Egy duci lány életében számtalan olyan pillanat
lüktet az elmében, amikor órákat tölt álmodozással és sóhajtással arról,
hogy mikor jön el az a nap, amikor az a bizonyos kattanás megtörténik.
Egyszerre könnyű, mégis oly nehéz elképzelni azt, hogy elérkezik az a
tükörben látott önarckép, amikor újra karcsúnak és csinosnak látja magát
ez a duci lány. Sokszor érzi, hogy a világot meg akarja váltani, de még
többször jön az a kétségbeesett gondolat spirál, hogy ez a kövérlét már
örökké így marad. Akármit tesz, akárhogy igyekszik, egyszerűen nem tud
ezen az élet feladaton túllendülni. Minden más olyan jól megy. Mindenben
hatalmas türelemmel, kitartással, elhatározással képes az egész életét
irányítani, kivéve ezt az egyet. Az átkozott túlsúlyt.
Bárki, bármilyen módon szerezte átlagos testsúlyához képest a kerekded vagy komoly túlsúlyt, megismerkedik a kövérségi spirállal. 2017-ben beszéltem erről a fogalomról először. Ez az az állapot, amikor az étel rabul ejt és - mint egy szélvihar tölcsérszerű áramlata - nem ereszt el. Ez magával húzza az önértékelésben elszenvedett komplexusokat, egyre több sikertelen fogyókúrás kísérlet még több sikerélménybeli hiányt szül. Egymást váltja a fogyás-hízás örökös körforgása, ezzel együtt a koplalás és a zabálás korszakai. Ez a testet és leginkább a lelket mélyen gyötri, így lesz egy duci lány életének része a bűntudat, a düh, az ingerlékenység.
Saját belső feszültségeinket a környezet sem könnyíti meg. Bármit is
szeretnénk kapni támaszul, legtöbbször az ellentétes reakciók érkeznek.
Ha nagyon akarod, ellenállással találkozol. Ha te nem akarod, piszkálnak
miatta. Örökös szélmalomharc az, hogy mások megértsék, te mit érzel. De
nem értik. Nem értik a zabálás kényszerességét, a stressz miatti evést,
az érzelmi evést, a fogyás nehézségeit. Ezért az egyetlen örömforrás
maga az étel, ami ellenség, mégis az egyetlen vigasz.
Az, hogy a kövérség állapotából ki tudunk kerülni, olyan érzés hosszú évek próbálkozásai után, mintha egy magas szikláról kellene a mélyre ugrani egy fejest. S ha meg is ugorjuk ezt, a mélyből állandóan sóvárgunk a szikla tetején üvöltő kísértések miatt. Visszavágyunk az evés öröméhez.
Egy nagy levegő kell, fogat összeszorítva kiúszni a
tettek "szigetére", ahol partot érve ott vár ránk a haditervünk: le
kéne már fogyni, de most tényleg.
Józanul kell mérlegelni. Ha márpedig foggal-körömmel ragaszkodsz ahhoz, hogy igenis változtatni szeretnél, mert MINDENNÉL JOBBAN AKAROD, akkor semmi mást nem kell tenned, csak arra fókuszálni, ami számodra a legjobb:
A sikeres fogyás nem a szerencsén múlik, kizárólag a tettek uralják a folyamatot. Egyetlen lehetséges út vezet a végleges fogyáshoz: Megteszed-e magadért azt, amit kell, amire vágysz és szereted-e eléggé magadat ahhoz, hogy lemondj az egészségtelen életmódról és válts egy sokkal kiegyensúlyozottabb életformára.
A legtöbb ember (korábban én is) helytelenül a lehető legrövidebb idő alatt, a legkisebb erő ráfordítással akar célba érni, ezért nagy részük örökké csak úton van. Azok az emberek tudják megváltoztatni az életüket és a testüket, akik rengeteg téves macska-egér játék után végre belátják, hogy ez a mentalitás sosem fogja célhoz vezetni őket. A helyes megközelítés az, hogy minőségi életvitel változtatással, a megfelelő időt és energiát rászánva, a lehető legegészségesebb módszerrel, következetesen induljunk el és maradjunk az átalakulás pályáján. Ha úgy tetszik, önmagunkkal versenyzünk. A céltudatos, alázatos énkép harcol a megalkuvó, lusta, önző énünkkel.
