Testrekonstrukciós műtét - 5. rész - NE VÁRJ!

Eltelt már három hét a műtétem óta és azt gondoltam, a nehezén túl vagyok. Tévedtem. Bárkinek, bármit is mondtam korábban arról, hogy ez nem is annyira vészes, innen üzenem, hogy csendben tűrök, de visszavonok minden olyan irányú kijelentést, amit korábban mondtam. Ez sokkal nehezebb, mint azt én gondoltam, éreztem. 2. hete pihentem már otthon, amikor varratlazításra került sor. Ekkor mutattam az orvosnak, hogy bal kezemen egy sebszétnyílás van. Akkor gombostűnyi volt, ma már egy ballonkabát nagy gombja. Nem csak egy, három. Csak bal karon. Múlt héten szerdán volt varratlazítás. Teltek a napok, majd vasárnap felkeltem, szokásos procedúrámon átestem: fürdés, fertőtlenítés, sebkezelés. Fürdés után leültem a "nővér pultomhoz", megnéztem a sebet a pipere tükrömben és ott volt az a perc, amikor azt mondtam, hogy most, vasárnap bemegyek a kórházba. Felhívtam az osztályt, ahol elmondtam a problémámat és azt mondták, induljak el most. 1,5 órával később már a kötözőben ültem ijedten és félve a rám fájó fájdalmaktól. Gondoltam, ezt újra varrni kell. Az ügyeletes plasztikai sebész orvos nagyon kedvesen és körültekintően kezelte a sebemet, segítségére volt egy nővér is. Akkor közölték, hogy 3 hetes sebet már nem varrnak, ennek be kell gyógyulnia. Hogyan is néz ki egy ilyen szétnyílt seb? Legjobban a gránátalmához tudnám hasonlítani, amikor ketté van vágva. Az emberi bőr alatt nagyjából így néz ki a szövet. Azt hittem, ott ez így rendben is lesz. Hétfőn berendelt a főorvos, hogy ő is ránézzen, így reggel 5-kor elindultunk. Megnézte, nyugtázta, hogy felszíni, bőr nyílás, szövetroncsolás nincs, ennek egyszerűen idő kell. Tudomásul vettem.

Kedd reggel van. Megint csak szokásos procedúrámat kezdtem meg. Fürdéssel kezdődött, s már ott azt éreztem, hogy ez nekem már sok. A 3 nyílás közül az egyik vérezni kezdett, mint amikor elvágjuk a kezünket, folyt. Megállás nélkül. A fürdőkádam úgy nézett ki, mint a CSI - helyszinelők egyik részében egy gyilkosság helyszíne. Teljesen uralva a helyzetet, megszárítkozás nélkül kipattantam és a nővér pultomhoz ülve fertőtlenítős gézzel szorító nyomást tettem rá. Nagyon hamar el is állt. Vélhetően, amikor leszedtem a kötszert, picit megfeszülhetett az amúgy is összevarratlan bőr és így reagált. Pedig annyira óvatos vagyok. Megint belenéztem a pipere tükrömbe és komolyan elszörnyedtem a látványtól. Nem sűrűn látja az ember, mi van a bőre alatt. Na hát én most magamba látok 3 helyen is. Eü pályára készülve megnyugodtam, hogy a vér és az egész helyzet nem okoz szorongást. Egyszerűen csak annyira nehéz és hosszadalmas folyamat ez. Sajnos gyakori szövődmény műtétek után a sebgyógyulási zavar. Nálam beköszöntött. Csak bal kézen. A jobb kezem gyakorlatilag teljesen gyógyult, hibátlan szinte. Nem is érzem, hogy műtötték, látványra is gyönyörűen múló. A bal kezem valamiért nem így reagált. Nagyon rossz helyen van, mert hónaljból indul az egyik szétnyílás, innentől kezdve iszonyat megterhelő minden mozdulat, mert igyekeznem kell nem felemelni a karom, hogy ne feszítsem. Persze muszáj öltözködnöm, tehát óhatatlan egy-egy mozdulat, amire szisszenek.

Nem győzöm leigázni az önvádamat, mert minduntalan az van a fejemben, hogy ezt elkerülhettem volna. Mindezt elkerülhettem volna, ha pár évvel korábban jut eszembe, hogy véget vessek a kövérségnek. De én szüntelen kifogásokat kerestem, újra és újra nekilendültem, majd szépen abba is hagytam és örökösen fogyókúrázva híztam. Itt az eredménye. Kötözgetem a bal kezemet 3 héttel műtét után és nem úgy fest, mint ami hipp-hopp helyre jön.

Nagyon várom a pillanatot, amikor ezen túl leszek. Van most időm felmérni, mit és hol rontottam el. A válaszokat egyértelműen tudom.

HA OKOSABB LETTEM VOLNA, SOHA NEM KELL EZT ÁTÉLNEM.

