Lelkesedés. Miért lankad állandóan?

2018.04.25

Tegnap beszélgettem egy ismerősömmel, akit nagyon régen láttam. Mindig is közös pontunk volt a duciság. Nem voltunk nagyon nagy barátnők, de ha összefutottunk, akkor mindig jókat beszélgettünk. Észre vette rajtam, hogy eléggé megváltoztam, mind külsőleg, mind belsőleg, mind az egész életem. Beszélgetésbe elegyedtünk hát arról, hogy mi vitt rá engem arra, hogy most valóban sikerüljön az életmódváltásom, amibe én magam is 100x belekezdtem életem során - mindig kudarcba torkollva.

Mivel ismerem azt az oldalt, ahol az áttörés nincs meg, és minden egyes fogadalom eleve halálra van ítélve, soha nem fogok másokra egy rossz szót sem szólni, amiért - hozzám hasonlóan - az első néhány év csak "akargatás", de nem valódi tett. Ennek ellenére - bevallom - kicsit másképp látom már azt, hogy szenvedésként megélve kínlódunk életünk folyamán rengetegszer a helyes étkezési rendszer és a "össze-vissza evés" között zakatolva.

Nehéz időszakom volt, nagyon sokat túlóráztam, költöztünk, anyósoméknak is segíteni kellett a cégnél. Egyszerűen nem volt energiám arra, hogy fogyózzak.

Ez a vallomás hagyta el az ismerősöm száját. Nem tagadom, köszörültem a torkom, mert nem tisztem másokat saját döntéseik okán felelősségre vonni, de a jobb életminőség mezején sprintelve közbe-közbe szóltam volna szívem szerint a hosszú litánia alatt. Amikor hazafelé tartottam, ezek a szavak jártam a fejemben és rádöbbentem, mennyire magamat láttam személyében. Pontosan ugyanígy éreztem, hasonló érveket halmoztam fel végtelenszer. Ma egészen más látószöggel bírok, és ezen  távcsövön még soha senkit nem tudtam szemlélni. Tegnap először mondhatni régi önmagammal beszélgettem a sikertelen fogyókúrás kísérletekről.

Bár ott elmeséltem az én indíttatásomat, a törekvéseimet, mégis visszhangzott bennem vezetés közben annak ecsetelése, hogy miért tartok ma ott, ahol tartok. Ez a találkozás jó apropója volt annak, hogy átgondoljam, valóban meg tudom-e indokolni lényegre törően, hogy "most mi volt más ebben a döntésben". Miért voltam én most kellően lelkes?

De mi a lelkesedés? Egyfajta motiváció, ami nem csupán a kötelességtudatból fakad, hanem maga a tűz, ami lángra kap, nagy erővel tör elő, olykor a legváratlanabb helyzetekben. A lelkesedésben az érzelem a vezérvonal. Ez áll előtérben, ennek rendeljük alá magunkat, ennek tulajdonítunk mindent, tettre készen állunk. Ha ez az érzelem ennyire erős, akkor miért történik az, hogy kettőt pislogunk és máris elillan?

A lelkesedés általában kísérletezések egymást követő ismétlődése. Elkezdődik valahol, szembe találkozik akadályokkal és keletkezik egy végpont. Az akadály viszont nem feltétlenül negatív.

Általában kétféle végkifejlettel találkozunk a fogyókúrás próbálkozások alatt. Meglátunk a divatmagazinokban egy kecsegtető fogyókúrát, rögvest el is döntjük, hogy ez lesz a nyerő. Belevágunk.

Leginkább az jellemző, hogy hosszú távon nem tudunk fenntartani egy megvonásokon alapuló diétát, és az élet normális körforgása alatt egyszerűen nem tudunk megbirkózni a hiányérzettel, amit a tiltott ételek jelentenek. Feladjuk, elveszítjük a lelkesedés tárgyát. Legtöbbször azért nyer ez a fajta sikertelenség lelkesedést illetően, mert nincs sikerélmény. A szervezet nem reagál jól a megvonásokra, tartalékol, vészüzemmódban üzemel, túlélni próbál és nem történik meg az áhított fogyás.

A másik véglet, hogy egy ideig tartó hirtelen és gyors fogyás annyira buzdítóan hat ránk, hogy megnyugvást találunk. Miben? Abban, hogy nyugodtan csalhatunk, mert végre találtunk egy működő fogyókúrát, amihez visszatérhetünk, ha ismét felszalad néhány kiló. Így indul el az örökös fogyás és hízás körforgása, a jo-jo effektus. Nem is gondolnánk, de ezen folyamatok alatt soha nem fogyunk, mindinkább gyarapítjuk a zsírsejteket és látszatfogyásunk Oscar díjat érdemelne. Amint látványos eredményünk születik, azonnal feljogosítva érezzük magunkat a jutalmazásra, itt egy kis csoki, ott egy kis somlói és ez olyan rendszeressé alakul, hogy ismét ott tartunk, ahonnan indultunk: eszünk ismét megállás nélkül.

