A tagadás művészete

Aki valaha küzdött túlsúllyal, élete során bizonyosan találkozott azzal a problémakörrel, hogy nem ártana leadni pár kilót (vagy sokat). Ez fakadhat belső változtatási ingerből (Te akarod), illetve gyökeret ereszthet abból a csonkból, hogy egész életedben piszkálnak ezzel (a szüleid, a párod, a barátaid vagy épp mindenki).

Nem hadi titok az, hogy a saját akarat által vezérelt változási szándék nyomósabb, mint az, amikor mások lelki terrorja által kell változnod (megszoksz vagy megszöksz).

Ha nem te akarod, hanem állandóan célkeresztben vagy a kövérség miatt, ezért külső behatások alapján vágsz bele a tervedbe, általában hosszú évek, évtizedek kálváriája kezdődik el. Hiszen nem te akarod ezt igazán.

Ám az sem óriási felfedezés, hogy a saját elhatározásból megkezdett életmódváltás sem áll szilárd lábakon. Sőt! Mondhatni a belső motiváció és a külső terror is nagyjából egyenes arányban hordoz magában céltalanságot.

Ha piszkálnak és ezért koplalsz, úgysem fogod a kitartásodat megőrizni. Ha viszont senki nem piszkál, hanem te magad kezdeményezed a változásokat, általában pont ezzel ütközöl falakba a környezetedben, illetve (és ez a nagyobbik baj) a mások elfogadása körvérséged irányába még visszahúzó erő is. Ha mások szerint így is szép vagy és nem kellene változnod, akkor te sem érzed égetően nagyon szükségét - még akkor sem, ha fizikai és lelki értelemben is zavar a túlsúlyod.

Kiindulási alapunk tehát az, hogy építkezzen az eltökéltség bármilyen alapkőre, mindenképp nehéz út áll előtted.

Egyébként nem kellene ennek így lennie, de harmadik tényezőként kapcsolódik be a saját akarat vagy külső kényszer mellé a rengeteg téves google információ a fogyásról, és hatványozottan rátelepszik mindenre az is, hogy egyáltalán nem ismered önmagad, a tested, a lelked, a helyedet a környezetedben. Egy egészséges komfortzónán belül feszegeted a határokat, de sosem lépsz át egy olyan "felhőbe", ami valóban a te önálló lelki fejlődésedet támogatná a fogyáshoz. Nem tisztázott sokszor a családdal sem, miért fontos ez neked és milyen segítséget vársz. Ha nem támogatók, nem értik. Ha nem értik, nem fektetted le a szabályokat, amiért mindenképp változnod kell - mindenki érdekében (egészség, boldogság, stb.).

Vagy az van, hogy nagyon támogatja a párod, a családod a fogyási terveidet, de folyton azt látják, hogy nem teszel érte igazán semmit - vagy csak rövid ideig és ez árnyékot vet a témára, illetve saját önértékelésedre is. Ezért egyedül érzed magad.

Vagy az van, hogy a környezeteddel nem beszélsz (nem tudsz beszélni) a duciságról és nem értenek meg téged. Ezért szintén egyedül érzed magad.

Ha ez mind nem lenne elég mélyen gyökeredző kudarcra ítélt tény, akkor beillesztem ide az EGO fogalmát is, ami az egészet körbe öleli az életedben.

EGO alatt nem önteltséget vagy beképzeltséget kell érteni, hanem a kövérséggel kapcsolatosan egy dacos hárítást, ami úgy vetül le benned, hogy senki ne mondja meg mit csinálj, mert te pontosan tudod - jobban mint bárki más. Ennek ellenére semerre sem haladsz, de ezt meg már nem látod jól, míg a külső szemlélők viszont tökéletesen átlátják.

Az EGO általában minden fogyási tervet leigáz:

• Te tudod, hogy miről nem vagy hajlandó lemondani a fogyás érdekében - mert szerinted nem kell róla lemondani (ego)
• Te tudod, hogy mindent jól csinálsz, de a tested a hibás, mert nem partnered ebben (ego)
• Te tudod, hogy mikor vagy olyan lelki állapotban, hogy megfelelő legyen az időpont a fogyáshoz (majd hétfő, majd holnap, most nem, majd...), ezért gyakorlatilag évről évre tolod ki a határidőt, segítséget viszont nem kérsz ennek megváltoztatásához (ego)
• Te nem hiszel a tudományos módszerekben, a szénhidrát rossz, hiszen ezt olvastad az interneten és minden más módszer hülyeség (ego)
• Te nem hiszed el, hogy eredményt el lehet érni koplalás nélkül, mert téged hizlal a szénhidrát, ezért számodra a léböjt, a saláta, a kenyér nélkül, liszt nélkül módszer, a kistányér a célravezető és kész (ego), de amúgy még soha nem próbáltál ki TARTÓSAN máshogyan enni, mert türelmetlen vagy
  
