Küzdelem a célig

2020.07.25

Túl azon, hogy a kcal számolásban láttam meg a megoldást...

Kövérségi spirálba kerülve nehéz a kiút! Jó módszerrel is...

Egy duci lány életében számtalan olyan pillanat lüktet az elmében, amikor órákat tölt álmodozással és sóhajtással arról, hogy mikor jön el az a nap, amikor az a bizonyos kattanás megtörténik. Egyszerre könnyű, mégis oly nehéz elképzelni azt, hogy elérkezik az a tükörben látott önarckép, amikor újra karcsúnak és csinosnak látja magát ez a duci lány. Sokszor érzi, hogy a világot meg akarja váltani, de még többször jön az a kétségbeesett gondolat spirál, hogy ez a kövérlét már örökké így marad. Akármit tesz, akárhogy igyekszik, egyszerűen nem tud ezen az élet feladaton túllendülni. Minden más olyan jól megy. Mindenben hatalmas türelemmel, kitartással, elhatározással képes az egész életét irányítani, kivéve ezt az egyet. Az átkozott túlsúlyt.

Bárki, bármilyen módon szerezte átlagos testsúlyához képest a kerekded vagy komoly túlsúlyt, megismerkedik a kövérségi spirállal. 2017-ben beszéltem erről a fogalomról először. Ez az az állapot, amikor az étel rabul ejt és - mint egy szélvihar tölcsérszerű áramlata - nem ereszt el. Ez magával húzza az önértékelésben elszenvedett komplexusokat, egyre több sikertelen fogyókúrás kísérlet még több sikerélménybeli hiányt szül. Egymást váltja a fogyás-hízás örökös körforgása, ezzel együtt a koplalás és a zabálás korszakai. Ez a testet és leginkább a lelket mélyen gyötri, így lesz egy duci lány életének része a bűntudat, a düh, az ingerlékenység.

Saját belső feszültségeinket a környezet sem könnyíti meg. Bármit is szeretnénk kapni támaszul, legtöbbször az ellentétes reakciók érkeznek. Ha nagyon akarod, ellenállással találkozol. Ha te nem akarod, piszkálnak miatta. Örökös szélmalomharc az, hogy mások megértsék, te mit érzel. De nem értik. Nem értik a zabálás kényszerességét, a stressz miatti evést, az érzelmi evést, a fogyás nehézségeit. Ezért az egyetlen örömforrás maga az étel, ami ellenség, mégis az egyetlen vigasz.


Nagyon lassan értem el arra a szintre, hogy nálam ez a kövérségi spirál végre véget érhet!

Az, hogy a kövérség állapotából ki tudunk kerülni, olyan érzés hosszú évek próbálkozásai után, mintha egy magas szikláról kellene a mélyre ugrani egy fejest. S ha meg is ugorjuk ezt, a mélyből állandóan sóvárgunk a szikla tetején üvöltő kísértések miatt. Visszavágyunk az evés öröméhez.

Egy nagy levegő kell, fogat összeszorítva kiúszni a tettek "szigetére", ahol partot érve ott vár ránk a haditervünk: le kéne már fogyni, de most tényleg.

Józanul kell mérlegelni. Ha márpedig foggal-körömmel ragaszkodsz ahhoz, hogy igenis változtatni szeretnél, mert MINDENNÉL JOBBAN AKAROD, akkor semmi mást nem kell tenned, csak arra fókuszálni, ami számodra a legjobb:

  • Nem érdekelhet az, hogy a környezetedben ki és mit gondol. Van, aki az elszántságot irigyli, ezért a legnagyobb fogyási sztorik mögött húzódik a legtöbb baráti átrendeződés. Aki igaz barátod, aki tényleg szeret, az támogat és az életed része lesz vékonyabban is, aki pedig vissza akar húzni, azt el kell engedni.
  • Folyamatos kísértésnek leszel kitéve, az érkező mumus-hadsereg eszedbe juttat minden kedvelt ételt és rá akar venni a feladásra idő előtt. 100x a hűtőhöz rángat és a létező összes módon emlékeztet arra, hogy akár csalhatnál is egy kicsit, mert belefér ez az egy szelet süti, vagy nem árthat ez a tábla csoki... de neked józannak kell maradnod és tudnod kell, hogy csak és kizárólag akkor fogsz tudni elmozdulni az állapotból, ha tényleg változtatsz.

A sikeres fogyás nem a szerencsén múlik, kizárólag a tettek uralják a folyamatot. Egyetlen lehetséges út vezet a végleges fogyáshoz: Megteszed-e magadért azt, amit kell, amire vágysz és szereted-e eléggé magadat ahhoz, hogy lemondj az egészségtelen életmódról és válts egy sokkal kiegyensúlyozottabb életformára.

A legtöbb ember (korábban én is) helytelenül a lehető legrövidebb idő alatt, a legkisebb erő ráfordítással akar célba érni, ezért nagy részük örökké csak úton van. Azok az emberek tudják megváltoztatni az életüket és a testüket, akik rengeteg téves macska-egér játék után végre belátják, hogy ez a mentalitás sosem fogja célhoz vezetni őket. A helyes megközelítés az, hogy minőségi életvitel változtatással, a megfelelő időt és energiát rászánva, a lehető legegészségesebb módszerrel, következetesen induljunk el és maradjunk az átalakulás pályáján. Ha úgy tetszik, önmagunkkal versenyzünk. A céltudatos, alázatos énkép harcol a megalkuvó, lusta, önző énünkkel.

Kemény ezt bevallani. De, ha legbelül tudod, hogy szenvedsz a túlsúlyodtól, egészségtelen szokásokkal élsz, nem érzed jól magad így, és mégsem teszel semmit, akkor rendkívül önző vagy a saját életeddel szemben, mert ezt az egy életet hagyod így elveszni ahelyett, hogy egy kiteljesedett és boldogabb életvitelt élhetnél.

Jómagam is 12 évig voltam önző, nemtörődöm és hiába tudtam, hogy sem a testem, sem a lelkem nincs összhangban a világgal, mégis választottam inkább az evést. Egy ideig elhittem, hogy elfogadom saját magam, a tükörképem és lázadtam mindenki ellen, aki arról akart meggyőzni, hogy fogynom kellene. Elhittem a mumusaim által, hogy szeretve lehetek kövéren is, egészséges lehetek elhízottan is, nem az számít, mit mutat a mérleg.

Aztán... kijózanodtam. És lett ebből egy sokkal jobb élet. Tele célokkal, álmokkal, amelyekről korábban vágyakozni sem mertem. Közgazdászból indultam el a dietetikusi pálya felé. Én, a kövér lány.

Mindenkinek jár egy esély saját magától, hogy kihozhassa az életéből és testéből azt, amire vágyik.

Ingyen nem adják.


Amikor én először tudatosítottam magamban, hogy nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is maximálisan odatettem magam, már nem volt kérdés, hogy akarom-e.

  • Akartam... Mert nem éreztem jól magam.
  • Akartam... Mert inzulinrezisztens lettem.
  • Akartam... Mert magas vérnyomásom volt.
  • Akartam... Mert bezárkóztam és magányos lettem.
  • Akartam... Mert kezdőd reflux gyötört.
  • Akartam... Mert mindig téma volt a kövérségem.
  • Akartam... Mert nem tudtam kiteljesedni kövéren - bármennyire is el akartam hinni, hogy elfogadom magam.
  • Akartam... Mert nem akartam többé önámításban élni.
  • Akartam... Mert nem akartam örökké én lenni (maradni) a kövér lány.
  • Akartam... Mert elhatároztam.
  • Akartam... Mert nem akartam többé önző lenni.
  • Akartam... Mert megérdemlem a boldogságot.

Áttörés...

2017. januárban kezdtem neki és nyáron jutottam el arra a pontra, hogy iskolapadba ülök. Így hiteles dietetikus és táplálkozástudományi szakemberek magyarázták el a valós és tartós fogyás titkát. Ez lett végül a korona a próbálkozásaimra. Mert végre megértettem, hogyan működik a táplálkozási rendszer. Innentől kezdve a létező összes könyvet és e-könyvet megszereztem, ami a fogyással és a test működésével foglalkozik. Külföldi publikációk után kutattam és kiutaztam az USA-ba is több ilyen témájú kurzust elvégezni. 2 éven át töltöttem a nyarakat a tengerentúlon. Mindent ez alá rendeltem. Tudni és érteni akartam azt, hogy onnantól kezdve mi történik, hogy az ételt a számba veszem. Mindent tudni akartam a hormonokról, az endokrin rendszerről, a hormon rendszerről, az emésztő rendszerről, a tápanyagokról. S ez vezetett el végül az orvosi egyetemi képzés tantermeibe. Közben megjártam 2 fitnesz iskolát, az első tanévben még nem álltam készen az edző képzésre, a másodikban már igen. Bár nem szeretnék ezzel foglalkozni hivatásszerűen, de a testedzés tekintetében is saját tudással akartam rendelkezni, ezért végig csináltam a képzést és mindet megtanultam az edzőtermi edzésekről, az izmokról, a sporttáplálkozásról, az edzéstervezésről. Csak az hiányzott, hogy a lelkemmel is tudjak foglalkozni, hiszen az érzelmi evés és ételfüggőség keresztmetszete roncsolta a fogyási terveimet. Ezért lettem life coach. Nehéz időszak volt, mert egyszerre csináltam több képzést, s volt amikor 7-ből 7 napot töltöttem heti és hétvégi képzéseken. Szintén saját fejlődésem érdekében, minden fáradtságot háttérbe helyeztem. Nem számított más, csak én. Mindent magamon teszteltem, magamon tanultam meg, magamon értettem meg és önmagamon fejlesztettem ki. S ebben a 2,5 évben leadtam testsúlyom felét.

Mindent tudok a kövérségről. Lelkileg, fizikailag, egészségügyileg. És mindent megtanultam, amivel ezen változtatni tudok.

Az áttörést mindenképp az hozta, hogy ebben az egyszerű mozdulatsorban nem akartam elhinni, hogy ez tényleg én vagyok. Belegondoltam, mi vár rám, ha harmincas éveim elején ilyen az életem. Minden az ételről szólt a munkámon kívül. Folyton éhes voltam, szűnni nem akaró éhséggel, cukor iránti éhezéssel, falánksággal, étvágy rohamokkal, borzalmas adag ételekkel. A bőröm száraz és gyulladt volt, az emésztésem nehezebb volt, a menstruációm rendszertelen volt, inzulinrezisztens lettem és magas vérnyomással küzdöttem.

Hormonális testtípusom és anyagcsere típusom miatt mindig is pufók voltam, az is leszek, s nem kergettem magam hiú ábrándokba. Fel voltam rá készülve, hogy ez egy hosszú évekig tartó harc lesz, mire az extrém kövér, puha testemből egy feszes és csinos külsőt varázsolok. Nem csak ruhában. Ruha nélkül is el akarom érni azt, amiről korábban azt hittem, hogy lehetetlen. Lefogyni sem tudtam sokáig, mégis sikerült egy emberi formát visszanyernem. Nagyjából 3 évembe telt és nem félek a következő 3 évtől sem, hogy ebből az edzőteremben egy olyan formát hozzak ki, amire mások is azt gondolnák, hogy elképzelhetetlen.

Tudom, hogy nem létezik lehetetlen. Amikor elindultam az úton, végig gondoltam, mit jelent nekem az étel. Tulajdonképpen mindent jelentett. De el kellett határoznom, hogy nem lehet fontosabb az életemnél. Van egy célom és azt csak akkor fogom elérni, ha mindent a gyökerénél fogva írtok ki régi életemből. Hosszú évekig nem tudtam farmert felvenni, mert az 56-os méretek sem voltak már jók rám. Annyira túlmentem egy fizikai határon a testsúlyommal és kövérségemmel, amin kevés ember engedi magát átlépni. Nekem sikerült teljesen elveszni ebben a kövérségi útvesztőben, és tényleg egy reménytelen eset voltam 12 éven át.

Ahhoz, hogy meg tudjak változni, több, összetett tényező is kellett. Ez lett 3 év alatt az ÉLETMÓDVÁLTÓ 16 PONTOS BIBLIÁM!