A lelkesedés tehát ezen érzelmi burkokon át sikló kísérlet-halmaz, örökösen újrajátszódó dallamok ezek egy lemezen.

Számtalan életmódváltásnak csúfolt diétát kipróbáltam életem során, én magam is örökösen kísérleteztem. Csak néhány példa: 1000 kalóriás diéta, 1200 kalóriás diéta, tojás diéta, krumpli diéta, káposztaleves kúra, léböjt, gyümölcs diéta, saláta diéta, magas fehérje tartalmú diéta, alacsony szénhidrát tartalmú diéta, stb. Legnépszerűbb mind közül, amelyet legtöbben alkalmaznak, hogy együnk sok fehérjét és kevés szénhidrátot. Ezzel a gondolatmenettel indultam én is 2016-ban egy nagy elhatározásnak. Jöttek is vele sorra a mellékhatások. Csirkét, salátát, tejtermékeket, tejsavót, tojást ettem szinte kizárólag. Teljesen száműztem a pékárút és a gyümölcsöket. Elsőként az volt szembetűnő egy idő után, hogy piros, gyulladt foltok jelentek meg az arcomon. Az emésztésem felborult, állandó hasmenés, fáradtság és levertség gyötört. Így kerültem egy hormonspecialista orvoshoz, aki azt mondta, hogy tejfehérje érzékeny vagyok. Arra ösztönzött, hogy hagyjam el a húst, a tejet, a glutént. Meg is tettem és eredményesen el is múltak a kiütések. Ám a szervezetem itt is jelzett. Rájöttem, hogy indokolatlan örökké hús, tejtermék és glutén nélkül élni az életem. Szép fokozatosan vissza is engedtem ezeket. A megfelelő egyensúly okán többé már nem jelentkeztek a korábbi negatív egészségügyi tünetek. Ekkor ismerkedtem meg az általam ma is javasolt étrendformával: együnk megfelelő mennyiségű szénhidrátot, fehérjét és zsírt, ne koplaljunk. A kérdés felmerülhet bárkiben, hogy erre engem a lelkesedés sarkallt? Mindvégig ez tartotta bennem a lelket?

Nem! A lelkesedés egy induló löket, amiben megfogalmazzuk a vágyunk tárgyát és meghatározzuk a stratégiánkat. A sikert a valódi döntés hozza meg. A döntés, hogy befejezzük a kísérletezést és letesszük a voksunkat egy olyan életforma mellett, ami nem sanyargató, nem megvonásokon alapuló, hanem élhető. A kulcs véleményem szerint leginkább abban van, hogy egy módszer akkor tartós, ha az az életünkben megvalósítható, elérhető, fenntartható. A legtöbb lelkesedés eleve olyan indíttatásból születik, ami nem lesz soha valóban megvalósítható, eléggé elérhető, sokáig fenntartható. Azért, mert csupán lelkesedés és nincs mögötte a döntés.


Mi a döntés?

A döntés alternatívák közötti célirányos választás, előre rögzített kritériumok szerint, valamilyen stratégiával. /Kornai János/

A döntés valójában cselekvési lehetőségek közötti sorrend felállítása. Dönthetek úgy, hogy továbbra is keresem a fogyókúrás módszereket, vagy végérvényesen hozok egy életre szóló stratégiát. Ennek elemei életmódváltáskor az ételben, sportban és lelki tényezőkben sorakoznak és prioritást állítanak fel úgy, hogy első helyre kerülünk ebben a sorrendben. Döntés kérdése, hogy milyen alapanyagokból főzök a konyhámban, hetente képes vagyok-e 2-3-szor bármilyen sportot elkezdeni, akarok-e magammal foglalkozni a lelki egyensúlyom megteremtéséhez. Ezek olyan döntések, amelyeket legtöbbször csak lelkesedés motivál, de konkrét lépések már nincsenek megtervezve. A tervezés megszállottja vagyok, mert látom az életemben bekövetkező változásokat ennek köszönhetően. Mondhatnám úgy is, hogy értelmet adott a jövőbeli feladataimhoz az, hogy eldöntöttem: tervezetten, megfontoltan élem az életem és tudatos döntéssorozatok fogják követni az elhatározásomat. Abban a pillanatban, ahol a lelkesedést felkarolja a döntés, ketten együtt már kitartássá formálódnak és képesek új szokások beemelésére az - eddig legtöbbször rendszertelen - életünkbe.


