Nagyon érzékeny téma és az esetek 99%-ban az érzés hasonló az emberekben, mint nálam.
Alapvetően én úgy kezdtem az egész blogolást, hogy leírtam azt az érzéseimről, amit a legtöbb önmagát el nem fogadó duci is érzett, de talán másoknak sem mert kimondani.
Én leírtam: kövéren nem szeretem magam. Nem. Mert nem normális egy kövér test. Ennek számtalan fiziológiai és érzelmi vonatkozását megéltem. Egy részük az idő múlásával alakult ki bennem frusztrációvá, s a legtöbb duci pont ugyanúgy lesz befelé forduló, mint ahogyan én is az lettem.
Mert a kövérség sokak esetében magával hordozza azt, hogy tényleg el kezded magad nem szeretni.
Nem feltétlenül igaz minden mindenkire, de lenne egy lottó ötösöm arra, hogy mindenki talál ebben a felsorolásban valamit, amit valaha érzett és tapasztalt a kövérségével kapcsolatban:
Ha úgy érzed, hogy szeretnél változni, akkor ennek oka van. Az okokat
csak te ismered, a saját lelki világoddal te rendelkezel. Senki nem
bírálhatja azt, ha változni akarsz és azt miért akarod. Senkinek nincs
joga hátráltatni, visszahúzni, megkérdőjelezni ebben. Csak olyan
embereket tarts a környezetedben közel, akikkel tisztáztad, hogy miért
fontos neked a testi és lelki változás. Senkire ne hallgass, aki el akar
bizonytalanítani vagy épp el akar téríteni a döntésedtől. Egy életed
van és ahhoz, hogy ezt kiegyensúlyozottan és felszabadultan élhesd le, a
testeddel és lelkeddel is összhangban kell lenned. Olyan testben és
lélekben, amiben ez nincs meg, ott van lehetőséged megtenni azért
mindent, hogy elérhesd a boldogabb testképet és tudatot. Soha ne azt
nézd, nehéz-e. Azt vizsgáld, mit tehetsz meg, milyen lehetőségeid
vannak. Azokért küzdj és add meg az esélyt magadnak a változásra.
Határozd el, tűzd ki a célokat és tegyél meg mindent, ami rajtad múlik. A
külső körülményeken nem tudsz változtatni, de azokon, amire neked van
ráhatásod, igen. Változtass, ha úgy érzed, erre van szükséged. Lásd
olyannak a világot, amilyennek látni szeretnéd, és magadat is lásd benne
úgy, ahogy arra igazán vágysz!
Megfelelési kényszer az, ha egy ember számot vet és realizálja jelenlegi életét, lelki állapotát, a lehetőségeit és azokban lát fejlődési pályát maga előtt? Az én életemben rengeteg frusztráció volt. Erőszak. Fájdalom. Önsajnálat. Megfelelési kényszer lenne az, hogy vonzó, kívánatos és egészséges akarok lenni egy olyan testben, ami az enyém? Megfelelési kényszer az, hogy a testemet tisztelem annyira, hogy - bár sokáig nem figyeltem rá - igyekezzek a legjobbat adni neki, ha már sokáig nem törődtem vele? Megfelelési kényszer az, hogy szerettem volna ízületi fájdalmak és a zsírbörtön mögül kiszabadulni? A lelkem sok száz darabra hullott nem egyszer, nem kétszer. És mindig csak erre figyeltem. A testem volt az utolsó, ami számított, pedig a testem tart életben. És ezen van a hangsúly, amit 12 évig nem láttam. A testem tart életben. Kövéren, 70-80kg túlsúllyal kellett volna szenvednie miattam még évtizedekig? A lelkem a testem nélkül már nem tud létezni. Elfogadhatom én magam kövéren, de korlátok közé szorít. Az élet addig élet, míg élhetek.
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság 6 hónapra Online tanulófelület 6 hónapra Kidolgozott életmódprogram 6 hónapra Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) a 6 hónapos programra Hosszabbítható tagság további blokkokra
A VIP CSOMAG ELEMEI: Senorita VIP tagság - korlátlan Online tanulófelület Kidolgozott életmódprogram Nyomdai eszközrendszer (A-B kártyapakli) Szállítási és fizetési feltételek
Egy kövér lány voltam, aki egész életében le akart fogyni. Sokáig nem tudtam, hogy a bennem lakozó személyiségek miért csatáznak egymással. Hogy egyáltalán miért találkozom más és más arcaimmal, s miként kellene ezeket kezelnem. Nőként sok szerepet öltünk magunkra, még az előtt is, hogy párra lelnénk. Amikor csak az ÉN lakozik a lelkünkben és nincs mellettünk más, már akkor is sokféle módon jelenünk meg a napjainkon. Minden azzal kezdődött nálam a személyiségfejlesztésemben, hogy boldog akartam lenni. Viszont nem feltétlenül tudtam, ez mit is jelent. Elvárásokat támasztottam az elképzeléseimmel szemben, s ha bármi másként alakult, mint azt ahogyan én vázoltam kötelező kimenetelként, rögtön falakba ütközött az aktuális álomképem. Valahogy ilyen módon találtam rá az életemben az ételre, mint vigaszdíjra, mint egy láthatatlan barátra, aki sosem bánt, aki sosem beszél vissza, aki mindig örömet akar okozni, aki feltétel nélkül ki is elégíti a vágyaimat. E könyv írásakor már tudom, hogy a kövérség búcsút vett tőlem. Nem csak elértem az áhított testsúlyomat, de egy olyan életet is felépítettem, amelyben felelősséggel tartozom hozzám hasonló emberek döntéseiért is. Öt éve blogot írok a történetemről. Úgy kellett ezt a könyvet megírnom és az olvasó úgy olvashatja el a fejezeteket, hogy az a tény már befolyásolja az írottak értelmezését: sikerült lefogynom. Ezért a sorok legalább annyira elmesélt élmények öt év vonatkozásában, mint amennyire a jelenre vonatkozó felfedezések, felismerések is. Sőt, valójában a ma megtapasztalásaira lehet igazán értelmezni a változásomat. A könyv egyszerre a múltam, a jelenem és a remélt jövőm is.