  1. Be kellett fejeznem a mértéktelen zabálást!
  2. Élhető, fenntartható, megvalósítható módszertant kellett ehhez keresnem!
  3. El kellett határolódnom a sablon diétáktól, az 1000-1300 kalóriás fogyókúráktól és étrendekről, amelyek csak tűzoltásra jók!
  4. Meg kellett ismerni önmagam, a környezetem, a céljaim, a motivációm, s az időm megfelelő menedzselésének fortélyait!
  5. Nemet kellett mondanom a csodabogyókra, táplálékkiegészítőkre, étkezést helyettesítő porokra és shake-ekre, melyek értelemszerűen pont azt a tényezőt lehetetlenítik el, hogy fenntartható, hiszen ezeket a végtelenségig használni nem lehet és beláthatatlan egy extrém kövér testre gyakorolt hatásuk hosszú távon! Nem mellesleg vagyonokat költeni rájuk sem túl takarékos.
  6. Véget kellett vetnem a mozgásszegény életmódomnak és kínkeserves, fájdalmas első lépéseim után ma már 2,5 órát is képes vagyok egyhuzamban gyalogolni, kifejezetten erős izomzatot építettem és nagyon jó állóképességet fejlesztettem a nulláról. Kezdő 90-100 közötti nyugalmi pulzusom ma már 60-65 között van.
  7. Tudatos tervezést kellett beépítenem az életembe és ebben zéró toleranciát engedek elhajlani, mert megtanultam, hogy az egész rendszer kulcsa a tervezés, a felkészülés, a biztonságos keretek közötti egészséges életmód.
  8. Rendszert építettem. Bebetonozott sarokpontokat állítottam fel az egészséges életmód javára, azaz nem a kényelmes tevékenységek mellé tervezek, hanem az életvitelem egészségvédelmi funkciói köré csoportosítom az egyéb dolgaimat. Tehát nem marad ki edzésem, nem marad ki előre főzés, nem rakom el a konyhamérleget. Nem adok esélyt annak, hogy a tudatosság kiosonjon az életemből.
  9. Mérföldköveket állítottam. 90 napos blokkokra osztottam a céltáblámat, s ezeken belül állítottam fel célterveket (vállalásokat), amelyeket nyomon követek és beavatkozok, ha kell.
  10. Rendszeresen foglalkozom azzal, hol tartok időarányosan a terveimben, mert csak így tudom kontrollálni azt, hogy ne a lustaság vagy az elhajlás győzzön, hanem a céljaim.
  11. Megtanultam nem félni az ételtől, a szénhidráttól, amit egyébként a legtöbb szakember igyekezett kiirtani mellőlem - de nem engedtem.
  12. Folyamatosan fejlesztem magam, olvasok, főleg külföldi szakemberek munkásságát, blogjait, instagram és youtube fiókjait követem és inspirálódok belőlük. Hiteles, eredményeket elérő emberek adnak erőt abban, hogy közéjük tartozhatok hosszú távon.
  13. Tanulok a hibáimból. Sosem bántom magam, ha épp nincs kedvem valamihez, mindig megkeresem az okokat és adok magamnak időt a "hisztire", hogy aztán lecsendesedve nekilássak a feladataimnak.
  14. Nem vagyok szuperhős, így nem rendelkezem átlag feletti akaraterővel. Nagyon sokáig voltam halogató, önámító, így pontosan ismerem az összes kifogást. Szorgalmat és céltudatosságot tanultam. Megértettem, hogy a célomért küzdeni kell.
  15. Megértettem, hogy a célom nem lehet kevésbé fontos, mint a pillanatnyi vágyakozás a tartós bűnözésre. Egy-egy olyan étkezés vagy élmény már nem billent ki, ahol az élvezet is szerepet játszik. Eszem édesanyám süteményéből, megiszok egy cukros lattét a barátnőmmel, nyaraláskor eszem a tradicionális ételekből. De mindig tudok nemet mondani a mértéktelenségre és mindig van újabb lendületem visszatérni akár még aznap a helyes irányba. Például a sportot sem hanyagolom akkor, ha épp tudom, hogy egy családi ebédre és megyek és eszem a tipikus húsleves, rántott hús, palacsinta menüből. Az "úgyis mindegy ma már" számomra nem létezik többé. Heti minimum 6 edzésem van egyetem és munka mellett.
  16. Saját módszertant fejlesztettem ki a kalória és makró számolgatás leegyszerűsítésére 2018. augusztusára. Ez annyira megkönnyítette a saját fogyásomat, hogy többé nem éheztem, nem koplaltam és pofon egyszerűen tudok egy étrendet össz 400 féle élelmiszerből. Ezt használom minden nap, soha nem térek el tőle. Biztonságot és keretet ad. Ezáltal ez egy olyan megoldás, amely ellehetetleníti a rossz irányt.

Áttörés pontok, amelyek sorvezetőim lettek a helyes életmód kialakításában:

  1. Minden napos tervezés étrendre és életvitelre: heti tervezést alkalmazok. Hétvégén végig gondolom, milyen feladataim, találkozóim lesznek a következő hétre és ez alapján betervezem a főzési napokat, az ételeket, a porciózást, az esetleges mélyhűtőbe szelektálást. Előre betervezem, mikor mit fogok csinálni. Az élet úgyis fog ezen alakítani (tolni, átszervezni sokszor kell), de alapszabályom, hogy bebetonozott sarokpontokat határozok meg, amelyektől csak indokolt esetben térek el. Pld. edzést nem mondok le (nem hagyok ki) olyan találkozó vagy esemény miatt, amelyet máskorra tudok időzíteni, mert az edzés a célom egyik eleme. Tehát fontossági sorrendet mindig arra billentek, ami a célomhoz szükségesebb. Sokszor, sokan halmoznak kifogást a túlórával, munkahellyel. Ezeket kitapasztalja mindenki. Olyan nincs, hogy a munka egész évben, minden héten és minden nap akadályoz.
  2. Alapanyagcsere körüli minimum étkezés - de sosem kevesebb mint 1500-1600kcal, ha nagyon nem vagyok éhes, esetleg kevesebb alkalmam jut étkezni.
  3. Csekk listák használata - így tudom ellenőrizni, hogy aznap mindent megtettem-e, amit meg kellett tennem és ha nem, hogyan tudok korrigálni vagy másnap nagyobb figyelmet szentelni ennek.
  4. Változatos étkezési terv: nem minden nap eszem húst, nem minden nap használok tejtermékeket (tejfehérjét), nem minden nap eszem gluténtartalmú ételeket, rengeteg zöldséget és gyümölcsöt fogyasztok mindenféle ételvariációkban, finomságokat is készítek fitt módon.
  5. Nem köteleződöm el semmilyen szélsőséges irányba: nem hiszek a szélsőséges módszerekben (vegánság, vegetáriánus étkezés, teljes tejmentes étkezés, teljes gluténmentesség, teljes húsmentesség, kedvencről való lemondás), nem viszek semmit túlzásba (nem vagyok fanatikus sportoló, zéró toleranciában sem hiszek).

  6. Tudatos vagyok minden helyzetben: nem engedem, hogy elvigyen az ár (családi rendezvények, bulik, nyaralások), tudok mértéket tartani és ami fontos, hogy AKAROK is mértékletességgel élni, mert így lehet egyensúlyban maradni.
  7. Egyensúlyra törekszem: 80-20%-os szabályban hiszek. 80%-ban tartom magam a saját magam által felállított szabályokhoz és 20%-ban engedem, hogy élvezzek bármit, viszont tudom, hogy még aznap vagy másnap visszatérek a stabilitáshoz és a tudatossághoz.
  8. Nem bízok a véletlenre semmit: Minden helyzetben tudom, hogyan kell jól döntenem. Az mindig rajtam áll, merre billen a döntésem, de sosem engedek olyan szituációt, amikor a vak világba döntök. Mérlegelek következményeket, lehetséges kimeneteleket és tudom, hogy mi a helyes.
  9. Nem megyek úgy vásárolni, hogy nem tudom, mit fogok venni: Elengedhetetlen, hogy hűtő és kamra mustrát tartsak otthon. Mivel heti étrend tervezésben látok helyes irányt, ezért tudom, mikor mit fogok főzni és csak azt veszem, amit mindenképp kell. Régebben sosem vásároltam tudatosan. Ez költségkímélő és valóban életmódtudatos cselekvés. Így annak esélye sem merül fel, hogy elkallódok és veszek olyasmit, ami nem része a diétának és a helyes étkezési tervemnek.
  10. Mindig tudom, mit fogok enni: Sosem hagyom, hogy a pillanatnyi vágyaim irányítsanak. Csak akkor lehet tudatos a fogyás, ha mi irányítjuk és nem az étel irányít minket. Ha megkívánok valamit, akkor vagy betervezem a következő heti étrendbe vagy adott napon/héten újratervezek úgy, hogy a megvásárolt alapanyagok közül semmi ne vesszen kárba (ha fagyasztható valami, mélyhűtőbe kerül, ha pedig akadálytalanul eltartható egy élelmiszer, akkor félre teszem).
  11. Folyamatosan naplót vezetek: naponta, hetente, 90 napon keresztül. A dokumentálás részben pályán tart. Ha valaki nem tölt kis füzetet vagy munkafüzetet ezekre a célokra, egy idő után kikerül a gondolatok fontossági sorrendjéből az egész küzdelem. Elmaradnak a mérlegelések, a centizések, az önellenőrzés és a fókusz lekerül az egész tervről. Csak akkor van valami szem előtt, ha azzal foglalkozunk. Ezért elengedhetetlen része az életmódváltásnak a harc statisztikai feljegyzése, elemzése. Ebből lesznek a tapasztalatok.
  12. A 90 napra meghatározott kis célokat és feladatokat visszaellenőrzöm: Mi valósult meg, mi maradt el, hogyan tudom utolérni magam. Mi történt 12 hét alatt. Honnan indultam, hová jutottam. Miben fejlődtem. Mi nem sikerült jól. Mit csinálhattam volna másképp. Miben voltam kifejezetten ügyes. Ez a 12 hét arra jó, hogy fejlődési pályát tudjunk vizsgálni. Aki egymást követő többszöri 90 napos tervezés ellenére nem jut sehová, ott az intő jel: nem csináljuk. Kár az önámítás.
  13. Minden lépésnek és sikernek örülök: Legyen 10deka a heti fogyás vagy 1km-rel hosszabb a megtett gyaloglási távom, minden apró fejlődésnek hálát adok magam irányába. Aki lelkiismeretesen, kitartóan csinálja, ott az eredmény hosszú távon megmutatkozik. Nem engedem, hogy lelombozzon egy gyengébb eredmény és azt is megbecsülöm, hogy kisebb eredmények estén is kitartó maradok.
  14. Belátom, hogy hibázok és tovább lépek: Vannak gyengébb időszakok, amikor senki nem tud tökéletesen teljesíteni. A munkában sem tud valaki 12 hónapon át folyamatosan kiemelkedő teljesítményt nyújtani, mert elfáradunk. Az életmódváltás fogyási szakasza tele van fáradási görbékkel. Stagnál a súly, több a munka, rossz az időjárás, konfliktusok vannak a magánéletben, stb. Rengeteg indokunk lehet erre. Feladni viszont sosem szabad és azt sem lehet megengedni, hogy az eddig felépített várat leromboljuk. Ha tudom, hogy elengedtem kicsit magam, nagyon gyorsan észhez kell térnem, mielőtt leejtőre lépek. Be kell látni, hibáztam. Meg kell vizsgálni, hogy hol kell megerősíteni a tervet és el kell engedni az önostorozást.
  15. Bármilyen területen elakadást észlelek, segítséget kérek: Gyakori, hogy a fogyás nem megy, a változás nem érkezik meg és ez vezet feladáshoz. Elég sokáig nem kértem segítséget vagy útmutatást. Ezért rengeteget olvastam, videókat néztem, motivációt kerestem. Egy-egy történet például mindig erőt adott. Egy-egy sikersztori felvillanyozott. Kell néha egy jó beszélgetés. De az is lehet, hogy orvosi háttér hiányzik. Vagy egy közösség. Soha nem szabad azzal lerendezni: nekem ez nem megy.
  16. Rendszeresen ellenőrzöm egészségügyi paramétereimet: 3-6 havonta laborvizsgálatra jelentkezem és figyelem a változást. Gyakran sokkal nagyobb motivációt ad a fogyáson túl az egészségi állapotban bekövetkezett javulás. Hiszen az esztétikai okokon túl lényegében az egészségünk adja a kulcsot az élethez.

Saját fejlődési pályámhoz alkottam meg a munkafüzeteket, segédleteket, amelyeket csokorba gyűjtöttem, ingyenesen letölthetők itt:

Stagnálás, amikor a motiváció fogy...

Hogyan értettem meg, hogy a fogyás miért hosszú távú küzdelem?

Olvastam, tanultam, s kőkeményen megtapasztaltam saját kövérségemmel etöltött éveim alatt, hogy hízni nagyon könnyű, míg fogyni sokkal nehezebb. A szervezetünk kódolása értelmében a testet védeni könnyebb, mint attól elvenni valamit (zsírsejteket).

Megértettem okos fogyásom alatt, hogy a sikertelen fogyás és a sikertelen törekvések között nagy különbség van.

A stagnálás és fogyási képtelenség engem is utolért kisebb-nagyobb időszakokra. Volt egy pár nap, volt pár hét is. Miközben én tényleg azt gondoltam, nem követek el hibát.


Mikor lehet sikertelen a fogyás?

Ebben a témakörben feltétlenül őszintének kell lenni magunkhoz, mert képesek vagyunk önáltatásra, önbecsapásra, és ebben igazán profik is vagyunk. Az első kérdés, amit minden esetben fel kell tenni magunknak:

Minden, ami tőlem telhető, megteszem a cél érdekében?

Sok esetben az áll a fogyási sikertelenség mögött, hogy sajnos nagyon sok területen engedékenyek vagyunk önmagunkkal és gyakran még észre sem vesszük. Vagy csak kicsit csalunk, de azt már nem látjuk, hogy sokszor kicsit, ami viszont már sok nagy hibát eredményez. Ha 100%-osan mindent megteszel, tartod az előírt programot, akkor a fogyási nehézség vagy stagnálás mögött néhány fontos indok állhat. De előbb taglaljuk, a fogyás milyen szakaszokból áll:

A kezdeti szakasz mindig intenzív. Ha sikerül azt elérni, hogy az energiamérleg rendben legyen, akkor kalóriadeficittel - alapanyagcsere felett, de tényleges energiaszint alatt étkezve - csökkenni kezd a súlyunk. Az első szakaszban általában könnyebb fogyni. Az intenzív fogyási szakaszokat mindig követ lassabb.

A köztes, lassú szakaszokban sokszor nincs súlyvesztés. A testsúly és testzsír változás idegrendszer által is irányított hormonális folyamatok által lehetséges. A test reagál a kalória csökkentésre, beáll rá kényelmi zónába. Ezért fontos az, hogy a fogyást nyomon kövesse kalória csökkentés. Egy 130 kg-os nőnek fogyása alatt folyamatosan csökkentenie kell a kalóriamennyiséget, míg végül eljut a célsúlyig, ahol akár 1400-1500 kalórián is tud élni jóllakva.