Az a döntés, amely célirányokat állít fel, képes megváltoztatni a gondolkodást, az életvitelt és képes stressz helyzetekben is felülemelkedni korábbi életvitelünk felett. Amikor az ismerősöm felsorolta, hogy miért nem tudott az utóbbi időben (ismételten) fogyókúrára időt, energiát szánni, akkor megfogalmaztam magamban az utóbbi 1,5 évben tanultak alapján a mostani véleményemet. Mennyiben segítette vajon az ismerősömet a felhalmozódott feladatok végrehajtásában az, hogy a zabálást választotta a tudatos élet helyett? Miért könnyebb egy túlórázás, egy anyós által keletkező teher és egy költözés nehézségei alatt a kifogást legyártani, mialatt az időnk fogy? Évek, évtizedek telnek el ilyen és ehhez hasonló életesemények okán úgy, hogy nem teszünk semmit, és ezeket fogalmazzuk meg magunkban indokként, amiért képtelen vagyunk dönteni. Miért egyszerűbb a boltban megvásárolni a fehér kenyeret, mint az ősgabonás, teljes kiőrlésű változatot? Vagy miért könnyebb belepakolni a kosárba a csoki szeletet, mint a doboz epret? Miért egyszerűbb sült krumplihoz előkészíteni az olajat, mintha édesburgonyát pirítanánk a sütőben? Miért a spagettit vesszük le a köles helyett? Miért a sertést vesszük ki a húspultból, miért nem a pulykamellet? Miért veszünk cukros jégkrémet és miért nem készítünk natúr joghurtból, gyümölcsből sajátot otthon turmixgépben? Miért történik az, hogy elérhető számunkra a döntési szakaszban több lehetőség és a sorrendben a "majd holnap" győz, miközben a "most" pillanatában ott állunk a szupermarketben és van esélyünk dönteni? Az esetek 95%-ban nem anyagi természetű a döntés oka. Van példa erre is, de leggyakrabban nincs. Ha anyagi okok vezérelnek, akkor vajon mit teszünk a bevásárló kosárba? A csoki szeletet, a cukros üdítőt, a helyben sütött kakaós csigát, a mirelit pizzát, a dobozos jégkrémet, a cukros joghurtot, a mirelit panírozott húst? Tegye a szívére a kezét az, aki anyagi megfontolásból se csoki szeletet, se cukros üdítőt és hasonlót nem tesz a konyhapultjára. Közéjük tartozol?

Ha előfordult már, hogy fogyókúrád alatt kevésbé hasznos, tápanyagokban szűkölködő élelmiszereket pakoltál a kosaradba az egészségesebbek helyett, akkor egyszerűen nincs megfelelő sorrend felállítva az életedben, amiben helyed lenne. Hiába vagy lelkes az elején, ha a döntési helyzetben a  lehetőségeid közül szándékosan a rosszabbat választod. Holott van esélyed másképp dönteni, rajtad múlik az adott pillanat végkifejlete. Vajon a lelkesedésed lankad? Nem a lelkesedés diktálja az iramot, hanem a döntésed. A döntésedben felállított sorrendek, a döntéseidben helyet kapó szereped osztja ki a lapokat ebben a játszmában. És Te legtöbbször nem magad mellett döntesz. Magad ellen dolgozol, választasz egy olyan életformát, amely az életedet semmilyen formában nem támogatja.


Te vagy a hibás ezekért a rossz döntésekért?

Nem feltétlenül. Voltaképp sokan voltunk már áldozatai az internet széles kínálatának, ha fogyás a címszó. Mindenféle módszerek, indokok sorakoznak fel, és az ember csak akkor tudja ezeket helyén kezelni, ha valóban saját magán tudja tesztelni az eredményeket. Hibázni kell. Ebből tanulunk. Amikor megtapasztalod azt, hogy a hamis ígéreteket kínáló módszerek nem válnak be, mindig ott lesz számodra a döntés, hogy ezekről lemondasz és választasz ehelyett egy számodra is élhető, fenntartható és motiváló életformát. Motivál a fogyás, a sportban való sikerélmény és a lelki megnyugvás. Amikor elkezdődik egy új élet, számtalan pozitív inger csatlakozik be mögé, és azt érezzük, hogy a sors jutalmaz bennünket. Ez valójában nem jutalom, hanem egyszerűen kinyílik a világ, és engedünk olyan behatásokat is az életünkbe, amelyektől korábban elzárkóztunk. Sőt, talán ezeket nem is ismertük. Felbukkannak új célok, új remények, amik örökösen indokot adnak a lelkesedések felbukkanásának. Ezek a lelkesedések találkoznak a döntésen keresztül a kitartással.