Sokan azt gondolják, nem feküdnének kés alá, mert a lógó bőr nem annyira zavaró. Meglepő lesz, amit én gondolok erről. Inkább a kövérség, mint a lógó, fájdalmas, sérült bőr. Ezért nem leszel képes elviselni a testdeformitást, ha van rá megoldás, hogy szebb legyen. Nálad is kés lesz a vége, pláne, ha TB finanszírozhatja. A lógó bőr akadályoz a mindennapi életben. Ez akkora lecke, akkora tanítás az élettől, hogy én bizonyosan az életben többet nem leszek kövér. Mindez a szenvedés és megpróbáltatás hiábavaló lenne, ha hagynék mindent újra elveszni. Soha többet nem leszek annyira önző, hogy többet érjen az íz, az étel illata, az evés öröme. Minden ember önző, aki újra és újra megtörik az ételtől. Egyszerűen gyengeség, gyávaság feladni olyan bagatell és nevetséges kifogásokkal, amik nálam is rendre megjelentek. Kapásból eszembe jut 16 leggyakoribb kifogás:

1. nyaralok, ezért most nem fogok diétázni,
2. születésnapom van, ezért eszek tortát,
3. karácsony van, ezért nyugodtan telezabálhatom magam,
4. munkahelyi stressz ér és nem tudom másként levezetni a feszültséget,
5. párkapcsolati gondjaim vannak és az evésbe menekülök,
6. nincs időm főzni, ezért könnyebb kaját rendelni,
7. ma még utoljára eszek, utána majd tényleg nekilátok,
8. bírom egy-két hétig, aztán történik valami és már engedek a kísértésnek,
9. egész nap tök jól bírom, majd hazamegyek és nem tudok másra gondolni, így zabálok,
10. hormonális gondjaim vannak, ez az oka annak, hogy nem tudok fogyni,
11. hiába eszem salátát salátával, mindig éhes leszek, nem nekem való a diéta,
12. a gyerekek kívánják a sütiket, ezért főzök és folyton beleeszek,
13. én jól érzem így magam, nekem ez így jó és elfogadom magam,
14. miért nem tudnak így elfogadni, miért kell változnom a sztereotípiák miatt,
15. a világ nem fogadja el a telt nőket, pedig a telt nők szépek és én "dafke" nem leszek vékony,
16. túl macera főzni a családra, meg magamra is, nem megy ez nekem
    

Magadra ismersz bármely kijelentésben? Előfordult már, hogy akármelyiket kimondtad, kigondoltad magadban és valóban feladtad az életmódreformot ezekre hivatkozva? Örökké megfogadod, hogy utoljára állsz neki és tényleg végig csinálod, de folyton közbe szól az élet (az említett családi programok, ünnepek, nyaralások, munkahelyi feszültségek)?

Nálam is mindig ez történt. És tudod mit gondolok most, bal kezemen felszíni, nyílt sebekkel, egy kézzel gépelve vagy 3 órája? Megérdemlem. Tegnap azt fogalmaztam meg, hogy jóval többet szenvedek, mint amennyit érdemelnék a zabálásaim bűneként vezekelve. Ma, amikor a pipere tükröm előtt reggel belenéztem a szemembe, majd a sebre, majd újra a szemembe, azért kezdtem el szakadatlanul könnyezni, mert feleszméltem, hogy igenis megérdemlem.

Annyiszor éreztem, hogy változtatnom kellene és annyiszor fogadtam teljes odaadást. De mindig cserben hagytam saját magamat. Mindennel foglalkoztam magam körül, mindig fontosabb volt minden más. DE ÉN SAJÁT MAGAMMAL MINDIG MEGTETTEM A LEGROSSZABBAT: önző módon nem érdekelt a következmény, a testem deformitása, a kövérség negatív hozadékai. Nyugodtan ettem, lelkiismeret-furdalás nélkül, amikor diétáznom kellett volna. Keseregtem, siránkoztam, nyavalyogtam. Holott ne volt fájdalmam, a világ legegyszerűbb dolgát kellett volna tennem: odafigyelni magamra és nem enni annyit. Csupán egy ilyen könnyű feladatot nem voltam képes elvégezni. S most, amikor valóban fáj, amikor tényleg szenvedek, amikor visszasírom az egészet, megértettem végre, mi az ára az egésznek. Emberek nem tudnak megálljt parancsolni a kezüknek, szemüknek, gyomruknak, holott korlátok nélkül, könnyedén meg tudnák tenni, hogy NEM TESZIK MEG AZT, AMIT MEGTESZNEK. De megteszik, esznek, nem törődnek magukkal és hagyják elfajulni a duciságot.

Hallgass rám! Időben szállj ki ebből a reménytelen és kilátástalan életből. Rengeteg örömet veszel el magadtól csupán azért, mert önző vagy. Az ételt választod, abban a pillanatban magasról tojsz az evés minden következményére, kifogásokat gyártasz mellé és nem veszed észre, hogy elveszed magadtól a lehetőségeidet.

