Egy duci lány életében számtalan olyan pillanat lüktet az elmében, amikor órákat tölt álmodozással és sóhajtással arról, hogy mikor jön el az a nap, amikor az a bizonyos kattanás megtörténik. Egyszerre könnyű, mégis oly nehéz elképzelni azt, hogy elérkezik az a tükörben látott önarckép, amikor újra karcsúnak és csinosnak látja magát ez a duci lány.Sokszor érzi, hogy a világot meg akarja váltani, de még többször jön az a kétségbeesett gondolat spirál, hogy ez a kövérlét már örökké így marad. Akármit tesz, akárhogy igyekszik, egyszerűen nem tud ezen az élet feladaton túllendülni. Minden más olyan jól megy. Mindenben hatalmas türelemmel, kitartással, elhatározással képes az egész életét irányítani, kivéve ezt az egyet. Az átkozott túlsúlyt.
Van, aki gyerekkorától kezdődően cipel plusz kilókat, mások a pályakezdő, inaktívabb élet kezdetekor találkoznak először a mérleg átkozásával és vannak a gyermekáldással ott maradt kilók. Bárki, bármilyen módon szerezte átlagos testsúlyához képest a kerekded vagy komoly túlsúlyt, megismerkedik a kövérségi spirállal. 2017-ben beszéltem erről a fogalomról először. Ez az az állapot, amikor az étel rabul ejt és - mint egy szélvihar tölcsérszerű áramlata - nem ereszt el. Ez magával húzza az önértékelésben elszenvedett komplexusokat, egyre több sikertelen fogyókúrás kísérlet még több sikerélménybeli hiányt szül. Egymást váltja a fogyás-hízás örökös körforgása, ezzel együtt a koplalás és a zabálás korszakai. Ez a testet és leginkább a lelket mélyen gyötri, így lesz egy duci lány életének része a bűntudat, a düh, az ingerlékenység.
Saját belső feszültségeinket a környezet sem könnyíti meg. Bármit is szeretnénk kapni támaszul, legtöbbször az ellentétes reakciók érkeznek. Ha nagyon akarod, ellenállással találkozol. Ha te nem akarod, piszkálnak miatta. Örökös szélmalomharc az, hogy mások megértsék, te mit érzel. De nem értik. Nem értik a zabálás kényszerességét, a stressz miatti evést, az érzelmi evést, a fogyás nehézségeit. Ezért az egyetlen örömforrás maga az étel, ami ellenség, mégis az egyetlen vigasz.
Minden érzésre, felesleges kilóra egy hab a tortán a folytonos változni akarás, a nyűglődés, ami ezzel jár. Lemondások, időmenedzsment, sportolás, a környezet hátráltatása, az élet adta pofonok folyamatosan kísérik a saját mumusainkat.
Az, hogy a kövérség állapotából ki tudunk kerülni, olyan érzés hosszú évek próbálkozásai után, mintha egy magas szikláról kellene a mélyre ugrani egy fejest. S ha meg is ugorjuk ezt, a mélyből állandóan sóvárgunk a szikla tetején üvöltő kísértések miatt. Visszavágyunk az evés öröméhez.
Egy nagy levegő kell, fogat összeszorítva kiúszni a tettek "szigetére", ahol partot érve ott vár ránk a haditervünk: le kéne már fogyni, de most tényleg.Józanul kell mérlegelni. Ha márpedig foggal-körömmel ragaszkodsz ahhoz, hogy igenis változtatni szeretnél, mert MINDENNÉL JOBBAN AKAROD, akkor semmi mást nem kell tenned, csak arra fókuszálni, ami számodra a legjobb:
Nem érdekelhet az, hogy a környezetedben ki és mit gondol. Van, aki az elszántságot irigyli, ezért a legnagyobb fogyási sztorik mögött húzódik a legtöbb baráti átrendeződés. Aki igaz barátod, aki tényleg szeret, az támogat és az életed része lesz vékonyabban is, aki pedig vissza akar húzni, azt el kell engedni.
Folyamatos kísértésnek leszel kitéve, az érkező mumus-hadsereg eszedbe juttat minden kedvelt ételt és rá akar venni a feladásra idő előtt. 100x a hűtőhöz rángat és a létező összes módon emlékeztet arra, hogy akár csalhatnál is egy kicsit, mert belefér ez az egy szelet süti, vagy nem árthat ez a tábla csoki... de neked józannak kell maradnod és tudnod kell, hogy csak és kizárólag akkor fogsz tudni elmozdulni az állapotból, ha tényleg változtatsz.
