Hogyan mertem belevágni a KETO-ba? - az önismereti utazás mellékhatása

2019.04.10

ÖNISMERETI UTAZÁS

Önismeret tekintetében mind mentális, mind fiziológiai szempontokat is értek. Jellemzően a túlsúlyos emberek egyikkel sincsenek kölcsönhatásban, vagy legalább is kevésbé van szoros kötelék önmagukkal és a testük működésével. Ezt nem szemre hányom, hanem tapasztalataim okán be is vallom, hiszen én sem ismertem igazán sem önmagam, sem pedig a testem. Ez nem szégyen, minden kövér ember először kövér, majd ezután jön rá arra, hogy ebben nem jó élnie. Az élethelyzet megváltoztatása sosem késő, bármikor érezhetjük azt, hogy romboló életformánk tetőfokán állunk.

Az elmúlt 2 év során rá kellett döbbennem, hogy pont ez a felismerés hiányzott az én nagy ÁTTÖRÉSEMHEZ, amit ma már igazi önvádak mellett élek meg. Az önvád mögött pedig csak az húzódik, hogy miért tartott ilyen sokáig az elhatározásom és miért nem léptem jóval korábban. Az elvesztegetett éveket soha nem kapom vissza, ezért ma már úgy élem az életem, hogy minden egyes napon megragadom a lehetőségeket és nem szalasztok el olyat, ami akkor ott nekem igazán fontos és időm engedi.

Önismeret mentálisan

A túlsúlyosok esetén tekintsünk el attól az esettől, amikor valaki elfogadja saját kövérségét és békében tud vele élni. Ők egy másfajta életfelfogásban élnek, amely legalább annyira valós, mint amennyire tagadás is egyben. Önbizalma bárkinek lehet, nem súlyfüggő. A kövérség az én felfogásomban esztétika, egészség és lelki harmónia együttes problémájának fennállása. Így azok, akik jól érzik magukat kövéren és az elfogadásért kampányolnak, nem jó helyen járnak. Én elfogadhatatlannak tartom a kövér testet a vele együtt járó egészségügyi kockázatok miatt és azért, mert az egyetlen egy életünkben véleményem szerint a maximumot kell kihozni magunkból - mondom ezt úgy, hogy 12 évig nem tudtam eljutni 1-ről a 2-re fogyást tekintve, tehát nem álszent vagyok, hanem sokkal okosabb és felelősségtudóbb, mint sok évvel ezelőtt. Senkit nem ítélek el, aki másként gondolkodik, de gondolataim nekik nem adnak pluszt. Én csak azokhoz szólok, akik szeretnének tenni a testi és lelki egyensúlyukért.

Aki szeretne változtatni egy olyan életmódon, amely számára nem komfortos, tehát fájdalmakkal él, egészségügyi paraméterei már kórosak vagy abba az irányba tartanak, ehhez pedig szociális élete is csorbát szenved, bármikor meghozhatja a döntést, hogy lelki stabilitását el tudja érni.

Egyfajta kulcsot kell megtalálni a testünkhöz, a hormonjainkhoz és ezen az úton át juthatunk el a mentális örömökhöz is. Előbb tehát fiziológiai rendet kell teremtenünk, hogy valós változást tudjunk beépíteni a mindennapokba.

Nagyon sok idő telik el az életmódváltás első napjától addig a pontig, míg valakinek már ösztönből be van építve minden a tudatába és nem feladatnak tekinti, hanem normának az egészséges életvitelt. Amíg ez a beidegződés még nem rutinokra épül, amíg még nem természetes számunkra, addig mesterségesen kell előidézni minden egyes napunkon azt, hogy a lépéseket megtegyük.

Vallom, hogy kövéren az első és legfontosabb fegyverünk mindenekfelett a tervezés és célterv beillesztése a heteinkbe. "ToDo" feladatoknak hívom ezeket. Tapasztalatból tudom, hogy ha valaki ezeket nem használja napi szinten, akkor nem tesz meg mindent. Van, aki imádja és beleszerelmesedik az önmagára fordított tervezésbe, van akit nem tudok meggyőzni ennek fontosságáról. Pedig hiszem és látom is, hogy milyen különbségek vannak életmódreformerek között a tekintetben, hogy valaki használja az eszközöket vagy nem - hangsúlyozom, kezdő, duci életmódváltókról beszélek.

Mi tartozhat bele egy ToDo listába?

