé tenni, mert akkor protein port már nem kell az édesítéshez - nem minden nap fogyasztok fehérje porokat. Zöldséget mindig teszek a smuttyaimba, mert így a szükséges zöldség adagom elfogyasztását is megnyomom, illetve a turmix felszívódása is lassabb lehet, ha nem csak gyümölcs van benne. A darált diónak is ez a funkciója. Tökéletes zsír a turmixokhoz. Én tejet sosem használok, mert ekkora mennyiségeben nem bírom, nem is nagyon szeretem, ha túl tejes egy turmix. A kókusztej picit kókuszos íze nekem pont megfelelő. Nem kell mást tenni, mint egy smoothie készítőbe vagy turmix gépbe dobálni az összetevőket és megvárni, hogy a gép elvégezze a dolgát.

2. Spenótos tészta házi paradicsom mártással és pulykatokánnyal

Hozzávalók: vaj, fokhagyma, póréhagyma, paradicsom, spenótos tészta, só, bors, bazsalikom, oregánó, pulykahús

A mártásoknak kettő funkciója is van:

Meg kellett tanulnom azt, hogyan készíthetek én magam olyan tunkolós vagy szaftos önteteket, amelyek nem tocsognak a zsírban, a cukorban és ami a legfontosabb, a lisztes rántásban. Bármilyen mártás/öntet/szósz ott veszíti el súlybarát jelzőjét, amikor belekerül az a sok felesleges cukor és liszt, ami nélkül is tökéletes állagú és finomságú lehetne. De ha bárki ételt kínál mások számára, akkor érthetően a lehető legfinomabbra készíti el, így lesz ízfokozós a legtöbb üveges mártás a szupermarketek polcain. Egy nap leültem a tervező füzetem fölé és a tápanyag táblázatos anyagaim felett gondolkodva összeírtam, miből készülhet egy mártás, ha nincs benne liszt, cukor, mégis mitől lesz sűrű, krémes és finom. A konyhám egy kísérleti laboratóriummá vált és éjjelente ezeket teszteltem. Már már mániámmá vált, hogy minél több mindent próbáljak ki, hogy aztán összeálljon számomra egy repertoár. Ezeket posztjaimban meg fogom mutatni, pofon egyszerűek, mégis finomak.

Örök klasszikus minden család asztalán a paradicsom szósz, paradicsom mártás tésztával, darált vagy bármilyen hússal. Akár bolognai, akár milánói, akár csak egy bazsalikomos paradicsomos étel a kívánság, bármit össze lehet dobni pár perc alatt cukor, liszt nélkül.

Utóbbi mellett döntöttem tegnap este. 23 óra után kezdtem összeállítani a következő napok menüjét. Nagyjából éjfélkor feküdtem le tiszta konyhával, tehát 1 órámba telt előkészítéstől az eltörölgetett edényekig összeállítani egy reform menüt, aminek minden falata megfelelő számomra.

Nálam minden mártás kiindulási alapja a fokhagyma, a póréhagyma és a vaj. Egy felforrósított serpenyőbe fél cm vastagságú csíkot levágok a vajból és ahogy habzik, azonnal rádobom a fokhagymát és a póréhagymát. Az első trükköm itt kezdődik. A szupermarketek savanyúságos részlegein lehet kimérve kapni tartósítószer mentes fokhagymát, amihez ecetes vizet szoktam kérni. Veszek egy közepes tégelyben, amit csurig töltetek a levével, így ez kb. 1 hónapig is eláll a hűtőben (elállna akarom mondani, mert én ezt mindenhová használom, tehát eddig nálam biztosan nem tart ki :-)). Szóval a serpenyőbe dobáltam a vajat, a fokhagymát, a karikákra vágott póréhagymát és egy evőkanállal a fokhagyma ecetes levéből - ez is pikánssá teszi. Nagyjából fél percig hagyom, hogy az ízek átjárják a serpenyőt, de már jön is a fő alapanyag, a kockákra vágott nyers paradicsom (nem feldolgozott, nem konzerves, hanem a zöldséges nénitől vett finom fürtös paradicsom). Nem várok sokat, meghintem sóval, borssal és rengeteg bazsalikommal, oregánóval, zöldfűszerekkel. Nem használok semmilyen pácot, leveskockát, csak ezek a fűszerek kerülnek az ételhez. Amikor már kellően megrottyant, félre húzom a tűzről, hogy egy picit lehűlhessen a turmixoláshoz, 2 perc múlva pedig megy a turmix vagy aprító gépbe. A mártás tehát ezeket tartalmazza: vaj, fokhagyma, fokhagyma ecetes leve, póréhagyma, nyers paradicsom, bazsalikom, oregánó, só, bors. És ennyi. Közben felteszem főzni a spenótos tésztát, adagonként makróimnak megfelelő mennyiséget egy csepp olajjal, hogy ne ragadjon oda a lábas aljára. Sózom és más nem is kell hozzá. A mártás azért lesz nagyon finom, mert a vaj, a fokhagyma és a póréhagyma hármasa olyan ízesítés, amit egyébként majdnem minden gyorspác is tartalmaz szárított formában. Mindenki által beszerezhető alapanyagok ezek, nem a szuper élelmiszerek útvesztője, hanem a tipikus, mindenki által szívesen fogyasztott alapvető élelmek néhány darabja. Ezt a mártást fel lehet dobni még néhány összetevővel:

• vörös babbal
• fehér babbal
• spenóttal
• paprikával
• lencsével
• csicseriborsóval
• gombával
  

Készíthető úgy is, hogy a mártás alapba vöröshagyma, lila hagyma, fehér hagyma, új hagyma, citrom/lime kerül. Sűrű önmagától lesz, hiszen a zöldségeket turmixoljuk egymáshoz. Nem kell bele tejszín, tej, tejföl. Nem is kívánja az íz. Ez egy tipikus paradicsom öntet. Ha valaki húsgombóchoz szeretné főtt burgonyával, akkor egy-kettő csepp folyékony édesítővel édeskés ízt varázsolhatunk - ez már nem a természetes alapanyag kategória, de még mindig jobb, mint a 2 kanál cukor meg a 2 kanál liszt, amit elhagytunk. Én ezt a mártást teszem pizza tetejére is. Most egy tésztás mártásnak szánom a fűszeres pulykatokányhoz. Darált hússal is készíthettem volna, akkor tulajdonképpen egy bolognai születhetett volna. Ha vörös bab és kukorica is kerül bele chilivel, akkor egy chili con carne alapja is lehet. Ugyanakkor tortilla töltelékhez is kiváló ketchup helyett. A felhasználása rengeteg alternatívát tesz lehetővé. Nincs benne semmi ízfokozó, cukor, tartósítószer és adalékanyag.

3. Házi magos édesség

Hozzávalók: lenmag, fenyőmag, makadámdió, dió, mandula (bármilyen mag lehet), aszalt szilva, szárított banán, kókuszreszelék, víz

Első lépés, hogy előmelegített sütőbe helyezünk pirítani minden magot, amit fel fogunk használni, 5 perc elég. Eközben egy aprító gépbe helyezzük az aszalt szilvát, kókuszreszeléket, szárított banánt és fél dl vízzel ragadósra daráljuk. Olyan állagot kapunk, mint a bolti müzli szeleteknél. Kivesszük a sütőből a magokat, hozzá keverjük a szilvás masszához és visszatesszük a sütőpapírra kilapítva az összekevert masszát. Ezután még 10 percre visszatesszük a sütőbe. Kalória értéke nagyon magas, de minden összetevője nagyon finom és nagyon egészséges. A magok jó zsírok, az aszalt szilva finom. Kb. 10 apró aszalt ananászt is csempésztem bele. Ez itt nekem 8 adag. Tehát tényleg óvatosan bánok vele, mert a magvak zsír makrójuknál fogva magas kalória értékkel bírnak. Maga az étel az aszalt gyümölcsökön kívül egyéb cukrot nem tartalmaz. Egy morzsát kapunk, ami kellően átpirult, összesültek egymással az összetevők a 180 fokos sütőben. Ha valódi müzli szeletet szeretnék, akkor kötőanyag is kell, pld. méz, amely össze is ragasztja. Akkor nagyobb mennyiséget kell használni, ahol valódi tömb gyúrható belőle a tepsibe. Nekem csak egy kis magos, szilvás ropogós volt a cél uzsonnára. Kb. egy evőkanálnyi egy adag.

Korábbi mit eszem egy nap bejegyzések: