HormonOKOK - 6. rész - Tünetek és vizsgálatok inzulinrezisztencia esetén

2021.07.02

A legjellegzetesebb tünetek

A legtöbbször előforduló tünet maga a hízékonyság. Ezt követi gyakoriságban a hirtelen jelentkező heves éhség, az édesség utáni vágy, a rohamokban jelentkező idegesség, ingerlékenység, szívdobogás, leizzadás, rendszertelen dekoncentráltság, fáradtság, álmosság. Idesorolható még az alvászavar, az éjszakai felébredés, éjszakai leizzadás, izzadékonyság, a fáradékonyság, a romló memória, a hangulat zavarai, szorongás, pániktünetek is. Fontos, nőket érintő tünetek a ciklus zavarai (a ciklus rendszertelensége, kimaradása).

A tünetek közé sorolhatók a hormonális rendszer zavarait tükröző bőrtünetek: nőknél a fokozott férfihormonhatás tünetei, így a hajhullás, bőrzsírosodás, fokozott szőrnövekedés és aknék kialakulása. Mindkét nemben gyakoribbak a hajlatokban, a nyakon, a végtagok feszítő oldalán (térd, könyök) megjelenő fokozott elszarusodással járó, megvastagodott, szürkésen elszínezett bőrelváltozás.

És ami nagyon szembetűnő, az a hasi típusú elhízás, a kötényhas megjelenése.


Összefoglalóan melyek a tünetek?

  • indokolatlan feszültség
  • agresszivitás
  • remegés
  • verejtékezés
  • étkezés utáni "kajakóma"

  • fogyási képtelenség
  • állandó fáradtság
  • önvádolás
  • falásroham

  • szétszórtság

  • hasi típusú hízékonyság

  • gyengeség
  • éhségérzet
  • önértékelési zavar

  • feledékenység

  • koncentrációs zavar
  • álmosság
  • édességvágy
  • lehangoltság
  • sírhatnék, depresszív hangulat
  • indokolatlan félelmek
  • ásítozás

Tisztázzuk, mi pontosan az inzulinrezisztencia

Testünk saját működéséhez egész nap energianyerésért küzd. A legáltalánosabb energiatermelő funkció az evés. Az ételekben lévő energia a bélrendszeren keresztül a vérbe kerül, ami miatt a vércukorszint megemelkedik. A magas vércukorszint nem jó a szervezet számára, ezért szervezetünk alapvető feladata, hogy ezt mielőbb megfelelő szintre húzza vissza. Eközben az energia eljut az agyunkba és az izmokhoz. Amint megemelkedik a vércukorszint, a hasnyálmirigy vészcsengője bekapcsol és inzulint termel.

Az inzulin elszállítja a glükózt - vagyis a cukrot - a sejtekhez, és segít a sejteknek felvenni azt. Az inzulin egyfajta kód tehát, amely segít megnyitni a sejteket a feladatban. Ha túl gyakran kell túl sok inzulint termelni, előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, amikor a sejtek vakká válnak az inzulinra és kevesebb glükózt vesznek fel. De ugyebár a testünk csökkenteni szeretné a vércukorszintjét, tehát még több inzulint termel. Az extra adag inzulin miatt a sejtek hirtelen felveszik a glükózt, de így a vércukorszint drasztikus mélyrepülésbe kezd. Ilyenkor érzünk például szédülést, fejfájást, kellemetlen közérzetet. A magas vércukorszint hirtelen csökkenése előidézi azt, hogy ismét energiára vágyik a szervezet, tehát ennivalóért fog kiáltani. Ez az állapot nagyon fárasztó. Nagy kajálások után ezért tudunk jó nagyokat aludni, mert borzasztóan kimerítő a szervezet számára az egész folyamat. Ha a sejtek túl sokáig érzéketlenek, állandósul a magas inzulinszint annak ellenére, hogy a vércukorszint normális.

Ez az inzulinrezisztencia állapota. Mi történik a szervezetben inzulinrezisztencia esetén?

Az inzulin legfontosabb tulajdonsága, hogy az elfogyasztott szénhidrátokat glükózzá (cukorrá) alakítja, mely a bélfalakon keresztül felszívódva a véráramba jut, és energiával látja el az egész szervezetet. Az inzulin egyes sejtek (az izomszövetek, a zsírszövetek, a máj sejtjei) inzulinreceptoraihoz képes kötődni. A folyamat révén apró pórusok nyílnak az érintett szövet sejtjeinek membránján, amely ezeken a kis pórusokon keresztül képes glükózt felvenni. Miután a sejtek ezeken az apró kis "lyukakon" keresztül felvették a glükózt, energiaként használják fel, vagy éppen glikogént építenek belőle. Tehát az inzulin mit csinál az elfogyasztott szénhidrátokkal? Glükózzá bontja őket, és táplálja bizonyos szövetek (pl. az izmok) sejtjeit.