Azt mindenképp el kell fogadni, hogy a szervezet az intenzív fogyási szakaszok után pihenést igényel. Ezért rendeződik és kicsit áll a fogyás. Ez nem azt jelenti, hogy nem történnek jó dolgok közben, csak nem feltétlenül a mérlegen látványos ez. Az intenzív és lassúbb szakaszok váltakoznak.

Menstruációkor testsúlyunk 2-5kg-ot is felvehet. Nálam általában 2-3 kg közötti ez a +súly, de ez mindenkinél változó. Ezért mensi előtt 1 nappal és mensi alatt soha ne nézzük a súlyunkat, vagy ha megnézzük, ne legyen mérvadó. A test ilyenkor a vérbőség miatt is vizet tartalékol.

Ha nagyon gyakran fogyókúráztunk a valós életmódváltás előtt, akkor a szervezetnek akár fél évre is szüksége lehet, hogy megértse, mi zajlik, ugyanez érvényes a 40 év feletti nőkre is, ezért mindenképp a kitartás a kulcs.


Türelem kell a szakaszok között, mert az intenzív fogyási intervallumok és a stagnálások mindenkinél másképp működnek és azokat legtöbb esetben befolyásolni nem lehet.

Ha mégis be kell avatkozni, arra mutatok néhány trükköt, információt, amit én is tapasztaltam a fogyás alatt:

Ha hirtelen kezdtél el sportolni, az izomtömeg fejlődése okozhat eltérést a mérlegen. Az izomtömeg nő, a zsírtömeg csökken és ez okozhat stagnált súlyállapotot, holott a testösszetétel változik. Ezért mondom azt mindig, hogy a mérleg nem mérvadó sok esetben. Ha komoly eredményt szeretnél látni, végeztess el testösszetétel mérést, pld. dexa, inbody. Ezt pár havonta, fél évente tudod ismételni és láthatod az igazi változást.

Ha hosszabb ideje áll a fogyás, mindenképp vezess 1 hétig táplálkozási naplót. Mindent írj bele. Az utolsó morzsát is. Gyakori, hogy megnézek egy-egy naplót és meg tudom mutatni bennük azokat az apróságokat, amelyek miatt az étrend makró és kalória összértéke jóval meghaladja a fogyási cél kalóriát.

Ugyanígy igaz a táplálkozási napló esetén, hogy rádöbbenünk, az előírt kalória vagy makrómennyiség felét sem ettük meg. Szemmértékre senki nem képes megmondani egy étel mennyiségét. Ha ráteszel 3 db koktélparadicsomot a konyhamérlegre, megdöbbentő az eredmény. Sokan jóval kevesebbet esznek annál, mint kellene. A fogyáshoz enni kell!

A szervezetünk igazán rafinált. Hozzá tud szokni szokásokhoz. A kalóriafogyasztás idővel már sok neki, a mozgás idővel már nem elég neki, ezért már nem reagál egyikre sem. Kényelmesen elvan az új értékekkel. Ezért kell folyamatosan újratervezni a fogyási szakaszokban. Soha nem fogom megérteni, hogyan tud valaki lefogyni végig 1200 kalórián 130 kilós súlyról 70 kg-ra. Vagyis értem. Koplal. A szervezet szenved, izmot bont, az egész egy látszatfogyás. A hozzászokáshoz az is hozzá tartozik, hogy egyhangú a táplálkozás. Minden nap csirke-rizs-párolt zöldség egy idő után nem vezet eredményre. Sem pszichésen, sem az emésztésnél. Kell a változatosság. Ha másképpen kell az élelmiszereket feldolgozza az emésztő rendszer, más folyamatok zajlanak odabent.

Sosem hanyagolható el az orvosi oldal áttekintése. Ezért mindig alapos orvosi kivizsgálással érdemes kezdeni. Alapvető vizsgálatok kellenek legyenek: nagylabor (látni lehet a gyulladásokat), 3 pontos cukor és inzulinterhelés (azonnal tudni lehet, van-e inzulinrezisztencia), pajzsmirigy panel (kimutatható, ha az anyagcsere hormonja alul vagy túl működik, esetleg gyulladásban van), nőgyógyászati kivizsgálás, PCOS panel (kiderül, a női nemi hormonok rendben vannak-e, található-e ciszta vagy más gyulladás, milyen az ösztrogén szint, stb.). Ha ezek bármelyikével gond van, akkor azokat kezelni kell táplálkozással és orvosi terápiával.

Szintén érdemes megnézetni puffadás, pattanásos/aknés bőr esetén, fáradékonyságnál, hasfájásnál, hasmenésnél vagy egyéb emésztési panaszoknál, hogy van-e intolerancia (glutén, tejfehérje, tejcukor, fruktóz) és étel allergia. Ezek befolyásolják az emésztési folyamatokat, amelyek kihatással vannak a fogyásra is.


És ha mindent jól csinálsz, mégsem fogysz, akkor mi a helyzet?

Ha egészen biztos vagy abban, hogy programod számodra ideális, akkor a szervezetet arra kell ösztönözni, hogy újra intenzív szakaszra álljon.

Mi az ideális fogyási program:

  1. Személyedre (általad vagy szakember által) szabott, alapanyagcsere feletti táplálkozás, amely nem egyoldalú, tehát van benne legalább 30-45% jó szénhidrát, s a fehérje és zsír nagyjából 30-30% plusz-mínusz.
  2. Elkezdtél aktívan sportolni, legalább hetente 3-4-szer. Ha ez gyaloglás, mert jelentős a túlsúlyod, az is jó. A lényeg, hogy kezdj el valóban sportolni, ha nincs fizikai akadálya. Erről orvosoddal mindig egyeztess.
  3. Megfelelően kidolgoztad a célodat, annak lépéseit, eszközeit.
  4. Vezeted a programodat naplóban, jegyzeteken, bármilyen eszközzel, amivel nyomon követed a változást és azt, hogy mit teszel.
  5. Előre tervezel folyamatosan.
  6. Kizárod azokat az élelmiszereket, amelyek akadályoznak a fogyásban (hozzáadott cukor, búza liszt, különféle adalékanyagok, ízfokozók - erről külön fejezet van 90 napos haditervben is).
  7. Elegendő folyadékot iszol, amelyet nem kell túlzásba vinni. 2 liter feletti napi folyadékfogyasztás, ami víz, sokak esetében jóval több, mint korábbi szokásaik által.
  8. Nem fogyasztasz többé cukros üdítőket sem.
  9. Nem csalsz. Nincsenek kilengéseid, betartasz mindent 100%-osan (ehhez lesz később kiegészítésem).
  10. Ismered hormonális és egészségügyi állapotodat és mindent kezeltek, amit kell vagy jó esetben minden rendben van nálad.

Ha úgy gondolod, mind a 10 pontban helyt állsz és valóban ami tőled telhető, megteszed, akkor lehet elgondolkodni azon, hogy mivel lehet rábírni a szervezetet, hogy stagnálás esetén újra álljon intenzív fogyási szakaszba!

______________________________

És itt szeretnék szólni, azokhoz......

akik rendszeresen félbehagyják, nem azt csinálják, ami a programjuk, nem számolják az étrendjük makróit, szemmértékre esznek, nem mozognak semmit (vagy hol mozognak, hol hetekig semmit), ímmel-ámmal csinálják, nagyon is tudják, hogy vannak félreevések és nincs 100%-os program....

....mindaddig nem beszélhetünk a stagnálás fogalmáról, amíg a 10 pont bármelyikében van olyan pont, amiben van hiba. A stagnálás ugyanis az, amikor mindent úgy csinálsz, ahogy kell, de még sincs érdemi változás.

______________________________

Tehát térjünk vissza ahhoz a feltételezéshez, hogy tényleg mindent jól csinálsz, de nem jön az eredménye hetekig!

Szervezetünk úgy van programozva, hogy a fogyás nagyon nehéz legyen. Ez védelmi funkció, hiszen a testzsír nem csak azért van, hogy kerek legyen tőle a hátsónk. Ennek hátterében a leptin nevű hormon munkálkodik, melyről a hormonOKOK posztjaimban már sokat írtam. A leptin egy zsírégető hormon, amely minden más zsírégető hormont irányít, s kontrollálja a szervezet teljes zsírégető képességét. Amikor elkezdesz fogyókúrázni és lecsökkented a kalóriabevitelt, testedben a leptin-szint leesik, a szervezet zsírégető képessége pedig drasztikusan lecsökken. Ez azért van, mert a leptin elsődleges feladata, hogy az éhezéssel szemben megóvja a szervezetet. A csökkentett (korábbi zabálásokhoz képest kevesebb) kalória beviteled miatt a szervezeted az elraktározott zsírt a túlélés forrásának tekinti.. Vagyis amikor neki látsz a fogyókúrának, a tested nem érti, hogy miért jó ez neked. Hiszen tudja, hogy Te a csokis fánkot ennéd szívesen meg a zsíros hamburgert, mégsem ezt teszed. Nem érti, hogy Te azért eszel kevesebb kalóriát, mert egészségesebb szeretnél lenni és fogyási szándékaid vannak. A leptin csak egy dologgal foglalkozik, azzal, hogy a kalória-fogyasztásod a megszokottól jóval kevesebb (bár a módszertanom esetén nem eszünk keveset, de azért nem is zabálunk). Ez a kisebb kalóriabevitel az agyad számára egy folyamatos vészjelzés. Mivel a leptin a zsírt is védi, ezért értelemszerűen lassítja annak csökkentését. S itt jön a megfejtés arra, miért éhes állandóan az, aki fogyózik? Hát azért, mert a leptin az éhségérzetért felelős hormon és igyekszik Téged rávenni arra, hogy egyél többet, mert jelentősen kevesebbet eszel korábbi szokásaidhoz képest.

Hogyan játsszuk ki ezt az okos leptin hormont?

Induljunk ki abból, hogy az általam javasolt módszertan szerint nincs koplalás. Tehát nem arról van szó, hogy drasztikus lenne a kalória csökkentése. Ezért is sokkal lassabb a fogyás így, mint a koplalásokkal.

Bűnözéssel - okosan!

A megoldás az, hogy ha valaki magas kalóriatartalmú ételek fogyasztásával időszakosan megszakítja fogyókúráját, az nagymértékű leptin-szint növekedést eredményez. Ez nem megrekeszti a diétát, hanem épp ellenkezőleg: lendületet ad fogyásának! A bűnözési nap tehát azt jelenti, hogy a bűnözési napon eddig tiltott kedvenc étel fogyasztása megengedett. A bűnözés napján bármit LEHET enni, hogy a plusz szénhidrát és kalóriafogyasztás ismét megdobja a leptin-szintet. A bármi szót azért jobban kifejtem, mert azért ez nem teljesen igaz.

Mielőtt most mindenki felsikoltana örömében, hogy ismét zabálhat, el kell szomorítsam. Az egész bűnözési nap csak és kizárólag akkor segít a stagnáláson, ha egyébként a hónap összes többi napján 100%-osan betartja a programját. Ismétlem, 100%-osan. Ugyanis, ha folyamatosan bűnözünk, csipegtünk, akkor épp az ellenkezőjét érjük el.


Bűnözési stratégiám elég hamar kialakult

Bűnözési napon is tilos: rágcsálnivalók (csipsz, ropik, stb), cukros üdítő, alkohol.

Bűnözési napon lehet: hamburger, pizza, bármely kedvenc ételed, csokid, sütid. Maximum 1500-3000 plusz kalória. Kb. 3,5-4 hetente egy nap. Ekkor a leptin szintjét becsapjuk, s arra ösztönözzük, hogy megnyugodjon.

Egy veszélyforrása van ennek, mégpedig az, ha nem tudsz leállni a bűnözési nap után. Ez akarat és kontroll kérdése. Ezért a bűnözési napnak csak akkor van létjogosultsága, ha tényleg hetek óta mindent betartasz, minden tényezőt kipipálhatsz esetleges fogyási képtelenség háttereként és azt érzed, hogy nem megy semmiképp. DE! Ha nagyon ügyesen csinálod és tényleg képes vagy 3-3,5-4 hétig folyamatosan betartani mindent, akkor egy ilyen csalónap hasznodra válhat. Havi 1 nap. Nem rosszullétig. Nem +5-6.000 kalória. Egyél normálisan, kedvenc ételedet, vedd meg a kider buenodat vagy a fánkodat. Edd meg, essen jól. Rendelj egy pizzát, edd meg a szokásos diétás ételed helyett. Élvezd. Menj el moziba és egyél egy pop-corn-t. Vacsorázz egy kedvencet és feküdj le úgy, hogy másnap mindent úgy csinálsz megint, ahol azt 3-3,5 hétig kell.

