Mérleg & duciság fóbia

Fogyókúrával eltelt éveimet azzal töltöttem, hogy naponta legalább kétszer, ha nem többször, mérlegre álltam. Nem tagadom. Hangulatingadozásaim vezető oka volt, hiszen kitörő ujjongás és mély letargia váltogatta naponta több alkalommal az eredményeket. Dühös voltam - leginkább magamra, de nem azért, mert nem fogtam fel, hogy ez mennyire tévút, hanem azért, mert azt gondoltam, értelmetlen az egész harc. Hiszen úgysem fogyok, úgysem történik változás.
A legtöbb fogyni vágyó az elején bukik el. A legtöbben. Akkor, amikor még kézzel fogható vagy tükörben azonosítható eredmény nincs. Amikor még nincsenek rutinná fejlesztve az újonnan beépített szokások és amikor még hiányoznak a kiiktatott, rossz beidegződések (pld. az esti féktelen zabálás).
Amikor egy teljesen jól összeállított nap végén elkönyvelhetnéd, hogy MA MINDENT MEGTETTÉL és végre kipipálhatnád az első napodat, de Te gondolatban és fizikailag is a hűtő előtt állsz vagy a szekrényben keresgélsz alamizsnát (...Egyek? Nem kéne! De éhes vagyok! De nem szabad! Nincs valami, amivel nem csalok?...), akkor TE MÉG MINDIG NEM DÖNTÖTTÉL. Nem akarod eléggé.
Az elején még nem érzed, miért éri meg az egész. Hiszen az eredmény nagyon távoli, s bizony nem csak úgy jön, hanem MEG IS KELL ÉRTE DOLGOZNI. Ha ismét befejezed, feladod, akkor sosem tudod meg, hogy mire lennél képes. Pedig nem is tudod, mennyi mindent szalasztasz el.
Azért buksz el újra és újra, mert túl akarsz járni a biológia tudományának eszén. De soha nem fog sikerülni, csak egyre távolabb kerülsz a céljaidtól. A mér(l)egfog árnyékában élni a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, mert a testünk súlya 3 elkülöníthető részből adódik: zsírból, izomból, zsír és izommentes testtömegből (csont, víz). Amikor mérlegre állsz, nem csak a felesleges zsír rajzolódik ki rajta. Amikor nem azt látod reggelente, hogy mínuszos az eredmény, egyszerre pánikolsz és dühöngsz, mert értelmetlen harcnak tűnik ez az egész cirkusz. De a biológia oldalát nem veszed figyelembe.
- Az izom nehezebb, mint a zsír.
- Ha koplalsz (alapanyagcsere alatt eszel), javarészt izomból és kevésbé zsírraktárból fogysz.
- A szervezet mindig arra fog törekedni, hogy a túlélésre hajtson. Ha sanyargatod magad koplalással, pánikolni és halmozni kezd és az egyensúly érdekében átcsoportosítja a hormonok munkáját (működését) olyan területekre, ahol szükség van rá. Így a hormonháztartás megborul és elindul egy sor okozat: pld. menstruációs problémák, hajhullás, stb.
Valamiért az terjedt el a tudatunkban, hogy csak akkor van változás, ha azt a mérleg is alátámasztja. Mert ugye a MÉRLEG NEM HAZUDIK! Hát de. A legnagyobb hazudós a világon. Reggel még nem mutatja azt, hogy a test kiheverte az előző napi időjárásból, táplálkozásból, stresszből eredő súlyingadozást. Estére pedig az egész napi menü, az elfogyasztott sok folyadék miatt 1-3 kg közötti értékkel többet is mutat. Ezért teljesen értelmetlen, sőt önmagunk felesleges csesztetése az, ha naponta többször mérlegre állunk.

A mérlegre állás fóbiája és mániája melegágya a kifogásoknak. Pedig mind tudjuk, a fejünkben akkor fog megváltozni minden, ha rájövünk, hogy az igazi akarat ott kezdődik, amikor a kifogásoknak már nincs helye a napjainkban. Csak akkor lesz tartós a fogyás, ha az egyenletes, lassú és kiegyensúlyozott keretek között zajlik. Ha kapkodás és extra iramú fogyás van, akkor bizonyosan extra kalóriamegvonás áll mögötte. Ez pedig alapos indok arra, hogy a szervezet elfáradjon és igényeljen extra javakat. Így történik az, hogy jelentős ideig történő alultápláltság után jön az előre borítékolható falásroham-sorozat, amely vulkánszerűen, folyamatosan kitörni készül. És egyszer ki fog törni. Akkor pedig lávaszerűen önti el életedet újra a zabálás, az újra megbukás és a lelkiismeret-furdalás.
Nincs szükség:
- nagy mértékű kalóriadeficitre, megvonásokra,
- semmilyen csodabogyóra vagy táplálékkiegészítőre,
- ízfokozókra/hozzáadott cukorra/adalékanyagokra,
- fogadalmakra,
- naponta (többször) mérlegre állásra,
- rohamtempóra,
- kifogásokra,
- mások véleményére, piszkálódásaikra,
- ellenszélre, rossz kapcsolatokra, amelyek visszatartanak,
- régi, rossz szokásokra.
Ellenben szükség van:
- célokra,
- akciótervre,
- mérföldkövek és sarokpontok felállítására,
- támogató közegre,
- tudatos életviteli szabályokra,
- keretekre, amelyeken belül megszűnik az evés miatti félelem,
- határokra, amelyeket nem átlépve célba érhetünk,
- fenntartható lépésekre, tettekre,
- új szokásokra a régiek helyett,
- időre.

Az életmódváltás akkor válik az életünk részévé,
amikor megértjük, hogy nem a módszerekkel van a probléma, hanem bennünk
keresendő a hibafaktor.
- Nincs rossz módszer, kivéve a koplalást (alapanyagcsere alatt).
- Bármilyen táplálkozási minta eredményre vezet, ha valóban betartod az alapvető életmódváltás szabályokat és azt egészséges keretek között teszed.
- Türelemre intelek. Ha nem látsz azonnali változást, az nem egyenlő azzal, hogy nincs változás.
- A fejlődésed és a biológiai értelemben vett változásod szemmel nem mindig látható - idővel már érzékelni fogod Te is.
- Ha bármi nem működik, nem a módszert kell okolni, hanem a mélyére kell ásni, miért nem hoz eredményt?!
- Amikor azt gondolod, hogy márpedig Te mindent megteszel és jól csinálod, az esetek több mint 50%-ában tévedsz. Mert áltatod magad.
Amikor szerinted mindent jól csinálsz, de mégsem történik semmi:
Tedd a kezedet a szívedre, hogy 100%-osan betartasz mindent. Van egy étrended. Nem eszel egy falattal sem kevesebbet vagy többet mint kellene. Nem eszed meg a gyerek után a maradékot. Nem használsz olyan fűszereket és főzési kellékeket, amelyeket nem kellene (leveskockák, gyors pácok, cukrozott öntetek/mártások, stb.). Nem iszol light üdítőket. Nem használsz több élvezeti ételt, mint kellene. Nem csalsz. Iszol elég folyadékot, ami tiszta víz. Nem veszel olyan élelmiszert, amiben hozzáadott cukor és/vagy ízfokozó van. Tiszta alapanyagokkal dolgozol. Nem veszed le a polcról azokat az élelmiszereket, amelyek egyértelműen tiltólistásak fogyás esetén. Nem legyintesz pár gramm cukorra egy élelmiszerben (pár legyintés egyenlő egy nagy adag plusz cukorra hetente). Hétvégén nem ettél meg 3 db süteményt anyukádnál. Nem tévedtél be egyetlen gyorsétterembe sem a héten. Nem ettél valamelyik este dugiban még egy kis csaló kaját. Te mindent úgy csináltál, ahogyan kellene és semmilyen, ismétlem semmilyen tényezőnél nem hibáztál.
!Ha így van, de mégsem mozdul a mérleg vagy a centi, akkor orvosi kivizsgálás szükséges, mert vélhetően hormonális okai vannak a fogyási képtelenségnek. Erről bővebben olvashatsz a hormonsorozatomban!
Ha a mélyére ásol és tudod, hogy előfordulnak kilengések, lásd be:
- Van, hogy nem tartok be mindent a diétában.
- Néha elcsábulok egy sütire vagy pár szelet csokira.
- Megittam valamelyik nap egy kis kólát.
- Oké, hétvégén sütöttem palacsintát.
- Lehet, hogy valamelyik este megettem egy kis hamburgert hazafelé.
- Nem szeretem kidobni a gyerek utáni maradékot (5x eszik a gyerek egy nap).
- Van, hogy csak 1 liter vizet iszom egy nap, mert elfelejtek inni.
- Előfordul, hogy egész nap nincs időm enni, de este bepótolom.
- Néha annyira rohanok, hogy nem eszek semmit. Másnap farkas éhes vagyok.
- Csipegetek. De csak néha.
- Csak egyszer ettem pizzát a csapatépítő miatt hétvégén. Meg talán koccintottunk egy üveg pezsgővel is.
- Szerintem mindent jól csinálok, csak néha picit nem.

A mérleg hazudós. Nagyon hazudós. De az épp aktuális valóságot hazudja. Az eredményt csak az másítja meg, hogy milyen az időjárás, mennyi folyadékot ittál, mit ettél előtte. 1-3kg-mal hazudik. Ezért nem szabad naponta ráállni. Ha hetente, 2 hetente vagy havonta megnézed, a fogyás üteme kirajzolódik. Ha lefelé indul, akkor a fogyásért folytatott küzdelmed biztosan sikeres. Ha felfelé gyarapszik a szám, akkor valamit nem csinálsz jól (esetleg van orvosi oka). Ha nem koplalsz, akkor bármilyen módszert is alkalmazol, nem abban van a hiba. Csak Te tudsz tenni a változásért. Csak magadat dicsérheted, ha eredményes vagy és csak magadat szidhatod le, ha nem teszel meg mindent. Akkor vagy HŐS a saját életmódváltásodban, ha egyértelmű számodra a cél és nem kérdés, hogy a célodért mindent meg kell tenned. Ha hibázol, ha elcsábulsz, azt is nézd meg, miért történt. Tanulj belőle. Okulj, emlékezz rá hasonló szituációban. Én százszor elbuktam. Sosem titkoltam és sosem tagadtam. Kipróbáltam mindent. Akkor változott meg az életem, amikor végre beláttam: akkor fogom látni a változást, ha teszek érte. Ha elbuksz, állj fel, mert mindig van lehetőséged változtatni. De egy idő után rá fogsz jönni, hogy ha állandóan csalsz, nem fogsz eljutni a start mezőn túl. Itt nem tudsz "hatost dobni". Ez nem szerencse kérdése. Nem kell az idővel sem versenyezni (hacsak nem tartasz már abban a stádiumban, hogy az egészség forog kockán). Bármit teszel, magadért teszed. Bármilyen kis lépésben haladsz, előrébb jutsz.
Légy őszinte!
Állj a mérlegre 1-2 hetente - nem többször!
Rendszeresen nézd meg, mi a célod és hol tartasz benne!
Ha kell, tervezz újra! Finomhangolj!
Tegyél bármit, csak ne add fel! Ne pánikolj! Ne siess!
Ha teszel érte, el fogod érni a céltáblád vágyott eredményét!
Nem baj, ha több utat is kipróbálsz és keresed a számodra tökéletes megoldást.
Nem baj, ha meginogsz. Vond le belőle az információt, ami előrébb visz. Folytasd minden körülmények között. Nincs más út a boldog testképhez!