Egy újrakezdő naplója - gondolatok magadnak magadtól - hogyan lehetsz egyszer pillangó - 2. rész

Ma tényleg elkezdem. Hiszen tegnap megfőztem magamnak előre 2 napra. Itt van már a futópad, tökéletesen működik majd az életmódváltásom. Elmegyek ma dolgozni és alig várom, hogy hazaérhessek, mert azonnal edzem. Nekem tényleg ez hiányzott. Tervezés és otthoni edzés. Mától nincs semmi, ami visszatartana. És ez így is lett. Túl vagyok az első tökéletes napomon. Sétáltam 35 percet a futópadon. Elsőre ez nem is rossz. Elégettem 350 kalóriát, az szuper, mert, ha elérem az 1 órát, akkor majdnem 700 kalória égetés lesz egy napom. Ha ezt megcsinálom minden nap, annyira jól fog menni. Megfürdök, befekszem az ágyba és elmajszolom a fehérje turmixomat. Annyira jól esett a zuhany, ez a fehérje is olyan habos, édes. Pont jó. Nem is értem, miért nem ment ez nekem korábban. Kezdődik a ma estém. Konyhafőnök, barátok közt, oltári csajok, hawaii five o. Imádom a kedd estéket. Már eltelt a konyhafőnök is, elég jókat főztek. De nekem ez a protein shake pont elég volt. Már megy a barátok közt. Oh, Juli már megint francia krémest kért a rózsa bisztróból. Krémes. Francia krémes. Francia krémes. Somlói. Eszterházi. Nutellás palacsinta. Mindjárt fagyi szezon lesz. Hogy fogom ezt kibírni? Mindig vettem a 6 gömb fagyit elvitelre és beflamóztam. De most a francia krémes is annyira hiányzik. Ó, az a krémes. Meghalok egy krémesért. Korog a gyomrom. Annyira éhes vagyok. Meginnék még egy protein shaket. Csinálok még egyet. Első este van, nekem ez még így sok. Még nem bírom. Biztos jobb lesz pár nap múlva. Kiveszem a tejet. Ó, van itt még sonka, meg trappista. Paradicsom. Végül is ezek beleférnek, ez fehérje, zöldség. Ahh, istenem, de jó ez a sajt. Nem tudnék sajt nélkül élni. Jó ez, csak kéne hozzá kenyér. Van a fagyasztóban még porciózott chia magos kenyér? Van. Most kiolvasszam? Kiolvad? Vagy hagyjam? Mi lenne, ha elmennék a kisboltba? 22:00-ig nyitva van. Vajon van még ilyenkor friss kenyér? Mire ezt kiolvasztom, az annyira sok idő. Jó, elmegyek, csak egy picit veszek, első este még nem gáz. Fokozatosan leállok a kajával.

Jó ez a bolt. Itt minden van. Van új fajta bounty? Limitált. Nutella. Miért van ez idetéve a csokik mellé? Pilóta keksz. Kinder tojás. De rég vettem ilyet. Emlékszem milyen finom. Az a nő milyen sok mindent vesz, kólát is. Ah, a kóla. Van zéró? Végül is azt ihatok. De akkor veszek light sajtkrémet is, mert valamit tenni kell a chia kenyérre. Mennyi minden van most a hűtőben! Biztos ma volt árufeltöltés. Mogyorós piros pöttyös. Meggyes? Flört joghurt. Koktél virsli. Kaszinó tojás. Tepertő krém. Májas. Hú, de megennék egy májkrémes kenyeret. De már megint enni akarsz? Egész nap jól csináltad. Most mit izélsz már megint ezen az egészen? Chia kenyérért jöttem. De mi lenne, ha... ma tényleg elbúcsúzom mindentől. Annyira vágytam már a májkrémes kenyérre. De ha azt eszem, akkor a túró rudi is mindegy, meg az új kinder bueno. Így már a zéró kóla is oké. Van még itt egy kakaós csiga. Kakaós csiga. De rég ettem. Mondjuk, ma már sétáltam 35 percet, tuti nem fogok hízni. Holnap meg újra kezdem, úgyis van még egy ebédem, 2 napra főztem. Holnap is oké, ma nem kell kaját csinálnom, megállítottam a média boxon a barátok köztet. Alatta ezeket megeszem. Tényleg utoljára. De tényleg. Aztán akkor most már tényleg mindent ettem, mert tegnap netpincér volt, ma ez a pékség. Nincs is már más. Mondjuk még a francia krémes. De már nincs nyitva a cukrászda. Jó, de csokit vettem, meg úúh, majdnem itt hagytam a nutellát. Annyira finom volt minden. Na holnap már tényleg neki fogok kezdeni úgy igazán. Mindent ettem, amit akartam.