Alapigazság, hogy minél több és minél egyszerűbb szénhidrátot fogyasztunk, a hasnyálmirigyünk annál több inzulint bocsát ki, hogy a vérből a vércukor "a megfelelő helyre jusson". A magas inzulinszint mindig kedvez a zsírraktározásnak, mivel a glükózt a zsírsejtekbe is képes eljuttatni, és egyúttal akadályozza a lebomlásukat is. A gyakori diétázás is idővel szépen-lassan érzéketlenné teheti a sejtjeinket az inzulinnal szemben, de az igazán gyilkos dolog ilyen értelemben a rossz diéta. Olyan módszerekre gondolok, amelyek téves beidegződéseken alapulnak, éhezéssel járnak.

A telített zsírok, transzzsírok és bizonyos egyszeresen telítetlen zsírsavak nagymértékű, rendszeres fogyasztása szintén hajlamosít az inzulinrezisztenciára. Ezért kell óvatosan bánni a fehérjedús és zsírdús táplálkozási mintákkal, amelyek olyan népszerűek manapság.

Nem elhanyagolható tény, hogy az inzulinérzékenységünk a nap folyamán folyamatosan változik. Az ébredést követő órákban a legrosszabb az inzulinérzékenységünk, ekkor tehát különösen nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy kerüljük az egyszerű, magas glikémiás indexű szénhidrátok fogyasztását (pl. önmagában gyümölcs evés) vagy pedig segítsük elő azok lassabb felszívódását más tápanyagokkal. Ezért nem mindegy, milyen étrendet követünk. A késő délutáni órákban ugyanez a helyzet. Nagyjából 11 és 15 óra között a legjobb az inzulinérzékenységünk, tehát a nagyobb mennyiségű szénhidrátbevitelt erre az időszakra célszerű időzíteni; 23 és 3 óra között szintén jó az inzulinérzékenységünk, ezért, ha éppen éjszakázunk, akkor szintén erre az időszakra ajánlott ütemezni a több szénhidrátot.

Jó hír, hogy azért a folyamat visszafordítható, illetve mindenképpen kontroll alatt tartható. A megoldás kulcsa elsődlegesen az étrendi változtatásokban rejlik, és persze komoly fegyvertényező az inzulinrezisztencia ellen az edzés is. Ha számoltál a kiváltó okokkal, már tudod, mely dolgokra kell kiemelt figyelmet fordítani. Értelemszerűen kerülendő az egyszerű szénhidrátok, telített zsírok, transzzsírokat tartalmazó feldolgozott élelmiszerek fogyasztása (hozzáadott cukorban, ízfokozókban, tartósítószerekben, ipari zsírban, finomlisztben gazdag ételek). Mivel nagy inzulinreakciót mindig az elfogyasztott szénhidrát vált ki, nem is kérdés, hogy első körben itt kell megszorongatni a problémát. Törekedned kell a minőségi, komplex források fogyasztására: zabpehely (gluténmentes), hüvelyesek, quinoa, barna rizs, basmati rizs, stb. és alacsony szénhidráttartalmú, rostban nagyon gazdag zöldségek. Minden diéta alapja - ahogyan az IR esetén is - a sok zöldség.

Hogyan vizsgálható?

A mérhető paraméterek közül a testsúly, a testmagasság, a belőlük képzett BMI-index volt sokáig használatos a testösszetétel, a testzsír mérésére, amiből már következtetni lehetett arról, hogy vannak komoly hormonális problémák. Ma már pontos testösszetétel mérésre alkalmas gépekkel dolgoznak a kórházak, ilyen az InBody és a DEXA. A készülék a testösszetétel, a testzsír mennyiségének, arányának, az izomtömegnek meghatározása mellett az alapanyagcsere becslésére is alkalmas, így komoly segítséget nyújt. Kiindulási pont tehát az, hogy milyen mértékű az elhízás és a zsírtöbblet.

Az inzulinérzékenység, az inzulintermelés dinamikájának legpontosabb jellemzésére az inzulinméréssel kiegészített vércukor-terheléses vizsgálat a legalkalmasabb. A vizsgálat tájékoztatást ad az inzulinérzékenység mellett az inzulintermelés dinamikájáról, a szénhidrát-anyagcsere milyenségéről. Ahhoz, hogy a vizsgálat eredménye valóban az egyénre jellemző eltéréseket mutassa, a vércukorterhelés elvégzésének körülményeit nagyon pontosan szabályozni kell.

