A női hormonrendszert érinti
Milyen hormonokat érdemes ismerni a női hormonháztartás tekintetében?
Ösztradiol
Főleg a petefészekben és a méhlepényben termelődik.
Elengedhetetlen a peteéréshez, terhességhez, fogamzáshoz, csontállomány
megőrzéséhez az ösztradiol megfelelő szintje. Részt vesz a koleszterin
szabályozásában és a másodlagos nemi jellegek kialakulásában. Az ösztradiol
termelés a menopauza idején szabálytalanná válhat és akár szünetelhet
is.
LH (sárgatest serkentő
hormon)
A sárgatest serkentő hormon az agyalapi mirigy elülső
lebenyében termelődik. A luteinizáló hormon idézi elő a peteérést, továbbá a
petefészekben stimulálja a hormonok termelődését. Menstruációs zavarok,
meddőség, menopauza fennállása esetén, valamint petefészek rendellenességek
kivizsgálásában segít az LH szint ellenőrzése.
Prolaktin
Nőkben általában magasabb értékben található, mint a
férfiaknál. Terhesség során a prolaktin szint akár a 10-20 szorosára
emelkedik, majd szoptatás időszaka alatt fokozatosan visszaáll a normál
értékre. Segíti a tejelválasztást és a szülés után gátolja, hogy a nőknél
beinduljon a nemi ciklus. A magas érték hátterében állhat például csökkent
pajzsmirigyműködés, vese, máj elégtelenség, stressz, vagy gyógyszerek is.
FSH (follikulus -
stimuláló hormon)
Az FSH a normál működéshez elengedhetetlen a nőknél és a
férfiaknál egyaránt, de a szervezetben történő kiválasztási folyamat nagyon
eltér a két nem esetében. A petefészek tüsző érését és a petefészek hormon
elválasztását serkenti. Általában az emelkedett FSH szintet meddőségi
kivizsgálások során szokták kérni az orvosok. Emelkedett FSH oka lehet például
menopauza, petefészek fejlődési rendellenesség hatása.
Progeszteron
Legnagyobb szerepe, abban van, hogy felkészítse a női
szervezetet a terhességre. Előkészíti a méhet a petesejt beágyazódására. A
vizsgálata segít feltárja a következő problémákat: meddőség oka, ovuláció
idejének megállapítása, normál terhesség követése, méhen kívüli terhesség
kimutatása.
Ezek ismeretében térjünk rá a petefészek és inzulin kapcsolatára.
A petefészek tartalmazza az emberi
szövetek közül a legtöbb inzulinreceptort, így
a leginzulinérzékenyebb szövetnek tekinthető. Az inzulin részt vesz a hormontermelés szabályozásában is.
A petefészek egyes sejtjei felelősek az ösztrogén előállításáért. Az inzulin
a hormonrendszer több enzimét is közvetlenül képes aktiválni, így a magas
átlagos inzulinszint a férfihormonok (döntően tesztoszteron) szintjének
megemelkedését is eredményezi.
Az előállított férfihormonok a petefészek sejtjeiben alakulnak tovább ösztradiollá, mely lépést az agyalapi mirigy FSH
hormonja szabályozza. A tesztoszteron egy része a zsírszövetben ösztradiollá alakul. Részben ennek a magasabb ösztradiol és a tesztoszteron
szintnek köszönhető a ciklus
indítására alkalmas FSH-emelkedés elmaradása.
A
peteérés kimaradása a termékenység
időleges elvesztését is eredményezi. A
magas inzulinszint kedvezőtlen hatása még peteérés mellett is érvényesül, mert
az inzulin miatt a progeszteron hatása csökken a nyálkahártyán, a korai vetélés rizikója pedig
nő.
Az inzulin befolyásolja tehát a ciklust vezérlő óra működését is, így hatással van az FSH és LH egyensúlyra.
Az emelkedett férfi típusú (androgén) hormonok biológiai
hatása is fokozódik az inzulin túlzott hatása esetén, mert a máj
inzulinérzékenységének csökkenése, a májban termelődő
szexuálszteroid-kötő fehérje (SHBG) mennyiségét
csökkenti, így emeli a vér férfihormonszintjét.
Ennek köszönhetők a férfihormon-túlhatáshoz
köthető bőrtünetek megjelennek: az aknék, a bőr fokozott zsírosodása, a hajhullás, a fokozott
szőrnövekedés.
Vagyis a magas inzulinszint befolyásolja a női hormonok "rendeltetésszerű" termelődését, munkáját, küldetését, ezzel párhuzamosan erősíti a férfi hormonok szintjét. A ciklusban szabálytalanság lép, peteérés ellenére csökken a fogantatás, jellemzően kialakulhat hajhullás, bőrgondok, nem kívánt helyeken előbukkanó szőrszálak.