1. Céltábla - céltervezés

A céltábla egy "haditerv" arra, mit szeretnénk elérni, ennek milyen lépései és eszközei vannak. Gyakorlatban is megéltem, hogy az írott szónak súlya (és nyoma) van, amely időről időre áttekintve melegen tartja a motivációt és nem engedi azt csitulni. A céltábla állhat több szegmensből is. Több álomból is, amelyek összefüggenek egymással vagy tartalmazhat csak egy fókuszált feladatot: például a fogyási tervet. Nekem így indult. Aztán ahogy haladtam az úton, rájöttem, mennyi olyan álom bukkant fel a semmiből, amely fogyásomnak hatására született meg, ezért az én céltáblám ma már életem több területét is taglalja, amelyek valamilyen módon egymáshoz kapcsolódva adnak feladatokat és eszközöket a kezembe. Érdemes a céltáblánkon kulcsszavakkal egy célfát rajzolni, ahol láthatóak a sarokpontok és érdemes naplót vezetni, amelynek első fejezete a céltervünk területét boncolgatja. Nekem az ötletet erre az "Extreme makeover - weight loss edition" c. amerikai valóságshow adta az, ahol a fogyni vágyók 365 napját 90 napos blokkokra osztják, így 4x90 napra bontják a célokat és 90 naponta van státuszolás, majd a következő blokkra újabb ütemezés és cél kitűzése. Életmódprogramosaim örülhetnek, mert számukra a napokban készül el az ehhez kapcsolódó tervező füzet. Ha az ember ilyen 90 napos időszakokra tervez, sokkal átláthatóbb és kevésbé ijesztő a teljes feladat. Hiszen egy projektet egész évre megtervezni nagyon nagy falatnak is tűnhet, de ha részfeladatokra vagy részidőszakokra van ez osztva, sokkal könnyebben teljesíthető és ami nagyon fontos, finomhangolható. A 90 napok ugyanis arra is szolgálnak, hogy figyeljük a testünket, a lelkünket, a környezetünket és tudjunk változtatni, újra tervezni, átgondolni dolgokat, tehát kontrollt helyezhetünk a blokkjainkba.

Szerintem egy tartós túlsúly esetén számos kérdéssel nem vagyunk tisztában, még ha így is gondoljuk. Sőt, legtöbbször azt hisszük, hogy mindent tudunk, de a legtöbb velem együtt fogyó lány arról számolt be, hogy a számukra készített önfejlesztő munkafüzet számos kérdésben gondolkodásra kényszerítette őket és rávilágított olyan pontokra, amelyekre addig még igazán nem is figyeltek. Ezért van jelentősége annak, hogy a fogyást ne abból a szögből közelítsük meg, hogy egyél kevesebbet és mozogj többet, hanem koronázzuk ezt meg azzal, ami a legfontosabb: önképünk és világunk igazi megismerésével.

A fogyási lendületek ugyanis pont ezen buknak el. Mindenki lelkesen indul, kitartó, aztán egy ponton ismét kudarcot vall, győz a diéta megszegése, a sportolás hanyagolása, és a pusztító életforma (zabálás) ismét tombol. Ez azért van, mert nincs mögötte eszköz használat, nincsenek napindító fókuszpontok kimondva, hiányoznak megfontolt célfeladatok, nincs napló vezetés, nem figyeljük a testünket és nem vagyunk tisztában saját magunkkal. Közgazdászként számos olyan pénzügyi területen is alkalmazott módszertant vezettem át az életmódváltásomba, amelyek bebizonyították, hogy feltérképezni magunkat óriási segítség. Felületesen, átgondolatlanul cselekszünk legtöbbször és nem kukkantunk be szokásaink miértjei mögé. Pedig, ha ismerjük az erősségeinket, a gyengeségeinket, a folytonos megrekedéseink okait és a lehetőségeinket is felmérjük, mikromenedzselést tudunk eszközölni saját életünkön a legapróbb részletekig.

2. Naplózás

Nem is gondolnánk, mennyi mindenen átsiklunk, amelyek problémaforrások. Tinédzserkorunkban mi lányok gyakran vezettünk naplót. Nekem legalábbis több is megtelt, amibe feljegyeztem kislányos élményeimet, vágyaimat és azokat olvasgatni is szerettem. Valamiért ebből kinövünk sokan, pedig pont felnőttként lenne igazán értelme feljegyezni fontos dolgokat, mert ezekben az életszakaszokban már sokkal érettebben és kiforrott személyiséggel tudunk átgondolni élethelyzeteket. Naplózás alatt nem azt értem, hogy regény méretű vallomást írunk az érzelmi életünkről. Az lenne igazán fontos, hogy problémáink vagy megoldandó feladataink esetén figyeljük az érzelmeinket, a tetteinket, a testünk reakcióit, mert ezek rávilágítanak arra, hogy mely szituációkban mit, miért és hogyan teszünk ösztönből. Mi, miért és hogyan hat ránk. Mi, miért vált ki belőlünk érzelmeket. Ezek mutatták meg nekem például azt, miért fordulok állandóan az ételhez. Tudatosan figyelni kezdtem, hogy milyen hatások érnek, ami miatt evés kényszer tör rám, milyen ételt kívánok akkor és mi történik alatta, utána. Rengeteget tanultam saját magamról attól, hogy komolyan és tudatosan kezdtem el magamat vizsgálni. Ráfókuszáltam az evészavaromra és hamar meg is tanultam, milyen helyzetekben hogyan reagál az elmém. Megfejtettem saját evészavarom kiváltó, felbujtó okait.

