Kosár
0
0 Ft
Első ruhavásárlás a műtét után
2022.05.22
Ezen
a hétvégén minden akörül zajlik, hogy a programokban elindul az online
platformom, ahol a videós edukációs tartalmak, receptes videók, edzés
tartalmak lesznek, hónapok óta ezen dolgozunk. De a műtét miatt óránként
fel kell állnom és sétálnom kell (még mindig szedek trombózis elleni
bogyót). Kihasználtam a szüneteket, hogy ruhapróbát tartsak.
Átszöktünk Anyukámékhoz, és elhoztam magammal a bonprixes pakkomat, amit rendeltem, a héten jöttek meg. Kicsit lutri volt, mert a műtét utáni méretem még kérdés volt, hiszen a lógó bőr azért elég nagy körtérfogatot jelent egy nadrágnál, szoknyánál, csípő és fenék területen.Bevállaltam, egy életem, egy halálom, maximum visszaküldöm. Berendeltem a 40-es farmerruhát és a 40-es overált (kiinduló méretem 56-58 volt). Anyuéknál imádom ezt az egész falas tükröt, ha átjövök, mindig itt ácsorgok vagy fél órát. Ez nem hiúsági kérdés. Egyszerűen csak annyira boldoggá tesz a változásom, mert 15 évig néztem a duci 170 pluszos testemet és látni magamat így... ezt az érzést leírni sem tudom igazán.
Na belebújtam a 2 új ruhába
Csak
álltam itt a tükör előtt és odahívtam Vendelt is, hogy nézzen meg.
Láttam a szemén, hogy nagyon tetszett neki mindkettő. Persze mondta is,
nagyon csinosak. Pár
hét múlva be leszek hivatalosan mutatva Apukájának is (Anyukájával már
sokszor találkoztam) és meg is beszéltük, hogy ebből a 2 ruhából fogok
választani szettet.
2.0. felvonás az életemben
...hogy
már nem aszerint választok ruhát: nem látszódjon a karom, nehogy
kidomborodjon a hasam, ne legyen hurkás a derekam, nehogy nagy legyen
benne a fenekem. Annyira átértékelődött bennem az önképem, hogy
egyáltalán nem aszerint választottam, vajon ezeket a ruhákat az én
testem szeretni fogja-e, azaz jól állnak-e majd, hanem csak az vezérelt:
tetszik ez a ruha, szeretném a ruhatáramba. És ez óriási különbség.
Amúgy, bevallom, hogy arra a szintre is eljutottam lelkileg, hogy NEM
ÉRDEKEL, ha az utcán sétálva bárki azt mondaná, Dia, ez nem áll jól.
Mert annyira bennem van a megtett út és a kemény munka, hogy én IGENIS
BÜSZKÉN viselem a most is kerekded testrészeimet. Csak már nem ront a
képen a bőr, az úszógumi, a kövérség okozta esztétikai zavar.Ezekre a pillanatokra, ezekre az élményekre vágytam 5,5 évvel ezelőtt. "Majd, ha vékony leszek...." - mindig így gondolkodtam.Hát,
magam mércéje szerint "Vékony vagyok.." és szeretnék is most már így
gondolkodni. Letojni mások véleményét, nem foglalkozni a negatívval,
csak egy dologban élni: SZERETEM Dia 2.0. verzióját. Szemléltetésképp mindig hozok egy-két before fotót is, mert igazán így lehet értelmezni a bennem zajló lelki folyamatokat.És
most megyek vissza az én Mentoráltjaimhoz, hiszen számítanak a
munkánkra és hétfőre élesíteni szeretnénk az új támogatói eszközöket.
Posztjaimmal
szeretnék erőt, bátorítást adni és legfőképp motivációt, mert bármilyen
kemény is a feladat, NINCSEN lehetetlen, bárki bármit el tud érni.