A hangsúly ezen van. Másnap térj vissza a programodhoz és tudd, hogy a következő hetekben is oda kell magad tenni 100%-osan. 3,5-4 hét múlva ismét lehet egy ilyen nap, ha azt érzed, hogy a fogyásod megint lassul. 12 hónap leforgása alatt ez még mindig csak 12 nap és nem arról van szó, hogy bezabálsz rosszullétig. Kielégíted a vágyaidat. Ha nagyon lassú a fogyás, lehet 2 hetente csinálni egy ilyen vasárnapot például. Ez a csalónap. De tényleg igazán fontos az, hogy normális keretek között tedd. A mekiben felzabálni az összes létező hamburgert nem célravezető, de egy kedvenc don pepés pizzát betolhatsz vasárnap ebédre vagy a haverokkal szombat este. Válassz ki egy napot, s akkor engedj a kedvenceidnek, térj ki a megszokott keretek közül, ésszel. Ismétlem, ésszel! :)

Vagyis, ha nincs hiba a gépezetben, alapjáraton minden egyes napon mindent megteszel, azokon a napokon nem eszel félre, nem csalsz, akkor jöhet egy bűnös nap havonta (max. 2 hetente) abban az esetben, ha nem fogysz. Ha fogysz, de jól esne néha, akkor 1-2 havonta iktass be egy ilyen napot. Mindig az a mérce, hogy maximum 1500-3000 plusz kalória legyen a puffered kedvenceidből. Stagnálásod akkor valódi stagnálás, ha valóban mindent elkövetsz a diétában és nincs benne állandó csalás, állandó félre evés. Alaposan gondold végig tehát: tényleg mindent megteszel és úgy nem fogysz? Vagy tudod, hogy lehetne javítani azon, hogy mindent beleadsz?

Okosan dönts és légy őszinte magadhoz! Mindig ez az elsődleges! S itt jön képbe amit alkalmaztam a fogyás alatt: 80% szabálykövetés és 20% enyhébb kilengések. Így lehet egyensúlyban maradni. Gond ott van, ahol az arány megváltozik és valaki állandó csinálGATÁS mellett még csal is folyton.

Tényleg lejönni a zabálásról...

A kövérséget át kell élni ahhoz, hogy megértsük...

Ezt vagy megéli valaki saját bőrén vagy egyszerűen nem érthető az egész folyamat. Lehet, hogy egyesek gyengeségnek tartják, ha egy kövér ember zabál kövérsége ellenére, még többen pedig osztják a tanácsokat - sokszor kéretlenül -, miközben semmilyen rálátásuk nincs az extrém testsúly elérését vezető útról, arról meg pláne nincs tudásuk, hogyan lehet ebből örökre kimászni. Bárki próbálja nekem megmagyarázni, hogy a fogyás elmélete adott egy kalória egyenlet alapján, sosem fogok vele kezet fogni egyetértve, mert ha ez tényleg ennyiből állna, akkor nem lenne kövér ember a világon. De nagyon sok kövér és még több extrém kövér ember van.

Félre értés ne essék, sem magamat, sem más extrém túlsúlyos embert nem mentek fel, mert elérni egy ilyen állapotot merő önsajnálat, önáltatás, önbecsapás eredménye és megérdemelt szenvedés a vége. Vezekelni kell ugyanis, ha bárki szeretne ebből kikászálódni egy teljes életre. Hízni rettentően egyszerű ilyen lelkülettel és életvitellel, de fogyni már borzalmasan megterhelő fiziológiailag és lelkileg is. Mert ez egy függő betegségspirál, ami egyszer beszippant, aztán egy vákuumot szorít az akarat köré és vagy kitörsz belőle, vagy belehalsz a végén.

És én majdnem belehaltam. Mert fel akartam adni. Mert úgy éreztem, nem tudok már ezzel harcolni, nincs hozzá erőm. Sem ahhoz, hogy a szeretteim könyörgését hallgassam, akik csupán aggódtak. Sem pedig ahhoz, hogy újra és újra kudarcot valljak a saját tükörképemet bámulva. Azt a tükörképemet, akiben már nem is találtam önmagamat, mert egy eltorzult ember lettem. Nem ilyennek szült az anyám. Egy bájos, szellemes, formás kislány voltam. Babás pofival, pufi, de tényleg formás testalkattal. Kis töltött galambként, popsis, combos csajként szerettem a testem egy időben. Ha erre most komolyan visszaemlékszem, sajnos el kell mondanom, hogy életem nagyon kis hányadában mondhatom el a tényt: szerettem a testemet. Javarészt viszont takargattam, elrejtettem, nem törődtem vele és cserben hagytam.

Azon a reggelen, mikor meghoztam a döntést 3,5 évvel ezelőtt, a legmélyebb mélység legmélyén voltam.

Csak az adott kiutat, hogy megismerjem a saját képességeimet, hibáimat, kiaknázzam a lehetőségeimet és megtanuljak enni. Szó szerint megtanuljak enni a zabálás helyett.

Rendszert építettem.

A beteges zabálás (kényszeres evés, ételfüggőség) = azzal, hogy eszel szinte állandóan, túleszed magad minden étkezéssel, nincs kontroll és megálljt csak az ad, hogy nem fér beléd több kaja.

A folyamat legfőbb lényege a már említett leptin és ghrelin szintek eltolódása (ennél persze jóval több, de ez a kiindulás az inzulin löket mellett). Ezek felelnek ugyebár azért, hogy legyél éhes, s mikor jóllaktál, ezt érezd is és abba hagyd az étkezést.

A legtöbb túlsúlyosnál ez felborul, vagyis állandó éhségérzet mellett nincs jóllakottság, a túlevés garantált. Aztán 1-2-3 órával később ez újra ismétlődik. Így egy kövér ember, ha van ideje, egész nap csak eszik. Alvás előtt is. Reggel mégis farkas éhesen kel. Majd ritmikusan ismétlődik a folyamat. Közben persze dolgozik, teszi amit kell, éli az életét, csak épp eszik, amikor csak tud és szokássá alakítja (leginkább este) a zaba-szeánszokat.

De ez is hazugságra épül. Egy tényleg ételfüggő ember csak hiszi, hogy éli az életét, mert valójában az egész élete az étel körül forog. E köré van csoportosítva minden egyéb. Aki ezt nem látja be, az még nem látja át saját függőségének legmélyebb bugyrait és tagadásban él.

Számomra napi több ezer kalória pufferrel együtt élve a drasztikus módszer egyenlő volt a biztos feladással. Így lettem minden fogyókúrám alatt egyre dagibb.

Tudtam, felfogtam 2 éve: ENNEM KELL, ha ki akarok menekülni a féktelen kajálásból. Vagyis úgy kell lejönnöm a zabálásról, hogy eszem. Hiszen ez volt a bázis, az anyahajó, a kapaszkodó, a minden.

Ezért kerestem olyan élhető módszert, amibe át tudom ültetni a gyakran evést hasonló gyakori evésbe, csak épp tudatos élelmiszer választással.

Vagyis úgy szoktam le a több ezer kalóriás eszement túlevésről, hogy több ezer kalóriás tudatos túlevésre váltottam először.

Megettem vagy 5.000-8.000 kalóriát korábban naponta. Bele gondoltam, mit tettem azelőtti fogyókúrás próbálkozásaim alatt. Váltottam 1000-1400 kalóriás, mindenféle jótól megvont fogyókúrákra. Hiányzott több mint 3.500-5.000 kalória kajaorgia, kapaszkodó, mankó, egyszóval 3.500-5.000 kalória TÖMÉNY ÉLVEZET. Ez olyan érvágás egy duci, evészavarral küzdő számára, ami menekülésre kényszeríti a megvonásból ereje elvesztése után. Az erő pedig nem tart sokáig, mert lélektanilag veszíti el a járókeretet az élethez. Ami eddig mindent jelentett, az hirtelen elvész a semmibe és jön az üresség helyette, amit eleinte még nem tud megölteni más jó/új szokással. Hiszen egy extrém kövér ember attól, mert eldönti ma, hogy le akar fogyni, holnap még nem lesz képes arra, hogy megvalósítsa a bakancslistáját, nem fog egy csapásra megismerkedni az élet gyönyöreivel, a szabadsággal, a strandokkal, a szégyenmentes rövid nadrággal, a tömeg pánikkeltő zaja sem lesz barátja.

Ha egy kövér embertől elveszed az ÉTELÉT, akkor elveszed MINDENÉT.

Ez nem olyan függőség mint a drog. Mert a drog nélkül lehet élni, de az ételről nem lehet leszokni. Az ételről nem leszokni kell, hanem meg kell tanulni helyesen használni a test üzemanyagaként. De a kövér ember élettársi viszonyban él az ételével, nem úgy gondol rá, mint szükséges makrók, nem az értékes vitaminokat és energiát látja benne, hanem a boldogságot, az irányítást. Az evés feletti irányítás egy kényszeres mánia. Ha nincs étel, jönnek a negatív érzelmek, az idegesség, a feszültség, az ingerültség. Mert a test megvonással reagál a megszokott kalória és rossz szénhidrát dózis hiányában. (Aki ebben nem él, az most legyint, kineveti a soraimat. Kívánom, hogy csak nevethessen ezen és soha ne kelljen együtt élnie ezzel. Ezért adjon hálát, hogy nem része az életének.)

Akkor pontosan hogyan is csináltam?

Utam tehát ott kezdődött a zabálás megszüntetésével, hogy megtanultam rossz ételek helyett jó ételeket zabálni. Apró lépésekben haladtam abba az irányba, hogy végül meg tudjam tanítani magamnak és az egész tudatomnak, hogy nem a rossz szénhidrátoktól, a cukortól és gyors ételektől lehet boldog. Megszereti a zöldséget, az alacsonyabb cukortartalmú bogyós gyümölcsöket, a jó gabonákat, az értékes fehérjéket, a jó zsírokat. És ezeket megtanulja megszeretni olyan eljárásokkal elkészítve, amelyek alakbarát jelzővel jellemezhetők.

Fokozatosan vontam ki a bő olajban sütést, az agyon cukrozást, a kenyeret kenyérrel, a sütit sütivel, a csokit csokival, a kólát kólával evését/ivását. Letettem a feldolgozott élelmiszereket: a hozzáadott cukorral, tartósítószerrel, ízfokozókkal dúsított kiegészítőket, mint pld. a gyors pácok, leveskockák, poralapok, konzervek, félkész gyorsfagyasztott élelmek. Váltottam a fehér lisztes pékárukról teljes kiőrlésűre, rozsliszt alapúra. Szűkebbre vettem a mértéktelen állati fehérje fogyasztást: a túrót, a tejet, a cukrozott tejkészítményeket. Megismertem a növényi fehérje forrásokat, a növényi tejhelyettesítőket.

Szigorúan figyeltem arra, hogy ne legyek soha éhes. Mert tudtam, az lesz a vesztem, ha én éhséget érzek. Ekkor persze még nem tettem különbséget éhség és étvágy között. Tulajdonképpen az éhség fogalmát sokáig nem is ismertem, hiszen állandóan ettem. Nekem mindvégig étvágyam volt. Látványra, illatra, gondolatra, ízek után vágyakoztam.

Ezt felismerni, beismerni pokolian nehéz folyamat volt, hiszen mindvégig azt hittem, nem vagyok hibás, csupán áldozata vagyok a génjeimnek, a hízékonyságomnak. Dehogy! Hazudtam magamnak, hazudtam másoknak is. De nem vettem észre, hogy függök és ennek a függésnek a hatalma alatt vagyok.

A féktelen zabálásból a tudatos zabálásba vezető úthoz nekem kellett a 3 óránkénti evés. Reggeltől 1 órán belül, majd kb. 3 óránként ettem, esélyt sem adva annak, hogy érezzem az éhség vagy étvágy fullasztó szorítását. Mert ha eljön az a pillanat, akkor engem senki nem tart vissza a sarki cukrászdától, gyorsétteremtől. Rákényszerítettem magam, hogy egyek állandóan, de sokkal jobbat. Alacsony glikémiás indexű zöldségeket, gyümölcsöket, gluténmentes gabonákat, növényi tejeket, kevesebb állati eredetű tejterméket, cukormentesen, fehér liszt mentesen, ízfokozó mentesen. Ez jelentette a másik életet. A még mindig függést, de az eddigieknél jóval egészségesebb függést az ételekhez. Bíztam az ösztöneimben. Bíztam a testemben. Bíztam az utolsó reményben, hogy vagy most vagy soha.

Az imám és a küzdelmem egyre több eredményt produkált. A cukor, a liszt, a gyorséttermi ételek kiiktatása önmagában, magától értetődően eredményezte azt, hogy fogyok. Próbáltak rábeszélni orvosok a kisebb kalóriára, volt, hogy bele is futottam, aztán eszeveszetten kívántam újra az összes rossz, régi ételt és sprintelve visszataláltam a magam által kigondolt rendszerhez. Nem hallgatok ezentúl senkire - ez volt a tanulság akkor. Megyek az utamon és ha elakadok, átgondolom, de fogyási eredmények tudatában nem változtatok semmit. Ez volt az én nagy haditervem.

Zabáltam, jókat, jóféléket, egyre egészségesebbet és a tisztulási folyamat mind a szervezetemben, mind a lelkemben megkezdődött. Kicsit átalakult a lelki része egy önváddá, mert rájöttem, hogy ez megy nekem, tehát sokkal hamarabb is mehetett volna. Ezen a mai napig dolgozom, mert megbocsájtani nem tudom az elvesztegetett időt. Egyszer, ha elérem azt a boldogságot, amit én elképzelek magam számára, biztosan enyhíteni tudja majd ezt a rossz érzést, de addig ez itt lebeg a halántékomon.

Időközben egyre jobban érdekelt, mi történik és ezért kezdtem tanulni a táplálkozásról. Minden érthetővé vált, kitágult az önismeretem is. Saját fejlődésem érdekében life coach lettem. Megismertem a belső hangomat, az árnyékszemélyiségeimet és nagy csatákat vívtam velük - vívok a mai napig. Sajnos bele kell nyugodnom, hogy annyi szunnyadó vágy lapult bennem, ami most egyszerre akar kitörni, hogy egy élet kevés lesz a teljes önmegvalósításhoz, ezért le kell majd tennem a voksom néhány álom mellett, s egy részüket el kell engednem. Ezen is dolgoznom kell.