3. Check listák

Hajlamosak vagyunk elveszni a részletekbe és hanyagolni bizonyos dolgokat. Én hamar rájöttem, hogy az életmódváltás számos apró lépését csak úgy fogom tudni követni, ha azt sorvezetővel biztosítom. Így születtek meg a "ToDo" feladataim, amik segítségével minden napra/hétre meghatároztam a szükséges lépéseket és azokon végig mentem. Nem érdekelt, hol vagyok, milyen feladatom van, az én listám mindig ott volt a naptáramban és szorgalmasan pipáltam. Nem volt nyűg. Mert megtanított új szokásokat beiktatni az életembe. Eleinte bázis volt és biztonságot adott, hogy semmit nem hagyok ki, amit meg kell tennem. Óhatatlan ugyanis, hogy egy gondosan megtervezett nap során ne jöjjön valami váratlan plusz (akár a főnökünktől), ami boríthatja az egész napot vagy annak bizonyos részét. De a listáimnak hála sosem merült feledésbe semmi, mindig tudtam nap végén, mit valósítottam meg és mit nem. S egy-egy elmaradt feladatot hogyan tudok pótolni, átütemezni. Semmit nem engedtem "elveszni". Ez a kontroll egész életemben hiányzott a testsúlyszabályozásomban és hamar ráébredtem, hogy erre szükségem van, amíg nem rutin minden feladat. A mai napig vannak listáim, annak ellenére, hogy számos lépés már rutin.

4. Naptár és sarokpontok

A listák megtanítottak arra, hogy feladataim között a legfontosabbak legyenek sarokpontok. Bebetonozott pontok, amelyek köré kell csoportosítanom minden mást. S el kezdtem használni a fontos és sürgős kategorizálást, hiszen az életmódváltással plusz feladatokat iktattam be az amúgy is mozgalmas életembe. Posztit mániám értelmet nyert. Végre használhattam a színes-szagos öntapadós papírdarabkákat és csoportosítottam őket fontos és sürgős; fontos, de nem sürgős; nem sürgős, de fontos; nem sürgős és nem fontos kategóriákba. Egy mozulattal bármit képes voltam előre sorolni, háttérbe sorolni, így tanultam meg priorizálni ÖNMAGAMAT az életembe első helyre. Így jöttem rá ugyanis arra, mennyi mindent megtettem akár másoknak, míg a saját feladataimat félbe hagytam, elodáztam. Ennek ma már nyoma sincs. Megtanultam nemet mondani, ami nagyon fontos.

5. Támogatói rendszer, motiváció

Amikor azt kérdezi tőlem valaki, hogyan lehet motivációt nyerni az egész fogyási folyamathoz, akkor nagyon tágra tudom nyitni a kezem, mert ez a kérdés összetett választ igényel. A fogyás szereplői mi vagyunk, de életünkben nem mi vagyunk az egyedüli szereplők. Családanya, feleség, nagymama, dolgozó nő, gyesen lévő kismama. Mindannyian képviselünk valakit, akihez rengeteg szociális, párkapcsolati tényező kapcsolódik még. Ezeket rengeteg kérdés övezi, amelyeket nagyon sokszor nem teszünk fel magunknak. Ezért ha az evéssel összefüggő tervek mellett szeretnék elköteleződni, akkor azt is meg kell vizsgálnunk, hogy ebben ki tud támogatni, milyen embereket kell esetleg elengedni az életünkből, milyen akadályokat görget elénk a munkahelyünk, a párkapcsolatunk, az életvitelünk. Ezeket is leggyakrabban kihagyjuk a "fogyókúra" alatt. Holott bázisa közvetlen környezetünk annak, hogy képesek vagyunk-e megfelelően koncentrálni a küldetésre. Megint csak arra kanyarodunk rá, hogy önismeret szükséges saját belső hangunk és a világban betöltött szerepünk értelmezésében is.


Önismeret fiziológiai - táplálkozási - tényekkel

Mondhatnám úgyis, hogy az életminőségünk skáláját kell ismernünk. Az egészség és az életminőség egyenes arányban erősítik és gyengítik egymást. Az egész testünk jó állapotban tartása kapcsolatban áll minden sejtünkkel, szervünkkel, a belső egyensúlyunkkal. A szervezetünket külső és belső hatások is érik nap mint nap. Ez értendő akár a táplálékra, de akár a stresszre is. Mindkettő hat belül. Ezért életmódunk alapvetően határozza meg azt, hogy milyen a hormonális állapotunk. A kövérség alatt legtöbbet érzett állapot a jóllakottság, amely sokszor túlevéssel párosul. Ez nagyon nagy probléma. Így alakul ki a kövérség. Folyamatos túlevéses jóllakottság alatt a belső egyensúly felborulhat és az elhízás számos rizikófaktora következményként csapódik le: zsírpárnák a testünkön, állandó éhségérzet, inzulinproblémák, pajzsmirigy elváltozások, női ciklus romlása, immunrendszer gyengülése, lelki problémák, stb.

