Kövérségünk vélt mumusai

Számtalanszor futott át a kérdéshalmaz az agyamon egész életem során, hogy miért vagyok én husi. Soha nem tartoztam a vékony lányok közé, egy ideig kordában is tudtam tartani a súlyomat, de egy ponton közbe szólt az élet. Elveszítettem a kontrollt, lett egy irányíthatatlan súlyproblémám, ami úgy húzott le a mélybe, mint ahogy a lefolyón zúdul alá a fürdővíz.

Okoltam én mindent. Az élelmiszerláncokat, amiért finom és rossz ételeket gyártanak. A genetikát, mert egyértelműen ez az oka annak, hogy erősebb a csontom. Az egész világot, mert mindig kirekesztettek és örökké érzékeltették velem, hogy én más vagyok.

Másnak lenni egyszerűn nem jó. Nagyon sokféle ember, nagyon sokféle élettörténetével ki tud lógni a sorból. Ha más vagy, egyszerűen tudják rólad, hogy más vagy. A kövérség ennek egyik ékes példája. Ha tömegben vagyunk, látjuk az embereket és figyeljük is őket. Ilyen az emberi természet. Kíváncsi és legtöbbször nem is rejti véka alá. A bámuló emberektől mindig féltem. A tekintetükben láttam, hogy engem bírálnak, mocskolnak is sokszor és szuggerálnak, hogy még jobban érezzem: KÖVÉR VAGYOK! Pedig én nélkülük is pontosan tudtam, hogy az vagyok. De az emberek tapintatlanok. Rendkívül érzéketlenek sokszor. Kinek mondta már a kollégája vagy az ismerőse, hogy "kicsit kikerekedtél....."? Bele sem gondolnak mások sokszor abba, milyen mély sebeket képesek okozni egy rosszul sikerült poénnal vagy megjegyzéssel. Ezért egy duci mindig sokkal jobban érzi a duciságot, ha közegben van. Ez az oka annak, hogy a kövér emberek java része nem szeret társaságba járni, sokkal inkább bezárkózik és elrejtőzik a világ előtt. Könnyebb. Ez nem édes teher, ez egy megoldandó kulturális probléma. Meg kellene tanítani más embereknek, hogy a szemmel látható gyenge pontokat ne feszegessék. De sokan ezt nem értik.

Sokszor beszélgetek másokkal arról, hogy a duci embereknek az evés mit jelent. Legtöbbször értetlenkedő tekintetek és kérdések fogadnak. Nem értik. Persze, hogy nem értik. Nem tudják milyen az, amikor tudod, hogy nem kellene enned, mert kövér vagy, de az éhség csillapíthatatlan és évekig tömöd magad étellel. Tehetetlen vagy. Változni akarsz és nem megy. Nem könnyítik meg a környezetben felbukkanó emberek sem. A már említett tekintetek, sugdolózások, lenéző megjegyzések annyira fájóak, mégsem érti egy kívülálló az okokat.

A közösségi csoportokat több ízben követem évek óta. Jó párnak tagja vagyok és nagyon elszomorít az, amit gyakorta látok a posztok és kommentek árnyékában. Fogyni vágyó emberek feltesznek kérdéseket és olyan nyers, gonosz, bántó, sértő, "lehülyéző" hozzászólásokat kapnak válaszul, ami elkeserítő. Egy ilyen térnek a támogatásról kellene szólnia. Amikor elindítottam ezt a blogot és a mögé csatlakozó duciforradalom zárt közösségi csoportját, megálmodtam egy "tiszta" közösségi létet. Rengeteg embert engedtem be, majd tiltottam ki. Nem akartam olyan embereket tagoknak, akik egyszerűen képtelenek konfliktus nélkül, segítő szándékkal, intelligensen beszélgetni.

Nagyon egyszerű szabályokat állítottam fel:

Úgy érzem, sikerült olyan közösséget alkotni, ahol a szabályok érvényesítése alatt számos segítő kéz találkozik egymással, és a támogatás nagyon magas fokon izzik. Ezekben a beszélgetésekben mindig elmélyedek és szeretem összegyűjteni azokat a felmerülő kérdéseket, amelyeket boncolgatnak a tagok. Ilyen a kövérséggel összefüggő önkép és a kövérség okainak feltárása is.

Rengeteg tévhit kering arról, hogy a kövérséget mi alakítja ki és mitől függ az, hogy hogyan tudunk javítani a testsúlyunkon.

Nézzük a testsúlyt egy 100%-os skálán! Hangsúlyozom, hogy az alábbi véleményem több tényezőből tevődik össze: tanulmányaim, tapasztalataim alapján.

Hogyan áll össze az elhízás okrendszere?

De ezek mennyiben okolhatók a kövérségért? Bele kell-e törődni? Tehetünk-e bármit, ha akármelyik a mindennapjaink része?

