Ezt úgy lehet fenntartani, ha élvezettel csinálod...

Közhelynek
tűnhet, pedig igazából ezen múlik a motiváció mértéke. Korábban azért
adtam fel a küldetéseimet, mert nem találtam bennünk önmagamat, nem
láttam bennük önmagamat boldognak.
Mondhatjuk
azt, hogy a fogyás nem kell egyenlő legyen a boldogságtudattal, én
viszont azt gondolom, hogy az út, ami elvezet a duci énünktől a karcsúbb
énünkig, meghatározó. Ha nem élvezettel övezett, ha nem rutin, ha nem
állandó, akkor a stabilitás és a mögöttes lelkesedés ki fog alóla
szökni.
Élvezem. Szeretem látni a színeket, a tápanyagokat, az egészséget a
tányérjaimon vagy a poharaimban. Sőt, kifejezetten zavar, ha olyasmit
szeretnének elém tenni (vendégségben, étteremben, meetingen), ami a
saját magam által felállított szabályokba és aktuális érzésekbe nem fér
bele.
A minap voltam egy jogi megbeszélésen, ahol megkínáltak egy forró, gőzölgő don pepés pizzával. Nekem a BBQ-s csirkés a kedvencem tőlük már hosszú évek óta, néha szoktam is rendelni, mert be-beilleszteni az életünkbe ez teljesen rendjén van.
Mégis ott, akkor, amikor lehetőségem lett volna enni belőle, nem kívántam.
NEM!

Ezek az érzések elmúlnak, ha kialakítjuk azt a rendszert, amiben helye van ezeknek az ételeknek is.
Mert van helyük.
Nem minden napos ebédre, de van helyük. Azon kívül, hogy a kedvenc, megszokott, búza lisztes, zsíros rendelt pizzának is tudunk helyet keresni, óriási felfedezés a saját fitt formájuk elkészítése. Ezért ma már megszokott menüm pld. a saját pizzáim egyike. Nem mondom, hogy sűrűn készítem, de előfordul.
Az életmódváltás ettől életmódváltás. Máshogy fogjuk fel az egészet. Nem kényszer, nem muszáj, nem kötelesség. Hanem tudatosság, odafigyelés és együttélés az egészséges ételviszonnyal.
Félelmek nélkül, aggodalmak nélkül. És ez felszabadító sok évnyi görcsös fogyókúra után.