Nagyon sokat tanultam saját magamról. Mivel fiatal felnőttkoromban lettem extrém elhízott, a személyiség fejlődésemen csorbát ejtett ez a vakfolt. Egy hájálarc mögé bújtam, nem láttam tisztán. Mára, 36 évesen már kerek egész felnőtt nőként teljesen másképp látom magamat, az életet és kaja-orgiák mögül előlépve látom ki vagyok, mit akarok és milyen ember vagyok. Ezzel szembesülni, hogy miféle vágyak akartak kitörni, hirtelen sokkoló.

Nekem az étel segített leszokni a zabálásról. Ezért nem utáltam meg, nem félek tőle, partnerem a fogyásban.

Nagyon sok idő telt el, míg végre másként láttam a fogyási folyamatot...

Én minden reggel úgy kelek fel, hogy fókuszba állítom magam és tudatosan végig gondolom, mi mindent kell megtennem az nap. Minden este pedig úgy fekszem le, hogy végig gondolom, mit tettem, és nem vagyok rest hálás lenni magamnak, mert aznap is minden tőlem telhetőt megtettem.


Lejöttem a függőségről. Nem ijedek már meg a változástól, sem attól, ha kizökkenek. Eleinte és a folyamat alatt is tervszerűen üzemeltettem a rendszert, s ha bármi miatt kizökkentem, pánik volt. Ez fokozatosan tompult és ma már nem félek elmenni étterembe, vendégségbe, nem félek meginni (ex kólafüggőként) egy pohár cukormentes kólát, mert elértem azt a mentális állapotot, ahol nem kell tartanom a "ma már mindegy" beidegződéstől. 80-20%-os szabályrendszer szerint tartom a keretet. 80%-ban megteszek mindent, amire nekem van ráhatásom, ami rajtam múlik. A maradék 20% pedig maga az élet. Ami megy, ami zajlik körülöttem és nem tudok mindig mindent én kontrollálni. Irányításmániám az étrendtervezés és étkezés felett töredékére zsugorodott. Nem esem kétségbe, ha nem tartom a tervhez magam, mert mindig tudok irányt váltani, újra tervezni és MEREK HIBÁZNI. A hibába nem fulladok bele, hanem tudomásul veszem, amit kell, végül azt levonom következtetésként. Amit kell, azt megtanulom általa.

Szemléletem teljesen kiszélesedett. Rálátásom sokat módosult. Nem vagyok már ételfüggő. Mérföldköveken vagyok túl. Ezeket egyébként nem ünnepeltem meg az úton. Sosem álltam meg, mert nem akartam magam túl dicsérni. Hiszen az nem érdem, hogy jól meghíztam, majd emiatt le kellett fogynom. Persze, ahogy már említettem, minden este adok pár percet annak, hogy tudatosan elismerem a megtett törekvéseimet, de azért nem megyek át öntelt dicshimnuszba, mert épp eléggé szégyellem azt, hogy saját magamat sodortam ebbe az élethelyzetbe. Egy valami nem változott. Nem vagyok spontán. Ettől kifejezetten idegenkedem. Mindig mindent szeretek megtervezni, mert ez ad nekem biztonságérzetet. Ez fejlesztendő területem, mert - bár nem esem kétségbe - de előre tudom, ha megyek étterembe, vendégségbe, üzleti megbeszélésre, tehát bekalkulálom az életvitelembe ezeket. Ha egy megtervezett és nyugalmas napon hirtelen kellene máshogy cselekednem, bizonyosan pánikszerűen keresném az újratervezés gombot.

Ez egyfelől egyébként még mindig jó, hiszen eléggé tudatos lett ezáltal az életem és nem engedek kontroll nélküliséget. De, kicsit lazábban élni sem lenne hátrány. Csak érzésből, jól esően, megfelelési kényszer nélkül élni. Kiszaladni az éjszakába és táncolni az esőben, mert épp ehhez van kedvem. Ez még hiányzik. De az biztos, hogy már nem látogatnám meg a valaha volt kedvenc gyorséttermem, mert már nincs rá igényem.

Készen állok arra, hogy a káros zabálás tudatos zabálással megtanult kiiktatását felváltsa egy testtudatos élet, aminek központi elemei: a mindennapi, testformáló sport és a szénhidrát-mániámat tompító, megrögzött rendszerem melletti új szemléletekkel bővített, (szigorúan) fogyásom utolsó negyedét elősegítő és fogyásomat követő étkezési kultúra megalkotása, életvitelszerű elsajátítása. Extrém túlsúlyosan saját fegyverünkké kell alakítani a túlevést, majd átalakítani azt emberi táplálkozássá. Végül nyitottan kell állni a test(kép)tudatos és ön(kép)tudatos élet könnyedségére. Amikor már nem görcsölünk az ételen. De az ide vezető úton kell kontroll, kell rendszer, kell támogatói eszköztár és kell az evés vezérlése. Kell az élmény, míg át nem alakul mentálisan is az egész folyamat. Én ezt 3 éven át fejlesztettem és határozottan átreformáltam az életem. Győztem!

Nem akartam feladni, még ha nehéz is volt...

A fogyás gondolata megfogan és ha eléggé fáj, nem ereszt el...

A túlsúly egy ideig még nem zavaró. Leplezni tudod öltözködéssel, személyiségeddel, elhessegetheted a negatív gondolataidat mindaddig a percig, amíg már számodra is szembetűnővé válik.

Felismeréseid sorra érkeznek, a 20 leggyakrabban felmerülőt összegyűjtöttem:

  1. Egyre nagyobb méretű ruhákra van szükséged.
  2. A ruhák egyre kevésbé csinosak rajtad.
  3. A mérleg egyértelműen mutatja.
  4. Apró szurkálódásokat kapsz a párodtól, a család bármely tagjától, a barátaidtól, a kollégáktól.
  5. Feszengsz társaságban a külsőd miatt.
  6. Nem szívesen veszel részt aktív programokban.
  7. Lépcsőzés közben már nehezebben veszel levegőt.
  8. Egyre többször van lelkiismeret-furdalásod, ha eszel.
  9. Emésztési problémáid lettek.
  10. Nem olyan szép a bőröd.
  11. Hullik a hajad.
  12. Vizesedik a bokád.
  13. Fáradt és kimerült vagy.
  14. Rosszul alszol.
  15. Ingerült, hangulatingadozó vagy.
  16. Éhségrohamokkal küzdesz.
  17. Zavarnak a csinosabb nők.
  18. Nem érzed magad már annyira vonzónak.
  19. Egyre többet foglalkoztat a fogyás gondolata.
  20. Sérelmeid száma nő a túlsúlyod okán.

Mindenkinek vannak céljai a testsúlyreformban. Valamiért elindulsz, valamit el szeretnél érni, valamilyen emberré válnál. Elképzeled, milyen lennél szívesen és ábrándozol, áhítozol ennek eléréséért.

Azért híztál el, mert étkezési szokásaid vélhetően túlevéssel párosulnak és ritkán végzel aktív sporttevékenységet. Kevés időt fordítasz önmagadra, a testmenedzsmentre, az egészségedre. Sok időt töltesz a tévé vagy számítógép előtt, kevésbé választasz kültéri programokat. Szeretsz jókat enni és nem törődsz ezek zsírpárnáidra irányuló következményeivel. Amíg nem fáj, addig elfogadod önmagad. Nem jelent számodra nagy horderejű problémát az a pár plusz kiló, együtt tudsz vele élni és sokáig vigasztalod magad azzal, hogy ez számodra nem olyan nagy gond. Aztán egyszer fontossá válik. Időszakosan megszorítod magad. Eredményes is vagy, leadod azt a néhány felesleges kilót. Örömódát zengsz magadban, majd jutalmazod is az elért státuszt és jól megérdemelten visszatérsz korábbi életviteledhez. Észre sem veszed. Legközelebb már csak akkor látod a tükörben, amikor rosszabb helyzetben vagy, mint amikor előző próbálkozásod első napján mérlegre álltál. Megint meghíztál. Megint zavar, újra probléma. De ennek megoldására újfent tenni kellene. Az pedig annyira nehéz. Mert nehézzé teszed.

Kellő motivációd kell legyen, ha nem akarsz többé örökösen fogyókúrázó visszaeső lenni. A szíved legmélyén tudod, hogy ennél sokkal többet szeretnél elérni. Pontosan tudod, mire vágysz. Szép, vonzó, egészséges, fitt testre, arcra, egyéniségre. A kép erős benned. Az a nő akarsz lenni, aki mindig ott lebeg fehér buborékban a gondolataidban: a magabiztos, gyönyörű, dögös, elegáns, vonzó nő. Akit szeretsz. Ha ezt szeretnéd, akkor ezért IGENIS tenned kell. Fel kell állnod a kanapéról, el kell menned sportolni, meg kell főznöd a saját napi menüdet. Minden lépést be kell tartanod, ha sikert szeretnél elérni.

Ha valóban szeretnél az lenni, amilyet elképzelsz, akkor kemény munkával el tudod érni és a végén büszkén kell visszatekintened arra az útra, amit bejártál. Rengeteg akadály van a célok előtt. Sok kényelmetlen, nem tetsző, fárasztó, nyűgös feladat. A fogyáshoz le kell mondani bizonyos imádott ételekről és életviteli sajátosságokról. Nem mehetsz naponta gyorsétterembe. Nem eheted meg minden nap korlátlan mennyiségben a kedvenc ételeidet. Koncentrált programra van szükséged, amelynek része a testmozgás is. Igen, fel kell húznod az edző cipődet és el kell indulnod.

Ha Te rendben vagy, adsz vele másoknak is. A környezeted kap a magabiztos gondolkodásodból, sugárzol, ötletes vagy, kreatív, adakozó, boldogságot sugárzó. Ha viszont nem vagy kerek egész, ezt is közvetíted kifelé és tipródsz magadban. Ha nem szereted magad ducin, akkor nem lehet soha többé kérdés benned az, hogy LE AKARSZ FOGYNI VAGY SEM? Nem lehet eldöntendő kérdés, hogy a tévét választod vagy az esti sétát. Meg kell főznöd a menüdet, mert egészséges, tudatos életformát szeretnél élni. Ez nem kedv kérdése. Nem számít, hogy mennyi áldozattal jár, hogy mennyi mindent kell neked ezért megtenned. Ha kitűzted a célodat, attól a perctől kezdve el kell érned. Van ráhatásod. Tőled függ, rajtad múlik. HA AKAROD, BE KELL LÁTNOD, HOGY CSAK TE MAGAD LEHETSZ AZ AKADÁLY. Ez másképp nem fog működni, csak ha teszel önmagadért.

Valahányszor találkozol belső mumusoddal, hogy nem akarja ezt csináltatni veled, fel kell ismerned, hogy nincs más választásod. Nincs kikapcsoló gomb. Vállaltad, Te döntöttél, a lehetőséged a Te kezedben van. Semmilyen indok nem szolgálhat arra, hogy feladd. Miért adnád fel? Mi történik, ha meginogsz és ismét abbahagyod? Eléred a célod? Az leszel, aki lenni akarsz? Csak veszítesz azzal, ha vársz, ha befejezed, ha ismét megbuksz.

Minden egyes pillanatban, amikor emlékszel arra, hogy ki akarsz lenni, leküzdöd saját lustaságodat és teremtesz egy értékes életet magadnak. A változáshoz kötelességek társulnak. Ezek komfortzónán kívül esnek. Sokszor lesz olyan, hogy nincs kedved hozzá. De ilyen nincs. Akarom? Nem akarom? Van kedvem? Nincs ilyen. Célod van, terved van, álmod van és TE VAGY A CÉL. Te magad. Büszkének kell lenned magadra. Mert mindent megteszel. Gondolj bele, hogy büszke tudnál lenni arra az énedre, aki feladja? Arra az énedre, aki feküdni akar a tévé előtt és zabálni a csipszet? Könnyebb annak a testnek? Jobb az az élet? Szereted azt az embert? Ő szeretnél lenni? Ha nehezedre esik megtenni a lépéseket, tedd fel a kérdést. Ki akarsz lenni? Az, aki mindig feladja? Aki nem képes küzdeni? Tegyél érte és meg tudod csinálni. Nincs olyan, hogy nem sikerül. A sikeres életmódreform esetén garantált a siker, ha nem csalsz, ha csinálod szakadatlanul, ha nem inogsz meg. Nincs dugi csoki. Nincs cukros kóla. Nincs csak egy falat. Nincs majd holnap. Ott van a lehetőség benned, hogy véghez vidd a tervedet. Csak azért nem sikerül, mert nem teszel meg mindent érte. Apró hibákat vétesz, engedékeny vagy magaddal és megbocsátod, ha nem tartod sziklaszilárdan a tervedet. De miért nem tartod? Miért merül fel benned a feladás? Fontosabb az étel neked saját magadnál? Miért, Mit kapsz az ételtől? Mit ad neked? Több leszel általa? Mi mindent veszítesz el miatta? Mennyi felesleges kört futottál már? Hányszor volt már téma benned a kövérséged miatti probléma? Miért történik az, hogy jön egy csalódás, egy nehézség, amit Te nehézségnek érzel, de egyébként egy bagatel, sokszor nevetséges indok és azonnal eszel, feladod, nem csinálod? Miért? Miért nem fókuszálsz a céljaidra? Miért okoz nehézséget szembe nézni azzal, hogy miattad nem sikerül?