1. Táplálkozás

Kizárólag mi tudunk ezen változtatni. Ha mértéktelenül, rendszertelenül étkezünk, egyenes következménye a kalória puffer kialakulása. Vagyis többet eszünk, mint amennyire szükségünk lenne. Ekkor a felesleges kalóriák hízást okoznak. Megoldás csak az étkezési szokások megváltoztatása adhat erre. Saját döntésünk kérdése.

2. Genetika

Az egyik leggyakrabban használt kifogás a hízás okára. Miközben a helyzet korántsem olyan vészes, mint amennyire mi gondoljuk. Ha egyik felmenőnknél gyakori az elhízás, 8-10%-ban járul hozzá a súlygyarapodáshoz. Ha mindkét felmenőnknél gyakori az elhízás, 15-16%-kal nagyobb az esélye, hogy hízékonyságra hajlamosak leszünk. Mondhatja erre valaki azt, hogy na ez az. Hát ezért nem fogyok. Az én véleményem viszont nagyon más. Attól, mert egyik vagy több felmenőnél is jelentős súlyproblémák vannak, attól még nem kell nálunk is kialakuljon. Ugyanis tehetünk ez ellen helyes életmód kialakításával. Miért kellene nekem is kövérnek lennem, ha van döntési lehetőségem tenni ellene? Márpedig van.

3. Anyagi körülmények

Az egészséges életmód drága. Legtöbbször ezt halljuk és gyakran túlsúlyos emberektől. Azokban a rétegekben, ahol nincs anyagi keret a reform ételek vásárlására, pld. Szafi lisztek, azokban a családokban is nagyon gyakori az elhízás. Vagyis többet esznek és kevesebbet mozognak a kelleténél. A túlsúly nem magától alakul ki, mi teszünk ezért. Azt teljességgel megértem, hogy egyes családokban a fehér kenyér kincs és nincs másra lehetőség. Ám, ha a túlsúly ott is probléma, akkor igenis saját felelősség a mérték. Számos példa van rá, hogy kisebb anyagi fedezetű családoknál is megjelenik a kóla, a csoki, a csipsz a vasárnapi asztalon. Ezekben az esetekben is van mód arra, hogy egy tudatosabb, átgondoltabb étrendet állítsunk össze. Mert azt már sokszor említettem, nem a szénhidrát a bűnös, hanem a helytelen szabályrendszer, amiben esszük.

4. Érzelmi életünk

Stresszevés. Bánatevés. Minden konyhában ott csücsül a hölgyek vállán, egészen biztosan. Mindenki igyekszik levezetni a keletkező stresszt és ezt gyakorta evéssel tesszük. Az agyi ingerek a szokásaink alapján igyekeznek a bennünk lévő feszültségeket csillapítani. Saját feladatunk tehát új szokásokat kialakítani és más módot találni az akarat felállításához. Nehéz feladat! De van rá megoldás.

5. Betegségek, hormonális problémák

Maximum 30%-ban járulnak hozzá a hízáshoz, azonban megfelelő orvosi kezeléssel ezek orvosolhatók. Amint pld. egy pajzsmirigy probléma kezelve van, fokozatosan megszűnik az általa okozott hormonális egyensúlytalanság és helyreállítható a testsúly.

6. Sport

Nagyon sokszor tettem fel azt a kérdést az életmódprogramosok számára, hogy milyen sportot űznek. 70%-ban az a válasz érkezik, hogy "nem sportolok". A sport nagyjából 10%-kal javítja az anyagcserét, ezt szintén tanulmányaim alatt ismertem meg. Ez tehát megfelelően alátámasztja azt a tényt is, hogy nem a sporton múlik a fogyás. Támogatja és elősegíti, de nem pótolja/nem váltja ki a helytelen táplálkozást.

Összességében elmondható, hogy bármilyen probléma is áll a hízásunk hátterében, az azzal történő foglalkozás, gondoskodás jelentősen csökkenti a hátráltató faktorokat. Saját akaratunk és döntésünk szükséges ahhoz, hogy ezeket megszüntessük. Ha genetikailag hajlamosabbak vagyunk a hízásra, tehetünk ez ellen. Ha betegség áll fenn, kereshetünk hozzá szakembert. Ha nem sportolunk, elkezdhetünk apró lépésekkel sétálni, majd élmény sportokat is találni. Ha nincs magas keretünk egészségesebb élelmiszerek vásárlására, akkor a meglévő erőforrásokból kell rendszeres és tudatos étkezési szokásokat kialakítani. Ha érzelmeink gátolnak, számos önfejlesztő könyv, módszer, segítő támogatás létezik ennek javítására. Ha egy olyan közösség hiányzik, ahol segítő kezek, szakmai és tagoktól érkező tanácsok, sikertörténetek serkentik a motivációt, akkor lépj be, olvasgass, tájékozódj.

Csak TE találhatsz megoldást a hízás megállítására és a fogyásod megindulására. A hízás kialakul rossz szokások vagy keletkező betegségek miatt, de orvosolható tudatos életmódváltással.