Mivel a vércukor-háztartás szabályozása nagyon összetett hormonális egyensúly eredménye, a vércukorterhelés eredményét számos külső és belső tényező befolyásolhatja.

  • Ilyen a vizsgálatot megelőző napok táplálkozása: nem helyes az étrenden változtatni a vizsgálat előtti napokban, ekkor ne kezdjünk szigorú diétát, a korábban folytatott étkezé-si szokások megtartása mellett kerüljön sor a vizsgálatra.
  • Fontos, hogy a testmozgás mennyisége is az egyén mindennapi életmódját tükrözze (hiszen az izomzat nagy mennyiségben képes elégetni a cukrot, illetve az izomraktárak mozgást követő feltöltése órákra csökkenti a vércukorszintet), a vizsgálat előtti napokban ne legyen nagyobb vagy extrém edzés.
  • A vizsgálatra nyugalomban kerüljön sor, nagyobb stressz is módosítja a vércukor-szabályozást.
  • Az emberi szervezet hormonális bioritmusa miatt az inzulinérzékenység a reggeli órákban a legrosszabb, ezért a vizsgálatot a reggeli órákban (általában 7:00 órai kezdettel, de mindenképpen 8:00 óra előtt) kell megkezdeni.
  • Nők esetében fontos, hogy a ciklus is módosítja a vércukor-érzékenységet, a ciklus második felében (a tüszőrepedés utáni időszakban) az inzulinérzékenység rosszabb, ugyanígy a nemi hormonok vércukoremelő hatásának következménye az inzulinérzékenység romlása a terhesség alatt.

OGTT VIZSGÁLAT - a terheléses vizsgálat

Az IR diagnosztizálása esetén alapvető lenne, hogy minden ember értse, az inzulinrendszer működésének helyes rendszerét:

A felszívott cukor hatékony, gyors elraktározása az inzulinháztartás célja úgy, hogy a vércukor az igen szűk élettani vércukorszint-tartományban maradjon. A felszívódás glükóz esetében gyors, az elfogyasztott cukor 1 óra alatt majdnem teljesen felszívódik, így a vércukorszint a kezdeti minimális emelkedés után a 2. óra végére a kiinduló értékre tér vissza. A korai inzulincsúcs a máj cukorleadásának gátlásával megakadályozza a cukor felszívódása során a vércukor jelentős emelkedését. Az inzulinválasz második hulláma végzi a raktározás folyamatát. Ennek a 2. óra végére le kell csengenie, az inzulinértéknek a kiinduló érték köré vissza kell térnie.

Tehát étkezés után 1 óra alatt majdnem fel kellene szívódnia a glükóznak, a 2. óra végére a kiinduló értékre kellene visszatérjen és ez igaz az inzulingörbére is. Ezért szoktam azt javasolni, hogy mindenképp kell 3 pontos cukor- és inzulinterhelés vizsgálat is.

Hogyan néz ki a 3 pontos vércukorterhelés inzulinszintekkel?

Reggel, éhgyomorra, 75 g, vízben feloldott cukrot kell meginni. 0, 60 és 120 perckor vért vesznek vércukorra és az inzulinra. Előkészítés: előző este 7-kor fogyassz könnyű vacsorát, vagyis ne koplalj és ne is vacsorázz nagy mennyiségű ételt.

Vércukorgörbe alapján a kielégítő eredmény ez lenne:

  • 0 perces, éhgyomri vércukorérték kezdődjön 4-essel vagy 5-össel
  • 60 perces maradjon 6-7 mmol/l alatt
  • 120 perces pedig csökkenjen vissza a 0 perces értékre, de ne menjen az alá, viszont legalább csökkenjen vissza a 60 perces szint alá (ez jó jel, ám még mindig aggályos)

Inzulingörbe normális vércukorgörbe esetén:

  • 0 perces inzulinérték legyen 10 mIu/ml alatt
  • 60 perces inzulinérték kb. 50 mlu/ml alatt
  • 120 perces inzulinérték pedig 25 mIu/ml alatt

Magasabb (enyhébb) normálértékek:

Vércukor:

  • 0 perces: 3,5-6,1 mmol/l
  • 120 perces < 7,8 mmol/l

Inzulin:

  • 0 perces inzulin < 15 mU/L
  • 120 perces inzulin < 80 mU/L

A háziorvos OEP alapon csak 2 pontos vizsgálatot kérhet, amiből csak a vércukor ingyenes, de az inzulinvizsgálatot a páciensnek kell kifizetni. 3 pontos vizsgálatra van szükség. Érdemes magánlaborban elvégeztetni, kb. 10.000-15.000 Ft. Tehát "3 pontos vércukorterhelés inzulinszintekkel" kell. A 2 pontos nem elég. Nem elég a reggeli éhhomi érték és nem elég a 0-120 perces. Mindenképp kell a 3 pont vizsgálata.