A testünknek alapvető igényei vannak. Ahhoz, hogy jóllétet érezzünk, támogatnunk kell több fronton. Egyrészt a szervezet működését segíteni kell olyan élelmiszerekkel, amelyek megfelelő tápanyagokban gazdagok és ízfokozóktól, adalékanyagoktól, hozzáadott cukortól mentesek. Ezen felül elegendő időt kell szánni regenerálódásra, pihenésre, alvásra. Illetve elengedhetetlen a testmozgás. Ez a hármas kombináció úgy érhető el, ha mentálisan is felkészültünk a változásra.

Korábban egyértelmű véleményem volt az, hogy az egészséges táplálkozás a tankönyvekből tanult, tudomány által is elfogadott módszertan alapján érhető el kizárólag. Ez nagyjából 55% szénhidrát, 30% zsír, 15% fehérje. Az elmúlt 2 év során egyre több fronton szereztem tapasztalatot, ami nyitotta a látásmódomat és ma már nem látom ennyire feketén/fehéren az egészet. Egyfajta nyitottsággal is kell állni e tekintetben a világra, mert legtöbbször hallomásból alkotunk véleményt és hiányzik mögüle a saját tapasztalat. Nagyon sok kérdés érkezett hozzám az utóbbi 2 évben és azonnali vészkiáltást hallottatok tőlem, ha az általam javasolt módszeren túl szerettetek volna információt kapni, mert csak ebben hittem, vakon.

Eredményeim alapján egy dolgot ki tudok jelenteni: Minden tudatos, számolós módszer sokkal eredményesebb annál, mint ha zabálunk és nem figyelünk oda egyáltalán a táplálkozásra.

Tehát magától értetődő, hogy egy kalória sávba szorított táplálkozási minta eredményes lesz szemben a "hasra ütött" nagy mennyiségekkel és a kontroll hiányával. Ha az evés mögé helyezünk egy kalórián és makrózáson alapuló módszert, akkor az fogyáshoz vezet - ha tényleges energiaszint alatt hagyjuk az étkezést. Ez törvényszerű. Mint az is, hogy ha viszont ész nélküli koplalásban vegetálunk, ami már abban is kimerül, ha jóval alapanyagcserénk alatt táplálkozunk, akkor ez nem vezet tartós sikerhez. Ma egy túlsúlyos ember alapanyagcseréje nehezen megy 1200 kalória alá (egy 100+ súlyú hölgyé ennél jóval magasabb legtöbbször). Mégis nagyon sokan 1000-1200 kcal körüli diétát folytatnak/javasolnak 100+ testsúlyra, aminek bizonyosan van gyors eredménye, de nagyon nagy esélye van ezáltal a visszahízásnak is, mert fenntartani ezt nem lehet hosszú távon. Márpedig egy túlsúlyos esetén rövid távú fogyás nem létezik egészséges keretek között. Erre idő kell, tudatosság kell és türelem kell. A visszahízás még távoli is ebben a kérdéskörben, mert visszahízni csak fogyás után lehet, s jelentős (sokszor indokolatlan) kalória deficit mellett az a tapasztalat, hogy néhány hétnél, (jó esetben) hónapnál tovább nem tart a kitartás és értékelhető fogyás emiatt nem is keletkezik. Ergó, visszahízás sincs, mert fogyás sem volt nagyon.



Mit tudok ma a tápanyagokról?

Szénhidrátoknak nevezzük azokat az összetevőket, amelyeket a szervezetünk egyszerű cukrokra bont le és ezek elégetéséből energia keletkezik. A mai táplálkozási kultúrában nagyon sok szénhidrátot fogyasztunk. Ennek egyik egyenes következménye a túlsúly kialakulása. Szénhidrát minden gyümölcs, zöldség, gabona, cukor étel vagy ital formában is.

Fehérjék alkotják a sejtjeink fő építőanyagát. Fehérjeforrások a húsok, halak, hüvelyesek, tejtermékek jelentős része.

A zsírok mumusként kikiáltott tápanyagok. Nagyon elterjedt közhiedelem az, hogy a zsírszegény étrend a legegészségesebb. Gyakori, hogy tévhitek miatt nagyon fontos zsírsavakat is megvonunk magunktól. Miközben a zsírok étrendünk jelentős elemei, fontos anyagokat nyer belőlük a szervezet. Legfontosabb szerepük a jó minőségű energiaszolgáltatás. Zsírok közé soroljuk az oliva olajat, kacsa és egyéb zsírokat, vajat, szalonnaféléket, olajos magvakat és a tejtermékek egy köre is zsírban gazdag.


Mi a véleményem ma a táplálkozási módszerekről?

