A kitűzött célunk a fogyás?

Bármennyire is egyértelmű a plusz kilóink száma, az egyik legnehezebb tényező szembe nézni azzal, hogy változtatnunk kellene. A kövérség olyan állapot (az orvosi fogalmak között gyakran betegségként is szerepel), amellyel minden ember képes együtt élni addig a pontig, amíg nem történik valami, ami szembesít a valósággal.

Sok féle módon tudunk szembe nézni önmagunkkal.

A legjobb verzió az, amikor a tükörkép vagy épp a ruhaméret üzen nekünk: nem vagyunk túl jó formában. A legrosszabb felismerés pedig az, amikor egészségügyi szempontoktól vezérelve külső hatások által érkeznek figyelmeztető jelek.

Gyakran hallják tőlem az mentorprogramosaim: "Addig könnyű a helyzeted, amíg nem nehezíti a fogyásodat egészségügyi probléma". Ez pedig nem #bullshit. Ez a valóság, kár az önámítás.

Azért beszélek már most az elején az önámítás fogalmáról, mert az egyik legnagyobb tévútra terelő állapot maga a tagadás, amikor azt gondoljuk, hogy "nekünk jó így", "minket elfogad így a párunk", "mi egészségesek vagyunk", "nincs akaraterőnk és kész", "az életmódváltás drága", "nekünk erre nincs időnk", "most a munkám lefoglal".

Elárulok egy óriási titkot: Olyan soha nem lesz, hogy épp ideális az időpont a fogyáshoz. Ha erre várunk, akkor sosem indulunk el. Az élet ugyanis nem vár ránk, nem válogat a terhek tekintetében, nem ad felmentést kötelezettségek alól, nem hagy ki a sorból bennünket sem semmi alól. Mindig lesz olyan, hogy túl sok a munka, mindig kell foglalkozni a gyermekünkkel, mindig lesznek családi konfliktusok.

Mindig minden fontosabbnak tűnik önmagunknál, ezért képesek vagyunk évekig, akár évtizedekig a sor végén menetelni úgy, hogy mindenki mást boldoggá és elégedetté akarunk tenni: a családtagjainkat, a főnökünket. Csak épp arra nem kerítünk elég figyelmet, ami annak lenne a kulcsa, hogy kiteljesedett, boldog életet tudjunk mi is élni.

Az életmódváltás nem kor kérdése. A fogyás nem azon múlik, hogy hány évesek vagyunk. Nincs köze a változókorhoz, sem a hormonális problémákhoz. A kövérség azért lép az életünkbe 95%-os arányban, mert rendszertelen életet élünk, nem figyelünk oda az étkezésre, aktivitás nélkül létezünk és nem törődünk magunkkal. Az az 5%, amikor bármi más a kiinduló ok (pld. egy szteroidos kúra miatti hízás) is kezelhető.

A gond az, hogy mindenki abba az 5%-ba képzeli bele magát: azaz indokot, bűnbakot keresünk a kövérségre. Ezért 120 kilósan  elrohanunk mindenféle orvoshoz. Nagy túlsúlyoknál magától értetődő szinte, hogy lesz eltérés a cukoranyagcsere frontján, az endokrin rendszernél, hormonrendszernél. A diagnosztizált betegségek pedig felmentő érvként szolgálnak számunkra, megnyugvást kapunk általuk arra, hogy nem mi vagyunk a hibásak. Ez pedig a legnagyobb tévedés. Mert ezek a betegségek javarészt azért alakulnak ki (például 2-es típusú cukorbetegség), mert féktelenül fogyasztjuk a finomított élelmiszereket, a cukrozott és ízfokozókkal dúsított ételeket, a cukros üdítőket, a desszerteket, a süteményeket nem törődve a következményekkel. Legtöbbször este hódolunk a nagy kajálásoknak, de napközben sem vetjük meg a cukor tejszínhabos, szirupos lattékat és a rendelt somlóit.

