Ha először jársz a duciforradalomban...
Ha először jársz a duciforradalom közösségi csoportjában, évek munkáját és a tagok által írt posztok halmazait találod.

Honnan indult ez az egész?

Klaudiaként láttam meg a napvilágot, de babakorom óta Dia a becenevem
otthon. 14 éves koromban elkezdtem hízni, 18 évesen picit
visszacsinosodtam (-18kg), majd 21 évesen elindult velem a lavina és
151kg önbevallott súlyt dokumentáltam (volt az több is). 12 éven
keresztül fogytam-híztam, koplaltam-zabáltam. Kerestem a megoldást.
Megvettem mindent, ami létezett, próbáltam minden csodaitalt, csodatablettát, csoda "pillangó izomstimulátort", felzabáltam a hűtőmön kívül jó pár személyi edzőt és endokrinológust is.
Megvásároltam a nagy guruk életmódprogramjait, étrendjeit és jóformán folyamatosan dobtam ki a pénzt az életmódváltásra, mert mindig ugyanaz lett a vége: zabálás. Lelkesen bevásároltam mindenféle diétákhoz, de odáig sosem jutottam el, hogy a kiporciózott ételt tartósan elfogyasszam a hűtőből és sorra rám rohadtak a "meal prep" kajáim. Mert helyettük rendeltem kaját. És mindig a "majd holnap" kísérte az estéimet. Így telt el egy évtized.
Ezt csak egy duci érti. Azok, akiknek nincsen zabarohammal kapcsolatos tapasztalatuk, túlevéssel együtt járó állandó evéskényszerük, nem értik és soha nem is fogják megérteni, hogy miért olyan nehéz betartani egy diétát, s miért örökké ugyanaz a végkifejlet: feladás.
2016-ban egy tápkieg cég "lánya" lettem, tízezrek olvastak, az első posztomra több mint 3000 lájk és több száz komment érkezett. Akkor éreztem először azt, hogy kiírhatom a kövérséggel kapcsolatos érzéseimet. De 3 hónapon belül kihátráltam, mert nem volt személyre szabva a programom és nem találtam benne tartós sikert, ekkor derült fény arra, hogy inzulinrezisztens vagyok. 32 éves voltam. Nagyon gáz, hogy ilyen idősen végeztettem először endokrin vizsgálatot és hosszú évekig nem foglalkoztam az egészségügyi hátteremmel.
2017-ben indítottam el a saját blogomat, duci dívány néven, jelszavammal: fel kell állnom a díványomról, ahol napestig zabálok. Aztán ahogy egyre többen olvastak, úgy éreztem, megírom a saját kövérséggel összefüggő forradalmamat, így született meg a duciforradalom.

Nem voltam sikeres életmódváltó, ezért tanulni kezdtem iskolarendszerben a táplálkozásról, edzőképzésre is jártam, majd végül egyetemen kötöttem ki. Érteni akartam, miért nem tudok lefogyni. Az elmúlt 3 év erről szólt: új életet álmodni és felépíteni. 12 évig a bankszektorban ültem gurulós forgószéken, 9 évig stresszevő is voltam a vezetői léttől - ezt sokáig be sem azonosítottam. Akkor jöttem rá, amikor coach végzettséget szereztem, hogy mennyire nagy teher volt számomra a multikörnyezet. Teherbírásom átlagon felüli volt, mert a kövérséggel együtt járó önértékelési gondokkal egy álarcot vettem fel, kemény vezető vált belőlem a munkahely falain belül. Két személyiségem volt és nagyon kevesen ismertek engem VALÓJÁBAN. Ez felvett szerep volt és nem tudatos. Visszatekintve az egészre úgy gondolok rá, hogy bár rengeteget tanultam, de elfecséreltem kövéren iszonyat sok évet, ami bűn. Mert soha nem kapom vissza az elveszett időt, amit evéssel töltöttem aktív élet helyett. Kivéve az utazásaimat, mert ebben teljesedtem ki. Így lett gyerekkori álmomból valóság, hogy az USA legyen a második otthonom. Az lett. Los Angeles a másik felem. Ez valamelyest tartalommal töltötte meg az életemet, de párkapcsolatokban folyamatosan alárendelt voltam - a kövérségből kifolyólag - és sosem azt kaptam, amit az én odaadásom érdemelt volna.
2017-óta
csak a táplálkozástudomány, a blogom, a könyveim körül forog a világom,
illetve az életmódprogramos lányaim/fiaim körül. És a duciforradalom
közössége körül. Túl vagyok egy felkarplasztikán, és márciusban a
vírushelyzet miatt maradt el a kötényhas műtétem - de most már heteken
belül kés alá fekszem.
Ha először jársz itt, olvass bele a blogomba, mert olyan témákról írtam, amit bármely duci érezhet - de sokszor nem meri elmondani senkinek. A blogomat itt éred el: https://www.duciforradalom.hu/egy-duci-lany-naploja/
Amikor életmódprogramot szerettem volna ducik számára, az volt az álmom, hogy olyan programot alkossak, ahol azt kapják mások, amire nekem is szükségem lett volna. Ezért tudtam, hogy nem étrendeket akarok írni, hanem önfejlesztő programelemekre építem az egészet. Mert saját példámon is tudtam, nem az étrenden múlik első sorban. Miért nem? Mert nem tudja egy duci betartani az étrendet. Egyszerűen nem tudja. Nem, ha nincs mögötte egy mentális átrendeződés, ami feltárja az összes olyan vakfoltot, ami folytonos evéshez vezet. 10 blokkos önfejlesztő munkafüzettel kezd minden életmódprogramosom, ahol 200 oldalban térképezik fel: MI A GOND? Mivel kell foglalkozni ahhoz, hogy gyökeresen meg tudják változtatni a gondolkodásmódot és a kényszeres evést le tudják győzni!
Mivel tudom, hogy rengeteg ember nem tud vagy nem akar elköteleződni anyagilag életmódprogramokhoz, küldetéstudatom okán nagyon sok ingyenes anyagot is készítek. Nagyjából tisztában vagyok a "piac" szereplőivel, sehol nem láttam ennyi terjedelmű ingyenes anyagot, amiért sokan megkérdezték már, hogy miért vagyok ennyire önzetlen. Én nem önzetlenségnek hívom ezt. Mert nem vagyok az. Hiszen nem csinálok mindent ingyen. A munkámért fizetned kell, ha személyre szabott és tartós támogatást kérsz. Nem önzetlen vagyok az ingyenes több száz oldalnyi anyaggal, hanem SORSTÁRS. A csoportban itt mindenki az ikerfelem, aki hasonló gondokkal küzd. Miért ne osszak meg olyan tartalmakat, amelyek tudom, hogy segíthetnek másoknak? Számtalan orvosnál és dietetikusnál jártam, akik tucatdiétákat nyomtak rám és ma is tele az internet sablon diétákkal. Ezek csak kárt okoznak és étkezési zavarokat, örökös jojozást akár sok tíz kilogramm között. Lefogynak emberek 40kg-ot és visszahíznak 42kg-ot. Így megy ez sok mindenkivel. Velem is így volt. Ezért mélyre kell ásni.
Mélyére ástam és megértettem, a módszertanomat könyvekben írtam le:
De
összességében a duciforradalom egy sorsközösség, ahol közös cél hajtja a
legtöbb embert: egy életfeladat végére akar pontot tenni. Le akarnak
fogyni. Mégis egy helyben toporognak. Ahogy ezt kifejtettem ebben a
posztban: https://www.duciforradalom.hu/l/a-legtobb-duci-egyhelyben-toporog/
Aki azt vallja, hogy nem akar lefogyni, mert egész életében elfogadta magát és a párja is így szereti, az is találkozott már élete során a kirekesztettséggel és az érzéssel, hogy meg kéne változni, de még tagadásban él vagy hárít vagy lehet, hogy tényleg nem érdekli az egészsége (ilyen is van). Erről írtam tegnap: https://www.duciforradalom.hu/l/megfelelesi-kenyszer-a-fogyas-iranti-vagy/
Hosszú
távú célom az életmód tanácsadásban olyan eszközrendszert adni ingyen
is és személyre szabottan is, ami hasznos és hangsúlyt fektet a duciság
lelki oldalára. Mert enélkül változni nem lehet.
A duciforradalom egy olyan "élet írta" állomás az életemben, ami pont azért érdekes, mert saját kövérségem 32 éves koromig egy örökös fájó pont volt és soha nem gondoltam, hogy 2017. július 19-én kiszállok a gurulós forgószékemből és dietetikusi pálya felé veszem az irányt. Kicsit szürreális egy kövér lány múltjára vetítve. De talán mégsem. Tapasztalataim teszik ezt kerek egésszé. Én értem, amit Ti átéltek. És ez nagyon sokat számít akkor, amikor egy könyvet vagy programot alkotok. Mert olyan szemmel készítem, mintha én lennék a célszemély. Hiszen a duciforradalom a saját kövérségi történetem gyereke.
Köszönöm, hogy részese vagytok és folyamatosan inspiráltok arra, hogy csináljam ezt addig, míg szükség van rá(m).