A túlélő program NÖVELI ÉS VÉDI a zsírraktárakat. Amikor az anyagcsere lassulás
bekövetkezik és a túlélő üzemmód aktív, megbízhatatlanná válik az
éhségérzetünk. Ez kettő végletbe csap át: vagy állandóan
éhes vagy, ellenkező esetben soha nem érzed magad éhesnek.
Az energiaellátási vészprogram eredménye pedig maga az ELHÍZÁS.
A szervezeted egyetlen módon nyerhet
energiát: TÁPLÁLKOZÁSSAL. ÉS!!! A sejtjeid egyetlen energiaforrásból jutnak
energiához KÖNNYEN: SZÉNHIDRÁTOKBÓL!
Ha olyan módszerrel próbálsz lefaragni a testsúlyodból, ahol a szénhidrátbevitelt csökkented számodra ideális szint alá,
akkor beindul
a
TÚLÉLŐ PROGRAM,
nekivágsz az eredményesnek tűnő LÁTSZAT FOGYÁSODNAK.
Ezzel pedig
fogyás
helyett jo-jo
effektusba
keveredsz
és a drasztikus
tápanyag/energiamegvonás miatt
nem zsírból, hanem izomból történik a kilók elvesztése,
majd maximum
fél,
esetekben
1 éven
belül
visszajön a leadott súlyveszteség (vagy
annál
több
is). Összkilóban ugyan azt
látod, hogy fogysz, akár
iszonyat mennyiségű, több tíz kilós fogyást is produkálhatsz látszat fogyás címén, mindeközben viszont a valóság az, hogy a zsírtömeged az sajnos nőni fog. VALÓS FOGYÁST úgy érhetsz
el,
hogy azt testzsír % méréssel folyamatosan vissza is tudod igazolni magad irányába, mert a helyes módszer alapján zsírból történő fogyással viszed
véghez az elhatározást.
Ha az étkezési
gyakoriságunk nem megfelelő, akkor a fogyásunk
megbukik. Erre az egy étkezési hibára igaz az, hogy amennyiben
ez rendben zajlik, akkor a többi hiba ellenére nagyobb az esélyünk a fogyásra
más hibák elkövetése esetén is. Átlag ébren töltött órák száma szerint kell
figyelembe vennünk a 3-4 óránkénti étkezési
gyakoriságot.
Étkezést
követően
az inzulinszint
a
csúcsát 1
óra elteltével
éri el.
Ha nem elégítjük ki azt a folyamatot, hogy az inzulinszintünk ne maradjon túl sokáig étkezés után - teljesen normális folyamat keretében - lecsökkent állapotban, vagyis az étkezési gyakoriság eltér a 3-4 óránként
közötti rendszerességtől, akkor életbe lép az, hogy a HORMONSZENZITÍV LIPÁZ NEM
LESZ
AKTÍV. Ez a hormon a zsírégető hormon, és nem lesz aktív akkor,
ha
az étkezésünk
túl gyakori vagy túl ritka.
A túl gyakori étkezés következménye
tudományosan: Táplálkozást követően a szervezet az energia előállítása (glükóz
égetése) mellett a raktározó folyamatokat helyezi előtérbe. Táplálkozáskor a
hasnyálmirigy inzulin termelése fokozódik. Az ún. lipoproteinek zsírsavakat
szállítanak a zsírszövetbe, amelyek a zsírsavakat trigliceridek formájában
tárolják. A triglicerideket a zsírsejt nem tudja felvenni, ezért a
zsírszövetben megtalálható lipoprotein-
lipáz (LPL) enzim előbb felszívható zsírsavakra és glicerinre bontja a
triglicerideket. Az enzim működését az inzulin serkenti. Tehát az egész nap
eszünk, nassolunk és folyamatosan sok az inzulin a szervezetben, akkor egészen
biztosan nem tudunk a zsírégetés irányába kerülni.
A túl kevés számú (ritka) étkezés következménye tudományosan:
Bekapcsol a túlélő üzemmód, mert a szervezet pánikol, tartalékolni kezd és nem
ereszti el a zsírraktárakban található "kincseit".
Ha elkövetjük azt a hibát, hogy TÚL SOKSZOR
VAGY TÚL KEVÉSSZER ESZÜNK, akkor a LIPOPROTEIN
LIPÁZ aktivizálódik. Ez a zsírraktározáskor aktív. Ha tehát a gyakoriságunk
nem megfelelő, akkor a fogyásunk megbukik. Erre az egy étkezési hibára igaz az,
hogy amennyiben ez rendben zajlik, akkor a többi hiba ellenére nagyobb az
esélyünk a fogyásra más hibák elkövetése esetén
is. Átlag ébren töltött órák száma szerint
kell figyelembe vennünk a 3-4 (5)
óránkénti étkezési gyakoriságot.
A folyamatos evéssel arra kényszerítjük a
szervezetet, hogy folyamatosan inzulint termeljen, a hasnyálmirigyet nem
hagyjuk pihenni. Túl sok tápanyagot kell megemészteni. Állandóan dolgozik a
gyomor, az epe, a vékonybél. És a magas inzulinszint akadályozza a zsírégetést. Ezt láthatod a 2. ábrán.
Ha pedig azt a hibát követjük el, hogy túl
ritkán eszünk, a fent említett folyamatok következtében nem tud aktivizálódni a
zsírbontásért felelős folyamat, a szervezet vészjósló üzemmódja bekapcsol,
tartalékolni kezd és foggal-körömmel ragaszkodni fog a zsírraktárak
tartalmához. Ezt vezeti le a 3. ábra.