Természetes folyamata életmódváltásomnak az, hogy tanulok és tapasztalatot szerzek a legtöbb tápanyagunkról és az étrend összeállítási módszerekről. 2 évvel ezelőtt több ezer kalóriát fogyasztottam naponta, amelyek kemény pufferként jelentek meg a testemen, így lettem extrém elhízott.

___________________________________________________________________

Az első 2 évben saját módszeremmel indultam el, ami így nézett ki:

Voltam vegán; iktattam ki tejet&glutént; ettem húsmentesen; legtöbb hónapot pedig egy kiegyensúlyozott (magas szénhidrát, kiegyenlített fehérje&zsír fogyasztás mellett) számolós módszertanra épülő étrend alapján csináltam végig. Azt már az elején tudtam, hogy ki kell iktatnom a cukrot, a fehér lisztet, az ízfokozókat, a tartósítószereket, a hozzáadott cukorral bíró élelmiszereket, a cukros üdítőket, a mesterséges édesítők jelentős részét, a finomított&félkész termékeket. Ehelyett előnyben kell részesítenem a zöldségeket, a gyümölcsöket, a húsforrásokat, a tojást, az olajos magvakat, az oliva olajat, a gabonákat (köles, bulgur, hajdina, kuszkusz, basmati rizs, quinoa), a növényi tejeket. Ezek alkották étrendemet. Fő bázisa mindennek a zöldség volt.

___________________________________________________________________

Először igénybe vettem mindenféle táplálékkiegészítőt, zsírégetőket, anyagcsere fokozókat, vízhajtókat, nagyon nagy mennyiségben használtam a protein porokat. Ezekről megoszlik a vélemény és saját szempotomból is vannak ellenérveim és pozitív javallataim.

Tény és nem lehet ezzel vitatkozni: a táplálékkiegészítők önmagukban semmit nem érnek, ha nincs mögöttük egy tudatos életvitel. A zsírégető nem fejt ki hatást, ha közben zabálunk és nem sportolunk. Ahogy a sportolás mellett fogyasztott protein por és zsírégető használata sem fogja kiváltani az egészségtelen táplálkozást. Ha viszont rendben van a táplálkozás és a mozgás része, akkor a táplálékkiegészítő támogathatja a fogyást.

Személyes véleményem: lehet használni étrend kiegészítőket, de ezek nélkül is lehet fogyni.

És azt gondolom, ez a legőszintébb vélemény, amit meg tudok fogalmazni a témában. Nem fogok hazudni, én is használtam nagyon sokat, van, hogy mostanában is próbálok ki termékeket, de nem ez fog maradandó változást hozni az életünkbe. A természetes növényi termékek esetén van jó tapasztalatom, pld. a kapor tabletta természetes inzulinszabályozó, a bio króm tabletta pedig segít az édesség iránti vágy leküzdésében. A sport mellett nekem a magnézium segített a görcsökben, de nem voltam sokkal egészségesebb vagy kevésbé egészséges, ha szedtem többféle vitaminkészítményt és akkor sem, ha épp nem. Vallom, hogy táplálkozással kell a legtöbb vitamint és ásványi anyagot bevinni. Csodaszerek tehát nem léteznek. Minden csak akkor működik, ha mögöttes étrend és sport programunk is tartósan kiegyensúlyozott.


UTAM A KETO IRÁNYÁBA

Ahogy egyre többet fogytam, egyre többet tanultam is a témában, pláne, hogy ezzel is foglalkozom már. És egyre inkább azt éreztem, hogy szomjazom az újabb információkra. Nem csak itthoni közegben, hanem külföldi tanulmányokban, cikkekben, külföldi szakértők írásaiban is folyamatosan kutattam és válaszokat kerestem a kérdéseimre. Összehozott az élet olyan emberekkel is, akik nyitották a látásmódomat és biztattak is arra, hogy szerezzek mély tapasztalatot és tudást az elméletemtől (általam preferált módszertől) eltérő étrend összeállítási struktúrában is. Egyikük könyvet is írt a témában, amelyet pár hónap múlva szeretnék megmutatni Nektek.

Őszintén szeretném megosztani, mire voltam kíváncsi és miért kanyarodtam el a bevált útról. A szervezetünk működéséhez, az életben maradáshoz energia szükséges. Általános diéták alapján a szervezet szénhidrátból nyert glükózból képez energiát. Ez az a módszertan, aminél olyan mennyiségű a szénhidrát fogyasztás, amely mellett törvényszerűen ez lesz az energiabázis az agyunk és minden más szervünk, sejtünk számára. Tehát a glükóz (cukor) az automatikus energiabázis a testünk számára. Ez alapján táplálkoztam és fogytam én is. Étrendem kb. 45-50%-a volt szénhidrát, a maradék 50% pedig arányosan volt fehérje és zsír (CH 45-50%, F 25-30%, Zs 25-30%).