Ha pedig valamilyen oknál fogva észbe kapunk, akkor segélykérően lapozzuk fel a google oldalakat és ostobábbnál ostobább fogyókúrákat próbálgatunk, sanyargatjuk a testünket, indokolatlanul kivonjuk a szénhidrátot, levisszük a kalóriákat 1200-ra. Ehhez választunk egy edzőtermet, ahová eljárunk heti 5-ször. És persze megrendeljük a táplálékkiegészítő csomagunkat, mert majd ez lesz a kiút az egészből. Tartjuk ezt 2-4-6-8 hétig, a legmasszívabbak akár tovább is. Aztán a test lázadni kezd, mert elfárad és arra kezdi ösztönözni a hormonokat, hogy kényszerítsenek éhségre. Érthető nyelven a fogyókúráink első pár hete után zabálni kezdünk és a leadott 10 kilónk fele annyi idő alatt visszaköszön, mint amennyi idő alatt le tudtuk dobni.

Ezt éveken keresztül váltakozva csináljuk, 5 év múlva már nem 120, hanem 145 kiló a súlyunk és okolunk ezért mindenkit, mindent, csak épp saját magunkban nincs egy kemény elhatározás: valamit másképp kellene csinálni, másképp kellene elindulni, hogy ne ugyanott lyukadjunk ki újra, meg újra, meg újra.

Ezt akár önmagamról is írhattam volna, mert mintapéldánya voltam ennek a folyamatnak. Évekig fogyókúrázva híztam, gyarapodtam egészen 170 kilóig, miközben minden vágyam az volt, hogy végre lefogyjak.

Mi a fogyás szupertitkos haditerve?

1. Egyél eleget, alapanyagcseréd felett, tényleges energiaszinted alatt 15%-kal, azaz az alapanyagcseréd és az egész napi tevékenységedhez szükséges energiaszint közötti kalóriasávban. A fogyás 80%-a ezen múlik. Igen, a 80%-a.

• Meg foglak tanítani arra, ez mit jelent pontosan.
  

2. Először tanulj meg maradéktalanul helyesen táplálkozni és csak akkor kezdj mozogni, ha ez már hibátlanul megy. Egyszerre csak egy területet szabad megváltoztatni, arra koncentrálni, tökéletesen kialakítani benne a rendszert és ha ez sikerült, akkor lehet tovább haladni az útvonalon.

4. Ne pár hétben gondolkodj! Egy agyoncseszegetett anyagcsere számára 4-12 hét is szükséges ahhoz, hogy fellélegezzen az örökös sanyargatás - zabálás periódusaiból. Ezért nem mindenkinél látványos az eredmény az elején. Ezen a ponton dől el, hogy valaki marad örökös fogyókúrázó, vagy végre életmódváltó lesz belőle.

• El fogom magyarázni, miért éri meg hosszú távon életmódváltónak lenni!

5. Ha eddig nem tudtál tartósan eredményt elérni, esetleg mindig visszakúsztak a leadott kilók, akkor merj szembenézni a ténnyel: nem csináltad jól. Ezért be kell látnod: változtatnod kell. Itt az ideje annak, hogy félretedd a meggyőződéseidet, amelyek soha nem vezettek olyan eredményekre, amelyekkel elégedett lehetnél.

6. Ha unod, hogy mindig, örökké azzal kell foglalkoznod, hogy fogynod kell, akkor be kell vallanod saját magadnak is, hogy egyedül nem igen boldogulsz ezen a területen, talán pont azért, mert ragaszkodsz elvekhez, amelyek nem működnek. Ilyen például a szénhidrátparád, az alacsony kalóriás diétáid, az este 18 után történő nem evés. Ha ezek működnének, akkor már lefogytál volna. De nem fogytál le vélhetően, különben nem olvasnád a posztomat. Ha pedig olvasod a posztom, akkor megoldást keresel. Ha megoldást keresel, akkor egyedül nem megy. Ezért itt az ideje teljesen átkeretezni a fogyásról alkotott gondolataidat és eldönteni: idén le akarsz végre fogyni vagy sem?!

• Megmutatom, a legtöbben milyen téves utat jártok be és mi a helyes út!