Na akkor ma tényleg úgy indulj el, hogy nincs több ilyen dolog. Jó. De amúgy az a francia krémes az még jól jött volna tegnap. A francia krémes? Ja, azt nem ettem rég. Mondjuk, ma szulejmán lesz. Minden szerda szulejmán nap. Mit fogok enni alatta, ha nincs ez a kaja-szeánsz. Jó. szerda van, szulejmán alatt még ennem kell. De holnap már nincs semmi. Akkor délután hazafelé bemenjek a cukrászdába? A krémesért? És akkor ma még utoljára. De akkor meg van az a finom csabai kolbász a tescoban, vettem sajtot, csak egy tescos fehér kenyér kell. Kis falatok. Kolbász, sajt, kenyér és a süti. Ja, még egy kóla. De akkor most már tényleg mindent ettem, amit szoktam és akkor elköszönök. Jó.

A másnap reménye minden alkalommal velem volt, ahogy kinyílt a szemem. Nem tudom miért, de az éjjelnek van egy misztikus ereje. Amikor az ember csalódott, kétségbeesett és reményvesztettnek érzi magát, akkor másnapra valahogy puhább a harag és a düh. Az életmódváltás viszont valamiért pont fordítottan viselkedik. Az előzőleg megfogadott, megtervezett és kitűzött célok fókusza behomályosodik. Az ember lánya úgy ébred, mintha ma már nem is lenne annyira fontos az a vágy, ami megtestesíti a fogyással kapcsolatos ábrándokat. Előző nap erőtől duzzadva mindenben fogadalmakat teszünk, de mintha a nap holdon át történő váltakozása megváltoztatna érzéseket. Ha előző nap annyira fontos volt számomra, hogy holnaptól új életet kezdjek, akkor másnap miért nem számít ez mégsem? Erre a kérdésre nagyon sokáig kerestem a választ. Több száz olyan napon vagyok túl, amikor a halogatás művészetét tökélyre fejlesztettem. Nagyon könnyedén tudok vágyakat semmissé tenni egy csettintéssel, ha az étel elém kerül. De mi az étel? Miért van olyan vonzereje, bája, ami a legnagyobb fájdalmakat és álmokat is képes megsemmisíteni? Tegnap még céltudatosan tervezünk és a holnap ígérete egy örökös meg nem valósult tett. Komolyan mondom, nem értem mi olyan nehéz a kezdésben és annak tényleges folytatásban. És mindig az étel. Mindig ezen csúszom el.

De mi olyan nehéz abban, hogy egészséges ételekből egyet elegendőt, nem pedig a rossz kajából mértéktelen mennyiséget? Azt gondoltam sokáig, hogy áldozat vagyok. Egy függő. Nem tudok uralkodni a saját ételfüggőségemen. Állandó éhség és falás rohamaim vannak. Pedig hányszor álltam mára tükör elé és fogalmaztam meg azt, hogy ez így nem jó. Hány intő jelet kaptam arra, hogy változtatni kell? A saját testemmel teszem ezt örökösen. Meg ugye a boldogság. Mindig feszengek, mindig szégyellem magam és örökösen ezen jár az eszem. A kaján megy azon, hogy le kéne fogyni. Miért nem lehet zabálva fogyni? Állandóan hiányzik valami étel. A cukros finomság, meg az összes olyan kaja, amit két pofára tolnék magamba.

Hogy lehet az, hogy amikor én elhatározom magam, akkor másnap sorra jönnek az akadályok. Egy inkorrekt kolléga belém köt. A főnököm nem ismeri el a munkámat és örökké cseszeget. Az ügyfeleim felidegesítenek. A telefonom üvegfóliája elreped. Az anyósom megint családi rendezvényt szervez és én nem akarok zabálni. A párom nem segít ma sem, mindent nekem kell megoldani. A gyerek tanárja mindig rászáll, nem sikerült a másik nyelvvizsgája. A kedvenc cipőmnek is letört a sarka. A parkolóban meg nekivágta valaki az ajtaját az enyémnek. Miért is ne küldött volna az elmű téves számlát? Mi lenne, ha a körmöm nem ma törne le? És miért ma kapok levelet, hogy megemelik a kötelező biztosítást? Jön a születésnapom is. Meg egyébként is állandóan ezzel kell foglalkoznom.

Na de hogy lehet ebből kilábalni?

A folytatásban elmesélem, nekem hogyan sikerült...