Fogyni egyáltalán nem könnyű és ami utána vár, az sem egyszerű.
Ezt valahol a félidőm tájékán fogalmaztam meg ennyire #hasbanyilalósan. A
világ tele van módszerekkel. Ki erre esküszik, ki arra. Sosem lehet
leszorítani a trónról az alacsony kalóriás diétákat, de egyre többen
"szoknak le" a sanyargató fogyókúrákról.Én
mindenbe beleugrottam, amit valaha olvastam, hallottam, ajánlottak.
Voltak egészen jó módszerek, de tartósnak egy sem bizonyult.Hogy csináltad?
- Amikor egy-egy ilyen kérdés érkezik valaki sikersztorija alatt, akkor
mindig elgondolkodom azon, hány ember elveszett a fogyás útvesztőjében,
mert egyszerűen nem tudnak egyről a kettőre lépni. Meglátnak egy nőt,
akinek sikerült és bombázzák: hogyan??? mégis hogyan tudta ezt elérni???Ha nagyon őszinte vagyok, akkor első blikkre keményen azt kellene mondanom, hogy egyszerűen csinálják. Akik
pedig tanácstalanul ugranak rá a posztokra, azok egyszerűen csak
beletörődve mindig úgy döntenek, hogy eltolják a valódi felvállalást
saját lusta énük teret engedésével.
Aki nem fogy, az nem csinálja (vagy nem jól csinálja). Aki fogy, az valamit csinál.
Nagyon
sokan tudatában vannak annak, hogy nem fogyásukat az eredményezi, hogy
sosem csinálják rendesen. Megvesznek egy tápkieg csomagot, mellé egy
étrendet, erősen bele vetik magukat, majd abba hagyják. Mondván: ez a
diéta sem jó, nekik ez sem való. De sosem gondolkodnak el azon, hogy ha
soha semmi nem használ, akkor talán nem a módszerekkel van baj, hanem az
elköteleződéssel, a problémák felvállalásával, a kitartással, a
motivációval, és elsiklanak azon, vajon miért nem megy ez soha.
Ezt az egész lelki folyamatot ismerem, átéltem, megéltem, túléltem.
Ez
életem első nyara, amit végig tudtam élvezni egy-egy lopott balatoni
napon, mert mertem vállalni a testemet fesztelenül. Tudom, tudom, már
ezerszer megkaptam, hogy nem a külső teszi az embert. Tisztában vagyok
vele, hogy értékeimet nem a kilók száma határozza meg. De én bizony
igenis szégyelltem magam kövéren és képtelen voltam vállalni a testemet
például a strandon mások előtt. Engem zavart, és sajnos másokat is, mert
láttam az emberek megvetését, összesúgását. Egyszer még hallottam is: "Milyen szép ez a lány, kár, hogy ilyen dagadt." A
mai világunkban a kritika olyan, hogy az emberek feljogosítva érzik
magukat arra, hogy másoknak elmondják a véleményüket, még ha kéretlen
is. Simán az arcodba tolják az neten kommentekben, bántanak az utcán,
összesúgnak a hátad mögött, grimaszolnak a buszon, étteremben, bárhol,
ahol egy kövérebb ember mellé kell mondjuk leülni. Ezt is átéltem. Ez
mind-mind hozzájárul ahhoz, ha lelkileg meg vagyunk törve. Ehhez még
hatványozottan jön a családon belüli baszogatás, ahol a férjed, az
Anyád, a testvéred, bármely rokonod élcelődik azon, hogy el vagy hízva,
de ha véletlenül komolyan diétázol, akkor meg azért csesztetnek, hogy
vagy úgy sem fogod tudni végig csinálni vagy kifogásolják a módszeredet
és meg akarnak győzni arról, hogy a szomszéd gizi így meg úgy fogyott le
és neked is azt kéne csinálnod.Az
évek alatt egy emberben felgyülemlik a sok önértékelési kétely, a
rengeteg bántás (megjegyzés), a folyamatos számonkérés, a megfelelési
kényszer és aki még el is fogadja magát túlsúlyával együtt, az is
elbizonytalanodik olykor, mert fáj neki a valóság.
De mi a valóság?
- A valóság az, hogy könnyebb nem tenni semmit és sajnálni magunkat.
- A
valóság az, hogy mindig a könnyű utat keressük, minél kevesebb idő
ráfordítással, minél gyorsabban, minél olcsóbban akarunk mindent
megváltoztatni csettintésre.
- A valóság az, hogy amiért igazán tenni kell, az fárasztó, ezért a beletörődésbe, időhiányba álcázzuk a lustaságot.
- A
valóság az, hogy még azt is zavarja a túlsúlya, aki azt mondja, hogy
elfogadja és szereti így magát. Mert akit foglalkoztat a téma, az igenis
érez valami #diszharmóniát a túlsúly okán.