A HOMA INDEX


Ha IR, akkor a HOMA-INDEX az első, amit értékelünk. Ez azonban nem ad valós és teljes képet. A HOMA-index alkalmazhatóságának legnagyobb korlátja, hogy csak az éhgyomri vércukor és inzulin értékét használja, így az inzulintermelés zavaráról nem nyújt információt (ezért fordulhat elő normál HOMA-érték mellett is a szénhidrát-anyagcsere zavara).

A laborok értelmezése szerint a 2-2,5 értékű HOMA-index még normális tartományt ad.

Az inzulin normálértéke az optimális 1,0 HOMA-értékből visszaszámolva 5,0 MilliUnit/liter (mIU/l) körülinek bizonyul, és a 2,5 HOMA-értékhez tartozó éhgyomri inzulinérték 10 mIU/L körüli, tehát ezt kéne az éhgyomri inzulin élettani felső határának tekinteni. A laboratóriumi normálérték ezzel szemben 23 mIU/l körüli felső határt fogad el még élettaninak.

HOMA-index és az IR kapcsolat

A HOMA-index képlete: ((éhgyomorra mért vércukor x éhgyomorra mért inzulinszint) / 22,5). Ez kissé elavult, mert csak a 0 perces vércukor- és inzulinértéket veszi figyelembe. Tehát tulajdonképpen nem sokat mond el, bár, ha ez a két érték magas, az már nem jó állapot, mivel az éhhomi szinten magas értékek magával értetődően mutatják, hogy a görbe többi eleme sem lesz rendben. Esetemben indulási értéke éhhomi 6,9 cukor és éhhomi 35 inzulin volt, ezért HOMA indexem 9,64-gyel indult 2017-ben. Az előbb említettem, 2,5 HOMA-érték felett már gond van. Egyértelmű, hogy az én 9 feletti értékem már inkább jelentett cukorbetegség előszobát, mint komoly inzulinrezisztenciát. Nem volt kérdés, hogy nekem nagyon gyorsan lépnem kellett.

A Mire szolgál a HbA1c-érték?

A vércukorterhelés mellett rendelkezésünkre áll néhány laboratóriumi marker, mely segítheti a szénhidrát-anyagcsere helyes megítélését. A vércukorterhelés során egy adott időpillanatot látunk, melyet nem minden esetben lehet a mindennapokra is értelmezni. Ekkor komoly segítséget nyújthat néhány olyan marker, mely nagyobb időszak vércukormozgásairól tájékoztat. Elsőként a HbA1c-meghatározást kell megemlíteni. Az átmeneti magas vércukorértékek a HbA1c-értékkel alig mutathatók ki, ellenben a múltbéli átlagos glükóz érték jól látszik. Visszamenőleg 60-100 nap átlagos glükóz szintjét lehet monitorozni. A cukorbetegség kezelése során fontos a HbA1c-érték normál tartományban tartása, hiszen csak így lehetséges hosszútávon a cukorbetegség által okozott szövődmények lehetőség szerinti elkerülése vagy csökkentése.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2017-es szakmai irányelve szerint már nem célértéket határoz meg, hanem optimális tartományt, hiszen azoknak a páciensek, akik idősebbek, vagy valamilyen szövődményes betegséggel rendelkeznek, más érték lehet megfelelő. A HbA1c normál értéke 6,0-8,0% közt az helyezkedik el, az jelzi az ideális vércukorszintek átlagát. 6,0% alatt alacsony HbA1c, 8,0% felett pedig magas a HbA1c értéke.

Mit jelent, ha az érték magas?

Ha a számunkra meghatározott ideális tartomány felett helyezkedik el a HbA1c érték, akkor ez a nem megfelelő szénhidrát anyagcseréről árulkodik. Ilyen esetben azonnal cselekedni kell. A magas HbA1c szint:

  • egyrészt megnövelheti a cukorbetegség szövődményeinek rizikóját,
  • ráadásul a tartósan emelkedett HbA1c miatt a páciens elvesztheti az analóg inzulinokra való állami támogatást is - ez már akkor kell, ha diagnosztizált cukorbetegség is áll a háttérben.