A tudomány ma már azt is tudja, hogy nem ez az egyetlen energianyerő folyamat táplálkozás során. Az már nagyon régóta köztudatban ismert, hogy a LOW CARB típusú étrend is jelentős fogyáshoz vezet. Ez az, amikor a szénhidrát már csökkentett, de még nem nevezhető ketogénnek.

Ezen felül ismert a világon nagyon sok helyen és amerikai kint tartózkodásaim alatt is tapasztaltam, hogy megdöbbentő módon, hatalmas méreteket ölt a KETO életforma. Ennek megismerése volt 2 év után a célom, mert személyes tapasztalatot akartam szerezni. Eleinte nagyon elleneztem, ennek többször is hangot is adtam, mert szélsőségesnek tartottam és nem is igazán értettem a mögöttes biokémiai vonatkozásokat. Csináltam is régebben, de ma már tudom, hogy egyértelműen rosszul csináltam, mert nem jó forrásokból tájékozódtam. Ezért is volt rossz tapasztalatom.

Önismereti fejlődésem vezetett el oda, hogy képes legyek belátni, ha tévedtem vagy nem voltam elég bátor kipróbálni minden irányzatot. Így történhetett az, hogy nyitott lettem és bátorságot éreztem ahhoz, hogy saját tapasztalatot szerezzek olyan területen is, amelyet korábban nem tartottam feltétlenül jónak. Ez a mi kettőnk találkozási pontja a KETO-val.


De mi is pontosan a KETO?

Alacsony szénhidrát és magas zsír tartalmú étrend, ami ketózishoz vezet. Ketózis akkor jöhet létre, ha alacsony a szénhidrát bevitel. Ekkor a nagyon alacsony szénhidrát bevitel miatt lecsökken az inzulin szint (az inzulinról itt olvashatsz bővebben). Ez ahhoz vezet, hogy beindul a zsírbontás, a zsíroxidáció. Ennek hatására a zsírból nyer energiát a szervezet. Néhány szervünk és sejtünk nem képes a zsírokból (trigliceridből) energiát nyerni, ilyen például az agyunk is. Elsődleges energiaforrása ehelyett a glükóz (cukor), amelyet szénhidrátból nyer. Ketongénnél az alacsony szénhidrátfogyasztásból eredően kevesebb a glükóz. Glükóz hiányában a máj a zsírokból keton testeket termel, ezáltal megemelkedik a vér keton szintje. Ebben az állapotban az agy keton testeket kezd el használni energiaforrásra. A szerveink, sejtjeink többsége emiatt átáll a szervezeten belül a keton testek felhasználására.

Fontos szempontom volt elsődlegesen, hogy vajon én is alkalmas vagyok-e erre a módszerre, van-e bármilyen kizáró ok és egyáltalán kinek ajánlható az alacsony szénhidrát kitettség miatt a KETO. Hatásos lehet-e elhízás kezelésében, erre kerestem a választ. Amit egyértelműen olvastam a tanulmányokban, hogy zsírégető gépezetté alakul általa a szervezet, a testzsír százalék csökkentésében élen jár. Csökken az éhség, a szénhidrát utáni vágy és finomak az ételek, amelyeket enni lehet, s a magasabb zsír telít is, tehát nehéz hízni mellette. Jelentősen növelhető általa a szervezet zsírégető képessége. Ezek kecsegtető vélemények és tények, amelyek arra ösztönöztek, hogy kísérletezzek. KETO alatt kerülendő minden gabona (kenyér, liszt, keményítő tartalmú köret), a magas GI indexű zöldségek (pld. burgonya), a legtöbb gyümölcs, a legtöbb hüvelyes és tejtermék, míg preferáltak a zöld zöldségek, a húsok, a halak, a jó zsírok/olajak (vaj, kacsazsír, oliva olaj, stb.), a bogyós gyümölcsök, az olajos magvak, a tojás. Makró megoszlása 70-75% zsír, 15-20% fehérje, 5-10% szénhidrát)

Ajánlott és hatásos (kutatások esetén) a diéta: IR. PCOS. 2DIAB, Metabolikus szindróma, epilepszia esetén és elhízás kezelésében.

Nem javallott: bizonyos enzimhiányok esetén, kóros soványság, hasnyálmirigy gyulladás, epekő betegség, epehólyag eltávolítás után, bizonyos gyógyszerek esetén orvosi vélemény kell, inzulin injekciós kezelésben részesülők, vérnyomás csökkentő gyógyszerek szedése mellett orvosi szakvélemény kell (mert vérnyomás csökkentő hatása van az étrendnek). Orvosi felügyelet és konzultáció mindenképp kell, ha tudomásunk van bármilyen betegségről. Terhesség és szoptatás alatt sem ajánlott, mert ne ilyenkor kísérletezzünk.

Nagyjából 3 hetes tapasztalat áll mögöttem, nagyon finom ételekkel és pozitív hatásokkal.


