Konyhatündérek formarobbantó étrendje - 14/4. egész napos menü ötlet

2018.10.26

4. egész napi menü ötlet

1. étkezés: spenótos tojásfelfújt

2. étkezés: szőlő dióval

3. étkezés: spenótos, sajtos, csirkés vöröslencse penne 2/3 adag

4. étkezés: spenótos, sajtos, vöröslencse csirkés penne 1/3 adag

5. étkezés: áfonyás protein smoothie

Az étrend receptjeihez lapozz a formarobbantó receptes e-book letöltéséhez.


Napi gondolatok a menü mellé

Kamrába zárt igazságok

Minden egyes életmódváltó tervemet azzal kezdtem, hogy katarzist idéztem elő. Bombát robbantottam a lakásomban és úgy éreztem, mindentől meg kell szabadulnom, ami hátráltat. Ezért tucatnyi alkalommal fordult elő, hogy nagy szemeteszsákot vettem a kezembe és kidobáltam a szennykaját, a cukrot, a lisztet, a dugi csokikat (bár a majd holnap ígéretében ezeket sokszor még befaltam kukába hajítás előtt). Kitakarítottam a kamrát, a hűtőt, nagytakarítást csináltam az egész lakóteremben és szó szerint kidobtam a múltam (egy részét). Ezek a nagy elánnal induló szenvedélyes tettek mindig dühből, elszánt erőlatolgatásokból fakadtak és gyűlöltem magam. Volt bennük valamiféle jó várakozás is, hogy végre nekilátok a reformnak és megszabadulok az engem kínzó pokoltól. Aztán ez a nagy robbanásszerű energia szép lassan lankadni kezdett és pár hónappal később ugyanúgy tele volt a kamrám, a hűtőm és az életem is bűnös gondolatokkal és hozzájuk kapcsolódó élelmiszerekkel is. Soha nem voltam képes valódi takarításra. Csak időszakos rendet raktam, de tényleges dagi-irtás sosem történt. Egyik napról a másikra halogattam a kezdést, míg egy nap ez is abbamaradt és már a fogadalmakat sem tettem meg.

Onnan tudom, hogy jó úton vagyok-e, ha kinyitom a kamra ajtómat (konyhaszekrényem egész falas szekrénye), a hűtőmet a hét bármely napján, a nap bármely szakaszában és RENDszer van bennük. Tegnap este Orsi barátnőm és én néztünk egy videót egyidőben, amiben kielemeztük egy népszerű külföldi életmód youtuber konyháját - életmódváltó szemmel. Hogy a miénk hogy néz ki az övéhez képest, ezért "iziben" készítettem pár fotót Orsinak az enyémről. Kinyitottam a hűtöm, a kamrám és a fűszeres polcom ajtajait. Megnyugvással töltött el, hogy "IGEN, ÉN TÉNYLEG MEGVÁLTOZTAM...".

