Közhelynek tűnhet, pedig igazából ezen múlik a motiváció mértéke. Korábban azért adtam fel a küldetéseimet, mert nem találtam bennünk önmagamat, nem láttam bennük önmagamat boldognak.

Mondhatjuk azt, hogy a fogyás nem kell egyenlő legyen a boldogságtudattal, én viszont azt gondolom, hogy az út, ami elvezet a duci énünktől a karcsúbb énünkig, meghatározó. Ha nem élvezettel övezett, ha nem rutin, ha nem állandó, akkor a stabilitás és a mögöttes lelkesedés ki fog alóla szökni.

Élvezem. Szeretem látni a színeket, a tápanyagokat, az egészséget a tányérjaimon vagy a poharaimban. Sőt, kifejezetten zavar, ha olyasmit szeretnének elém tenni (vendégségben, étteremben, meetingen), ami a saját magam által felállított szabályokba és aktuális érzésekbe nem fér bele.

A minap voltam egy jogi megbeszélésen, ahol megkínáltak egy forró, gőzölgő don pepés pizzával. Nekem a BBQ-s csirkés a kedvencem tőlük már hosszú évek óta, néha szoktam is rendelni, mert be-beilleszteni az életünkbe ez teljesen rendjén van.

Mégis ott, akkor, amikor lehetőségem lett volna enni belőle, nem kívántam.