Mielőtt bármilyen következtetést levonok, szerettem volna utánajárni, hogy most hol tartok a fogyásban testemen belül. Ezért végeztettem egy testösszetétel vizsgálatot, amely tökéletes kiindulási pont lesz számomra a következő mérési ponton ahhoz, hogy teljes körű válaszokat kapjak és azokat meg tudjam osztani az olvasóimmal.

---------------------------------------------------------------------------------------


Egy kis időutazás.  2017. januárjában vágtam bele a valós életmódváltásba, s ez azóta is szüntelenül tart. Voltak botlások, számtalanszor meginogtam az elején és sok buktatón is keresztül mentem, de már több mint 2 éve megváltoztattam az életem. Kezdő januári súlyomnak 151 kg-ot dokumentált az orvosom. Akkori - más géppel végzett - testösszetétel vizsgálat szerint 80+kg-nyi zsír volt a testemen jóval 60% feletti testzsír százalékkal és 55 feletti BMI index-szel. Vérnyomásom már magasnak számított. Inzulinrezisztenciám 3 pontos terheléses vizsgálattal egyértelműen beazonosított volt, 17-43-87-es IR értékekkel (0-60-120perc). Extrém elhízottnak számítottam.

---------------------------------------------------------------------------------------

Mostani testösszetétel eredményem értelmében a súlyom 80,8 kg, BMI értékem 29, testzsír százalékom 48%. Legjelentősebb testzsír kitettségem android, azaz hasi típusú, nem véletlenül kell majd azt a területet rendbe tenni plasztikával. Ami miatt úgy éreztem, hogy van kedvem kísérletezni a KETO irányába, mert bár 70kg-ot faragtam le magamról, de 37,5kg zsír még mindig van rajtam, ideális súlyom pedig 51 - 59 kg között lenne, tehát még mindig van jelentős túlsúlyom. De már nem vagyok kövér kategóriába sorolható. Ironikus is meg boldogságos is, hogy ennyi fogyáson túl vagyok,  de még mindig van mit fogynom. A KETO pedig zsírfaragás szempontjából nagyon hasznos lenne a plasztikai műtét előtt, ugyanis minél kevesebb a zsír, annál kevésbé kockázatos a műtét. Én akármennyire is fájdalmas ezt bevallani, extrém kövér ember voltam, tehát testem nem olyan mint egy modellé. Nyoma van a 12 éven át kitágult bőrnek, a zsírsejteknek, amelyek makacsul ragaszkodnak még mindig hozzám. A testösszetétel szempontjából 18-28% között lenne ideális az én koromra nézve a testzsír százalék, tehát még legalább 20%-ot kell rajta javítani, hogy az elfogadható sávba soroljanak. Hasonló eredményre számítottam. Pár hete bele is vágtam a KETO életformába. Jelenlegi eredményem is csodálatos ahhoz képest, mint amilyen voltam. Én ezzel is megelégedhetnék, hiszen felére redukáltam magam. De úgy érzem, hogy ha már idáig eljutottam, akkor megérdemlem azt, hogy átlagon felüli eredményt tudjak felmutatni a legvégén és megfelelő példát tudjak adni nagyon sok sortársamnak, akik 2 éve követik a blogomat.


Eddigi tapasztalatok a KETO-ról


Negatív tapasztalatok KETO étrend mellett:

  1. Az első néhány napban néha csak néztem ki a fejemből és úgy éreztem, nem nagyon tudok megmozdulni, nehéz érzés volt a fejemben. Kicsit ködösnek mondanám, de igazán jó szót nem találok rá, mert semmihez sem tudom hasonlítani. Ez kb. 3 nap alatt elmúlt. Ez volt az átállás.
  2. Eleinte hiányzott a kenyér, a tészta, a keményítő tartalmú köret és hiányzott valami roppanósság (amit egy pirítós vagy egy sült burgonya ad).
  3. Eleinte sokat gondoltam azokra az ételekre, amelyeket nem ehetek és nehezen tudtam elképzelni, hogy ezt néhány napnál tovább fogom tudni csinálni.
  4. Nagy volt a kísértés, szinte törvényszerűen szembe jött velem minden, amit nem ehetek. LOL.