Megkönnyebbülten fogadott a felismerés, hogy ha rám törne valamilyen kommandó, az én lakásom élelmiszer szekciójában biztosan nem tudnának fogást találni rajtam. Nálam tökéletes ismérve a tervezett és rendszerbe foglalt étkezésnek az, hogy VAN HELY A HŰTŐMBEN és totálisan átlátható rendszer van a kamrában vagy a fűszeres szekcióban. Az új életmód ugyanis óriási hatással volt egyik legrosszabb szokásomra, miszerint én örökösen túlvásároltam magam. Amikor épp nem foglalkoztam a fogyással, tehát bőszen éltem a zabálási vágyakkal, akkor jellemző volt rám az, hogy mindenből felhalmoztam többet. Majd minden este túrókrémet vacsorázok fogadalommal karöltve vettem 8 db 250grammos zsírszegény túrót. Vagy például ha vettem csokit, akkor vettem belőle mindjárt 3-at, hogy biztosan jóllakhassak vele. Ha az üdítős részhez értem, bizonyosan nem csak egy db 1,75-ös üveggel vettem, mert az eshetőség, hogy megiszom az egészet és nem tudok még inni, az elképzelhetetlen volt. Mindig maradt az esti zabálásra vásárolt ételekből másnapra is. Mértéktelen pazarló voltam. Mert hogy az esti zabálás alatt megszületett "majd holnap" ígéretek okán reggel szemeteszacskóba söpörtem minden megmaradt csoki szeletet, s akármit, ami ott maradt, mert hát mától ugyebár én fogyókúrázom. Majd este az újabb elodázás és étvágy miatt bekövetkező zabálás okán mérges voltam magamra, amiért KIDOBTAM REGGEL a megmaradt csokit. Hiszen azt most megehettem volna. Szerintetek előfordult, hogy kitúrtam az összekötözött szemeteszacskó aljáról a bontatlan csokit (persze addig, míg még a lakásban hagytam a zacsit és még nem ment ki az udvari konténerbe)? Hát persze. Mérhetetlenül elveszett voltam. Örökösen meg akartam magam menteni ebből a helyzetből, de nagyon sokáig nem voltam rá képes. Az ételfüggőség, amiben szenvedtem, egyértelműen pótcselekvésekből származott és a fel nem dolgozott belső feszültségek fájdalomcsillapítására használtam az ételt. Kiutat csak az tudott számomra adni, hogy megtaláltam a jóllakottsággal működő egészséges étkezési rendszer mellett a mentális támogatást is saját magamban. Ma már tudom. Bármilyen étkezési rendszer állhat a fogyás mögött, ha nem jár párban önfejlesztő munkával, a fogyás-hízás egy útvesztő. Járhatatlan zsákutca. Egy kövér lány soha nem lesz képes kimászni a gödörből tartósan, ha mentálisan nincs erre készen. Időszakos fogyások érdektelenek. Lefogyhat bárki 3 hónap alatt 20 kilót. Ha 12-20 hónappal később is kinyitja előttem BÁTRAN a hűtőjét és a kamráját, akkor megváltoztatta az életét. Ezért gondolom azt, hogy a tartós fogyás egyetlen megoldása a LÉLEKMÓDVÁLTÁS, amelyben a fiziológiai folyamatok jegyben járnak a mentális változásokkal!

Hogyan érhető el teljes LÉLEKMÓDVÁLTÁS?

Csak és kizárólag önmagunkkal folytatott munkával. Egy elhízás esetén a túlsúly egy tünet. A valódi okok sokkal mélyebben lapulnak, mert az ételhez fűződő egészségtelen kapocs csupán kompenzáció megoldatlan érzelmi zűrjeink felett. Ha valaki örökösen a hűtőben talál boldogságot, akkor önmagát vigasztalja. Minden evészavar mögött önértékelési problémák húzódnak és az evéskényszer vagy épp az ételtől való félelem a saját problémáink tükröződése, amelynek fényét igyekszünk elnyomni. Nem törődni azokkal sokkal könnyebb, választani a gyógyírt a fájdalom helyett természetes emberi tulajdonság terméke. Ez viszont mindaddig nem változhat meg, ameddig nem nézünk szembe a valódi okokkal: miért az ételben keresünk menedéket?

Saját lélekmunkámat sokáig gyakoroltam. Akkor tudtam először szembe nézni a valósággal, amikkor coach lettem. Saját életemben végre interjúalany lehettem és feltérképezhettem, miért bújom el a lehetőségeim elől egy kaja mennyországba. A technikáimat összegyűjtöttem, így született meg a 66 nap / 66 esély önfejlesztő napló és munkafüzet. Mind közül, amely írásaimat és programjaimat elkészítettem, ez volt a legfeltáróbb és legmélyebb utazás. Az evés miatt kialakuló kövérség teljesen eltorzítja az ember valódi személyiségét. A sok szégyenérzet, megaláztatás, megfelelési és változási kényszer eltiporja az önbizalmat és az erőforrásokat és átveszi a szerepet egy önelfogadásra képtelen személyiség. Ebből kihámozni magunkat rendkívül nehéz. Ebben segítség az önfejlesztés, ami tulajdonképpen nem más, mint megismerni a környezetünket, az erőforrásainkat, a helyzetekben való viselkedési mechanizmusainkat, a megszokásainkat, a rutin gondolkodásunkat és a stressz reakcióinkat. Sokszor végig sem gondoljuk, mennyi mindent teszünk ösztönből, amelynek negatív következménye van a mentális stabilitásunkra. Gyökerében ki lehet szakítani életünkből a rossz beidegződéseket és meg tudjuk tanulni, hogy a helyükre olyan atombiztos új szokásokat illesszünk, amelyekkel az életmódváltás többé már nem feladat lesz, hanem természetes részévé és ezáltal szenvedélyévé válik mindennapi életünknek.



OLVASS TOVÁBB! - Van még pár bejegyzésem, ami érdekelhet.
Ha van kedved, tarts velem az egészséges életvitelt bemutató utamon és kövess a facebook oldalamon illetve csoportomban.