Hogyan vedd rá magad arra, hogy levedd a rózsaszín habcsók világod napellenzőjét?
Mondani
szokták rózsaszín napszemüveg... és ez nem csak jó lehet, hanem az
önámítás pink vakálarca is, ha nem úgy tekintesz magadra, ahogy kellene.Gyakran
mondták nekem: kövér vagyok. Tudtam, viseltem, nem esett jól, mégis
cipeltem tehetetlenül az én kis zabamennyországomban."Ne bántsatok, ti ezt nem értitek!" - hangzott el tőlem annyiszor, de annyiszor.Segítséget kértem, de egy dolgot kaptam: "Ne egyél..."Rendben. Akkor nem eszek, ti meg hagyjátok békén.Feldobtam a pink glassomat és bezabáltam. Mert azt hittem, nekem ez jár, hiszen állandóan csak bántanak.
Szóval mit lehet tenni, ha az agyadat felülírja a rózsaszín 50 árnyalata?
Senki nem mondta meg. Csak adtak egy étrendet, hogy edd ezt. És én megettem. Meg még mást is ettem. Jó sok mást is.Senkit nem izgatott, miért eszem, mi tőről fakad.Kezembe
vettem a gyeplőt, mert nem akartam színvak lenni többé. Coach lettem és
semmi más nem érdekelt benne, csak az, hogyan programozzam át az
akaratomat.
Mivel kell foglalkozni?
Környezeted, azaz a támogatói közeg, akik általában a legnagyobb
hátráltató tényezők, mert sosem kommunikálod, valójában mit vársz tőlük.
Azt hiszed, ők ezt tudják. Nem, sajnos nem tudják. Inkább szenvedő
alany szerepben ellenszeleid, legjobb szándékuk ellenére is!
Céljaid.
Az nem cél, hogy le akarsz fogyni. Miért akarsz? Mi nem jó? Mi zavar?
Mivel tudod jobbá tenni? Hogyan éreznéd jól magad? Mi fáj? Erre építs!
Egy hétre, egy hónapra, 90 napra, 1 évre, 3 évre. Nézz szembe azzal, ki
akarsz lenni!
Tedd
félre az egódat. Ami nem működik, ahhoz ne ragaszkodj. Megveheted az
ezredik hazug, drága táplálékkiegészítő csomagodat. Pont annyit fog
érni, ameddig nem kerül be a szekrénybe, azaz hamar száműzve lesz, mert
rohadtul haszontalan. Nem fog segíteni.
Dokumentálj,
ne csak számokat. Magadat vizsgáld! Mikor mit teszel? Mikor mire
reagálsz rosszul? Mi fejt ki stresszt? Mikor nyúlsz ételhez? Ki és mi
okozza a kényszeres cselekvést, hogy mindent kajával oldj meg?
Légy őszinte! Ha hibázol, lásd a fejlesztendő területeket. És merj is tanulni önmagadtól!
Azt
hiszem, ezek a gondolatok tartották bennem leginkább a lelket az elmúlt
5 évemben. Számtalanszor megbotlottam a motivációmban. Bármennyire fura
is ezt hallani, hiszen ti alapvetően azt látjátok, hogy végig
meneteltem ebben a pár évben a kiinduló ponttól mostanáig, de higgyétek
el, hogy én pont ugyanolyan nehéz pillanatokon vagyok túl, mint ti is.
És
az én rózsaszín napszemüvegem az bizony jó nagy volt, rendesen
eltakarta a való világot körülöttem. Belepett engem a sok kaja, amit
azért tömtem magamba, hogy ne kelljen tudomást vennem a
boldogtalanságomról.
És
itt vagyok ma. Leginkább a lelki fejlődésemért csináltam az egészet,
hogy kimászhassak az önámításból, az örökös kudarcokból, az
önsajnálatból, a kilátástalanságból. Van olyan ember, akit a saját
kövérsége egyszerűen betemet, mert nem akar kövér lenni, mert rohadtul
nem akar kövéren élni. De megbénít, néha mozgásképtelenné tett engem is.
Mintha valami öntudatlan állapotba kerültem volna, amiből egyszerűen
nem tudtam kimozdulni. És igen, ma egy kicsit haragszom magamra, hogy
nem volt elég önszeretetem, ami segített volna rajtam.
Legnagyobb
ellensége az embernek mindig önmaga. A hiedelmek, az önértékelés, a
boldogságtudat hiánya, a gyengeségek felerősítése elfedi azt a bájt és
erőt, ami bennünk rejtőzik.Le
kell vetni a rózsaszín napszemüveget és reálisan kell nézni önmagunkat.
Kritikus vagyok. Magammal és másokkal is. Talán kicsit negatívum, de
azt vettem észre, hogy amikor látok egy nagyon erősen túlsúlyos lányt a
hamburgerező előtt orrig majonézesen, cukros kólával, akkor kiáltanék:
ne tedd, állj meg, fordulj vissza, mert egyszer ez nagyon fog fájni.
Aztán bele gondolok: neki már most is fáj, ahogy nekem is fájt. Pont
ezért ettem. S talán pont ezért eszik ő is. Mert még nem érzi, hogy elég
erős változtatni.
Pedig mindenkiben ott van az erő. Az az erő, ami képes mindent megváltoztatni.
2017.
januárja óta mostani életszakaszomban érzem azt először, hogy végre
tudom milyen boldognak lenni. Azért, mert szeretem magam, azért, mert
szeretnek engem, azért, mert hagyom, hogy szerethessenek és hagyom, hogy
szerethessek. Vannak hibáim, lesznek is. Épp most is újabb műtétre
készülök, tele vagyok hegekkel. Sosem leszek olyan, mint régen. De mégis
szeretek magamra nézni, mert tudom, hogy így sokkal jobb élni. Nem
tökéletesen, hanem kiegyensúlyozottabb lelki állapotban.