Konyhatündérek formarobbantó étrendje - 14/3. egész napos menü ötlet

2018.10.25

3. egész napi menü ötlet

1. étkezés: sajtkrémes tzatziki ropogóssal (vagy pirítóssal)

2. étkezés: brassói főtt sült burgonyával és uborka salátával

3. étkezés: alma kompót

4. étkezés: tonhalsaláta

Az étrend receptjeihez lapozz a formarobbantó receptes e-book letöltéséhez.


 Napi gondolatok a menü mellé

Villamoson akarok utazni minden nap

Világéletemben én voltam a nagy ábrándozó és romantikus lélek. Ezért kövérségemet is sokszor hátborzongatóan nagy ívű szerelmek között éltem meg. Annyira akartam, hogy szeressen valaki. Csak engem. Ne a testem, ne a külsőm, csak azt, aki én vagyok. Sajnos kevés olyan férfi van, akik a valódi duciságot elfogadják és kedvükre valónak tartják. Ennél fogva fiatalságom jelentős részét úgy éltem le, hogy mindig én voltam a megalkuvó, állandóan én szerettem jobban és rajongásig üldöztem a szerelem érzését. Így született meg közel 400 szerelmes versem és 4 romantikus regényem. A minap a kezembe akadt a CD, amin ezek szerepelnek és beleolvastam 14 éves koromtól fogalmazott írásaimba. Mivel mindig is rendelkeztem némi súlytöbblettel, kevés olyan évem volt, ahol tényleg elégedett lehettem magammal. Így hát legtöbb szerzeményemben vagy a fájó, plátói szerelmet testesítettem meg, vagy megéltem a főhős karakterében a boldogságot. Gyakorlatilag mióta nőiségem tudatában vagyok, állandóan csak igaz szerelemre és romantikára vágyom. Nem afféle csöpögős, egymás karaiban haljunk meg típus vagyok, hanem az, aki törődik a másikkal, aki lesi a másik kívánságait és ha kell, elengedi boldogságot keresni máshol. Életem nagy, igaz szerelme 8 évig tartott és sokáig nem tudtam megemészteni, hogy igazán soha nem volt az enyém, mert tulajdonképpen a kövérségem volt az élettársam egész végig. Az étel okozott boldogsággal töltött perceket, a könnyekre pedig szintén a nutellába ágyazódott kiskanál volt gyógyír. Szép lassan eltiportam a testemmel együtt a vágyaim legtöbb fényét is és felhők takarták életem egét. Csak azért, mert zabáltam, kövér voltam és nem tudtam kimászni a kaja-orgiák mámorító részegedéséből. Fáj, de az evést szerettem a legjobban, s a nagy szerelem sem tudott kellő motivációval ellátni. Így hát benne ragadtam egy önfeláldozó, boldogtalan, reménytelen kapcsolatban, várva a pillanatot, mikor a derült égből befészkeli magát az igaz szerelem is kettőnk lelkitárs viszonyába és ő felhagy azzal, hogy mellettem éli szabad életét. Ez a perc soha nem érkezett el, ő családot alapított mással, én pedig eldöntöttem, hogy meg kell tanulnom élni. Másképp örökké egyedül maradok. Bezárkóztam és nyitni sem mertem soha. Választottam a semmilyen kapcsolatot, csak mellette lehessek és elszállt 8 év a 20-as éveimből egészen tavalyig. Bánom-e? Nagyon. Nem érte meg. Természetesen ez egy lelki edzés volt és biztosan át kellett esnem ezen, hogy ma ott lehessek, ahol mindig is lenni akartam. A kövérség és az önelfogadás két ellenfél egy ringben és vagy egyik, vagy másik KO-val fog ütni. Nincs holtverseny, nincs menekvés, vagy ez vagy az. Létezik mégis olyan, hogy bárki tényleg elégedett túlsúllyal?

Mindig is tudni akartam, milyen lehet igazán vékonyan szeretni. Hogy mit érez egy lány, aki teljesen át tudja magát adni a kapcsolatnak, s nem azon agonizál folyton, hogy a világnak és benne a párja igényeinek meg tudjon felelni külsőségek tekintetében. Emiatt sokszor megkérdeztem magamtól, hogy a szerelem tényleg csak a vékony embereknek lehet igazán átütő és filmbe illő? Egy kövér lány sosem élhet át olyan katarzist, amilyen őt is megilletné a hollywoodi filmekben előforduló nagy szerelmekhez hasonlóan? Vagy nem ez számít?