Kemény ezt bevallani. De, ha legbelül tudod, hogy szenvedsz a túlsúlyodtól, egészségtelen szokásokkal élsz, nem érzed jól magad így, és mégsem teszel semmit, akkor rendkívül önző vagy a saját életeddel szemben, mert ezt az egy életet hagyod így elveszni ahelyett, hogy egy kiteljesedett és boldogabb életvitelt élhetnél.
Jómagam is 12 évig voltam önző, nemtörődöm és hiába tudtam, hogy sem a
testem, sem a lelkem nincs összhangban a világgal, mégis választottam
inkább az evést. Egy ideig elhittem, hogy elfogadom saját magam, a
tükörképem és lázadtam mindenki ellen, aki arról akart meggyőzni, hogy
fogynom kellene. Elhittem a mumusaim által, hogy szeretve lehetek
kövéren is, egészséges lehetek elhízottan is, nem az számít, mit mutat a
mérleg.
Aztán... kijózanodtam. És lett ebből egy sokkal jobb élet. Tele célokkal, álmokkal, amelyekről korábban vágyakozni sem mertem. Közgazdászból indultam el a dietetikusi pálya felé. Én, a kövér lány.
Mindenkinek jár egy esély saját magától, hogy kihozhassa az életéből és testéből azt, amire vágyik.
Ingyen nem adják.
Amikor én először tudatosítottam magamban, hogy nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is maximálisan odatettem magam, már nem volt kérdés, hogy akarom-e.
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság 6 hónapra Online tanulófelület 6 hónapra Kidolgozott életmódprogram 6 hónapra Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) a 6 hónapos programra Hosszabbítható tagság további blokkokra
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság - korlátlan Online tanulófelület Kidolgozott életmódprogram Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) Szállítási és fizetési feltételek
Egy kövér lány voltam, aki egész életében le akart fogyni. Sokáig nem tudtam, hogy a bennem lakozó személyiségek miért csatáznak egymással. Hogy egyáltalán miért találkozom más és más arcaimmal, s miként kellene ezeket kezelnem. Nőként sok szerepet öltünk magunkra, még az előtt is, hogy párra lelnénk. Amikor csak az ÉN lakozik a lelkünkben és nincs mellettünk más, már akkor is sokféle módon jelenünk meg a napjainkon. Minden azzal kezdődött nálam a személyiségfejlesztésemben, hogy boldog akartam lenni. Viszont nem feltétlenül tudtam, ez mit is jelent. Elvárásokat támasztottam az elképzeléseimmel szemben, s ha bármi másként alakult, mint azt ahogyan én vázoltam kötelező kimenetelként, rögtön falakba ütközött az aktuális álomképem. Valahogy ilyen módon találtam rá az életemben az ételre, mint vigaszdíjra, mint egy láthatatlan barátra, aki sosem bánt, aki sosem beszél vissza, aki mindig örömet akar okozni, aki feltétel nélkül ki is elégíti a vágyaimat. E könyv írásakor már tudom, hogy a kövérség búcsút vett tőlem. Nem csak elértem az áhított testsúlyomat, de egy olyan életet is felépítettem, amelyben felelősséggel tartozom hozzám hasonló emberek döntéseiért is. Öt éve blogot írok a történetemről. Úgy kellett ezt a könyvet megírnom és az olvasó úgy olvashatja el a fejezeteket, hogy az a tény már befolyásolja az írottak értelmezését: sikerült lefogynom. Ezért a sorok legalább annyira elmesélt élmények öt év vonatkozásában, mint amennyire a jelenre vonatkozó felfedezések, felismerések is. Sőt, valójában a ma megtapasztalásaira lehet igazán értelmezni a változásomat. A könyv egyszerre a múltam, a jelenem és a remélt jövőm is.
