Fogyi reality körkép - valóság vagy illúzió?

Világéletemben nagy tv-s voltam, a sorozatoktól egészen a valóságshow műfajig minden érdekelt. Nem csak pótcselekvés volt, egyszerűen mindig is szerettem történeteket nézni - pláne, ha azok még igaz sztorikat is taglalnak.

Emlékszem, imádtam a Tv2-n futó Nagy Fogyás című műsort sok éve, egyetlen egy évad született Magyarországon. A The Biggest Loser mintájára készítették a műsort, Schobert Norbert és Béres Alexandra vezették a két fogyni vágyó tábort. Az győzött, aki a legtöbbet tudta lefogyni.

A mai napig népszerűek ezek a típusú műsorok itt Amerikában. Beszélgettem itt erről és olvastam is róluk, nem is keveset. A műsorban szereplő extrém elhízott versenyzők brutális fogyásokat produkáltak. A tv előtt ülő duci nézők áhítattal nézhették azt, hogy saját vágyálmaikat mások hogyan hajtják végre. Valljuk be, igenis ezért szeretjük ezeket a műsorokat, mert önmagunk harcát tükrözi a képernyő és mi magunk is ugyanúgy szeretnénk eredményesen küzdeni.

Amikor a műsorág szárnyra kapott, friss volt a média piacon a fogyásban jeleskedő műfaj, de ma már nyilvános adatok vannak arról, mi történt a versenyzőkkel. A The New York Times online felületén bukkantam rá egy cikkre, ami bemutatta a versenyzők azóta megélt pillanatait. A kép letargikus. 1 versenyző kivételével mindenki hízott és van olyan szereplő, aki még többet szedett vissza, mint a kezdő súlya volt eredetileg.

    Nézzük az adatokat a nyilvános vizsgálatról

A résztvevők közül egy kivételével mindenki visszaszedte a leadott súly jelentős részét, némelyikük többet hízott, mint amennyit leadott. Nem feltétlenül azért híztak vissza, mert a show alatt megváltoztatott életmódjukat feladták volna (volt példa egyébként hasonlóra is). Legtöbb esetben más állt a háttérben. Fontos megjegyezni, hogy az érintettek többsége azt nyilatkozta, minden igyekezetüket arra összpontosították, hogy tartsák a súlyukat.

Mégis mi az oka akkor annak, hogy nem sikerült a súlytartás?

Legtöbbjüknél az a kiváltó ok, hogy drasztikusan lecsökkent az anyagcseréjük. Az alapanyagcsere az a kalóriamennyiség, amire a szervezetnek szüksége van a létfenntartó funkciók ellátáshoz: keringés, légzés, agyi funkciók, stb. Az alapanyagcsere minden esetben kiinduló érték, hiszen a napi munkavégzés jellege és a napi aktivitás ezt növeli. Minél inkább aktívabb valaki, annál több energiát követel a szervezete a napi energiaigény kielégítéséhez.

Miért? Túl gyors tempóban, kevés idő alatt, túl sokat fogytak.

Mi mit tanulhatunk ebből?

Első lépésként egyértelműen a célokat kell tökéletesen megfogalmazni. Itt jön képbe az általam már sokszor emlegetett SMART eszköztár, ahol meg tudjuk fogalmazni a reális, elérhető, megvalósítható célokat fogyásunk tekintetében. Egy kitűzött fogyási terv legyen mindig reális, megvalósítható, elérhető, mérhető, időszakra tervezett. Ha túl merész célokat tűzünk ki és ezért drasztikus eszközökkel küzdünk, vagyis túl alacsony kalórián, tartósan alapanyagcsere alatti igyekszünk súlyt veszteni, az akár komoly veszélyeket is hordozhat magában. Követhetünk bármilyen irányzatot: magas szénhidrát, alacsony szénhidrát, magas zsírbevitel vagy ezek bármilyen kombinációja, akkor is érvényes az a fontos intelem, hogy NEM MINDEN ÁRON KELL AZONNAL megvalósítani a kilófaló álmainkat.

Sokkal egészségesebb és tartósabb lehet egy kiegyensúlyozott, lassabb ütemű, megfontolt diéta. Általános érvényű közhely, mégis igaz: a felszaladt kilók sem egy hét alatt keletkeztek, leadásukhoz is idő kell. Amikor egy-egy ilyen reality műsort nézünk, merítsünk belőle erőt, használjuk motivációnk fellobbantásához, nyerjünk belőle információkat, hallgassuk meg a műsorokban szereplő edzők, szakértők, orvosok tanácsait. Ezek a műsorok elsősorban szórakoztató céllal születnek a kereskedelmi csatornáknál, de gyakran valóban irreális képet festenek a valóságban megvalósítható célokról. Legtöbb pedig soha nem beszél arról, mi történt a drasztikus fogyásokat követő időszakban. 3 hónap alatt 40-50 kilót leadni legalább annyira nehéz, mint amennyire veszélyes. Ne alapozzunk mindent az ilyen műsorokban látottakra, mert nem látunk bele a kulisszák mögé. Cél az eredmények felmutatása. Ha minden versenyző elbukna a fogyási céljaiban, nem lenne érdekes a tv előtt ülők számára. Ugyanakkor én is szeretem ezeket nézni, mert szembesít sok olyan ténnyel, amelyet igyekszünk nem tudomásul venni kövér létünk alatt. Szakmai vélemények, orvosok és táplálkozási szakértők tanácsait pedig mindig szívesen hallgatom meg ezekben a tv műsorokban. Tanuljunk belőlük a kitartásról, az akaraterőről, a szakmai oldaláról, de ne kreáljunk irreális fogyásokból mintát. Így reálisan tudjuk megtervezni saját életmódreformunk és életmódváltásunk alapköveit.