Tekintsünk el attól, hogy egy találkozás barátság, légyott vagy szerelem lesz végül. Csak vegyük azt a forgatókönyvet, hogy egy lány utazik a villamoson és leszállva onnan utána ered egy ismeretlen, fiatal férfi és leszólítja. A lány picit molett, a fiú teljesen átlagos, kedves, bátor. Manapság egy lányt leszólítani biztosan nem lehet könnyű az utcán, s ha egy férfinak ehhez van mersze, akkor vagy tényleg nagyon határozott vagy valóban azt érzi, hogy ezt a lányt le kell szólítsa ott és most. Hogy emögött mi rejtőzik, azt csak a fiú tudhatja. Hajthatja a kalandvágy is. De az is, hogy olyan angyali szempárt lesett meg, amelyről tudja, hogy vagy most néz rá vagy lehet, hogy soha többé nem látja viszont. A fiú átadja a telefonszámát és azt mondja, a lány döntse el, meg akarja-e ismerni. Majd egy rövid bemutatkozást követően elválnak útjaik. Egy duci lány mit érez ilyenkor? Az a duci lány, aki annyira vágyik már arra, hogy kövérsége ne jelentsen akadályt egy igaz szerelemben sem saját lelkében, se a párja tekintetében.

Mennyire befolyásolja életünket a saját testünkkel kapcsolatos elvárásunk? Milyen hatással van párkapcsolatainkra az, hogy vagy mi nem tudjuk elfogadni a tükörképünket vagy mások nem képesek felvállalni bennünket? Lehet-e olyan elvárásokkal párt találni, amelyek megalkuvás nélküliek? Vagy talán a szőke herceg, aki álmainkban szerepel, az soha nem lehet a miénk, ha mi nem vagyunk hercegnő testűek? Mi van akkor, ha egy herceg a sok közül nem foglalkozik Csipkerózsika testi adottságaival? Ha Csipkerózsika dagi lett volna, akkor is feléleszti az üvegkoporsóban a herceg?

Ha belegondolunk, mennyire befolyásolja egész életünk kimenetelét a túlsúly, akkor az is elgondolkodtató, miért nem teszünk ellene évekig, miért hagyjuk elveszni az időt, míg ettől a problémától szenvedünk? Egy párkapcsolatban a pénz, a munka, a szex okozhat leggyakrabban feszültséget. De vajon rangsorban melyik lehet a szex és a testi vágyódás? Mennyire vágyódhat egymáshoz két ember akkor, ha nem tökéletes testtel élnek egymás mellett? Mennyi idő kell egy nő életében ahhoz, hogy találjon egy olyan férfit, aki elfogadja telten is? Van-e egyáltalán minden nőnek esélye és lehetősége arra, hogy ducin találjon párt?

Ha lehull a lepel

A ruha ápol és eltakar. De vannak helyzetek, amikor a valóságot semmiképpen nem tudják leplezni, hiszen léteznek olyan intim pillanatok, amikor a ruhát le kell vetni. Amikor vonzódunk a másikhoz, elképzeljük valamilyennek, legyen az kerekded, puha, meleg vagy bármilyen az apró mozdulatok alatt. A légyott közben, ha egy nő nem elégedett önmagával, képtelenség, hogy engedje hozzáférni a férfit olyan helyekhez, amelyek pedig a kéjes öröm forrásai lennének. A férfi belefárad. Mind lelkileg, mind fizikailag, hogy úgy okozzon örömet, hogy közben örökké kompenzálnia kell másképp, mert nem adhatja át magát a valódi, feszélyezés mentes gyönyörnek.

Senki nem tud meggyőzni arról, hogy kövéren boldogabb lehet valaki, mint vékonyabban. Én sosem tudtam igazán az lenni, mert örökké lehúzott redőny mellett, vaksötétben, szégyenérzet közben tudtam csak kimutatni szívem legmélyéig lüktető, szinte fájdalmas imádatát.

S amikor valaki leszólít a villamoson, szólhatna alatta az "A star is born" címadó dala is Bradley Cooper és Lady Gaga hangjával aláfestve, mert tényleg annyira megható a pillanat.

Megható, mert ismeretlen számomra tizenvalahány év után, hogy bárki azt érezze, le kell pattanjon a villamosról, mert meg kell tudja, találkozunk-e még valaha. S ehhez le kellett adnom több mint fél mázsát. Vagy csak egyszerűen a kilók elvesztése nyitott egyet a résen köztem és a világ között? Eddig is utaztak férfiak a villamoson, de láthatatlan köpeny lett volna rajtam? Dehogy. Igazság szerint korábban villamosra se szálltam, mert tömeg van, mert az emberek megnéztek, szánakoztak, hiszen rám néztek és egyszerűen kövér voltam. Az autóm épp úgy szorított kövér világomba, mint a négy fal otthon. Magamra csatoltam a biztonsági övet és rám se nézzen senki. S egyszer. Egyetlen egyszer szálltam villamosra. Csak egyszer 2007-óta. Több mint 4000 napig száműztem magam a BKV-ról az emberek miatt, a kövérségem miatt, s több mint 4000 nappal később ismertem meg az érzést: megérkeztem az életembe.



OLVASS TOVÁBB! - Van még pár bejegyzésem, ami érdekelhet.
Ha van kedved, tarts velem az egészséges életvitelt bemutató utamon és kövess a facebook oldalamon illetve csoportomban.