KETO tapasztalatok az elmúlt hetekről, amelyeket pozitívan fogadok


  1. Nincs éhségérzetem, ami iszonyatosan meglepő. Konkrétan alig van. Van egy 18-6-os ablakom, a 18 órába az alvás is bele számít és egy 6 órás ablakban eszem, 2-3-szor. De előfordult olyan, hogy csak azért ettem, mert már kellett, nem azért, mert nagyon éhes voltam. Aztán hamar rájöttem, hogy erre hallgatnom is kell.
  2. Nincs édesség utáni vágy, szinte semennyire. Ez is meglep, mert nagy gyümölcs imádó vagyok egyébként.
  3. Könnyed vagyok, nincs nehéz érzés evés után
  4. Nincs gázosodás, puffadás
  5. Nagyon magas az energiaszintem, ez szembetűnő, pedig egyébként sem volt időm egy helyben ülni, annyi mindent csinálok egyszerre egy napomon
  6. Jóval kevesebb az alvásigényem és alvást követően kipihenten ébredek
  7. Megszűntek az éjszakai felébredések (olyan nálam ritka volt, hogy 6-8 órát egyhuzamban, ébredés nélkül végig aludjak)
  8. Lényegesen nyugodtabb és higgadtabb a közérzetem, nem aggódok olyan dolgokon, amelyek korábban kihoztak a sodromból, jobban kezelem a stresszt ezáltal
  9. Kevesebb időt töltök főzéssel, mosogatással, agyalással
  10. Nagyon szomjas vagyok és az ivással kapcsolatos nehézségem megszűnt. Nem azért iszom, mert meg kell innom 3 litert egy nap, hanem azért iszom, mert igényli a szervezetem. Ennyire könnyű még sosem volt innom. Nekem ez nagy mumus volt.

Itt tartok most. Joggal felmerülhet a kérdés, hogy akkor amit eddig mondtam az egészséges táplálkozásról, az kuka? NEM! Amit eddig mondtam, amit eddig képviseltem, teljes tudásom és tapasztalatom birtokában továbbra is helytálló. Mert egy tudatos életvitel, ahol számoljuk a kalóriát és energiát adunk a szervezetnek egy kontroll alatt, sokkal jobb, mint ha ész nélkül zabálunk. Nem mindenki képes és hajlandó arra, hogy átváltson egy olyan életmódra, ahol nem eszik gabonát, gyümölcsöt és kenyeret (többek között). Ezért kétféle módszert tartok eredményre vezetőnek. Az eddig hangoztatott módszeremet hívom BALANCE-nek, míg az új kísérleti étkezésem KETO. Viszont mást továbbra sem tartok célravezetőnek. Nagyon nem értek egyet a magas fehérje tartalmú és ezzel egyidejűleg alacsony szénhidrát és zsír tatalmú étrendekkel és sajnos ez az, amit a legtöbb szakértő javasol. Ezen táplálkozási minta alapján ugyanis pont azt a két tápanyagot esszük rossz arányokban, amelyek energiát biztosítanának a szervezetnek, ennél fogva a testünk egy pánik üzemmódra áll és kikapcsolja a zsírbontó hormonokat, miközben a zsírtartó hormonok pedig aktívak. A zsírszegény csirke+saláta kombó sok protein turmixszal, tejtermékekkel a legrosszabb választás, mert a jojozás melegágya. Márpedig egy fehérje hangsúlyos ételben gyakorta szerepel a csirke, a joghurt, a túró, a protein por, a protein szeletek, a cottage cheese, a halak és nagyon kevés a fontos tápanyag, zsír viszont szinte semmi nincs.

A KETO nem való mindenkinek, vannak orvosi ellenjavallatok, ugyanakkor a legtöbb fogyni vágyó számára magasa zsírégetési szint érhető el vele. Ezért mindkét alternatívát fogom tudni javasolni pár hónapon belül a hozzám fordulóknak. De egyelőre még nagyon sok tapasztalatot fogok megosztani, többek között a KETO+SPORT életmódformáról, ami a legeredményesebb. Lévén, 2 hónap múlva nekifutok a fitnesz instruktor vizsgának is. Edzői ismeretekkel a kezemben nem is vágyom másra, mint egy hiteles testre és most úgy érzem, ehhez a legjobb úton vagyok. Az ezzel kapcsolatos élményeimet, receptjeimet pedig beszámolóimban rendszeresen olvashatjátok majd. 2 éve követhetitek ingyenes posztjaimat, ebook-jaimat és tanácsaimat, amelyek segítenek bárkinek elindulni. Büszke vagyok arra, hogy mind testileg, mind mentálisan és mind szemléletben teljes fordulatot vett az életem. Mertem, kockáztattam, tömegek elé álltam ki és vállalom minden gondolatomat, minden egyes szavamat, amit megfogalmazok a kövérségről. Muszáj szembe nézni a megélt hibáinkkal és nagyon fontos tudatosítani azt, hogy soha nem késő elindulni. Nem baj, ha nem mindig elsőre találjuk meg a tökéletes módszert. Bátran kell kiállni saját átalakulásunk mellett, ha támogatnak ebben (család, barátok, kollégák), ha nem.

Az egész életmódváltás valóban egy önismereti utazás, ahol egyben azt is megkockáztatjuk, hogy egy teljesen más szemléletű  és új testképpel bíró ember áll majd a tükör előtt, akit mindaddig háj-jelmezben rejtegettünk még saját magunk előtt is. Mindenki mentora első sorban saját önmaga. Sok energia, idő és türelem kell ahhoz, hogy egy fejlődési pályát tudjunk bejárni.