Tele vagy ábrándokkal, álmokkal, célokkal. Bakancslistád van. Terveid vannak. Te vagy a terved. A Te boldogságod, az egészséges önképed. Nem lehet kérdés magadban, hogy képes vagy-e önmagadért minden egyes nap harcolni és megtenni mindent. Szégyelled azt, hogy évek óta halogatod a döntést és napról napra kevesebb időd van. Tudod, hogy helytelenül döntesz és magad elé teszed választási lehetőségként a feladást. Nem történhet meg, hogy önuralmad elvész. A fogyásod nem olyan feladat, mintha azt mondnám, légy holnap egy cég vezérigazgatója. Nem kell hozzá vagyon, nem kell hozzá más, csak Te magad. Te vagy a változás kulcsa. Mindent el tudsz érni, csak nem akarod eléggé. Nem vagy fontos magadnak. Kifogást kifogásra halmozol, értelmetlen magyarázkodást hall tőled mindenki arra a kérdésre, miért nem csinálod rendesen. Hivatkozol a közvetlen környezetedre, arra, hogy mások nem értenek meg és nem támogatnak. Te támogatod saját magad, ha rájuk vársz? Te segíted az életed, ha azon keseregsz, hogy mások nem hisznek benned? Ki számít az életedben? Azok, akik nem állnak melletted vagy Te, aki önmagadnak az egyetlen ember vagy, akinek tartozol? Tartozol magadnak egy boldog élettel. Kötelességed kihozni a legjobbat az életedből. És ez egyedül rajtad múlik. Megeheted este a szenny ételt. A Te rossz döntésed. Megehetted volna azt is, ami segít a céljaidban. Semmivel sem jutsz előrébb, ha rosszul döntesz, de rendre ezt teszed. Tudod, hogy rossz úton jársz és hátráltatod magad, mégis újra és újra hazudsz magadnak. Folyton megalkuszol. Csak azért nem sikerül, mert nem veszed komolyan, mert játszol az életeddel. Ne tedd! A fogyás életedben az a feladat, amely egyes egyedül rajtad múlik, mert Te tudsz lépéseket tenni és senki más nem teheti meg helyetted ezeket. Kifogásaid mindig voltak, de ha belátod, hogy Te akadályozod a célt, le fogod azokat söpörni a válladról.

Ezek a gondolatok naponta követtek. Csak én tudtam bevezetni és megtenni mindazt, ami kellett a magabiztos változáshoz és a kitartáshoz:

  1. Zéró toleranciával álltam ki a tervem mellett! Nincs kis falat ez, kis falat az, ez a falat nem számít, nem ettől hízok. Nincs ma még utoljára. Nincs majd holnap. Nincs csalás. Nincs félre evés. Tervet teljesen betartó elköteleződés van.
  2. Sportolok! Sétálok! Élvezem a friss levegőt. Keresek edzőt! Keresek edző társakat! Tornázok otthon! NEKEM kell elkezdeni, más helyettem nem végezhet testmozgást.
  3. Naplót vezetek! Ki kell írni magamból, látnom kell a fejlődést papíron is. Tudnom kell, mikor mit és miért teszek! Tartanom kell önvizsgálatot. Mit miért teszek? Mit kellene másként?

Tudtam, hogy nincs időm tovább várni, ezért fent kell tartanom a motivációt...

Gyenge pillanataimban sokszor tettem fel a kérdést: Ha egy életem van, miért jó azt kövéren leélni?

Nem számít ki mit lát bennünk, rajtunk és mit gondolnak mások, az életmódváltás végleges döntése csak saját indíttatásból születhet sikerpályára. Ez a belső tűz képes kellően motiválni bennünket arra, hogy eresszük el a védelmi bástyákat és ússzunk mentőmellény nélkül, mert már többé nem kell végeláthatatlanul lebegnünk a csónakunkban a semmi közepén. Kimehetünk a partra. Nincs szükség tengermély távolságokra köztünk és a lelki gátak között. Amikor felismerjük, hogy nem kell ragaszkodnunk régmúlt árnyainkhoz, fájdalmakhoz, tragédiákhoz, akkor felmérhetjük esélyeinket a boldog élet eléréshez.

  1. Meddig bújhatunk hájálarc mögé?
  2. Meddig csinálhatjuk ezt komolyabb következmények nélkül?
  3. Mennyi felesleges időt veszítünk el az ételek miatt?
  4. Mennyi időnk van még arra, hogy valódi álmainkban kiteljesedhessünk?
  5. Mennyi időt töltünk még el ábrándozással valódi tettek nélkül?
  6. Mikor látjuk be, hogy egyszer mindezt az elvesztegetett időt nagyon fogjuk sajnálni?
  7. Miért nem adjuk meg életünkben az esélyt arra, hogy bármit elérhessünk, amire mi képesek lennénk?
  8. Ha egy életünk van, akkor miért jobb kövéren élni, mint elégedetten?


Azt hisszük kövéren, van még időnk arra, hogy meghozzuk a döntést.

Nem egyszer álltam próbafülkében nagyobbnál nagyobb méreteket próbálgatva. Legtöbb ruha még a legnagyobb számozással sem jött rám. Kisétáltam a bolti térbe és lapozgattam a vállfák között. Csinosabbnál csinosabb darabokat löktem jobbról balra. Mindig ott volt bennem a gondolat: egyszer jó lesz rám, le kell fogynom, nem akarok így élni. És hány ilyen depresszív gondolat lett semmissé napokkal, hetekkel később? Az étel gyógyír volt mindenre. Arra is, amikor éreztem és tudtam, hogy le kellene fogynom a valódi boldogságomhoz. Minduntalan ott volt a fejem fölött a gondolatbuborék, vágyom arra, hogy úgy nézzek ki, mint a mellettem ruhát válogató bomba testű lányok. Miért nem voltam elég bátor és kitartó? Miért nem éreztem korábban, hogy én ezt igenis végig tudom csinálni és egyszerűen csak kitartóan kellene az elhatározásomat végig vinni? Hány év telt el tehetetlenül, kövéren, bezárkózva, magányosan, megalkuvó kapcsolatokban?

Túlsúllyal leélni azt az életet, amelyet magabiztos, vonzó, karcsú testben is tehetnénk, egyszerűen kimagyarázhatatlan elvesztegetett, értelmét vesztett megalkuvás saját lustaságunk és önzőségünk okán.

Minden egyes percben, amikor feláldozzuk az életünket duci testben, olyan lehetőségektől fosztjuk meg magunkat, amelyek létezéséről még nem is tudunk. Elveszik a tartalom, a tömör boldogság, a kiteljesedett, mindent felülmúló, elérhető álmok esélye a háj alatt. Rettentően bánom az elszállt éveket, s jelenlegi személyiségemre hárítottam a terhét annak, hogy ezt cipelje hátralévő életem során. A kelleténél többet ábrándoztam a karcsú, elégedett, tartalmas, boldog életemről. A hab-fátyolos ábrándoknak helye van a valóságban.

Egyetlen kiút van, akár ételfüggő, akár érzelmi evő, akár lusta vagy, erőteljes önvizsgálat és önfejlesztés hiányában egyetlen fogyókúrás program sem hoz tartós eredményt. Gyökeréig kell megvizsgálnod azokat a tényeket, amelyek rabságban tartanak az ételhez láncolva. Kiút van. Nekem is volt. De tárt karokkal várva sajnos nem érkezik el a megváltás. Neked kell akarnod megváltozni és végigmérni, milyen megoldási lehetőségeid lehetnek. Ha bajban vagy, ne engedd tovább burjánzani a problémát, mert jobb magától sosem lesz. Fel kell ismerned, nálad milyen okai vannak az ételhez fűződő viszonyodnak. Ne félj a mozdulatlanságból félre ugrani. Történetemben mindent őszintén elmesélek arról, nekem hogyan sikerült úrrá lenni évek gyötrelmein. Számomra a fogyás nem csak karcsúbb vonalakat hozott, hanem egy teljesen új, célokkal övezett és karrierálmokban bővelkedő másik életet.

Én megtartottam az önvizsgálatomat és egyszerűen beláttam: nem lehetek annyira gyáva, hogy halogatom a dolgokat, tehát ki kell állnom minden egyes napon önmagam harcában. Ki is álltam. Így telt el 3,5 év.

Étrendem

A lelki dolgokat kiveséztem. Jöhetnek a száraz tények!

Nemes egyszerűséggel: soha nem éheztem, hiszen ezt már sokszor elmondtam. Kísérleti labor lett a konyhám. Mindenfélét sütöttem-főztem, hogy ráleljek az ízvilágomra. Eleinte nem érdekelt, mely étel hogy néz ki. Csak jó ízű legyen!

Beillesztettem az étrendbe:

  • zöldségek
  • gyümölcsök
  • gluténmentes és gluténtartalmú jó gabonák (pld. szafi lisztjeit itt ismertem meg, ahogy  a quinoa, bulgur, köles, hajdina is itt lett a barátom)
  • pur-pur kenyér, ősgabona lisztes kenyerek, rozskenyér, teljes kiőrlésű kenyerek
  • növényi tejek
  • jó húsforrások
  • sajtok
  • olajos magvak
  • olíva olaj és kókusz zsír
  • kölestészta, hajdinatészta, vöröslencse tészta, mindenmentes tészták, durumtészták
  • smoothiek
  • protein porok
  • tojás
  • friss fűszernövények

Kivettem az étrendből:

  • cukros üdítők
  • fehér liszt
  • fehér cukor
  • fehér kenyér
  • csokik, nasik, jégkrémek, sütik, csipszek, cukros tejtermékek és tejdesszertek
  • gyorséttermi ételek

Ahogy egyre többet tanultam a témában, úgy került ki még sok minden:

  • Bolti, üveges szószok, mártások, gyümölcs kompótok
  • Tubusos és majonézes kencék
  • Leves kockák
  • Grill gyorspácok
  • Fruktóz tartalmú ételek
  • Ízfokozós, adalékanyagos félkész termékek

Később, már azt szerettem volna, ha a fényképeim másokat is motiválnak, ezért a kísérleti főző labor egy fotó labor is lett. :)

Hamar eljött a vágy arra, hogy beszerezzek egy komolyan fotóműhely szettet, ha ezeket az utam alatt megfőzött ételeket szeretném eltenni az utókornak és megmutatnám másoknak is. Vásároltam abroszokat, szalvétákat, evőeszközöket, fatálcákat, vágódeszkákat, dizájnosabb kiegészítőket, amikben nagy segítségem volt a KIK, PEPCO, JYSK, KIKA, IKEA. Egyszerre azt vettem észre, hogy ez majdhogynem hobbi lett, ami még inkább arra ösztönzött, minél több finom, ízletes, fitt ételt készítsek el, amiről szép fotókat készíthetek. Sokat lestem persze receptes újságokból. Hiszen ezeket azért készítik, hogy mások inspirálódjanak. Hamar átvette a szerepet a konyhában a reform ételek csoportja. Ezért javaslom, ha komolyan szeretnéd ezt venni, te is készíts fotókat az ételeidről, ezáltal még motiváltabb lehetsz.

Hogyan étkeztem?

Napi 5x ettem az elkészített ételekből, heti tervezéssel. Mindig, minden helyzetben tudtam, mikor mit fogok enni, még akkor is, ha vendégségbe mentem vagy ünnepi ebédre.

Tanulva abból, a környezet mennyire hátráltató, mindenkivel előre tisztáztam, hogy mi a célom, ezért milyen lépéseket teszek és emiatt mire számítson. Senkit nem ért meglepetés pld. karácsonykor, hogy nem zabáltam tele magam a süteményből. Sőt, külön menüt kértem, ahol erre lehetőségem volt, úgy, ahogyan azt én szeretném. Pld, nem disznó zsírral (ahogy mondjuk nagymamám főz), nem panírozottan, nem sült burgonyával, hanem párolva (grillezve, roston sütve), párolt zöldségekkel, burgonya pürével, vagy épp nem kértem fehér lisztes csiga tésztát a húslevesbe. Mindig mindenhol előre jeleztem, hogy nem szeretnék senkit megbántani, de az egészségem és a testsúlyom leküzdése okán senkiben nem is lehet harag. Aki ezt nem értette, annak meg kellett küzdenie a hiányommal. Én ugyanis célba akartam érni, és ha valahol szájhúzás kísérte azt, hogy én másként eszem vagy nem eszem eleget, ott a következő összejöveteleket (legtöbbször ezek inkább barátok voltak) offoltam. Úgy gondoltam, bármi is történjen, a saját fejlődésem és fogyásom fontosabb más sértődésénél. Aki önző, az nem barát. Én viszont nem vagyok önző, ha nem eszem egy cukros süteményből, mert inzulinrezisztensként gyógyulni és fogyni akarok.

Nem adtam tehát esélyt annak, hogy bárki letérítsen az útról és elbizonytalanítsanak. Rengetegen akartak kéretlen tanácsot adni fogyókúrás módszerekről, annak ellenére, hogy ezt a szakmát tanulom. Mintha az emberek figyelmét elkerülte volna, hogy egyetemre járok. Nem akarták megérteni, hogy a Fanni újság aktuális 7 napos méregtelenítő kúrája minden, csak nem dietetikus által javasolható módszer. Ezért egyre több barátot veszítettem el - bár ha úgy nézzük, nem veszteség az, ha valaki nem fogadja el a saját egészséged és törekvésed okán azt, hogy szerinted neked mi a legjobb. Így étkezési szokásaimat senkinek nem engedtem befolyásolni és hosszú távon az idő engem igazolt. Felhagytam a sanyargató fogyókúrás badarságokkal és kitartottam az elveim mellett. Nekem lett igazam, mások pedig még mindig ott tartanak, ahol eddig. Sehol. Mert ragaszkodnak a jojo effektust eredményező időszakos koplalásokhoz és a heti magazinok divat diétáinak próbálgatásához.