A fogyás egy önismereti utazás, egy mentális fejlődési pálya, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy ténylegesen belevágj egy életmódváltó programba. Az út során dől el, hogy akarsz-e és tényleg bele fektetsz-e elég energiát ebbe vagy ismét félbehagyod.A legtöbb duci lány álma a duciságból való menekülés egy számára tökéletes testbe. Az álmok azért vannak, hogy célokká formálhassuk őket és apró lépésekben megtegyünk azért mindent, hogy el is érjük azokat.
A sikeres fogyás nem a szerencsén múlik, kizárólag a tettek uralják a folyamatot. Egyetlen lehetséges út vezet a végleges fogyáshoz: Megteszed-e magadért azt, amit kell, amire vágysz és szereted-e eléggé magadat ahhoz, hogy lemondj az egészségtelen életmódról és válts egy sokkal kiegyensúlyozottabb életformára.
A legtöbb ember helytelenül a lehető legrövidebb idő alatt, a legkisebb erő ráfordítással akar célba érni, ezért nagy részük örökké csak úton van. Azok az emberek tudják megváltoztatni az életüket és a testüket, akik rengeteg téves macska-egér játék után végre belátják, hogy ez a mentalitás sosem fogja célhoz vezetni őket.A helyes megközelítés az, hogy minőségi életvitel változtatással, a megfelelő időt és energiát rászánva, a lehető legegészségesebb módszerrel, következetesen induljunk el és maradjunk az átalakulás pályáján. Ha úgy tetszik, önmagunkkal versenyzünk. A céltudatos, alázatos énkép harcol a megalkuvó, lusta, önző énünkkel.
Kemény ezt bevallani. De, ha legbelül tudod, hogy szenvedsz a túlsúlyodtól, egészségtelen szokásokkal élsz, nem érzed jól magad így, és mégsem teszel semmit, akkor rendkívül önző vagy a saját életeddel szemben, mert ezt az egy életet hagyod így elveszni ahelyett, hogy egy kiteljesedett és boldogabb életvitelt élhetnél.
Azok, akik megalkuvásban élnek a saját kövérségük elfogadásával, minden szavamat sértőnek találhatják. Ismerem az érzést, jártam ebben a cipőben. Ezért megértem őket. Jómagam is 12 évig voltam önző, nemtörődöm és hiába tudtam, hogy sem a testem, sem a lelkem nincs összhangban a világgal, mégis választottam inkább az evést. Egy ideig elhittem, hogy elfogadom saját magam, a tükörképem és lázadtam mindenki ellen, aki arról akart meggyőzni, hogy fogynom kellene. Elhittem a mumusaim által, hogy szeretve lehetek kövéren is, egészséges lehetek elhízottan is, nem az számít, mit mutat a mérleg.
Aztán... kijózanodtam. És lett ebből egy sokkal jobb élet. Tele célokkal, álmokkal, amelyekről korábban vágyakozni sem mertem. Közgazdászból indultam el a dietetikusi pálya felé. Én, a kövér lány.
Mindenkinek jár egy esély saját magától, hogy kihozhassa az életéből és testéből azt, amire vágyik.
Ingyen nem adják.
Bár... több ingyenes könyvet írtam. Aki változtatni akar, él az ingyenes lehetőségekkel, de aki nem hajlandó semmit tenni, az ingyen sem fogja elkezdeni (és sajnos ez nagyon jellemző). Ilyen a 333 oldalas tartalommal bíró 90 napos haditerv lecke sorozat könyvem.
Amikor én először tudatosítottam magamban, hogy nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is maximálisan odatettem magam, már nem volt kérdés, hogy akarom-e.
- Akartam... Mert nem éreztem jól magam.
- Akartam... Mert inzulinrezisztens lettem.
- Akartam... Mert magas vérnyomásom volt.
- Akartam... Mert bezárkóztam és magányos lettem.
- Akartam... Mert kezdőd reflux gyötört.
- Akartam... Mert mindig téma volt a kövérségem.
- Akartam... Mert nem tudtam kiteljesedni kövéren - bármennyire is el akartam hinni, hogy elfogadom magam.
- Akartam... Mert nem akartam többé önámításban élni.
- Akartam... Mert nem akartam örökké én lenni (maradni) a kövér lány.
- Akartam... Mert elhatároztam.
- Akartam... Mert nem akartam többé önző lenni.
- Akartam... Mert megérdemlem a boldogságot.