Mindeközben állandó problémákkal küzdesz. Fejből mondok rögtön nem is keveset:

1. nem tudsz elmenni egy tengerparti nyaralásra vagy a Balaton partjára, mert iszonyatosan rosszul érzed magad fürdőruhában (de akár ruhában is) és folyton azt érzed, mások megbámulnak,
2. nem tudsz önfeledten szeretkezni a pároddal, mert állandóan takargatod magad előtte, akkor is, ha ő nem szól és akkor is, ha csesztet miatta,
3. nem tudsz egy jót kajálni mások előtt, mert kövér vagy és mindig azt gondolod, lenéznek így kövéren zabálva,
4. dugiban eszel, a férjed előtt is titkolod, ne lássa senki, minden fiókban találni egy nyomot ezekre,
5. nincs egy olyan ruhád, amiben elégedetten nézel a tükörbe, mert kirajzolódik a hasad, feneked, a narancsbőröd, a hátad,
6. feszengsz társaságban, mindig húzogatod a pólót a hasadon, mert felcsúszik a hurkáidon,
7. nem tudod keresztbe tenni a lábadat egy asztalnál ülve, pedig sokkal nőiesebb lennél,
8. ruhavásárláskor soha nincs a méretedben, de ha épp találsz egy kincset, tök mindegy milyen, viszed haza, mert a méreted (végre), aztán otthon végig nézed a "majd belefogyok" ruháidat, hogy milyen szépek,
9. nem mersz elmenni edzőterembe, mert te vagy a legkövérebb és azt gondolod, kiröhögnek,
10. a férjed megnéz minden csinosabb nőt és szólni sem mersz neki, mert tulajdonképpen mindegyik jobban néz ki nálad és arra vágysz, hogy rád is  így nézzen,
11. nem tudsz önfeledten rohangálni a gyerekeddel a játszótéren, mert utol sem tudod érni a lihegésed mellett, fárasztó vele minden játék,
12. haragszol az anyósodra, ha csipkelődik, hogy kikerekedtél és bánatodban megeszel 3 palacsintát (tudod, hogy igaza van, pont ezért vagy bánatevő),
13. utálod az utcában futó nőket, mert sokkal jobban vágysz arra, hogy te is ott fuss, de inkább megnézel még egy részt a sorozatodból, mert majd akkor mész sportolni, ha már fogytál egy kicsit és már jobban nézel ki sportruhában,
14. a szülői értekezleten elbújsz a hátsó sorba, ha lehet, észre se vegyenek, mert a tipp-topp anyukák mögött jobb, ha senki nem lát meg és már itt megfogalmazod a fogadalmat, holnaptól belehúzol.
15. ez az év volt az utolsó kövér évem... hányszor mondtad már ezt születésnapodon vagy szilveszterkor?
16. a céges bulin utálsz a kollégákkal iszogatni, nem érzed jól magad, mennél haza mielőbb... hiszen folyamatosan frusztrált vagy a súlyod miatt,
17. az orvosodhoz már nem is mész szívesen, mert már százszor megjegyezte, hogy nem ártana pár kilót lefogyni,
18. a piacon utánad kiabálnak az árusok, hogy van nagy méret is a ruháikból,
19. rendszerint feltankolod a kamrádat egészséges dolgokkal, amelyek nagy része rajtad rohad, mert soha nem kezdesz bele a kúrába és lejár a szavatosságuk,
20. rendszeresen bevásárolsz táplálékkiegészítőket, tele a szekrényed, de legtöbb fel sincs bontva utána,
21. mindig kitalálod, hogy neked otthon kell fitnesz gép, meggyőzöd magad, hogy igenis fogsz sportolni, ha otthonra veszel egyet és ez mindent meg fog változtatni.... majd ruhaszárító lesz és meg tudod számolni a kezeden, hányszor használtad az első hónapokban,
22. akármikor vásárolni mész, és látsz egy jó fitnesz nadrágot vagy toppot, úgy érzed, kell neked, aztán van olyan darab, amit soha nem fogsz felvenni, de kimosva, összehajtogatva ott van a szekrényben

Ismerős? Igaz rád bármelyik? Ide tartozol? Az örökös ígérgetőket gyarapítod? Folyamatosan azt érzed, hogy valami közbe szól, gátol, akadályoz a változásban? Sajnos örökké így is marad, ha nem indítasz változtatásokat. Rengeteg levelet kapok, ahol a segítségkérés mellett oda van biggyesztve már eleve egy sor kifogás: munkám miatt nem tudok normálisan enni, nagyon nehéz eset vagyok, stb... de elvárod, hogy tanáccsal lássalak el.

Soha nem lesz más tanácsom: NE VÁRJ TOVÁBB!

Minden, amit kifogásként használsz, saját akaratod kérdése. A döntés mindig a Tiéd. Minden esetben nálad van a labda. Hogy élsz-e az életeddel és a lehetőségeivel vagy megalkuvóan végig szenveded a lelkedben így a rövid életed, csak rajtad múlik. Senki nem akarhatja jobban nálad, mert senki nem csinálhatja végig helyetted.