Meglepett Nőnapra!
______________________________________________________________
Ma én főzök! - kijelentette!
Hagytam, hogy kibontakozzon. Nagyon büszke vagyok rá, a Mentorprogram
receptjét kapta elő - ezért külön kapott még egy csókot. :)))))))Hát
igen. Talán fura lehet, hogy egy nőnapi vacsora számomra ennyire
fontos, de sajnos nagyon kevés alkalommal éreztem azt, hogy igazán
szeretnek engem.Tudom,
már nagyon sokszor kiveséztük, hogy a szerelem nem testsúly kérdése, ám
az én lelki világomat a dagiságom összetörte. Ellehetetlenült, hogy más
szeretni tudjon, amíg én magamat nem tiszteltem eléggé.
A tisztelet kétértelmű:
- Tisztelhetem magam annyira, hogy elfogadjam a testemet ducin is.
- Tisztelhetem magam annyira, hogy megadjam a testemnek a legjobbat, amit érdemel tőlem, de ne ettől függjön a lelki egyensúlyom.
Egész
este a Fat Pig (Karinthy Színház) előadásán elmélkedtünk. Nem fogok
spoilerezni, de mindenki olvashatta a darab lényegét, feltettem pár
napja a prospektusát. Adott egy duci lány és egy sármos, jóképű férfi. A
társadalmi elvárások (barátok, kollégák) azt követelnék meg, hogy a
sármos, jóképű férfi egy olyan nővel éljen együtt, aki testsúlyban,
küllemben vele paritásban van. Azaz egy jóképű, fess férfi vékony,
csinos nővel kell párban legyen. Az egész darabon az húzódik végig, hogy
egy férfi, aki szeretni akar egy kövér nőt, hogyan birkózik meg mások
véleményével még úgy is, hogy szerelmes a kövér nőbe. Olyan nőbe, akinél
kérdéses: elfogadja-e magát úgy, ahogy él; vagy pedig örökös
frusztrációk közepette csupán csak megalkuvással tölti el a teste és nem
tesz igazán semmit a változásért.
Ez
a kettősség bennem is megvolt. Valahol el akartam fogadni magam, mert
nem ment a fogyás, de mégsem tudtam magam sosem elfogadni igazán, mert
akartam, hogy menjen a fogyás.
Nem
beszéltem még róla, de fontos, komoly szálak is húzódtak a Vendellel
való kapcsolatunk elején, mert én mindig is a husimusi kategóriát fogom
képviselni, legalábbis örökké kerekded leszek és nem született vékony
lány vagyok. Vendel egy olyan kapcsolatból lépett ki, ahol a partnere
nagyon csinos volt, népszerű mások számára is vonzó. Hiába nem én
szakítottam el őket, mert Vendelben nem én indítottam el a szakítás
gondolatát, mégis megkapta az extől, hogy "megalázó számára, amiért egy dagadt nőre lett lecserélve...".
Ezen
én ma már mosolygom, hiszen tisztában vagyok az emberi természet azon
tulajdonságával, hogy ítélkezünk. Ez a lány nem tudja rólam, milyen utat
tettem meg, mennyit változtam. Önmagához és a társadalomhoz mér engem.
Az ő szemszögéből én dagadt vagyok 110 kg fogyás után is.Még
mindig szembesülök a kövérséggel való ítélettel, miközben voltam közel a
200 kilóhoz is, s most már javában 2 számjegyű a súlyom. De még mindig
nem felelek meg annak, amit bizonyos réteg elfogadhatónak tart.
Tényleg javaslom, hogy a Kövér Disznó c. darabot nézze meg az, aki kíváncsi erre a mai világnézetre, amit az előadás bemutat.A
mi egyértelmű véleményünk az volt a színházból kilépve, hogy fontos, ha
egy nő elfogadja és szereti magát, különben senki nem fogja tudni
viszontszeretni. De ez semmiképp nem szabad azt jelentse, hogy
beletörődsz olyan állapotba, amin tudnál változtatni, ha akarnál.
Feltéve, ha zavar téged.
Sokszor
hangoztattam már, a kövérség nem esztétikai kérdés, de sajnos mi magunk
sem nézünk rá legtöbbször másképp és a társadalmi kritika is pontosan
ebből a látásmódból ítél: hogy nézünk ki.Ezen a napon HÖLGYEIM
semmi más dolgunk nincs, mint azt megfogalmazni, mennyire vagyunk
értékesek a saját szemszögünkből és mennyi értéket teremtünk a világ
számára is. Jómagam
tudom: akkor voltam képes saját erősségeimet és lehetőségeimet
kihasználni, amikor szembe tudtam nézni a megalkuvó és gyengébb énemmel,
aki csak azért nem tudott lefogyni, mert kifogásokkal hárította a
felelősséget. Nem
testsúly kérdése a boldogság, de a boldogság csak akkor érhető el, ha
olyan testben élünk, amelynek lelkében is egyensúly uralkodik. Az
enyémben soha nem érzett nyugalom van, harmónia, béke. Olyan, ami még
tényleg nem volt. Nincs bennem kétely, kérdés, mert egyszerűen tudom,
hogy feltétel nélkül szeretve vagyok és feltétel nélkül szerethetek. Nem
a testem a kulcs, de a testem is szeretetre talált, talán tényleg
először életem során. Ennek oka persze abban rejlik, hogy lefogytam, de
az önfejlesztő munkámnak oszlopos része van abban, hogy elengedjem a
vádakkal illetett múltbéli énemet: miért hagytam, hogy közel 200 kilóig
szökjön a súlyom. Tudom, hogy oka volt, ahogy annak is, hogy másképp
éljek. Úgy élhessek, hogy békére lelhettem a testemben. Így tud engem valaki most tényleg szeretni.