Extrém kövérségből az álomsúlyig

Be kell vallanom: engem is meglepett az, hogy idáig jutok. Minden értelemben. Mert a legelején egy fogyni vágyó még minden lelkesedés ellenére hitetlen önmagával szemben. Ez leginkább azért alakul ki, mert a sikertelen próbálkozások meggyengítik az önmagunkban való bizalmat. Akarunk fogyni, de még fogalmunk sincs róla, mi van a túlparton.

És ez a szó minden értelmében így is van. Kövéren egyszerűen nincs megfelelő tudásunk arról, milyen lesz a teljes fogyás után megélni a kiteljesedést. Amikor egy 130-150 kilós lány fogy 20-30-40 kilót és örül ennek, az nem hasonlítható össze a célba éréssel. Ezért a finish előtt nincs reális tudatunk a végeredmény okozta katarzisról.

Mert ez az lesz. Katarzis. Én minden pillanatát így élem meg. 100 kg feletti induló súly már extrém az én olvasatomban, ezért ott már komoly étkezési harccal és mentális nehézségekkel nézünk szemben: az étel uralja a testünket. Nem azért hízunk el, mert ajándék az élettől a zsírtöbblet, hanem azért, mert egyszerűen zabálunk, túlesszük magunkat rendszertelen étkezésekben, teljesen tervezetlen étkezésekkel és azokban kicsit sem figyelünk az egészséges alapokra. A kövérséget nehezíti az állandóan beiktatott fogyókúrák sora. Minden fogyókúra végeredménye összességében a hízás. Vagyis a kiinduló állapottól még nagyobb súly elérése a kúra utáni visszahízás következtében. Így lesz valaki leánykori 60-70-80 kilós súlyához képest 120, 130, 170 kilós 5-10-15 év múlva. Végig koplalva, majd zabálva. Ez a két véglet uralja az életet túlsúly mellett.

Ezért tudom azt kijelenteni, hogy engem is megdöbbentett az, hogy lelkileg és motivációt illetően honnan hová kerültem. Nem mondom, hogy ez könnyű volt és kőkemény munkát kellett bele tenni, de azt viszont mondhatom, hogy megérte. Minden nehézség, minden perc és óra, amit erre szenteltem az életem ezen 4 évében, megérte. Igen, megérte. És ezt egész nap tudnám mondogatni: megéri. Mert annyival másabb az élet. Kiszabadul a test a hájbörtönből és új célok születnek.

A dietetikán túl megérkezett a mozgás iránti szerelem is. Pusztán attól, hogy a testemet táplálkozás révén eljuttattam az extrém obezitástól a normális BMI szintjére. 64-es BMI-ről indultam, s most már 24 ez az érték. 40 a különbség. Majd kétszer annyit faragtam magamból, mint ami a normális BMI érték számomra. És még mindig lehetne fogynom. Ha szigorúan veszem a BMI küszöbértékeket, 51-69 kg között kell lennie a testsúlyomnak. 65-67 kg között mozog a mérlegem nyelve - menstruáció függő -, s ezzel még mindig a felső értékhez közelítek, de 172-ről indulva ez akárhogy is nézem -105 kg. És 70 kg alatt egy nő teste teljesen normális. Nem hasonlítható össze a 100 kg feletti testsúlyokkal. Normális, még ha fáj is ezt ennyiszer hangoztatni, de ez a normális és ami volt, az pedig nem normális állapottal egyenlő.

Tökélyre törekszem a sportban is, ezért leszek csoportos edző. Már javában zajlik a képzés, gyakorolom az aerobik alap lépéseket, számolom az ütemeket és gyakorlom a rajzírást a gyakorlatoknál. Hatalmas élmény. Már csak azért is, mert a háj nélküli test szabadon mozgatható, megterhelés nélkül. Egy nagy testet megmozdítani piszok nehéz, ezért a mozgás egy túlsúlyos számára kínszenvedés sokszor. Nekem is az volt. Mindenkinek az. Persze, az acélos akaratúak kövéren is képesek nagyon sokat mozogni - de ők vannak kevesebben. A többség gyorsan fárad, nehéz minden egyes lépés. S most értettem csak meg azt, hogy akik szenvedélyesen imádják a sportot, miért érzik ezt. Azért, mert ilyen testtel a mozgás öröm. Könnyű, jól esik, nem fájnak a lépések, nem omlik össze a légzőrendszer, nincs indokolatlan lihegés, nem küzdünk szinte az életünkért a lépések között. Futva sem. Mert futok. :) Erről a futó posztsorozatomban még sokat fogok beszélni.

Amit most érzek, az a hála. Az életnek, hogy adott nekem esélyt változtatni, s nem zabáltam magam nagyon beteggé. Bárki képes változtatni és változni, csak sokan nagy kanyarokat tesznek, mire eljutnak a megvilágosodásig: nem segít sem a koplalás, sem az 1200 kalória, sem a szénhidrát lecsökkentése. Mert ami nem tartható fenn végig, azt nem is lehet kitartóan végezni a teljes fogyási periódus alatt. A 4 évemből az elsőt elpazaroltam arra, hogy kerestem a megoldást. Mert én is annak hittem, amit mások hazudtak: csodaszerek, zsírégetők, szénhidrát megvonás, alacsony kalória a megoldás. Egy frászt. Ezek csak azért keringenek a köztudatban, mert üzlet vezérli a nagyhatalmakat az ilyen üzenetekkel. Holott csak egy dolog kell: személyre szabott kalória, amiben karcsúra eheted magad szenvedés nélkül. Ahol nem a szénhidrát számít, hanem a kalória egyensúly. Ahol végre elengedheted a félelmeket az evés terén.