• Te azért nem tudsz fogyni, mert IR-es és/vagy Pajzsmirigy beteg vagy (ego), én viszont számos példát tudok mutatni az életmódprogramban arra, hogy ez mekkora önámítás - igenis lehet és tudnak is fogyni hormonális problémák mellett jó módszerrel (ami nem a 160g-os diéta)
  
• Ha felbukkan egy csodaszert kínáló cikk, rákattintasz, mert érdekel, annak ellenére, hogy már 30-at kipróbáltál, de úgy is mindig félre ettél mellettük (ego)
• Ha valamit nem tudsz tartósan csinálni kitartás hiányában, soha nem te vagy az oka (ego)

Általános probléma az ego jelenléte és az akarat hiánya mellett az, hogy önámításban élve másokat/mást hibáztatsz (okolsz) a kudarcodért.

Nagyon egyszerűen levezethető példa, ami mindenkivel előfordult már a fogyási kísérletek alatt és ez megszokott vezérvonal az életmódváltásokban:

• Elkezdesz egy programot, amely lefekteti az életmódváltáshoz szükséges alapszabályokat, tartalmaz egy étrend struktúrát. Jó a módszer, nem koplalsz, végre egészségesen étkezel - és nem bután vagy koplalva.
  
• Nagyon lelkesen elindulsz.
  
• Gyakori, hogy nincs mögötte sem célkitűzés (komoly önfejlesztő munka), illetve teljes elköteleződés sem (nem akarod eléggé).
  
• A fogyás eleinte nagyon szép, de mivel nem koplalsz, hanem életmódot váltva egészségesen étkezel, lassul a fogyás hétről hétre. Heti 0,5-1kg neked már nem elég.
  
• Ennek következtében a kezdeti hév hétről hétre csökken.
  
• A rendelkezésre álló életmódprogram eszközöket elkezded hanyagolni.
• Nem tervezed az étrendedet - mondván nincs időd vagy kedved éppen főzni.
  
• Már lemondod olykor vagy többször is a személyi edzést halandzsákkal - fáradtságra, túlórára, gyerekre hivatkozva.
• Már be-bekapsz nem odaillő falatokat étrenden kívül - mert megérdemled és ez az egy falat nem számat.
  
• Elkezded tehát a programot apró lépésekkel nem csinálni.
• Egy ponton teljesen abba hagyod.
• Az edző cuccot elteszed a szekrénybe, mert most nem igazán van időd edzeni, de tervezed, hogy újra visszamész, csak most van egy kis "más" prioritás. (Soha többet nem mész vissza ebben a programtervedben.)
• Már egyáltalán nem dobozolsz. Újra rendeled az ételeidet, persze úgy gondolod, hogy jó alapanyagokból és nem rossz ételekkel - csak annyira macerás már a főzés, hogy ez így könnyebb. De diétás a menüd.
• Kilépsz több facebookos életmódcsoportból is, mert zavarni kezdenek a főzős posztok, a sikerposztok. Nem akarod ezeket látni.
• Pár héttel később már ugyanazon a súlyon vagy (vagy pedig afelé kúszol vissza), ahonnan indultál.

Általánosan hibás gondolkodásmód:

Ha nem tartasz be egy módszert saját hibádból: félre eszel, nem csinálod, csalsz, szándékosan önszabotálsz, akkor az EGO okán nem magadat tartod ezért felelősnek, hanem keresel tovább egy újabb CSODAMÓDSZERT, ami majd BIZTOSAN segít! A hiba soha nem a módszerekben van, hanem benned. Mert egyiket sem csinálod.

Ezért felkeresel még egy orvost, meg még egyet, meg egy sokadig tanácsadót, coachot, pszichológust, hogy végre megfejtsd, mi a te bajod, amiért nem tudsz lefogyni.

Megmondom: Nem csinálod! Ezért kár pénzt költeni újabb és újabb orvosi konzultációkra, méregdrága lelki beszélgetésekre. Te kellenél hozzál, egy rád szabott, testednek és hormonális állapotodnak megfelelő étkezési rendszer, egy komoly életvitel változtatás, de pont magadat vonod ki a józan cselekvésből!

Egyetlen egy komplex módszertan segít a tartós fogyásban:

• mentálisan fel kell készülni az életmódváltásra és ehhez minden eszközt leírtam a 90 napos haditerv leckesorozatban
• amennyiben az útról letérnél, azonnal be kell avatkozz szintén a 90 napos haditervben írt módszerek alapján
• ha egyáltalán nem tudod, mit kellene tenned a siker érdekében, kérj segítséget
• tedd félre az egót és kezdj el foglalkozni azzal, miért sikertelen minden diétád