Nagyon lassan fogytam, néha nehéz volt, de megérte

Tudtam, hogy az egészséges, tudatos, kiegyensúlyozott fogyás lassú lesz. Én sem konstans fogytam az első döntéstől a célig. Voltak megterhelő időszakaim, amikor háttérbe szorítottam az edzést, mert egyszerűen nem volt más választásom. Egyetem, érettségi és munka együtt egy félévben 24 órából 18-at követelt tőlem. Ezért volt fél év is, amikor szinte semmit nem fogytam. De tudtam, hogy egészségesen élek és folytatom, amint túl vagyok az érettségin. Ott, ha elengedem a gyeplőt, mint régen, hízhattam volna jelentősen. De nem híztam. Nem fókuszt vesztettem, hanem nem volt elég időm az aktív életre. Sokan itt rontják el, hagyatkozva arra, hogy túl sok a munka, vagy a tanulás vagy bármi más, nincs idejük. Enni mindenkinek van ideje és döntés kérdése, hogy rosszat vagy jót eszünk. Ezért minden ilyen kifogás rendkívül bugyuta. Egyél jól és akkor túlóra és megfeszített időszak alatt sem fogsz hízni.

3 év alatt fogytam le. A bőröm így sem tudta elviselni 12 év tágulását, de ma már túl vagyok az egész folyamat 2/3-án.

Miért tartom jónak a lassú fogyást?

Egyértelmű. Lehetőséget teremt arra, hogy ez idő alatt rutinná váljon minden új szokás. Ezen időszak megadja a tudást, a tapasztalatokat és nem hirtelen kell fejest ugrani a kövérlétből a vékonyabba. Ez lelkileg is fontos. Azt is fel kell tudni dolgozni, hogy lélekben örökre kövér maradsz, de a tükör már mást mutat. És erről későbbi posztjaimban még sokat fogok beszélni, hiszen ez az időszak most kezdődik számomra. Felfogni, elhinni, hogy mennyi mindenen túl vagyok és már más a testem.

Fegyvertáram - és szerintem ez a kulcs az étkezés mellett! Aki ezt csinálja, le fog fogyni!

Minden egyes napon csekk listákkal és segédletekkel dolgoztam! Nem akartam hibázni. Sorvezetőket alkalmaztam, rengeteg kérdést feltettem magamnak és ha kísértésbe estem volna, előkaptam a munkafüzeteimet és újra átnéztem a kritikus kérdéseimet.

  • Éves tervet készítettem.
  • 90 napokra osztottam az évet és 12 hetekre bontottam a feladatokat és részcélokat. Volt hónap, amikor nem kilót írtam fel, hanem új szokás bevezetését és régi kivezetését, mert ez volt az aktuális élethelyzet legfontosabb lépése. Egy akcióterv nem csak kg és cm kérdése. Sőt. 90 naponta megnéztem, mi történt és mik az új feladatok. Ha újra kellett tervezni, így pofon egyszerű volt. S rengeteg következtetést tudtam meg ezáltal magamról. Átláttam, mikor mi történik és a stratégiáimnak mik a következményei. Ami jó, használtam, ami nem vált be, azt többé nem alkalmaztam. Egy ilyen munkafüzet nem muszájból kell a fogyás része legyen. Önmagunkhoz vezet el.
  • Elkezdtem figyelni tudatosan, hogy amikor eszem, azt miért teszem, mit érzek. Ehhez használtam az evés érzelmi naplót. Így tudtam felül emelkedni az érzelmi evésemen. Rájöttem, mikor és hogyan reagálok evéssel. Innentől már én irányítottam és nem a vágy engem.
  • Vésztervet készítettem mindenre, ha olyan helyzetbe kerülök, amikor más közelében vagyok, hirtelen kell döntenem, akkor hogyan tudok úgy kommunikálni vagy épp cselekedni, hogy ne térjek rossz útra. Ehhez dolgoztam ki a vészterv stratégiámat, amelyhez munkafüzetet gyártottam.
  • Paramétereztem egy fejlődési excel táblát, hogy egyértelműen lássam, merre haladok.
  • Napi csekk listákon pipáltam, az nap mindent megtettem-e, ami a célhoz kell. Pld. vízivás, tervezés, sport, stb.

Ezeket a segédleteket és az összes munkafüzetet le tudod tölteni ingyenesen:

A sikeres életmódváltás legfontosabb gondolatai...

A sikernek nem titka, hanem általunk belefektetett munkája és ára van...

Ezeknek legnagyobb ellensége a kifogás. A kifogásokkal hazudsz magadnak, nem tartod be a saját magadnak tett ígéreteidet. Általában ott kezdődik a hiba, hogy túl sokat ígérsz, mert túl sokat akarsz magadtól. Le akarsz fogyni nagy volumeneket, de nem hiszel magadban és emellett türelmetlen vagy. Ezért lenne fontos megtanulni azt legelőször is, hogy ha kis célokat tűzöl ki, azokat teljesíted, akkor büszke lehetsz és elkezdesz végre hinni magadban. Az, hogy mit kezdesz a kitűzött álmokkal minden egyes napon, csak a Te ráhatásod eredménye lehet. Így a titok valójában benned rejlik - a rendszerben foglalt életmódváltásod bázisaként.

A gondolatok ereje

Az életmódváltásnak egyetlen akadályozója van: a saját gondolataink. Amelyek beszélnek hozzánk egy rossz élethelyzetben, stressz szituációban. Reggel felébredünk és nem úgy kezdjük a napot, hogy örömmel indulunk a napnak. Annyi embernek mondjuk életünk során, hogy szeretlek. Magadnak hányszor mondod? Hányszor hangolódsz rá úgy reggel a napra, hogy imádod magad? Milyen irányba állítod ilyenkor az életed? Felkészülsz a sok lehetőségre? A nap ígéreteire? Vagy csak kikelsz az ágyból álmosan és úgy gondolod, már megint egy olyan nap jön, amikor temérdek dolgom lesz.

A legnagyobb vétség, hogy nem foglalkozol saját magaddal, ezáltal semmit nem teszel, mert könnyebb a kifogásokkal eltakarni a boldogságot. Azért nincs ragyogás az életedben, mert eltakarod a napot és búval bélelten mész az utcán. Hányszor fordult veled elő, hogy egy boltban vásároltál és kerülted az ott felakasztott tükröket? Sokszor, ugye? Hányszor fordult elő, hogy alig vártad, hogy odaállhass a tükör elé és mosolyogj? Volt egyáltalán ilyen?

A legnagyobb jele a pozitív változásnak az életedben, ha akkor is tudsz mosolyogni, amikor egyedül vagy. Amikor nem félsz a tükörben magadra nézni, mert tudod, hogy mindent megteszel a saját céljaidért. Harmóniában vagy önmagaddal. Legyen ez otthon, az utcán, egy boltban. Amikor a belső gondolatok elkezdenek megnevettetni, pozitív élményeket hívnak elő, egyszerűen kicsattansz a gondolatok erejétől.

Kritikusok - kételyépítő emberek

A fogyás egy harc önmagaddal. És tudom, hogy mindeközben annyian kritizálnak - a családban, a munkahelyen, a baráti körödben. Ha mersz valamit tenni, fognak is, ez törvényszerű. De nem szabad ebben ragadni, mert hamar le fog kerülni a fókusz a saját vágyaidról. Ha az elmédben, a szívedben ott sorakoznak az álmok, nem lesz olyan rosszakaró, aki helyet találna a gondolataidban ezek lerombolására. A kritikus és okoskodó ismerősök ugyanis azt a módszert alkalmazzák, hogy kételyekkel halmozzanak el. Látják, hogy Te minden nap viszed a dobozolt ebédedet és kicikiznek emiatt. Nem hiszik el, hogy tényleg attól fogysz, amit mondasz. Meg akarják bontani a sikeres ívet a pályádban. Ezzel saját belső nyugtalanságukat próbálják csillapítani. Ha eltántorítanak a céljaidtól, nekik is könnyebb, mert nem kell azon őrlődniük, hogy nekik miért nem sikerül. De az biztos, hogy ha elegen látják, hogy megéri változtatnod, akkor arra is van esélyed, hogy mások életét pozitívan megváltoztathasd. Bármennyire is piszkálnak, Te mindig légy biztos abban, hogy amit Te teszel, az a helyes. Minden egyes nappal nő annak az esélye, hogy belátják, nem tudnak benned hibát találni. Elkezd az ő fejükben is motoszkálni a gondolat, hogy Te miért vagy ebben olyan ügyes. Tudd, hogy a bántás arról az emberről szól, aki feléd sugározza ezt. Ha bárki úgy kritizál, hogy a saját tapasztalatai révén előnyödre szolgál vele, akkor fogadd meg a szavait. D előbb mindig azt vizsgáld meg, hogy azon a területen, ahol véleményt mond, hol tart a saját életében. Ha előrébb jár, tapasztalatai révén segítségedre lehetnek javaslatai. Ha hozzád képest nem tart előrébb, netán sokkal hátrébb tart, mint TE, ez róla szól, hiszen magát szeretné felmenteni. Azokra koncentrálj, akik elfogadnak, támogatnak és szeretnek. Ne adj időt a kritikusokra! Az az idő, amit azzal töltesz, hogy rosszul esnek a szavaik, fordítsd magadra. Ne pazarolj időt olyanokra, akik még nem képesek a változásra! Ne vedd automatikusan magadra, amiket mondanak! A kritikus belső harcokat él meg és kivetíti rád. Legtöbbször semmi közünk ahhoz, hogy a kritikusnak milyen lelki nyugtalansága van, mégis mi látjuk kárát a tőle érkező szavaktól. Soha ne feledd, rajtad kívül senki nem tudhatja jobban, Neked mi a legjobb.

Érzelmeink evésbe vezérlése

Az érzelmi evés azon múlik, hogy amikor bekapcsol a fejünkben a memória lemez egy filmje a stresszhelyzetben vagy gyenge, esetleg éhes pillanatban, mit csinálsz, hogyan reagálsz erre. Sémákat húz elő az agy olyan élethelyzetekben, amikben meg kell oldanod egy feladatot. A hangsúly azon van, hogy azt érzed, "meg KELL" oldanod. Mindig azt adja ki a séma, amit mi belementettünk korábban. Mit látsz az életből? Szép vagy nehéz? Mi van elmentve Nálad? Tele van nehézségekkel vagy tele van lehetőségekkel? Hogy indul a napod? Azt kérdezed rosszallva, hogy mennyi dolgod lesz ma megint? Vagy úgy tekintesz rá, hogy mennyi lehetőség van előttem megint? Észrevetted már, hogy amikor rosszabbul indul a napod, amikor félsz helyzetektől, akkor minden negatív dolgot jobban észreveszel? Bunkó veled a boltban az eladó. Egzecíroz a főnököd. Nagyobb a dugó a városban. Feszült, ingerült és elviselhetetlen vagy néha. Ez azért van, mert amikor belső feszültségeket élsz meg, akkor a világban nem látod a szép dolgokat. Azt kapod, amit közvetítesz. Feszült, ingerült vagy, ezért az élet negatív oldalát jobban érzékeled. Így kap teret az étel az érzelmek csillapítására. Azt tanultad meg, hogy ha negatív impulzusokat kapsz, akkor a szervezet étellel akarja Veled láttatni a boldogságot magad körül. Ez szemfényvesztés és szimplán illúzió. Az étel testesíti meg a negatív gondolatok pozitívabbá formálását. De a pozitív érzelem negatív cselekedettel történő előidézése a céloktól csak távolabb visz.

Mindenkinek van egy története, amit hordoz magában. Ez a múlt. Küldetésünk azért nehéz, mert ebbe kapaszkodunk és magyarázatként tesszük magunk elé, hogy emiatt nem tudunk fejlődni és boldogan élni. Nézz körül! Van olyan ember, aki a Te történeteddel tud teljesebb életet élni? Ha igen, akkor a TE hozzá állásodon tudsz fejleszteni. Rajtad múlik. Ha arra gondolnál minden rossz élethelyzetben, hogy ami történik, az nem ellened megy, hanem a Te fejlődésedet segíti, akkor sokkal pozitívabb és gyorsabb kiutat találnál. Amin keresztül mész, az felkészít arra, hogy el tudj jutni végül a célba. Ne másokat hibáztass, ne másokra várj! Sőt, ne is foglalkozz másokkal! Te mit tudsz saját életed jobbá tételéért tenni? Ezt kell megfogalmazni! Neked kell cselekedni! Legyen határozott a cél! Tudd, hová jutsz el! Cél nélkül az irányt sem ismered.

Hogyan lehet álmokból célokat teremteni? Ha álmodozol, az érzelmeket generál. Az álmod mércéje a cél. Ezzel tudod mérni, hogy az álom megvalósult-e. Megtörtént vagy nem történt meg. Ezt nem tudod elérni akkor, ha nem teszel meg mindent. A cél írottan sokszorozódik mágikus erejével. Ezért mondom mindig, hogy legyen céltáblád. A gondolatok jönnek-mennek. A leírt cél egy lefektetett vizuális álom. A célt csak akkor tudod elérni, ha pontosan tudod, mit akarsz. Tudod-e, ehhez mire van szükség. Ha jó a cél, akkor nagyon vágysz rá. Az irány akkor jó, ha érzed, mennyire akarod. Célokat azért tűzünk ki, mert azt reméljük általuk, hogy jobb lesz az életünk. Célok nélkül úgy megyünk át az életen, hogy suttogva senki sem hallott minket körülöttünk. Ha hiszel benne, akkor viszont a célból valóság lesz a munkád árán. Csak akkor éred el a célokat, ha hajlandó vagy arra, hogy folyamatosan fejleszd magad. Az érzelmek irányítanak. Ha csak arra figyelünk, hogyan érezzük magunkat, az egy mérő eszköz lehet. Amit érzel, aszerint mutatja, hogyan érzed magad a saját életedben. Ha jól érzed magad, könnyebb célokat megfogalmazni. Ha tisztában vagy magaddal, sokkal jobban érzed magad és olyan emberekkel veszed körül magad, akik ezekben támogatnak. Hogy az érzelmeid változzanak, a gondolatokat kell átformálni. A tudatalattinak kell küldenünk minden nap impulzusokat. Befolyásol az, hogy milyen a telefonod képernyővédője, háttérképe. Befolyásol az, hogy milyen színű az abrosz az asztalon. Befolyásol, hogy milyen színű a konyhai papírtörlő, a toalettpapír, a papír zsebkendőd. Jobb érzés olyan dolgokkal körül venni magad, amit nyugtatóan hatnak rád. Tudsz változtatni a hangulatodon, ha adsz magadnak olyan vizuális tárgyakat is, amelyek pozitív töltetet adnak. Olyan impulzusokat engedsz magadhoz, amik pozitívan hatnak rád.