Hogyan lehet a lelkesedés újra és újra felbukkanó?

  • Kell egy jól meghatározott cél.
  • Ismernünk kell az odáig vezető út lépéseit.
  • Pontosan ismernünk kell saját magunkat abból a szempontból, hogy milyen erősségeink, gyengeségeink, lehetőségeink és veszélyeink vannak életmódváltás szempontjából. Azaz miben vagyunk jók, miben kell fejlődnünk, milyen erőforrások állnak rendelkezésre és milyen esetleges akadályokkal állhatunk szemben. Ha ezeket ismerjük és tudjuk, kész a terv.
  • A tervünket vázolni kell lépésről lépésre. Mit szeretnék tenni, hogyan fogom tenni, milyen ellenőrzési pontok vannak, hogyan tudok kontrollt alkalmazni, honnan tudok segítséget kérni, honnan várhatok visszajelzést és támogatást?
  • A sikerélményeket meg kell élni, az ezekből született pozitív érzelmeket meg kell fogalmazni. Örülni kell ezeknek!
  • Az esetleges nehézségekből, akadályokból, kudarcokból tanulni kell. Meg kell ezeket fogalmazni. Hagyni kell elfogadni, megélni, érezni. Fel kell állítani olyan stratégiai lépéseket, amelyek segítenek a jövőben ezekből tanulni, új lépéseket állítani.
  • Időközben felmerülő új céloknak örülni kell. Ha változik a cél, hagyni kell változni. Nem baj, ha az eredetileg megfogalmazott célkitűzés idővel megváltozik. Újratervezni mindig szabad és sokszor kell is.
  • Bátornak kell lenni. Ha felismerünk akadályokat, amelyeket ki akarunk iktatni, merni kell saját jövőnk miatt lépni. Egy rossz munkahely, egy kevésbé boldog párkapcsolat ne legyen akadály. Ha érzed a szükségességét, a lelki fejlődésed támogatni fog.
  • Vezess naplót, céltáblát, tervtáblát. Dokumentálj. Látnod kell, mikor mit éreztél, mit hogyan éltél meg, mi volt siker, volt kudarc. Ha leírhatod, nem csak érzed, meg is tudod fogalmazni. Ez pedig tanít.
  • Mindig állíts sorrendet a feladataid között! Ne hagyd elveszni a lényeget: MAGADAT! A cél akkor lesz elérhető, ha jelen vagy.
  • Amikor felmerül egy akadály, mindig sorold fel a döntési lehetőségeket. Dönthetek úgy, hogy feladom vagy megoldom vagy akár segítséget kérek. A feladással előrébb jutsz? Mit nyersz vele? Megéri feladni?

A lelkesedés egy olyan motivációs eszköz, ami belőled fakad, mert az általad vágyott cél testesíti meg. A célt Te szeretnéd elérni, tehát ez egy belső indíttatás. Engedd szárnyalni. Döntsd el, hogy kísérletezni szeretnél vagy végre helyesen arra a pályára lépni, ami megoldja a súlyproblémáidat! Csak élhető, tartható, életedbe beépíthető módszer fog segíteni. Az időszakos sanyargatás, majd az ezt követő ismételt kaja-dőzsölés soha nem fog tartósan változtatni az életeden. Akkor leszel eredményes, ha eldöntöd, hogy megváltoztatod az életmódodat és egy tudatosabb életformára váltasz. Minden döntés további lelkesedési pontokat fog generálni, ha következetes vagy és őszinte magaddal. Amint háttérbe sorolod magad egy költözés, egy anyós, egy munkahelyi túlóra miatt, a lelkesedés megszűnik és motiválatlan leszel. A motiváció fenntartása csak belőled indulhat és csak Te vagy képes újabb lelkes pillanatokat behozni a mindennapjaidba. Biztosan lesznek nehéz időszakok. Hibázhatsz is.

A kudarcok viszont kifejezetten jók. Tudod miért? Mert ha valami nem működik, akkor az egy ajándék, hogy ezt megtudhattad. Tehát másképpen kell folytatnod, és ennek tudatában megint okosabb lettél és megint közelebb kerültél a célodhoz. A célodhoz, amiért vágyakozol. A vágyért, ami a Tiéd lehet.