- A
valóság az, hogy az egész mögött egy lelki folyamat húzódik, ezért
őszintén fel kell tárni, mi rejlik az evésproblémák mögött. Ha bárki
folyamatosan többet étkezik, mint kellene, a mögött mentális gondok
húzódnak. Senki sem hülye, hogy szándékosan állandóan enni akarjon,
miközben tudja, hogy el van hízva. Tehát a #homokbadugomafejem effektus mögött nagyon sok apró vagy egy nagy gond húzódik, amit felszínre kell hozni.
Én magam is boncolgattam ezeket a #valóság
kérdésköröket. Nekem egyértelműen az hozott áttörést, hogy el kezdtem
mélyére ásni, miért eszem állandóan irtó sokat, miközben tudom, hogy
fogynom kellene és nem ennem. Mégis megrendeltem a szar kajákat, mégis
többet ettem, pedig folyton porondon volt nálam a fogyás téma. És szép
lassan lefejtettem, mint borsószemekről a héjat. Összeraktam:
kimondottan mérgező párkapcsolatban éltem, túl nagy terheket vettem
magamra a munkahelyemen, képtelen voltam nemet mondani, s korábbi
évekből is hordoztam mély sérelmeket. Őszintén fel kellett ismernem,
hogy nem csinálok semmit sem jól a fogyásban. Koplalok, újra eszem,
koplalok, megint eszem, mindig valami újba kezdek, de tulajdonképpen
semmit nem csinálok végig. Mindig bele temetkezem az önsajnálatba, mert
nekem ez életfeladat, mindig kifogást emelek, ha valaki bánt és folyton
jutalmazom magam, mert tényleg mindenki csak bánt azért, mert kövér
vagyok. Ezekkel kellett szembesülnöm.Fogyni egyáltalán nem könnyű és ami utána vár, az sem egyszerű.
Fogyni
akkor lehet, ha tényleg le akarunk fogyni és félre teszünk minden
kifogást. Az összeset. Aki akarja, az megteremti az ehhez szükséges
feltételeket.
Nem
100%-osan kell teljesíteni, hanem törekedni kell a jó döntésekre. Nem 2
hónap alatt kell megváltani a világot, hanem időt kell adni magunknak.
Nem időszakosan kell változtatni, hanem minden hibafaktort át kell
alakítani egy életre. Mert ha nem változtatunk eredendően rossz
szokásokon, a fogyás után megint hízás jön majd. A
fogyás után sem könnyű. De el kell jutni odáig. Irreális elvárásokat
támasztani magunkkal szemben HIBA. Ezt kellett először megtanulnom. NEM
leszek hibátlan alkatú, bőrű nő soha többet, mert helyre hozni egy 110
kg-os hízást már nem lehet következmények nélkül. Lehet azt hazudni
másoknak photoshoppokkal, hogy fogyás után kisimul a bőr és kifutóra
való testünk lesz, de ez tényleg hazugság. Viszont egy olyan állapotot
lehet kialakítani, amire azt mondhatjuk a tükörben, hogy igen, ez már
megnyugtató. És ez nagyon nagy boldogságtudatot ad.Nagyjából
6-12 hónap kell ahhoz a testnek, hogy egy plasztikai műtét utáni
végeredmény látszódjon, nálam eltelt 3 hónap, de már most gyönyörűen
halványulnak a hegek a lábamon, egyre jobban simulnak ki a műtött erek
és boldog vagyok a testemben. Még szeretnék itt-ott alakítani, ezért is
edzünk keményen, de itt is tudatosítottam: ez újabb hosszú évek munkája
lesz. Definiált domborulatokat építeni nem két nap lesz, hanem tényleg
több év. És nem sietek sehová.
Mindig egy dolgot nézek és ezt javaslom nektek is: Azt
kell látni, mi mindent tettem önmagamért, amivel el tudtam érni egy
sokkal jobb állapotot, mint amilyen a kiindulás volt. Ehhez mérten kell
meghatározni, hogy mennyire vagyunk elégedettek és persze őszinték. Reális,
elérhető, megvalósítható célokat kell kitűzni, amihez elengedő időt
adunk magunknak és amibe megfelelő energiát fektetünk bele. Másképp nem
fog menni.És el kell fogadni a régi énünket, akitől tanulhattunk: mit ne csináljunk, mit csináljunk másképp, miben legyünk tudatosabbak.
2 nyári képet hoztam:
- egy görögországi, emlékeim szerint 2014-es kép
- egy mai
Én
mindig összehasonlítom a képeimet, mert ez ad nekem minden egyes naphoz
további erőt, hogy tudjam, mekkora munka van mögöttem, amit soha többé
nem akarok elrontani. És nem is fogok. Mert egyértelmű, hogy ma sokkal
boldogabb és egészségesebb vagyok, mint 8 éve.
