Első ruháim műtét után

2022.06.03

Első ruhavásárlás a műtét után

_____________________________________________________________


Ezen a hétvégén minden akörül zajlik, hogy a programokban elindul az online platformom, ahol a videós edukációs tartalmak, receptes videók, edzés tartalmak lesznek, hónapok óta ezen dolgozunk. De a műtét miatt óránként fel kell állnom és sétálnom kell (még mindig szedek trombózis elleni bogyót). Kihasználtam a szüneteket, hogy ruhapróbát tartsak. Átszöktünk Anyukámékhoz, és elhoztam magammal a bonprixes pakkomat, amit rendeltem, a héten jöttek meg. Kicsit lutri volt, mert a műtét utáni méretem még kérdés volt, hiszen a lógó bőr azért elég nagy körtérfogatot jelent egy nadrágnál, szoknyánál, csípő és fenék területen.Bevállaltam, egy életem, egy halálom, maximum visszaküldöm. Berendeltem a 40-es farmerruhát és a 40-es overált (kiinduló méretem 56-58 volt). Anyuéknál imádom ezt az egész falas tükröt, ha átjövök, mindig itt ácsorgok vagy fél órát. Ez nem hiúsági kérdés. Egyszerűen csak annyira boldoggá tesz a változásom, mert 15 évig néztem a duci 170 pluszos testemet és látni magamat így... ezt az érzést leírni sem tudom igazán.


Na belebújtam a 2 új ruhába


Csak álltam itt a tükör előtt és odahívtam Vendelt is, hogy nézzen meg. Láttam a szemén, hogy nagyon tetszett neki mindkettő. Persze mondta is, nagyon csinosak. Pár hét múlva be leszek hivatalosan mutatva Apukájának is (Anyukájával már sokszor találkoztam) és meg is beszéltük, hogy ebből a 2 ruhából fogok választani szettet.


2.0. felvonás az életemben

...hogy már nem aszerint választok ruhát: nem látszódjon a karom, nehogy kidomborodjon a hasam, ne legyen hurkás a derekam, nehogy nagy legyen benne a fenekem. Annyira átértékelődött bennem az önképem, hogy egyáltalán nem aszerint választottam, vajon ezeket a ruhákat az én testem szeretni fogja-e, azaz jól állnak-e majd, hanem csak az vezérelt: tetszik ez a ruha, szeretném a ruhatáramba. És ez óriási különbség. Amúgy, bevallom, hogy arra a szintre is eljutottam lelkileg, hogy NEM ÉRDEKEL, ha az utcán sétálva bárki azt mondaná, Dia, ez nem áll jól. Mert annyira bennem van a megtett út és a kemény munka, hogy én IGENIS BÜSZKÉN viselem a most is kerekded testrészeimet. Csak már nem ront a képen a bőr, az úszógumi, a kövérség okozta esztétikai zavar.Ezekre a pillanatokra, ezekre az élményekre vágytam 5,5 évvel ezelőtt. "Majd, ha vékony leszek...." - mindig így gondolkodtam.Hát, magam mércéje szerint "Vékony vagyok.." és szeretnék is most már így gondolkodni. Letojni mások véleményét, nem foglalkozni a negatívval, csak egy dologban élni: SZERETEM Dia 2.0. verzióját. Szemléltetésképp mindig hozok egy-két before fotót is, mert igazán így lehet értelmezni a bennem zajló lelki folyamatokat.És most megyek vissza az én Mentoráltjaimhoz, hiszen számítanak a munkánkra és hétfőre élesíteni szeretnénk az új támogatói eszközöket.