Megalkuszunk vagy cselekszünk?

Nem szabad elfogadni azt, amilyen most éppen vagy, ha az számodra nem az ideális állapot. Amikor nyomás alatt állsz, akkor derül ki, hogy milyen ember is vagy valójában. Nagyon jók az érzékelői az embereknek. Ha Rád néznek, megszólalás nélkül tudják, ki vagy. Ha önmagadban hiszel, mások is látják rajtad, hogy mennyire pozitív ember vagy.

Legnagyobb viszonyítási alapod mindig saját magad viselkedése, érzelemvilága legyen. A fejlődésed nem abban áll, hogy hány kg-ot fogytál. Azt nézd, hogy 1 évvel ezelőtt és ma Rád nézve milyen különbséget látsz! Mosolyogsz-e jobban? Oldhatatlan vágy van bennünk, hogy szeressenek minket és szerethessünk másokat. Amilyen belül vagy, amennyire optimista vagy, olyan lesz a körülötted lévő élet is. Ha bárkire rámosolyogsz, jobb kedvre derül és visszamosolyog. Ezzel biztosan találkoztál már pld. a metrón. Ha más emberekre így tudsz hatni, jó úton jársz, mert hatni tudsz a belső pozitív kisugárzásoddal. Ha pozitív a kisugárzásod, önmagaddal békében vagy.

Fontos tudnod, mit teszel ma, ami holnap is számít majd az életedben... Nem lehet a másnap gyümölcsöző, ha ma nem teszel valamit önmagadért. Nem várhatsz jobbat, többet, pozitívabbat, ha ma elhalasztod a döntést. Élj úgy, hogy minden nap egy miniatűr élet. Abból kell kihozni a maximumot.

A legrosszabb, amit tehetsz, hogy a jövődet a múltra alapozod. Ez korlátoz. Ha azt hiszed, Neked nem juthat több, mint ami eddig volt, hibázol. Sikerülhetett rosszul bármi, már nem számít, ezért felejtsd el. Emlékezz arra és keresd azt, amit jól csinálsz az életedben. Bármit csinálsz, pozitív érzéseket szedj ki belőle és azt használd fel a céljaidhoz. Gyerekként például mindenki elhiszi, hogy szuperhős és a világot meg tudja menteni. Felnőttként is vissza tudsz ehhez nyúlni. Nincs olyan, amit nem lehet elérni. De fel kell építeni a hitedet. Ne azt mondd, hogy 5 km-t futok holnap. Azt mond, hogy 100 métert fogok sétálni. Ha megcsináltad, állj a tükör elé és mondd azt, hogy TETTEM MA VALAMIT. Ezzel a saját magadban való hited elkezd nőni. Lehet, hogy eddig még nem érted el a célodat, de ha azt mondod, bármit megteszel érte, akkor a lehetőségek a Te kezedre fognak játszani. Ha nem teszel semmit, nem is fog történni semmi változás.

Mikor szeretnél teljes értékű életet élni? Azért nehéz változtatni, mert könnyű abban megragadni, hogy "Jó ez így..." De elég ez? Ahhoz, hogy tényleg teljes életet élhess, tudd, mi a fontos neked és ezért tegyél meg mindent. Ne elégedj meg a molett testtel, ha Tied lehet az az érzés is, hogy hibátlan tested van a tükörben. Miért elégszel meg azzal, aminél sokkal több is lehet? Mi akadályoz benne? Miért elég Neked a középút? Miért hangoztatod sokszor azt, hogy megtennél Te mindent a fogyásért, de "az a baj....". Akármikor így gondolkodsz, mondd azt ehelyett, hogy "az a jó...", hogy ebből mennyit tanulhatok. Hibáztam, de az a jó, hogy így már tudom, mit ne tegyek. Mindenki lehet rossz passzban. A kérdés, hogy ekkor mit csinálsz. Engedsz a rossz energiáknak és bemenekülsz a hűtőhöz vagy sziklaszilárdan fel tudod mérni azt, hogy minden nap egy ajándék Neked a fogyás lehetőségére. Ha ma elrontod, akkor előrébb jutsz? Boldogabb leszel a lelkiismeret-furdalás és önvád alatt? Mindenki beletemetkezik könnyedén abba, hogy azt gondolja, saját élete terhei a legnagyobbak. Ha mindenkivel leülnél egy asztalhoz és meghallgatnád a többiek élettörténetét, akkor azt mondanád: "Jézusom, sokkal rosszabb is van annál, mint amit én élek meg...". Nyafogunk ezerszer, pedig csak másképp kéne a kihívásokra tekinteni. Ha hajlandó vagy eljutni arra, hogy elfelejted a múltad, az eddigi kudarcokat és ledobod a batyudat, akkor segítenek az új célok elfelejteni ezeket. Nagyon nem mindegy, mennyire használjuk ki az életet. Mire vágysz? Boldogságra. Mit jelent neked ez a szó? Mitől vagy boldog? Boldoggá tesz a tükörben a félig kész álomtest látványa? Nem azt akarnád látni, ami a legjobb? El tudod érni? Csak a Te döntésed, hogy elég az, ami van és a 70% vagy elmész a 100%-ig. Nem a külsőség a lényeg. Az érzés a fontos, amit kivált belőled a tükörkép. A belső béke, elégedettség és persze az egészséged.

Meddig van esély?

Sokan későn ébredünk rá, mennyire nem éltünk eddig. A középszerű a legjobbak között a legrosszabb. Amikor azt gondoljuk, hogy hosszú az élet és majd holnap nekivágunk a diétának, akkor becsapjuk magunkat. Az élet eltelik. Ne érd be a középszerűvel, mert a legjobb is járhatna Neked. Minden embernek meg van ahhoz a joga és lehetősége, hogy önmagához képest a legjobb lehessen. Tiéd lehet a legegészségesebb, legszebb test a saját mércéden. Amikor belenézel a tükörbe és őszintén megkérdezed, hogy a TE mércéden mi a legjobb, akkor tényleg az a legjobb, hogy molett vagy, túlsúlyos vagy? Tényleg ez a legjobb számodra a belső hangod alapján is? Mennyire vagy elégedett az egész testeddel és lelkeddel egy 10-es skálán? Ki tudod jelenteni a 10-est akkor, ha nem tettél meg mindent és egy ponton azt mondod, hogy "nekem jó ez így..."? Felelősséget kell vállalni, ha bármit el akarsz érni. Válaszút mindig lesz, de a választás örökké a Tiéd. Élsz vele vagy lemondasz róla?

A legtöbb ember megbánja, hogy nem volt korábban bátrabb és sokáig várt. Mert az élet halad. Nem vár Rád akkor sem, ha Te minden nap halogatod a döntést, akár csak én egykor. Az idő telik, az életed múlik, visszafelé nem tudsz helyre hozni rossz döntéseket vagy meg nem hozott döntéseket. A legfájdalmasabb dolog az életben, hogy hazudsz magadnak a rossz vagy halogatott döntésekkel. Elfogadod saját gyengeségeidet és nem töltöd fel tartalommal az életedet. Megalkuszol azzal, hogy nem vagy többre képes. Pedig mindenki bármire képes, csak az a kérdés, hogy megteszel-e érte tényleg minden Tőled telhetőt. Egy biztos. Egyszer vége lesz az életnek és hogy addig hogyan élsz, az csak rajtad fog múlni. Senki más nem tudja helyetted boldoggá és elégedetté tenni az életedet. Vélhetően Te is a legjobbra vágysz, csak félsz szembe nézni azzal, hogy egyedül NEKED van erre ráhatásod és könnyebb megalkudni. Nem adják ingyen. Nehéz, dolgozni kell érte. Tudod mi az érdekes? A havi fizetésedért minden nap dolgozol. Akkor is, ha túlórázni kell, akkor is ha rosszak a körülmények, akkor is, ha nem szereted a munkahelyedet. Mégis minden nehézséget vállalsz és minden reggel elindulsz megkeresni a pénzt, hiszen szükséged van rá. A saját életed, a saját egészséged, a saját tested miatt ezt miért nem teszed meg ugyanígy? Szükséged van pénzre az élethez. De az életedhez egészség és boldogság kellene járjon. Ezért ugyanúgy nap mint nap meg kellene küzdeni, mint a jövedelemért is.

Mindenki arra vágyik, hogy jól érezze magát. Látszik a tekintetünkből, hogyan érezzük magunkat. Másokhoz hasonlítjuk magunkat. Nem vagyunk elégedettek önmagunkkal, ezért keresünk a környezetünkben olyan embereket, akik nálunk rosszabbul állnak. Pld. van nálam kövérebb a munkahelyen. Miért tesszük ezt? Mert akkor könnyebb elviselni. Akkor jobbak vagyunk. De ennek semmi értelme. Mert mindig lesz olyan ember, aki Nálad gyengébb és ettől jobban érzed magad, felmented magad. De mindig ott lesz néhány ember, aki örökké jobb lesz Nálad a saját küzdelmed terén és ettől viszont folyton gyengének is érzed majd magad. Mindig saját magadhoz hasonlítsd tehát önmagad. 1 évvel ezelőtti önmagadhoz képest fejlődtél-e. Két fotón milyen a tekinteted. Magadnak felelj meg, ne másoknak! Nem fog sikerülni másoknak megfelelni, mert minden ember saját életén keresztül látja a világot és benne Téged is. Ha Te például jobb vagy nála vagy épp gyengébb, mindenképp eltérő lesz kettőtök látásmódja a másikról. Az esély mindig a Tiéd. Teljesen mindegy, mások hogyan látnak Téged, mások mit gondolnak Rólad. De ez az esély addig áll rendelkezésedre, míg nem késő.

Hogyan gondolkodj másképp?

Minden reggel úgy ébredj fel, hogy hidd el, az élet rengeteg pozitív impulzust ad számodra. Az akadályokat tekintsd megoldandó lehetőségként. Az örömökért legyél hálás és légy büszke magadra ezek miatt. Adj időt magadnak. Ne feledkezz meg arról, hogy mindig rajtad múlik az, hogy egy döntést meghozol-e és jól döntesz-e. Mi számít jó döntésnek? Az életedre vetítve tanulhass belőle, valamit eltehess belőle, valami pozitívan változhasson általa. De még hibázhatsz is. A lényeg, hogy tegyél meg mindent azért, hogy valami történjen. Ne csak nézz, hanem láss magad körül mindent! Figyeld a részleteket, mert az apró örömek, a kis sikerek növelik az önbizalmad. Ha abban gondolkodsz, hogy az élet pozitív, az aggódás, aggály megszűnik az életedben. Légy hálás minden napért, amikor lehetőséged van jól dönteni. Ha felébredsz, tervezd meg, ma mit fogsz tenni magadért. Ha lefekszel, foglald össze, mit tettél ma magadért. Ha folyamatosan megfogalmazod, mennyi mindent tettél saját magadért, el tudod hinni, hogy képes vagy apró lépésekben besétálni az álmaidba. Az álmaid adják az életed életét. Álom a karrier, a család, a világ körbeutazása, az egészséges és vonzó test. Álom minden, ami az életedet megtöltheti tartalommal, értelemmel és boldog percekkel. Mindig van választásod! Van lehetőséged másként gondolkodni, célokat teremteni és elindulni a változás útjába. Ha úgy érzed, az életedben bármi lehetne ennél jobb, akkor ne elégedj meg a középszerűvel. Hozd ki a legtöbbet magadból, azáltal, ami Tőled telik. Ha Te mindent elkövettél, amire Neked volt ráhatásod, akkor nincs semmi, amit ezen kívül meg kellett volna tenned. Ha mindent megtettél, sokkal nagyobb önbizalmad lesz és sokkal könnyebben tudod majd venni az akadályokat bármilyen területről is legyen szó. Sose feledd: mindig a saját mércéd és érzéseid szerint döntsd el azt, hogy mi a legtöbb, amit önmagadnak adhatsz az életed során.

Az életmódváltás olyan területe az életnek, amiről elmondható, hogy akadályokat csak Te állíthatsz fel! Olcsó alapanyagokból, szűkös pénztárcával is tudsz olyan étrendet és életmódot kialakítani, ami az egészség irányába tereli a testedet és szervezetedet, ezen keresztül pedig a mentális egyensúlyodat. Ha a tükörben feszes és vonzó testet szeretnél látni, akkor ezt elérheted, mert a test egy biológiai csoda.

Tehát...

Hogyan jutottam el a célba?

Múlt és jelen

150-170kg között


Életed bármely pontján dönthetsz úgy, hogy mindent megváltoztatsz...

Billentyűzeten született