Azt kell mondjam, s ezt a régi énemnek is
üzenem utólag, hogy egy kövér ember nem engedheti meg magának, hogy
kövéren kifogásokat keressen, az étellel éljen házas életet és nem
engedhet magának egyetlen percet sem vesztegetni. Mert sajnos a zabálás
csak rosszat hoz lelkileg is és egészségügyileg is. Mégis abban a
luxusban élünk kövéren, hogy zabálunk, leszarjuk az egészet, a
kifogásokba gubancolódunk egyre jobban és jobban.
Változni
kellene, de egy lépést sem tesznek sokan, elhiszik, hogy majd valami
csoda egyszer beléjük költözik és megérkezik az áttörés.Most,
amikor Brigi nem ismert fel, éreztem egy kis szégyent is. Mert azzal,
hogy nem ismert fel, tudomásomra is hozta, hogy felismerhetetlen vagyok
régi testemhez képest. "Az arcod...." - mondta többször is. Igen, az
arcom el volt torzulva, fel voltam fújódva, teljesen eltűntek a
vonásaim, a csontozatom, mert az egész fejem egy merő tokás háj volt. És
bármennyire is gáz ezt mondani saját magamra, ez az igazság. Ránőtt a
fejemre valaki, aki nem én voltam és teljesen megsemmisített. És ezt ma
már kicsit szégyellem. Azt, hogy ennyire engedtem a zabálásnak, ennyire
mélyre kerültem és nem voltam hajlandó tudomásul venni, hogy mit
csinálok.
Márpedig van kiút, csak egyszerűen nem akartam eléggé rajta
járni, ezért állandóan kiskapukat kerestem. Nem tudok lemondani a zéró
kóláról, meg nekem kell ez meg az meg amaz.
NEM IGAZ, HOGY egy kövér ember nem tud lemondani a zabálásról. Nem akar lemondani róla.
"Ha egy kövér embertől elveszed az ételét, akkor elveszed mindenét."
És
még csak nem is túlzok, mert egy extrém túlsúlyos embernek az ételről, a
zabálásról, az evésről szól az élete... és arról, hogy le kéne már
fogyni, de nem megy (mert nem akarod, hogy menjen).
Részemről
mindent elkövettem az utóbbi 4 évben, hogy elmeséljem másoknak is, mit
éltem át és hogyan tudtam ebből a nagyon mély kövérségi spirálból
kikerülni.
A
megoldás ott kezdődik, hogy szembe nézünk azzal: mi a kiinduló
probléma, miért eszünk túl sokat, nem jó ételeket és milyen életviteli
szokások tartanak fogságban.És
a megoldás ott folytatódik, hogy ezt tudomásul is vesszük, nem hárítunk
tovább, nem halmozzuk a kifogásokat, hanem lemondunk az étellel való
közösülésről. Mert nincs más megoldás, csak az, ha többé nem hazudunk
önmagunknak, hogy nem megy. Ha akarjuk, megy.Aki szeretné, hogy menjen,
de nem tudja, hogyan kell, az lássa be, hogy egyedül nem boldogul. És
kérje, hogy segítsek, ha úgy érzi, hogy a tudásom és egyéni motivációm
hozzáadhat a saját küzdelméhez. Egy dolgot mindig érdemes fejben
tartani: ha nem változtatsz, nem fog változni semmi, ez egyre csak
rosszabb lesz.
